A nagy biznisz
Mexikóban immáron több évtizedes hosszú történelme van a drogkartelleknek, amelyek lényegében leváltották a kolumbiai vetélytársaikat. Az Egyesült Államokba irányuló drogkereskedelem az 1960-as évek végétől kezdte élni a virágkorát, de egyáltalán nem előzmény nélküli, hogy az amerikai társadalom különböző szereket használ a mindennapokban. Nagyjából az 1880-as évektől egyre inkább általánossá vált az olyan narkotikumok használata, mint a különböző morfium-származékok, amelyeket elsősorban a gyógyászatban alkalmaztak. Több betegségre is használták, így asztma elleni szerként, fájdalomcsillapítóként és szirupokban is megtalálható volt. Ezek fogyasztásának veszélyeit az amerikai kormány már az 1900-as évek elején érzékelte, ezért elkezdtek korlátozó intézkedéseket hozni. Mérföldkőnek számított az 1909-es Smoking Opium Exclusion Act, amely megtiltotta a dohányzásra szánt ópium behozatalát és használatát. Öt évvel később érkezett a Harrison-törvény, amelyben megadóztatták több szer előállítását és forgalmazását. A szigor a gyógyászatra is kiterjedt, ezt követően több ezer orvos ellen emelte vádat illegális kábítószer-felírás miatt.
A droghelyzet lényegesen a második világháború után változott meg, amikor a különböző szerek elterjedése már konkrét biztonsági kihívás elé állította a kormányzatot.
A sűrűsödő problémákat ki is használta a republikánus Richard Nixon az 1968-as elnöki kampányában, három évvel később pedig egyenesen háborút hirdetett a kábítószer ellen. Közvetlen előzménye, hogy egy évvel korábban a kongresszus elfogadta az ellenőrzött anyagok listájáról szóló törvényt, amely a függőségi kockázat alapján rangsorolta a különböző szereket. Az Egyesült Államok leghosszabb (és egyesek szerint legsikertelenebb) háborújáról vaskos kötetek százai születtek, taglalva bennük a sikereket vagy éppen a kudarcokat. Nixon korszakalkotó kijelentésének egy másik következménye is lett: megszülettek azok az egyre súlyosabb méretű közép- és dél-amerikai bűnszervezetek, amelyeknek az elsődleges bevételi forrását a kábítószerek előállítása és csempészete jelentette.
Az 1960-as évektől az amerikai piacra betört a kokain, amely elsősorban a kolumbiai bandák felemelkedését hozta el, közülük is kiemelkedett egy bizonyos Pablo Escobar nevű férfi, a Medellín-kartell mindenható ura volt. Neve köré mára valóságos legendák szövődtek, az 1980-as évek végén a vagyona a világ leggazdagabb emberei közé emelte. A hírhedt bűnözőt 1993-ban egy tűzharcban lelőtték a rá vadászó hatóságok, de ezzel egyáltalán nem ért véget a drogháború, sőt, ezt követően durrant be csak igazán a sztori. A kolumbiai bűnszervezetek ugyanis számos hosszú csempészláncot hoztak létre a szerek eljuttatásához az Egyesült Államokba, ehhez pedig jelentősen támaszkodtak a mexikói bandákra. Idővel az USA közvetlen szomszédságában tevékenykedő csoportok megerősödtek és elkezdték átvenni a vezető szerepet a dél-amerikai szervezetektől. Az ekkoriban még elsősorban „csak” csempészettel foglalkozó szervezetek ugyanis rájöttek, hogy az egész kereskedelem legfontosabb láncszemét ők jelentik, ugyanis lényegében az ő munkájukon áll vagy bukik, hogy a termék eljut-e a piacra. A kábítószerek előállítása ugyanis önmagában nem egy túl költséges dolog, a valódi bevételeket a csempészet jelenti, mivel ebben jóval nagyobb rizikót jelent a hatóságok közbelépése.
A felismerést követően az 1990-es évektől aztán nem volt megállás: immár egyértelműen Mexikó vált az amerikai drogcsempészet központjává.
