Visszafelé sülhet el Trump vendettája? – Az amerikai elnök viheti győzelemre legújabb ellenfelét

Donald Trump kereskedelmi vámok és az azokkal azonosított 19. századi elnök, William McKinley melletti rögeszmés elhivatottsága nem újdonság, ez megmutatkozott az alaszkai Denali csúcs visszanevezésében is Mount McKinley-re. Az amerikai elnök viszont már tavaly november végén az első ciklusánál jóval drasztikusabb, mindenre kiterjedő, 25%-os tarifát helyezett kilátásba északi és déli szomszédjával, Kanadával és Mexikóval szemben (a kínai importárukra 10%-os vám kivetését jelentette be.)

Januári hivatalba lépése után Trump február 4-re ígérte a vámok bevezetését, miután azonban a határvédelem megerősítéséről és a fentanilcsempészet felszámolásáról egyeztetett Claudia Sheinbaum mexikói és Justin Trudeau kanadai vezetőkkel, egy hónapra elhalasztotta azokat – noha Kanada addigra már kiadta az ellenvámok által potenciálisan sújtott amerikai termékek listáját.

Egy hónappal később gyakorlatilag ugyanez a forgatókönyv játszódott le az egyre fokozódó észak-amerikai vámháborúban:

a halasztás lejártával múlt hét kedden érkeztek volna vámok, de a maga Trump által 2020-ban újratárgyalt észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás (ami NAFTÁ-ból USMCA lett) előírásainak megfelelő áruk esetén elhalasztották azok életbe lépését április 2-ig. A CNN információi szerint ez az Egyesült Államokba tartó kanadai import 38%-ának adott vámmentességet.

(A progresszív konzervatív párti és korábbi Trump-támogató Doug Ford, Ontario tartomány miniszterelnöke közben saját harcát vívja Washingtonnal, ami ugyancsak számos fordulattal kecsegtetett az elmúlt napokban. A legutóbbi hírek szerint visszakoztak a felek, és tárgyalóasztalhoz ülnek.)

Hiába az enyhítés, az amerikai "gazdasági hadviselés" célpontjává vált Kanada miniszterelnöke nem vonta vissza a 21 milliárd amerikai dollárnyi árura kivetett ellenvámokat. Justin Trudeau március 4-én amerikai kollégájához fordulva úgy szólt a kereskedelmi háborúról, hogy

nem szokásom egyetérteni a Wall Street Journallal, de Donald, rámutatnak arra, hogy bár te egy nagyon okos fickó vagy, ez egy nagyon buta dolog.

Lezárul a Trudeau-korszak

A liberális párti Trudeau népszerűtlensége rekordokat döntögetett Trump vámháborúja előtt. Mint arról beszámoltunk, az Angus Reid kutatócég adatai szerint 2024 decemberében a kanadaiak háromnegyede (74%) bírt kedvezőtlen véleménnyel a kormányfőről.

Ám februárra megfordult a trend: a Trudeau-ról pozitívan vélekedők aránya 12 ponttal nőtt (34%),

míg 16 százalékponttal kevesebben utasították el a személyét (bár ez még így is tízből hat kanadaira igaz).

A számok tükrében maga Trump is pedzegette, hogy Trudeau "arra használja fel a vámproblémát, amelyet nagyrészt ő okozott, hogy újrainduljon a miniszterelnöki posztért". Ez persze már a politikus utódjának kiválasztása előtt kizártnak volt mondható, hiszen Trudeau párttársai nyomására január 6-án bejelentette, hogy lemond hivataláról és a párt vezetéséről.

Ez az ország valódi választást érdemel a következő szavazáson, és világossá vált számomra, hogy ha belső csatákat kell megvívnom, akkor nem lehetek én a legjobb választás

- mondta akkor a 2015 óta hivatalban lévő Trudeau, ezzel utat engedve a párton belüli utódlási harcnak.

A kormányfő egyúttal a parlament március 24-ig történő felfüggesztését kérte az államfő, III. Károly király helyi képviselőjétől, Mary Simon főkormányzótól, hogy a liberálisok időt nyerjenek, és ne állhasson elő az a helyzet, hogy a bizalmatlansági indítványt lengető ellenzéki pártok, élükön a konzervatívokkal, még az új liberális vezető kiválasztása előtt országos szintű parlamenti voksolást kényszerítsenek ki.

