Donald Trump meghirdette a felszabadulás napját, de ezzel lehet, csak a saját sírját kezdte ásni

pic.twitter.com/DrjnwK5Lwi

— The (White) April 3, 2025

A határ és az élelmiszerek miatt nyertem

- fejtette ki választási győzelmének okairól Donald Trump az NBC-nek adott tavaly decemberi interjújában (a bevándorlási intézkedéseiről itt írtunk bővebben).

Az elnök a kampány során azt ígérte,

az 1. naptól kezdve véget vetünk az inflációnak és újra megfizethetővé tesszük Amerikát.

Trump egy másik, ugyanabban a hónapban készült interjújában azonban már elismerte, hogy az élelmiszerárak letörése nem fog olyan gyorsan menni, mint tervezte, a felelősséget pedig demokrata elődjére, Joe Bidenre hárította.

A republikánus zászlóvivő hasonló vargabetűt írt le azzal kapcsolatban, hogy a megemelt vámokat árát kik fogják állni.

Beiktatása napján, január 20-án az állami vámbevételekre utalva kijelentette,

a vámok pokolian gazdaggá fognak tenni minket. Vissza fogják hozni az országunkba azokat a vállalkozásokat, amelyek elhagytak minket.

Február 2-án viszont már nem gazdagságról beszélt, hiszen úgy fogalmazott, "lehet, hogy készülni kell rövidtávú, kisebb fájdalomra, és az emberek ezt megértik." Márciusi kongresszusi beszédében az elnök "kisebb zavart" jósolt a vámok miatt, hozzátéve, hogy

de rendben vagyunk ezzel, nem lesz sok.

Scott Bessent pénzügyminiszter közben "detoxikációs időszakot" emlegetett a Biden-korszak magas állami kiadásait követően.

Harris Faulkner on how Trump should talk to pic.twitter.com/6bXgRqszby

— Aaron (Rupar) April 1, 2025

Noha a konzervatívok felé hajló Fox News egyik műsorvezetője, Harris Faulkner ellentmondásos módon nemrég arról beszélt, hogy az amerikaiak a régi háborús időkben nem aggódtak a saját nyugdíj-megtakarításaik miatt, és most is arra van szükség, hogy "100%-os támogatást" mutassanak ez alatt a "rögös időszak" alatt, kérdés, hogy az emberek valóban ennyire megértőek lesznek-e Trump gazdaság- és vámpolitikájával szemben –

főleg, hogy már most sincsenek tőle túlzottan elragadtatva.

Gyenge pont lehet a gazdaság

Pillantsunk először arra, összességében mennyire elégedettek Donald Trump elnöki teljesítményével az Atlanti-óceán túloldalán. A közvélemény-kutatások tanúbizonysága szerint kijelenthetjük, hogy véget értek a republikánus zászlóvivő sokat emlegetett mézeshetei: a felméréseket aggregáló RealClearPolling (RCP) összesítése alapján

március 12-én trendforduló következett be, és azóta többen vannak negatív véleménnyel Trumpról, mint sem.

Hivatalba lépésekor még +6,2 százalékpontos nettó megítéléssel rendelkezett (azaz ennyivel többen vélekedtek kedvezően az elnökről azoknál, akik elutasították a teljesítményét) Trump megítélése azonban április 1-re -2,2 pontra esett vissza az RCP szerint.

A YouGov adatainak segítségével Trump első ciklusával is összehasonlíthatjuk a mostani népszerűségét. Ez azt mutatja, hogy a magához képest idén rekordmagas népszerűséget szerzett volt ingatlanmágnás enyhén jobb számokkal kezdte a második mandátumát, mint az elsőt, és egyelőre nem is süllyedt olyan mélyre, mint azt 2017 ugyanezen időszakában tette. Nyolc évvel ezelőtt -7 ponton állt Trump nettó megítélése, ez a mutató jelenleg -3,5 a YouGov szerint.

Joe Biden egyébként mindkét Trump-ciklusnál jóval népszerűbb volt elnöksége harmadik hónapjában, de a korábbi elnökök sem osztották meg ennyire az amerikai közvéleményt a mandátumuk elején, mint Trump.

Ami viszont az üzletemberként elhíresült elnök egyik hagyományos erősségét, a gazdaságpolitikát illeti, jelenleg pont hogy alulmúlja a korábbi önmagát.