A kartellek felemelkedése
Nem voltak kispályások ők sem, Escobar halála után egy hozzá mérhető, de kevésbé ismert alak is feltűnt, egy bizonyos Amado Carrillo-Fuentes személyében. Vagyona szintén dollármilliárdokat tett ki, sikerét elsősorban annak köszönhette, hogy összehangolta a sokasodó drogkartellek működését. A hírhedt drogbáró 1997-ben gyanús körülmények között elhunyt, de a hagyatéka lényegében máig meghatározza a kábítószerpiacot. Mexikó 2006-ban úgy érezte, hogy a bűnszervezetek túl nagy hatalomra tettek szert, ezért háborút indítottak ellenük, eddig nem túl sok sikerrel. Az elmúlt közel 20 évben a számok nem arról árulkodnak, hogy a közép-amerikai ország sikeres lett volna: közel 460 ezer gyilkosság történt a bejelentés óta, ennek többsége egyértelműen a bűnszervezetek számlájára írandó. Az Egyesült Államok vezetése már viszonylag korán rájött, hogy sokkal nagyobb hatékonyságot érnek el, ha nem helyben próbálják oltani a tüzet, hanem már a csempészlánc elején igyekeznek tetten érni a drogkereskedőket. Éppen ezért jelentősen támogatták Mexikót a kartellek elleni küzdelemben, rengeteg pénzügyi forrást biztosítanak számukra a felszerelések modernizálására, együttműködnek a bűnüldöző hatóságok és közös képzéseken javítják a hatékonyságot. Hiába a sok akarat, a temérdek pénz, a rengeteg intézkedés a határnál, a probléma csak nem akar megoldódni.
Donald Trump azonban most láthatóan nekidurálta magát, hogy majd ő rendet tesz az ügyben.
Az alig pár hete beiktatott amerikai elnök szinte az elsők között szólította fel Claudia Sheinbaum mexikói elnököt, hogy lépjen fel az eddigieknél is keményebben a drogkereskedők ellen. Ez egyben azt is jelentette, hogy fenntartotta a titkos amerikai drónprogramot, amelynek célja a rejtett droglaborok felkeresése és megsemmisítése. Ennél is nagyobbat szólt viszont, a külföldi terrorszervezetek listájára tett néhány kartellt, ezzel pedig lehetőségek egész tárháza nyílt meg Washington előtt.
Trump Pledges To Declare War On Drug Cartels Which Ship Fentanyl, Engage In Human Trafficking, And Organized Crime That Is Destroying Our Country From Within.Watch and Spread This LiveStream: https://t.co/O8p8abwryr
— Alex (Jones) November 12, 2024
A súlyos veszedelem
A kartellek valójában transznacionális bűnszervezetek, amelyek a bevételeik nagy részét a kokain, a fentanil, a heroin, a marihuána és a metamfetamin csempészéből és terjesztéséből szerzik az Egyesült Államokban. Nemzetközi jellegüket az adja, hogy a székhelyük Mexikóban van, de több szert Dél-Amerikából vagy Kínából szereznek be. A tevékenységi körüket még az sem nagyon tudta visszavetni, hogy az Egyesült Államok több államában legalizálták a kannabisz fogyasztását, a csempészet mégis szinte változatlanul zajlik. Van, ahol viszont a folyamat teljesen megfordult. Kaliforniában a marihuána termesztése hatalmas ipart jelent, ezért innen éppen Mexikóba viszik a kábítószert, mivel ott még nem dekriminalizálták a fogyasztását. Az eset is mutatja, hogy a kartellek egyik legnagyobb sikerét (és egyben veszélyét az Egyesült Államok számára) a rugalmas alkalmazkodóképességük jelenti a „piaci igényekhez”. A másik fegyvertényt a bűncsoportok számára az jelenti, hogy folyamatosan változnak, állandóan széttöredeznek, újjáformálódnak, szövetségeket alkottak, aztán egymásnak estek és véres háborúkat vívtak egymás ellen. A kartellek ugyanis nemcsak az államhatalommal háborúznak, hanem egymással is a nagyobb piaci részesedésért.
Donald Trump február 20-án jelentette be, hogy összesen 8 latin-amerikai bűnbandát helyez a külföldi terrorszervezetek listájára (FTO), köztük 6 mexikóit. A lépés azt jelenti, hogy a hatóságok a mostaniaknál is nagyobb felhatalmazást kapnak a beavatkozásokra, jóval szabadabban léphetnek fel a bűnözők ellen. A The Atlantic elemzése szerint a mostani lépések akár már a közvetlen előszele lehet egy katonai beavatkozásnak, erről pedig egy lehetséges négylépéses forgatókönyvet is felvázoltak:
- Az eddigieknél is erősebb partnerség Mexikó és az Egyesült Államok között, a felek közös erővel próbálnak meg fellépni a szervezett bűnözés képviselői ellen. Az együttműködés ki fog terjedni a katonaságra is.