A szűk kéthónapos vezetői versenyből nem igazán alakult ki valódi küzdelem:

a jelentkezők nem kívánták túlságosan aláásni egymást és a párt egységét az angol és francia nyelven tartott egy-egy vitán, attól félve, hogy ebből csak a Pierre Poilievre vezette Konzervatív Párt profitálhatott volna. Ehelyett a kanadai-amerikai kapcsolatok és a Trumpra adott reakció, valamint a gazdasági helyzet került középpontba, támadásaikat pedig Poilievre-re hegyezték ki. Az ellenzék vezetőjét azzal vádolták, hogy az amerikai elnököt utánozza, sőt, "Trump itthoni kicsike verziójának" nevezték.

• A várakozásoknak megfelelően Trudeau korábbi tanácsadója, Mark Carney január 16-án jelentette be az indulását, ezzel kilépve a háttérben magát meghúzó szakember szerepéből,
• jóllehet elsőként a párttagok végül csupán 2,6%-át meggyőző Frank Baylis volt képviselő és üzletember szállt ringbe.
• Rajtuk kívül a generációváltást ígérő volt alsóházi vezető, Karina Gould szintén versenyben volt, aki az egykori legfiatalabb miniszterként megközelítőleg 3%-ot szerzett.
• A sors fintora, hogy Chrystia Freeland korábbi miniszterelnök-helyettes, akinek a váratlan lemondása megadta az utolsó, Trudeau távozásához vezető löketet, mindössze a liberálisok 8%-ának szavazatát zsebelte be.

Mint a vasárnapi eredményhirdetésen kiderült, a korábbi kereskedelmi, kül- és pénzügyminiszter Freelandet – aki Kelet-Európára specializálódott újságíróként Moszkvában és Kijevben is megfordult –, végül lesöpörte a közeli barátja,

Mark carney ugyanis a liberális párttagok voksának több mint 86%-át szerezte meg.

A nemzetközi hírnévvel bíró közgazdászt, aki a kanadai jegybank elnökeként a 2008-as pénzügyi válsággal, a Bank of England első embereként pedig a brexit okozta krízissel nézett szembe (utóbbi posztot első külföldi állampolgárként töltötte be), végig a legesélyesebb jelöltként tartották számon. Fölényes győzelme mindemellett a többségében mögé beálló liberális miniszterek és képviselők, valamint az adománygyűjtési számok tükrében sem okozott óriási meglepetést.

A kanadai politikát egy évtizede meghatározó Justin Trudeau múlt hét végén elérzékenyülve beszélt újságírók előtt arról, hogy végéhez ért hivatali ideje alatt "minden egyes nap a kanadaiakat tette első helyre", a párt két nappal ezelőtti gyűlésén felszólalva pedig – szintén meghatódottan – kijelentette,

miközben a kanadaiak szomszédunk részéről egzisztenciális kihívással, gazdasági válsággal néznek szembe, a kanadaiak pontosan megmutatják, miből is faragtak minket. [...] Mi egy diplomatikus ország vagyunk, amikor csak lehet, de harcolunk, amikor muszáj.

PM Justin Trudeau on his farewell address;As Canadians face from our neighbor an existential challenge, an economic crisis, Canadians are showing exactly what we're made of... We're a country that will be diplomatic when we can, but fight when we must elbows up. pic.twitter.com/DalzN7DDrQ

— Ron (Smith) March 9, 2025

Elharapódzott a viszály

A válságmenedzselési tapasztalatát hangoztató Carney mindenesetre

nem kis fába vágta a fejszéjét, ha javítani szeretne a két észak-amerikai szövetséges történelmi mélyre süllyedt kapcsolatán,

melyet a politikai ideológiai spektrum ellenkező pólusait elfoglaló Trump és Trudeau személyes ellentéte is terhelt. A New York Times gyűjtése alapján az amerikai elnök északi szomszédja felé tanúsított lenézését több ok táplálhatja azokon az általa hangoztatott érveken kívül, melyek szerint jelentős kereskedelmi többletet halmoztak fel az Egyesült Államokkal szemben, magasabb vámokkal operálnak és elhanyagolható mennyiségű fentanil érkezik rajtuk keresztül. (Az amerikai határvédelmi hatóság adatai szerint a mostani pénzügyi évben a kanadai határ mentén eddig csupán 4,5 kilogramm fentanilt foglaltak le, míg a mexikói határon mintegy 2,5 tonnát).

