Komoly botrány robbant ki az F-35-ösök körül – Ennyit a szupermodern vadászbombázó jövőjéről?

„Megbántam, hogy ezt a gépet választottuk”

Mint az F-35-ösök beszerzése mögötti egyik döntéshozó, megbántam a dolgot”

- ezt a nyilatkozatot Rasmus Jarlov dán politikus tette, a parlament nemzetbiztonsági tanácsának elnöke, aki anno, 2016-ban úgy döntött néhány politikustársa mellett, hogy 27 darab F-35-ös vadászbombázót vesz országának a Lockheed Martintól.

I dont know if there is a kill switch in the F35s or not. We obviously can not take your word for it. As one of the decision makers behind Denmarks purchase of F35s, I regret it. The USA can certainly disable the planes by simple stopping the supply of spare parts. They https://t.co/rDucWMUXDz

— Rasmus (Jarlov) March 19, 2025

Dánia – az ország, amelytől Donald Trump amerikai elnök Grönlandot akarja elragadni – már nem igazán tudja visszamondani az F-35-ösök megrendelését, mivel az első gépeket épp mostanában szállítja le az országnak a Lockeed Martin (némi csúszással).

Más országok azonban komolyan fontolgatják, hogy kiugranak az F-35-ös programról, amíg lehet.

A legtöbbet Kanadát emlegeti a sajtó, hiszen Mark Carney, az ország új miniszterelnöke elrendelte a vadászgép-beszerzési program felülvizsgálatát. Carneynál is Donald Trump vágta ki a biztosítékot azzal, hogy elkezdett az országra úgy hivatkozni, mint „az 51. állam,” nyíltan sértve Kanada szuverenitását és önállóságát.

Az észak-amerikai ország sértettsége miatt ráadásul egy elég komoly megrendelés borulhat: Kanada összesen 88 darab F-35-ös vadászbombázó vásárlásáról írt alá megállapodást, 13 milliárd dollár (kb. 4,8 billió forint) értékben.

Ha mindez nem lenne elég, Portugália és Németország is fontolgatja, hogy inkább visszamondják saját szerződéseiket – a mediterrán ország 28 F-16-ost akar lecserélni, a németek pedig 35 F-35-ösre akarják leváltani elavult Panavia Tornado vadászbombázóikat.

A két európai országgal szemben Trump (még?) nem jelentett be semmilyen váratlan területi követelést, viszont büntetővámokat igen, emiatt pedig Berlin és Lisszabon is elvesztette bizalmát az Egyesült Államokkal szemben.

Gyilkos kapcsolók és repülőgép-életciklusok

Jogosan merülhet fel a kedves olvasóban, hogy mégis miért olyan fontos ezeknek az országoknak, hogy a Donald Trumppal és az Egyesült Államokkal ápolt kapcsolat milyen minőségű, ha egyébként egy jó és megbízható gépről van szó. Arra is érdemes reflektálni, hogy az iráni légierő 1976-ban beszerzett amerikai F-14-esei a mai napig röpképesek, pedig az iszlamista forradalom óta Washington semmilyen támogatást nem ad már ezekhez.

Mivel egy modern és szofisztikált repülőgépről van szó, egy F-35-ösnek nemcsak rendszeres alkatrész-utánpótlásra van szüksége, melyeket kis ügyeskedéssel egy elszigetelt síita diktatúra is reprodukálni tud, ahogy ezt láthatjuk a Tomcateknél.

A gép lelkét adó szoftvereket is rendszeresen frissíteni, korszerűsítgetni, toldozni-foltozgatni kell ahhoz, hogy a gép röpképes tudjon maradni.

Az ehhez szükséges szakértelmet és szakembereket pedig az Egyesült Államok nem adja ki a kezéből, sőt, a hosszútávú „ügyféltámogatás” része a legtöbb ilyen gép beszerzési szerződésének is.

Tehát nemcsak egy repülő vasat vásárol meg adott ország, amikor egy ilyen gép beszerzésről döntést hoz, hanem az ehhez tartozó alkatrészeket, fegyvereket, szoftvert, képzéseket és üzemben tartási támogatást is megveszi.

Arról nehéz találgatni a hétpecsétes titokként őrzött műszaki és szoftveres adatok pontos ismerete nélkül, hogy mennyi ideig maradhat röpképes egy F-35-ös, ha az Egyesült Államok hirtelen megvonja a gép támogatási csomagját. Lehet, hogy ideig-óráig még röpülne a gép, de lényegesen gyorsabban elavulttá válna, mint egy olyan ötödik generációs vadászgép, amely megkapja a szükséges frissítéseket, upgradeket.

Egy olyan döntéshozónak pedig, aki dollár milliárdokat invesztálna egy ilyen gépcsomag beszerzésébe, mérlegelnie kell az ilyen kockázatokat, ha 20-30-40 éves életciklusokkal tervez.