- Az összehangolt működés felépítését követően meghatározzák az elsődleges célpontokat. Az elemzés szerint szinte biztosra vehető, hogy a Sinaloa kartell az egyik elsők között lesz majd, mivel velük akarhatnak majd látványos üzenetet küldeni a többi kartellnek.
- Ekkor léphetnek a tettek mezejére, számos ügynökség veti be magát, kezdve a Központi Hírszerző Ügynökségtől (CIA) egészen a Kábítószer-ellenes Hivatalig (DEA). A valódi kérdést az jelenti, hogy Trump hajlandó lesz-e a hadsereg bevetésére. Az, hogy folyamatosan egyre több katonát küld a határra, azt sejteti, hogy vélhetően Washington hajlandó lesz akár eddig is elmenni. A műveletek nagyon hasonlíthatnak majd az Iszlám Állam elleni harchoz, számos kisebb beavatkozással és jelentős mértékben támaszkodva a légicsapásokra. Ebben különösen nagy szerepet kaphatnak a különféle drónok, amelyek leamortizálhatják a terrorszervezetek infrastruktúráját és likvidálhatják a legfontosabb vezetőket.
- A drámai hatást keltő beavatkozás után vélhetően megpróbálják arra kényszeríteni a kartelleket, hogy hagyjanak fel a kábítószerek csempészetével, különösen azokkal, amelyek Kínából származnak. Különös figyelem hárulhat a fentanilra, így azok a csoportok, akik hajlandóak vállalni, hogy ezt a szert nem szállítják majd az Egyesült Államokba, azokat békén hagyhatják.
Azt nem lehet feltételezni még a legoptimistább forgatókönyvekben sem, hogy a kartellek és a drogkereskedelem ezzel majd egy csapásra megszűnik, ezt Washingtonban is tudják. Az országban viszont a drogválság egyre drámaibb szinteket ér el, ezért már azt is nagy sikerként tudnák elkönyvelni, ha a legnagyobb problémát okozó szereket tennék a mostaninál jóval nehezebben hozzáférhetővé az utcákon. A kábítószerek elleni küzdelemben viszont a legnehezebb részt mindig a kereslet jelenti, nem pedig a kínálat elleni küzdelem. Van ugyanis több millió amerikai, aki keresni fogja majd a lehetőséget, hogy például a fentanil eltűnésével valamilyen alternatív megoldást keressen, amivel elérheti ugyanazt a hatást, ezért a szociális szektorban is fel kell készülni az esetleges drogháború következményeire, és a szakembereknek azt elérni, hogy ne legyen ekkora igény a szerekre az országban.
You think a cartel war would be easy? Here is a DEA map of cartel presence inside the United States pic.twitter.com/qmAjqMOIEE
— Jack (Poso) November 27, 2019
A legnagyobb veszélyt a következő klánok jelentik az Egyesült Államokra:
- Sinaloa-kartell: ma a nyugati félteke leghatalmasabb bűnszervezete egyértelműen a Sinaloa kartell, amely már bőven nem csak a drogcsempészetből és kereskedelemből szerzi a bevételeit. Tevekénységi köre már olyan területekre is kiterjed, mint az embercsempészet, prostitúció, fegyverkereskedelem, illegális bányászat, olajlopás, valamint a hatékony pénzmosás érdekében teljesen legális és piaci alapon működő vállalkozásokat visznek. Az Egyesült Államok számára a legnagyobb veszélyt az jelenti a bandában, hogy szoros kapcsolatban vannak kínai kábítószerlaborokkal, ezért ők képesek elárasztani az országot a súlyos krízishelyzetet okozó fentanillal.
- Beltrán-Leyva Szervezet (BLO): 2008-ban lettek önállóak, akkor ugyanis kiváltak a Sinaloából a Beltrán-Leyva testvérek, akikről a csoport a nevét is kapta. Azóta a négy vezetőt már letartóztatták vagy megölték, de ettől még a tevékenység nem állt meg, továbbra is aktívan terjeszkednek.