Egyesek arra tippelnek, a republikánus zászlóvivő Kanada-ellenessége az ottani sikertelen szállodai vállalkozásaiból eredhet, hotelei ugyanis Torontóban és Vancouverben is befuccsoltak. A világsajtó által olykor anti-Trumpként emlegetett, egykor sztárokat megillető bánásmódban részesített Trudeau-t már a 2018-as G7-csúcs után "nagyon becstelennek és gyengének" nevezte a volt ingatlanmágnás a közösségi médiában, de felemlegetik a nyugati nagyhatalmak egy évvel későbbi találkozóját is. Ekkor egy többé-kevésbé félreérthető fénykép készült a kanadai kormányfőről és Melania Trump first ladyről, mely bulvárpletykákhoz vezetett az esetlegesen "féltékeny" Trumpról.

First Lady Melania Trump kisses Canada's Prime Minister Justin Trudeau next to the U.S. President Donald Trump during the family photo with invited guests at the G7 summit in Biarritz, France, August 25, 2019. (REUTERS/Carlos Barria) pic.twitter.com/HujT8zKqGH

— Sam (Ro) August 25, 2019

A "kormányzónak" csúfolt Trudeau ellenben pár hete "kamunak" nevezte a fentanilcsempészetre mutogató amerikai álláspontot, mivel Trump "a kanadai gazdaság teljes összeomlását akarja, mert így könnyebb lesz minket annektálni." Egy másik alkalommal kiemelte,

a Trump-kormányzat nem csak azt tudja, hogy mennyi kritikus ásványi anyaggal rendelkezünk, de talán ezért is beszélnek folyamatosan arról, hogy beolvasztanak minket, és az 51. állammá tesznek minket.

A Times ezáltal azt is potenciális indokként hozza föl, hogy az elnök tiszteletének örvendő McKinley nyomdokaiban járva, aki Puerto Rico, Guam, a Fülöp-szigetek és Hawaii amerikai bekebelezését felügyelte,

az üzletember Trump egyszerűen kiváló befektetési és terjeszkedési lehetőségként tekint Kanadára,

ahogy az Grönland, a Panama-csatorna és Gáza kapcsán szintén felmerült.

A Times forrásokra hivatkozva egyébként azt írta, Trudeau kezdetben poénra vette Trump területhódító szándékát, február 3-i telefonos egyeztetéseik azonban egyre komolyabb aggodalmat keltettek Ottawában. Ekkor Trump hosszasan sorolta a kereskedelmi sérelmeit, köztük Kanada vámokkal védett tejiparát, azt, hogy az amerikai bankok nehezen tudják megvetni a lábukat a szomszédban és az ottani magas forgalmi adót.

De tett egy ezeknél kritikusabb jelentőségű felvetést is:

mint vélekedett, nem tartja érvényesnek a két ország határát kijelölő 1908-as szerződést, amelyet szerinte felül kellene vizsgálni, ahogy a közös tavak és folyók felügyeletét szintén. Az elnök korábban "mesterséges vonalként" hivatkozott a két ország határára.

Ha ez nem lenne elég, mint a Financial Times erről hírt adott, állítólag szó esett a Fehér Házban arról, hogy kizárják Kanadát az angolszász államokat tömörítő titkosszolgálati és hírszerzési szövetségből, a Five Eyes-ból, de ezt tagadták Washingtonban.

A Wall Street Journal közben arról értesült, Trump és Trudeau múlt heti telefonbeszélgetése sem zajlott barátibb hangnemben: egy forrásuk beszámolója szerint a hívás az indulatokat és a káromkodást sem mellőzte. Mindez egyébként érdekes kontrasztot mutat Claudia Sheinbaum mexikói elnökkel, aki bár határozottan kiáll Mexikó szuverenitása mellett és amerikai kollégájával szemben, igyekszik megmutatni Washingtonnak, hogy eleget tesz az elvárásoknak, ráadásul ellenvámokat sem vezetett be azonnal. Trump Sheinbaumról februárban azt mondta, "nagyon kedveli" – igaz, nem teljesen igazságos az összehasonlítás, hiszen Mexikónak nem küldtek kéretlen "meghívót", hogy az 51. állammá váljanak.

Mire készül Carney?

Egyelőre úgy tűnik, a választott pozíciót eddig sosem viselt következő kanadai miniszterelnökkel sem lehet sokkal könnyebb dolga Trumpnak. Pártvezetői kinevezése után tartott első beszédében Mark Carney leszögezte, a kanadai ellenvámok érvényben maradnak, amíg "az amerikaiak nem mutatnak nekünk tiszteletet."

