Nem a semmiből került elő Elbridge Colby, a radikális nézeteket valló politikus korábban is ismert volt az amerikai belpolitikában. Külföldön azonban szinte egyáltalán nem kapott médiafigyelmet a gondolatmeneteivel, ez a jövőben viszont alaposan megváltozhat. Donald Trump ugyanis őt jelölte védelmi politikai államtitkárnak, ezzel lényegében az egyik legnagyobb hatalmú pozícióba kerülne a Pentagonban. A hierarchia szerint többen is lesznek felette, ám a szavai ezt követően komoly súllyal fognak hatni a világban, ennek első megnyilvánulásait már tapasztalni lehetett a napokban is.
A fiatal, mindössze 46. életévét taposó politikus 1979-ben született, majd gyerekkorának egy jelentős részét Japánban töltötte, mivel a bankár édesapja ott kapott állást. Colby később visszatért az Egyesült Államokba, itt végezte el a felsőoktatási tanulmányait, a Harvard és a Yale jogi karán végzett. A védelmi minisztériumban helyezkedett el, de több területen dolgozott az államigazgatásban, elkezdett közeledni a Republikánus Párthoz. 2016-ban már felmerült a neve, hogy Jeb Bush elnökjelölt esetleges győzelmével fontosabb pozíciót kaphat, ám a személyét akkor megvétózták a párt belüli érdekcsoportok. A történelem aztán teljesen máshogy alakult és Donald Trump nyerte előbb a párton belüli versenyfutást, majd az amerikai választást is. Colby neve azonban nem lett elfeledve, így az új kormányzatban ő is fontos szerephez jutott. 2017-2018 között védelmiminiszter-helyettesként dolgozott, ekkor részt vett a 2018-as Nemzeti Védelmi Stratégiának (NDS) a kidolgozásában és bevezetésében. Egy évvel korábban ő volt a védelmi minisztérium elsődleges képviselője a 2017-es Nemzeti Biztonsági Stratégia kidolgozásában is. Ezekben a dokumentumokban már jelentős figyelmet szentelt annak, hogy felhívja az Egyesült Államok figyelmét a kínai felemelkedéssel járó kihívásokra. 2018-ban a Center for a New American Security (CNAS) védelmi programjának igazgatójává nevezték ki. Colby régóta az Egyesült Államokat érintő stratégiák kidolgozásával foglalkozik, kifejezett szakterülete esősorban az, hogy az amerikai globális geopolitikai versenyfutás korszakára készüljön tanulmányaiban.
BREAKING:Trump has nominated to be his Secretary of Defense for Policy. Bridge had made it his mission to prepare the U.S. Armed Forces for the military challenges posed by China in the Pacific. @ElbridgeColby
— Visegrád (24) December 22, 2024
Az önéletrajzi jellemzése helyett sokkal izgalmasabb, hogy mit képvisel ő, személyével milyen politika várható az Egyesült Államoktól, különösen a Távol-Kelettel kapcsolatban. Utóbbi azért nagyon fontos kérdés, mert a Donald Trump beiktatása óta eltelt hetekben a világ már néhány kérdésre egyértelmű választ kapott (elfordulás Európától, ukrajnai támogatások elvágása, vámháborús lépések stb.), de az igazi nagy riválissal szemben képviselt, vagyis
a Kína-politika más területekhez képest eddig kifejezetten visszafogott.
Colby várható kinevezése éppen ezért lehet izgalmas, mivel ő éppen ebben a régióban aktív.
Önmagát realistaként jellemzi, aki egyértelműen Kínában látja az Egyesült Államok globális vezető szerepkörére a legnagyobb kihívást. Erősen szorgalmazza, hogy Washington fordítson jóval nagyobb figyelmet Ázsiára, mivel szerinte Peking lényegében az egész kontinens feletti befolyás megszerzésére törekszik. Az általa hangoztatott politika a kormány belső köreiben is támogatást kapott, különösen J.D. Vance alelnök állt ki mellette. Személye azonban okozott némi vitát a republikánusok között, különösen a néhány visszafogottságra intő álláspontja miatt kapott kritikát. Ilyen volt esetében például az Iránnal vagy a Tajvannal kapcsolatban elfoglalt pozíciója, ezekről kemény kérdéseket kapott a szenátusi meghallgatása során. Tom Cotton szenátor úgy fogalmazott róla:
Vannak aggályaim azzal kapcsolatban, amit a múltban mondott, nevezetesen, hogy ha választanunk kellene aközött, hogy egy nukleáris Irán megfékezését reméljük, vagy hogy katonai erővel megakadályozzuk, hogy Irán atomfegyverekhez jusson, akkor el kellene tűrnünk egy nukleáris Iránt, és meg kellene próbálnunk megfékezni.