A CNN és az SSRS március eleji kutatása rámutatott, hogy Trump gazdaságpolitikájával az első ciklusa alatt az amerikaiak fele elégedett volt átlagosan nézve, míg 44% elutasította azt. Második ciklusára azonban ez teljességgel megfordult: az idei első adataik szerint

56% nem nézi jó szemmel azt, ahogy Trump a gazdaságot kezeli,

és csak 44% van róla pozitív véleménnyel.

Trump vámpolitikájáról ellenben még lesújtóbban nyilatkoznak: a túlnyomó többség, tízből hat amerikai (61%) elutasítja azt, és csak 39% ért vele egyet.

Ami pedig a legrosszabb hírt jelentheti számára, hogy a 2024-es szavazóinak az ötöde (20%) sem helyesli a vámpolitikáját.

Erre kéne figyelni

Az AP-NORC március végi felmérése szintén megerősítette, hogy Trump legnagyobb gyengeségei közé tartozik az amerikai gazdaság menedzselése és a kereskedelempolitika. E szerint ugyancsak elmondható, hogy a pártpolitikai szakadékot átíveli azon amerikaiak aránya, akik nem elégedettek Trump számos területen nyújtott teljesítményével, és nemcsak a gazdaságot illetően.

A CBS jobban beleásott a témába, és több ízben rákérdeztek, hogy mire kellene fókuszálnia a Trump-adminisztrációnak.

Március elején szinte nemzeti konszenzust találtak:

tízből nyolc amerikai a gazdaságot és az inflációt említette azon ügyekként, melyekre Trumpnak a legjobban figyelnie kellene. Harmadik helyen az adózás végzett 58%-kal. Miután viszont azt kérdezték a válaszadóktól, hogy szerintük mivel foglalkozik a legtöbbet az amerikai elnök, ez a két kérdés az utolsó helyen végzett 36, illetve 29%-kal. Trump valós prioritásaiként a mexikói határt, a szövetségi munkaerőt és a vámokat nevezték meg.

Március végén a CBS arra jutott, hogy

az amerikaiak közel kétharmada (64%) állítja, hogy Trump nem koncentrál eleget az árcsökkentésre,

miközben csupán tízből hárman gondolják úgy, hogy elegendő figyelmet szentel erre. Mindeközben 55% azt mondta, az elnök túl sokat foglalkozik a vámok kivetésével. 38% szerint megfelelő mennyiségű figyelmet kap ez a kérdés. 

Most say President Trump isn't focused enough on lowering prices, and at the same time, too much on tariffs which they believe will end up raising prices. https://t.co/vbHMmvCKDO

— CBS (News) March 30, 2025

Az amerikaiak többsége emellett – nem alaptalanul – azt gondolja, hogy a vámok rövid (72%) és hosszú távon (47%) is emelni fogják az árakat, miközben csak 5, illetve 29% hiszi, hogy lejjebb fogják vinni azokat. Azt, hogy a vámok hosszú távon árnövekedést okozhatnak, még a republikánusok közel kétharmada (64%) is így gondolja, rövid távon ötödük számít inflációra.

A Marquette pollja továbbá arra jutott, az emberek egyértelmű többsége,

58% véli úgy, hogy a vámok ártani fognak az amerikai gazdaságnak, és ugyanennyien látják úgy, hogy növelni fogják az inflációt,

mintsem csökkentenék (30%). Legnagyobb arányban egyébként a Trump bázisának tekinthető diploma nélküli fehér férfiak vélekednek úgy, hogy a vámok csökkentik az árakat, méghozzá felük.

A CBS azt is meg akarta tudni, kit okol a közvélemény a gazdaság jelenlegi helyzetéért: 38% Bident, 34% Trumpot, míg a válaszadók ötöde mindkettejüket felelőssé tette emiatt.

A Reuters eközben arra várt választ, hogy túl szeszélyesnek tartják-e Trump kísérletét a gazdaság felrázására. 57% egyetértett ezzel a kijelentéssel, és csak 31% rázta rá a fejét.

Nem mindegy, milyen vámról van szó

Gondolhatnánk akkor, hogy az amerikaiak többsége általánosságban utasítja el a magasabb vámokat, ez azonban nem fedi le a valóságot. A New York Times pár héttel ezelőtti elemzése tökéletesen rámutatott, hogy az amerikaiak hozzáállása jelentősen függ a kérdésfeltevéstől; attól, hogy mely ország elleni vámokról van szó; illetve, hogy rájuk nézve milyen hatással lenne azok bevezetése.