Az amerikaiak a mi erőforrásainkat, a vizünket, a földünket, az országunkat akarják. Gondolkodjanak el ezen egy pillanatra. Ha sikerrel járnak, tönkreteszik az életmódunkat

- mondta a Harvardot és Oxfordot végzett közgazdász, majd sorolni kezdte a két ország közötti különbségeket. "Amerikában az egészségügy óriási üzlet. Kanadában ez egy jog. Amerika egy olvasztótégely. Kanada egy mozaik. Amerika nem ismeri el a különbségeket. Nem ismeri el az őslakos nemzeteket. És soha nem fogja biztosítani a jogot a francia nyelvhasználathoz."

Kanada soha, de soha, semmilyen módon vagy formában nem lesz Amerika része

- hangsúlyozta Carney, akit a hírek szerint csütörtökön vagy pénteken iktathat be miniszterelnöknek a főkormányzó. Ezután Carney már napokon belül a parlament feloszlatását kérheti tőle, ezzel új választást előidézve – már ha elébe akar menni annak, hogy a törvényhozás március 24-i visszatérésekor a konzervatívok, a baloldali újdemokraták (NDP) és a frankofón Bloc Québécois bizalmatlansági indítványt nyújtson be ellene, és így buktassák meg épphogy felállt kisebbségi kormányát.

A konzervatív Poilievre által "szénadó Carney"-ként ("carbon tax Carney") emlegetett politikus, aki szerinte "épp ugyanolyan, mint Justin" ("just like Justin"), egyébként a Trudeau által bevezetett megosztó adónem azonnali eltörlését ígérte, és ahelyett a legnagyobb környezetszennyezők megadóztatására fókuszálna, valamint nem zárta ki egy nyugat-keleti irányú olajvezeték építését sem.

Az elődjénél talán centristább irányvonalat képviselő Carney ezenkívül az operatív költségvetési egyensúly 3 éven belüli helyreállítására tett ígéretet, az eddigi tervekkel szemben nem növelné a nyereségadót, limitálná a szövetségi kormányzat méretét és bevándorlási plafont vezetne be az országba érkezők számát illetően. Emellett a lakhatási válság enyhítése érdekében felpörgetné a lakásépítéseket, és 2030-ig a GDP 2%-ig növelné az ország katonai kiadásait.

Ennyit a "kedves Trump" hódításáról?

Ha három hónappal ezelőtt tettük volna fel a kérdést, hogy az októberig kiírandó választás után ki lesz Kanada következő miniszterelnöke, valószínűleg kevesen tették volna a pénzüket bármelyik liberális politikusra.

Trump Kanadával szemben indított gazdasági hadjárata azonban feje tetejére állította az ország politikai erőviszonyait.

A sokak által az amerikai elnökkel párhuzamba állított Poilievre, aki a kanadai politikához mérten valóban szokatlanul konfrontatív a stílusát tekintve, úgy tervezte, hogy a népszerűtlen, 10 éve hatalmon lévő Trudeau-ról és a szénadóról, valamint a megélhetési problémákról fog szólni a választási kampány. A szomszédból érkező fenyegetések viszont teljesen más tétet adtak a voksolásnak – így pedig máris másképp cseng Poilievre "Canada First" szlogenje.

Ráadásul amióta a konzervatívok a zászlajukra tűzték az amerikai-kanadai szabadkereskedelmi megállapodást a '80-as években, a pártok közül többnyire őket tartják az Egyesült Államokkal fenntartott szorosabb kapcsolat szószólóinak – még akkor is, ha Poilievre ugyancsak határozottan kizárta az 51. állammá válást. Ez a benyomás pedig abban a Trump céltáblájára került országban, amely általában épphogy Amerikával szemben határozza meg identitását, nem túlzottan segíti a konzervatívok kampányát.

A most kibontakozó Poilievre–Carney-csata különben rendkívül érdekes mederben folyhat, hiszen mindkét jelölt "kívülállóként" igyekszik pozicionálni magát, annak ellenére, hogy Carney a globális gazdasági elit egyik legprominensebb alakja, míg Poilievre egészen 2004 óta parlamenti képviselő.

Pierre Poilievre terve megosztottá és leigázásra késszé tesz minket. Mert aki Donald Trump oltárán imádkozik, az letérdel előtte, nem pedig szembeszáll vele

- fejtette ki Carney vasárnap, ellenfelét gyakorlatilag "megélhetési politikusnak" titulálva, miközben ő magánszektorban is bizonyított. Poilievre cserébe azzal vádolta a liberálisokat, hogy trükközéssel kerülték el, hogy Trudeau vesztes csatába vezesse őket, továbbá igyekszik minél inkább az elődje hibáival azonosítani Carney-t. Emellett azzal támadta a volt jegybankárt, hogy egy általa vezetett befektetési cég tavaly áthelyezte a székhelyét Torontóból New Yorkba.

