A világ másik felén is forradalmasítja a katonai doktrínákat az ukrajnai háború

Régóta visszatérő téma a Távol-Keleten, hogy Kína jelentősen növelte a hatalmát a régióban, emiatt pedig növekszik a feszültség. Peking különösen a Tajvannal kapcsolatos területi igényeit szeretné érvényesíteni, emiatt gyakorlatilag folyamatosan találgatnak arról a szakértők, hogy sor kerül-e katonai invázióra, ha igen, akkor mikor és milyen formában. Erre biztosan talán egyedül a kínai döntéshozók tudnának válaszolni, viszont

a tendencia egyértelmű: folyamatosan növekszik a félelem egy nagyszabású összecsapás miatt.

Ebben a helyzetben minden térségi hatalom árgus szemekkel figyeli az ukrajnai háborút, mivel számos olyan hadieszköz és taktika bukkanik fel a harcok közben, amely egy esetleges konfliktus esetén fontos előnyhöz juttathatja annak alkalmazóját. Ezek a kijelentések még akkor is igazak lehetnek, ha Ukrajna és Tajvan között földrajzilag, méret szempontjából, illetve doktrínát illetően is jelentős eltérések mutatkoznak.

Vannak hasonlóságok is, így például a demokratikus berendezkedés, az identitás külső megkérdőjelezettsége egy nagyobb hatalom által, a geostratégiai kulcspozíció, valamint a katonai aszimmetria a fenyegetése. A The Diplomaton megjelent írásban egy tanulmányt foglalnak össze, amelyben az elmúlt egy év tapasztalatcseréiről írt, amelyeket Tajpej beépített a saját doktrínájába.

Az ukrajnai háború legnagyobb tanulságának azt tartják, hogy a nagyszabású katonai inváziónak akkor tud ellenállni egy ország, ha a megfelelő stratégiát, a rugalmas parancsnoki struktúrákat és a hatékony logisztika kombinációját használják. Ennek felismerése és beépítése döntő fontosságú lehet a sziget szempontjából – írja a holland HCSS-en megjelent dokumentum. Kiemelik, hogy Tajvannak egy esetleges sikerhez az aszimmetrikus hadviselés felé kell lépnie, de hozzátették, hogy az apró előrelépések ellenére a tényleges haladás egyelőre lassú. Ezen felül az elrettentő taktikáról sem tettek le teljesen.

A tanulmány szerint a sziget katonai gondolkodásának minden egyes területre ki kell, hogy terjedjen, így légi, tengeri és szárazföldi szempontokat is figyelembe kell venniük. Ebben nagy szerepük lehet a különböző drónoknak, amely sok szempontból járulnak hozzá a képességek javulásához. Elfeledett, mégis kiemelkedő szempontnak tartják a kommunikáció súlyát, különösen parancsnoki oldalról. A másik rész, hogy a megfigyelésnek és a hírszerzésnek mennyire fontos szerepe van a konfliktusok során, ezért erre kiemelt figyelmet kell fordítani kibervédelmi és elektronikai hadviselés felől is.

Az elhibázott adatgyűjtés olyan hibákhoz vezethetnek, mint Oroszország csúfos kudarca Ukrajnában az invázió elején, amely szinte egyértelműen a rossz felderítésnek köszönhető.

Azt is felhozzák, hogy a minőség egy darabig képes a mennyiségi túlerőt kompenzálni, de ez nem tartható a végtelenségig, ezért sok eszköz felhalmozása is szükséges. Különösen azoknak a fontossága nőhet meg, amelyeket képesek lehetnek helyben előállítani, valamint a költségvonzata is alacsony. Utolsó pontként arról írnak, hogy a nemzetközi segítség hiányában még a legerősebb helyi felkészültség mellett is kevés lehet az ellenálló képesség a túlerővel szemben, ezért Tajpejnek nagy figyelmet kell fordítania a térségi országok megnyerésére a támogatásról egy esetleges háború esetén.

A cikk megállapítja, hogy a sziget csak akkor lehet hatékony, ha nem csak megtanulja, hanem meg is lépi az ukrajnai hadszíntéren látott tapasztalatokat. Bár ez a tanulmány elsődlegesen azzal foglalkozott, hogy Tajvan milyen tanulságokat vonhat le a háborúból, ezt

nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy vélhetően Kínában is gőzerővel lesik el az összes fogást, valamint taktikai elemek sokaságát dolgozzák ki azok alkalmazása ellen.

Éppen ezért Tajvan helyzete egyáltalán nem egyszerű.

Címlapkép forrása: Daniel Ceng/Anadolu via Getty Images