Mintegy mellékszálként érdemes arról is szót ejteni, hogy néhány hete felröppent egy olyan pletyka is, mely szerint az F-35-ösökön van egy „gyilkos kapcsoló,” melynek segítségével Washington egy gombnyomással működésképtelenné tudja tenni az adott gépeket, arra az esetre, ha netán illetéktelen kezekbe kerülnének. A pletyka olyannyira szárnyra kapott, hogy a Pentagon közleményben kényszerült cáfolni a dolgot.

There is no kill switchThe F-35 'kill switch' rumor has been debunked.After weeks of speculation, the Pentagon formally denies having the ability to remotely disable s F-35 fighter jets. @LockheedMartin

— F-35 (Lightning) March 18, 2025

Ennek apropóján is írta hosszas, megbánást kifejező posztját Rasmus Jarlov, ez az egész azzal a mondattal kezdődött, hogy

Nem tudom, van-e gyilkos kapcsoló az F-35-ösben, vagy nincs. Világossá vált, hogy nem hihetünk nektek.”

Milyen alternatívák vannak?

Politikai nehézségek ide vagy oda, az a helyzet, hogy jelenleg nem igazán van alternatívája az F-35-ös vadászbombázónak a NATO-n belül, ha adott ország valódi, ötödik generációs, lopakodó képességgel rendelkező platformot szeretne.

Van egy közös európai fejlesztés, a Future Combat Air System (FCAS) – ennek a lényege, hogy Spanyolország, Franciaország és Németország összerakna közösen egy hatodik generációs vadászbombázót, illetve az ezzel integrálható drónképességet.

Egyelőre azonban úgy tűnik, az FCAS egyhamar nem lesz semmilyen repülőgép alternatívája, hiszen az első röpképes demonstrátor egyáltalán 2027-re lesz kész, ez azt jelenti, hogy ideális esetben is csak 2030 végére, 2040 elejére lehet gondolkozni rendszeresítésről, sorozatgyártásról.

Ha viszont komolyan vesszük azokat a nyugati véleményeket, melyek szerint Oroszország és / vagy Kína aktív katonai fenyegetést jelent a NATO-ra, a szövetség országai nem tehetik meg, hogy eddig várnak.

Egy fokkal előrébb jár a török Kaan-projekt, amelyből legalább röpképes prototípus van, de nem tudni, hogy a gépnek lesznek-e egyáltalán olyan képességei (főleg lopakodás, nagy hatótávolságú csapásmérő képesség, radar tekintetében), amelyek egyáltalán megközelítik majd az F-35-ös technológiai színvonalát. A NATO-n kívül pedig Dél-Korea KF-21 Boramae projektje tűnik ígéretesnek, de erről a gépről már most tudni lehet, hogy sok dologban nem éri el az F-35-ös képességeit, inkább tekinthető ez „négy és feledik” generációs gépnek, mintsem ötödik generációsnak.

Maradnak tehát az ilyen négy, „négy és fél” generációs vadászbombázók: a svéd SAAB Gripen, a francia Dassault Rafale, a brit-olasz-német Eurofighter Typhoon.

Ezeknél is komoly aggály viszont, hogy nagyban támaszkodnak az amerikai technológiára.

Épp Kanada esetleges Gripen-vásárlása miatt merült fel a probléma, hogy oké, lehet, hogy Svédország most éppen megbízhatóbb beszállító, mint az Egyesült Államok, de a Gripenek hajtóművét az amerikai General Electric gyártja, Donald Trump pedig bármikor dönthet úgy, hogy megtiltja a hajtóművek exportját, ellehetlenítve ezzel a svéd vadászgépek beszerzését.

Bármilyen abszurdan hangzik ez, megtörtént pár hete: Kolumbia úgy döntött, hogy Gripeneket akar vásárolni, Washington pedig exportkorlátozást vetett ki a gépek hajtóművére, hogy ezzel zsarolja be Bogotát, hogy vegyenek inkább F-16-osokat.

Bármi is lesz a NATO-n belüli, vadászgépek körüli csörte eredménye, az egyértelmű, hogy az egésszel két világhatalom jár jól: az Oroszországi Föderáció és a Kínai Népköztársaság. Nem csupán arról van szó ugyanis, hogy a szövetségen belüli széthúzás és bizalmatlanság gyengíti az érintett országok védelmi képességeit.

Az is lehet, hogy semleges hatalmak, mint pl. India, Pakisztán, Szaúd-Arábia, UAE, úgy fogják látni, hogy inkább megéri az oroszoktól Szu-57-et vagy Szu-75-öt, vagy éppenséggel a kínaiaktól J-20-ast vásárolni.

Lehet, hogy úgy lesznek vele, hogy ezek a politikailag (viszonylag) stabil, elsősorban belföldi beszállítói láncokon keresztül dolgozó országok mégiscsak kiszámíthatóbban fognak működni a következő évtizedekben, mint a kül- és belpolitika tekintetében is egyre fragmentáltabb, egymástól mégis jelentősen függő NATO-országok.

Mindez pedig az amerikai és európai hadiipari cégeknek egyaránt masszív bevételkiesést jelenthet.

Címlapkép forrása: John Keeble/Getty Images