Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A nemzetközi kapcsolatok tudományának egyik népszerű elmélete szerint a világpolitika történelme felfogható úgy is, mint a felemelkedő, tündöklő, majd lehanyatló nagyhatalmak egymást követő sorozata. Ezek az úgy nevezett hegemónia ciklusok jól elkülöníthetőek, kezdve az olyan regionális dominanciát kivívó államoktól, mint a Római Birodalom, a portugál, spanyol, holland hegemónián át az első igazán globális birodalmakig, mint a brit és végül az amerikai.
Ezen hatalmak közös jellemzője, hogy katonai, politika és persze gazdasági téren akkora erőfölényre tesznek szert, ami lehetővé teszi számukra egy új, nekik kedvező nemzetközi rend létrehozását, annak szabályaival és szervezeteivel együtt. Mindez fénykorukban békét és viszonylagos stabilitást hoz az általuk dominált területeken belül, míg a konfliktusok annak határaira szorulnak.
Az elmúlt évszádokban ehhez járult hozzá, hogy a hegemón úgynevezett nemzetközi közjavakat is szolgáltat a rendszer többi résztvevőjének – így például a tengerek szabad hajózhatóságát –, amelyek akár saját érdekükből, akár kényszerből, de elfogadják annak dominanciáját. Nem volt ez másképp az Egyesült Államok felemelkedését követően sem, hiszen Washington a második világháborút követően létrehozta és irányította a nemzetközi rendszert.
Amire választ kaphat cikkünkben:
- Miért volt az USA a hegemón a világháborúk utáni világrendben?
- Miképp veszélyezteti Trump az USA világhatalmi pozícióját?
- Trump követelései miatt az ország végül elveszíthetné katonai pozícióját is?
- Olyan lépéseket tesz Trump, amelyek egyáltalán nem állnak az USA érdekében?
- Mi a Signal-beszélgetés üzenete Európa számára?
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja egy évre 29 845 forint. Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