Ehhez az állásponthoz végül igazodott Colby is, amikor kijelentette, hogy az Egyesült Államok használhatna katonai erőt Irán elrettentésére. Hasonlóképpen merült fel a Tajvannal kapcsolatos álláspontja is. A republikánusok egy jelentős része határozottan kiáll a sziget amerikai támogatása mellett, Colbynak viszont valamelyest változott az álláspontja erről az elmúlt években. Most azonban tisztázta, hogy pontosan mit gondol erről:
Mindig is azt mondtam, hogy Tajvan nagyon fontos az Egyesült Államok számára, de mint mondta, nem egzisztenciális érdek – nagyon fontos. Az alapvető amerikai érdek az, hogy megtagadjuk Kínától a regionális hegemóniát. Más az, hogy hiábavaló és túlságosan költséges erőfeszítésekbe bocsátkozunk, amelyek tönkretennék a hadseregünket
– mondta. Kifejtette továbbá, hogy egyáltalán nem változtatott azon az álláspontján, hogy az amerikai dominancia megtartása érdekében jóval nagyobb figyelmet kellene az indo-csendes-óceáni térségre helyezni, és rengeteg kapacitást kellene kiépíteni. Elkerülhetetlennek tartja azonban, hogy ez a hosszabb folyamat valamilyen módon ne legyen a szövetségeseiktől támogatva, ezért szerinte Tajvannak radikálisan, GDP-arányosan 10 százalékosra kellene emelnie a védelmi kiadásait. Colby egyébként úgy gondolja, hogy amennyiben Peking sikerre viszi a politikáját, és képes lesz bekebelezni a régóta áhított szigetet, akkor
a kínai csapatok felbátorodnak, és újabb országokat vehetnek célba, úgy, mint Vietnamot vagy a Fülöp-szigeteket.
Észak-Koreával kapcsolatban is merően eltérő gondolatokat fogalmazott meg korábban, ugyanis szeretné, ha az amerikai vezetés kisebb figyelmet tulajdonítana a rezsimnek, helyette Dél-Koreának kellene jóval nagyobb felelősséget vállalnia. A szenátusban is előkerült, így hozzátette, hogy egyáltalán nem szeretné, ha Szöulban a diktatúra venné át a hatalmat.
Nem akarom elhagyni a Közel-Keletet. Nem akarok egy nukleáris Iránt. Nem akarom, hogy Oroszország uralja Európát. Nem akarom, hogy Észak-Korea átvegye Dél-Koreát
– zárta Colby rövidre, de kifejtette, hogy a „hihetetlenül gazdag” szövetségeseiknek sokkal többet kell a védelemre költeniük, mivel a jelenlegi helyzet „igazságtalan az amerikaiakkal szemben”. Szó esett még az „ázsiai NATO” felütéssel elhíresült Dél-Korea – Japán – Egyesült Államok háromoldalú szövetségi kapcsolatról, ám a politikai bizonytalanságok miatt a jelölt nem látja a reális jövőjét egy ilyen kezdeményezésnek.
Indeed. We should prepare for simultaneous conflicts. The sense of being allied with Russia can embolden North Korea to become more aggressive toward South Korea, Mr. Park said. via https://t.co/uvCrJ7lM9s
— Elbridge (Colby) October 17, 2024
Kijelentései megnyugtatták a szenátust, mivel egyértelművé tették, hogy az Egyesült Államok a Trump-érában beköszöntő erős hatalmi alapú politikáját képviseli, ám nem szeretne még a legfontosabb szövetségesekkel sem elnéző lenni. Az elmúlt hetekben hasonló folyamatok bontakoztak már ki Európában is, itt az EU vezetőinek egy nagyobb csoportja már arra dolgoz ki forgatókönyveket, hogy Amerikától függetlenül képesek legyenek megvédeni magukat, amely jelentős fegyverkezéssel jár együtt. Colby szenátusban elmondott beszédét a távol-keleti hadikiadások növeléséről nem fogadták mindenütt túl nyitottan, Japán miniszterelnöke például kijelentette, hogy kizárólag nekik van joguk dönteni a kérdésben, nem pedig egy külső szereplőnek.
Colbyval egy valódi „Kína héja” kerülhet tehát vezető szerepbe, ami azt vetíti előre, hogy Washington egyáltalán nem szándékozik figyelmen kívül hagyni az indo-csendes-óceáni térségben zajló eseményeket, sőt, várhatóan komoly erősítésre lehet számítani.
Külön érdekesség, hogy a határozott véleménye ellenére nem festi le a „megtestesült gonosznak” a Hszi Csin-ping vezette Kínát, hanem egy olyan hatalomként hivatkozik rá, amely a saját racionális érdekeit igyekszik képviselni. Ezzel az állásponttal egyébként jóval megengedőbb álláspontot képvisel, mint sok „Kína héja", a Biden-kormány idején azt is rebesgették, hogy az Egyesült Államok egyenesen háborúba is enne Tajvan védelme érdekében. Kifejezetten óva int attól, hogy az Egyesült Államok esetleg megpróbáljon beavatkozni riválisa belpolitikájába, egészen addig, ameddig Peking nem törekszik majd erőteljesen a globális lábnyoma kiterjesztésére. Azt nem fejtette ki pontosan, hogy mit ért ez alatt, viszont egyértelművé tette, hogy a Fehér Ház-i „rádiócsend” nem fog örökké tartani Kínával kapcsolatban, csak vélhetően Trumpék előbb még „gyorsan le akarják rendezni” az ukrajnai béke kérdését, aztán térnek csak rá a nagy riválisra.
Címlapkép forrása: Kent Nishimura/Bloomberg via Getty Images