A Times arról írt, hogy a vámok támogatottsága egészen az 56%-os plafont is elérheti, míg "legrosszabb" esetben a lakosság szűk harmada (29%) van mellettük.

• Ha például az a kérdés, hogy "Ön támogatja-e Trump elnök vámkivetésről szóló tervét, hogy visszahozza az amerikai munkahelyeket és biztosítsa a tisztességes nemzetközi kereskedelmet?", akkor szinte minden második válaszadó bólogat (49%) – hiszen Trump szándéka önmagában egy népszerű ötlet.
• De más fajta kérdésnél máris fordul a kocka. A YouGov január végi felmérése például a vámemelést támogató válaszadóit arról faggatta, hogy kitartanak-e véleményük mellett, "még akkor is, ha ez magasabb árakhoz vezet az amerikai fogyasztók számára." A potenciális hátránnyal szembesülve felük elbizonytalanodott vagy meggondolta magát. A poll szerint egyébként eredetileg csupán a megkérdezettek 29%-a szállt síkra az univerzális vámemelés mellett.

A vámok támogatottsága emellett attól is függ, hogy mely országokat érintené. A YouGov március eleji kutatásából egyértelműen kirajzolódik, hogy a Kínával szembeni importtarifákat csaknem a lakosság fele támogatja (48%), miközben

a szövetségesekkel, azaz a Mexikóval, Kanadával vagy az Európai Unióval szembeni lépések jóval népszerűtlenebbek.

A baráti országokkal szembeni vámemeléseket – melyek geostratégiailag nehezen megindokolhatók – egyébként Trump néhány párttársa is bírálta, négy republikánus szenátor pedig tegnap szimbolikusan megszavazta a Kanadával szembeni lépések visszavonását. Így valószínűleg az elnök tegnapi bejelentése sem fog sokkal népszerűbbnek bizonyulni, miszerint olyan Kína feltartóztatásában kulcsfontosságú szerepet játszó ázsiai szövetségesekre is rendkívül magas vámot vet ki, mint Japán, Dél-Korea és Tajvan.

Összességében tehát úgy határozta el magát Donald Trump a globális kereskedelem földrengésszerű átalakítása mellett, hogy már ezelőtt sem bírt rózsás a mutatókkal a gazdaságpolitika kapcsán. Az pedig, hogy szakértői várakozások szerint a vámok nemhogy csökkenteni, hanem növelni fogják az inflációt, csak tovább tetézi a baljós képet a republikánus adminisztráció jövőbeli megítélését illetően – az előző adminisztrációt pedig csak ideig-óráig lehet hibáztatni az állapotokért.

Érdemes visszaemlékezni, hogy a 2024-es választás legfontosabb ügyének egyértelműen a gazdaság számított, és Trump jelentős hasznot tudott húzni az e téren feltételezett alkalmasságából. Ráadásul az AP szerint

Donald Trump szavazóinak több mint fele nyilatkozta azt tavaly, hogy kizárólag az üzemanyag- és élelmiszerárak határozták meg, hogy kire adja le voksát

(43%-uk szavazatában "csak" fontos szerepet játszott). Az, hogy az amerikaiak többet várnának Trumptól ezzel kapcsolatosan, vitathatatlan a közvélemény-kutatások tükrében, így ha nem hallgat a jelzésükre, tovább ronthat a mostani megítélésén, és mindezzel a demokraták malmára hajthatja a vizet.

Bármekkora előszeretettel hangsúlyozza az amerikai elnök, hogy 2024-ben hatalmas felhatalmazást kapott a választóktól – még akkor is, ha csupán 1,5%-kal nyerte el az országos szavazattöbbséget –, ez a felhatalmazás nagyrészt a megélhetési problémák kezelésére vonatkozott, bevándorlás és woke ideológia ide vagy oda. A republikánusokhoz 2024-ben átpártoló alsó- és középosztálybeli szavazók, köztük latinók és afroamerikaiak, pedig nem valószínű, hogy örülni fognak, ha ehelyett "rövid távú fájdalmat" kapnak.

Címlapkép forrása: Andrew Harnik/Getty Images