- Jalisco New Generation Cartel (CJNG): a szervezet 2010-ben vált ki a Sinaloából és gyorsan terjeszkedni kezdett. Ma már Mexikó legnagyobb részén ott vannak, közben az Egyesült Államokban is növelik a befolyásukat, és szerte a világon egyre több „üzleti” partnerrel rendelkeznek. Sikerüket az adja, hogy több kikötő felett is át tudták venni az ellenőrzést, ezzel pedig kulcspozícióba kerültek. Szintén több lábon állnak, a kábítószerek csempészete mellett foglalkoznak lopással, embercsempészettel és zsarolással is.
- Az Öböl-kartell: az északkeleti Tamaulipasból származó csoport a Mexikói-öböl (Trump szerint ez Amerikai-öböl) partvidékén tevékenykedik, amely sok lehetőséget kínál a kereskedelemre. Éppen amiatt számos kisebb frakcióra szakadtak, bár a riválisok 2021-ben megegyeztek, hogy az erőszak csökkentése érdekében inkább együttműködnek.
- A Los Zetas az egyik leghírhedtebb drogkartell Mexikóban, a 2000-es évek végén egyértelműen őket tartották a legfejlettebb (és éppen ezért a legveszélyesebb) szervezetnek. Állandóan hatalmi harcban állnak több szervezettel is, ez pedig az elmúlt években nem az emelkedést, hanem a lassú befolyásvesztést hozta el számára.
- Guerreros Unidos (GU), vagyis az Egyesült Harcosok: szintén egy szakadás után függetlenedett a BLO-tól. Elsődleges terméke a heroin, és szoros kapcsolatokat ápol a CNJG-vel, gyakorlatilag ugyanazokat az útvonalakat használják csempészetre.
- A Juárez-kartell sokáig a Sinaloa legnagyobb riválisának számított, elsősorban Mexikó középső részén tevékenykednek. Mára rengeteget vesztettek az egykori hatalmukból, korábban egyértelműen ők voltak a legnagyobb szervezet. A klán vezetője volt a már említett Amado Carrillo-Fuentes.
- A La Familia Michoacána (LFM) még az 1980-as években alakult, sokáig egyértelműen az egyik legnagyobb veszélyt ők jelentették az Egyesült Államokra, még Barack Obama is beszélt elnöksége idején róluk. A 2010-es években lassan eljelentéktelenedtek, bár a jelek arra utalnak, hogy újjáalakultak.
- Los Rojos: szintén szakadár frakció, amely a BLO-tól vált el. Az elmúlt években visszaszorultak, de korábban az egyik legkegyetlenebb kartellként tartották őket számon. A Los Rojoshoz kötik a 2014-ben eltűnt 43 diák eltűnését is, akiket később holtan találtak meg.
: A recent video of Jalisco New Generation Cartel's () members in has been released by various sources.Members appear to be armed with M249(S) machine guns, .50 Cal Barret M82A1 anti-materiel rifles and FN SCAR-L/17S rifles. #Mexico
— War (Noir) February 10, 2022
Fontos megjegyezni, hogy ezek közül nem mind került fel a listára, ám a kimaradók felsorolása azért fontos, mivel egyáltalán nem biztos, hogy a későbbiekben nem fogják bővíteni a felsorolást. A másik szempont, ami miatt fontos megemlíteni az egyéb csoportosulásokat, hogy látványos legyen a mexikói drogbandák turbulens történelme. A múlt ugyanis arról árulkodik, hogy bármikor, amikor valamelyik nagyobb kartell elvesztette a pozícióját, akkor azonnal betöltötte az űrt egy másik banda.
Naiv lenne most azt gondolni, hogy a drasztikus lépésekkel majd pontot tehetnek a hosszú drogháború végére.
Nagyon nagy esély van arra, hogy egyes drogbárókat majd látványosan eltüntetik, ezt pedig lehet majd mutogatni a médiában. Az is valószínű, hogy a várható radikális lépésekkel majd – átmenetileg biztosan – képesek lesznek az amerikai drogválságot javítani. A kartellek teljes felszámolásához viszont évtizedek kellhetnek, és a teljes társadalom átalakítása.
Címlapkép forrása: Spencer Platt/Getty Images