Does this look like change to you? pic.twitter.com/k9SmBXcL5z

— Pierre (Poilievre) March 10, 2025

Úgy néz ez ki, mint a változás Önök szerint?

- kommentál egy Trudeau-ról és Carney-ról lőtt fotót a konzervatív pártvezető.

A vote for Carney is a vote for a FOURTH term of Liberal failures.His entire Liberal team is made up of the same people who ran Trudeaus government and made our economy weak and vulnerable to President Trump.Carney is Just Like Justin: https://t.co/XwwihTKZno

— Pierre (Poilievre) March 10, 2025

Az elmúlt hetekben eközben rekordmagas szintre szökött a kanadai nemzeti büszkeség, kifújolták több hokimérkőzésen az amerikai himnuszt és bojkottkampányok indultak az amerikai termékekkel szemben. Mi több,

egy montréali kávézóban americano helyett immár canadiano kávét lehet kapni,

azóta pedig újabb vendéglátóhelyek követték a példájukat. Trump fenyegetései tehát még a mindennapokban is érezhető felháborodást és ellenállást váltottak ki a határtól északra.

Coffee shop in Montreal area replies to Donald Trump tariffs with its Canadiano https://t.co/ztrwKQA8WQ

— Global (Montreal) March 5, 2025

Az úgynevezett "rally around the flag" effektus, miszerint a hivatalban lévő vezető támogatottsága hirtelen megugrik a választók körében egy nemzeti veszélyhelyzet következtében, nemcsak a leköszönő kormányfő népszerűségében és a juharfás lobogók eladási számaiban látszódik:

a Trudeau jelentette "teher" ledobásával és Trump vámháborújának árnyékában gyakorlatilag kilőtt a liberálisok becsült szavazataránya a közvélemény-kutatások szerint.

338Canada federal update | March 9, 2025338 Sunday Update: Sun Sets on Trudeau Era: Find your riding: https://t.co/q9uWvmlPUy

— Philippe (J.) March 10, 2025

A 338 Canada összesítése alapján a párt a Trudeau lemondásakor mért 20%-ról 33%-ra növelte a támogatottságát két hónap alatt, miközben a konzervatívok 45%-ról 39%-ra estek vissza, ami hibahatáron belülire csökkent különbséget jelent. Feltűnő, hogy a kanadai politikai paletta közepét elfoglaló liberálisok így nemcsak Poilievre-éktől, de a Bloc Québécois-tól és az újdemokratáktól is szipkáztak el (vagy szereztek vissza) potenciális szavazókat. Ráadásul elsőre elképesztőnek tűnhet, hogy

az EKOS és az Ipsos legutóbbi felmérései arra jutottak, hogy Carney-ék már átvették a vezetést, még ha szűken is

– noha ezt rendkívül korai lenne készpénznek venni. Az viszont egyre elképzelhetőbbb forgatókönyvvé válik, hogy a konzervatívoknak nem sikerülhet a parlamenti többség megkaparintása, és kisebbségi kormányba szorulhatnak esetleges győzelmük esetén.

Federal Politics: Carney (widely) and Freeland (narrowly) more trusted to handle Trump than Poilievre. Read the full report from us here: @angusreidorg

— Shachi (Kurl) March 5, 2025

A közelgő kanadai választás egyik fő kérdése tehát az, hogy a szavazók szerint melyik pártvezető tudná leginkább felvenni a kesztyűt Donald Trumppal szemben, az Angus Reid kutatása nyomán pedig 7 százalékponttal többen látják erre alkalmasabbnak Carney-t (43%), mint Poilievre-t (34%). Ennek ellenére utóbbi esélyeit sem érdemes alábecsülni, és nemcsak azért, mert a pollok többségében még mindig ő áll az élen: a választók oroszlánrésze az amerikai-kanadai kapcsolatoknál fontosabbnak véli a megélhetési válság és az infláció kezelését, valamint az egészségügy kérdését, ahogy a lakhatás is előkelő helyen szerepel. De a mindent eldöntő kampány még csak most fog kezdődni.

Címlapkép forrása: Artur Widak/NurPhoto via Getty Images