Az iráni döntéshozókat már az 1950-es évektől kezdve érdekli a nukleáris szektor, az első programokat még a nagy szövetséges, az Egyesült Államok segítségével kezdték meg. Ez nem elírás, az 1979-es iszlamista fordulatig Teherán jó kapcsolatot ápolt a nyugati nagyhatalommal, Gerald Ford elnök 1976-ban még arról írt alá megállapodást, hogy Irán még jobban felpörgethesse az energiatermelési célzatú elképzeléseit. A síita vallási radiálisok hatalomátvétele aztán mindent megváltoztatott, a korábbi barátságos hangnem egycsapásra ellenségessé fordult, az atomprogram együttműködéseit teljesen elvágták. Ezt követően a korábbi békés felhasználási célok is megváltoztak, Irán tulajdonképpen olyan kutatások felé fordult el, amely a harcászati felhasználásra utalt. Közben Teherán ezt minden fórumon elutasította, így sikerült partnereket is találni a fejlesztésekhez. Közben szaporodtak a jelentések, amelyek arról számoltak be, hogy
Irán egyre nagyobb tisztaságú urániumot dúsít, amely egy nukleáris robbanófej előállításához kellhet.
Közben az egész amolyan róka fogta csuka helyzetté alakult át: az Egyesült Államok szankciókat vetetett ki Iránra, erre a közel-keleti ország válaszul még jobban felpörgette az atomprogramját. Ebben a spirálban nem igazán látszódott, hol lehet a kiszállási pont, ameddig 2015-ben az Washington meg nem kötötte (öt másik ország és az ENSZ társaságában) Teheránnal az atomalkut (Joint Comprehensive Plan of Action – JCPOA). Ekkor úgy átmenetileg tűnt, hogy sikerült találni egy olyan megoldást, ami mindenkinek elfogadható, ezzel pedig csökken a feszültség, és olcsó iráni nyersanyag áraszthatja el a világot. Az optimizmus nem tartott sokáig, ugyanis Donald Trump első kormányzása idején, 2018-ban kilépett az egyezségből, bár hivatalosan a többiek maradtak. Ezt követően jött a „maximális nyomás politikája” Washingtontól, amelyet olyan húzásokkal fokoztak, mint az általános köztiszteletnek örvendő Kászim Szolejmáni tábornok lebombázása 2020 elején. A Fehér Ház ekkor szankciókat hozott a kulcsszektorok ellen, érintették a bankokat, a kereskedelmet és a nyersanyagokat is.
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. Lapunk kiemelt tartalmaihoz való hozzáférés díja egy évre 29 845 forint. Választhatsz havi csomagot is, melynek költsége 2 490 forint. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
