Mégis miért mondana le Zelenszkij?
Volodimir Zelenszkij 2019 májusa óta tölti be az ukrán elnöki tisztséget, ötéves mandátuma 2024 májusában lejárt. A jelenlegi ukrán törvények szerint statárium idején nem lehet választásokat rendezni, ezért Zelenszkij maradt az elnöki székben határozatlan ideig.
2024 óta többször is lehetett hallani véleményeket keletről és nyugatról is azzal kapcsolatosan, hogy nem szép dolog, hogy egy demokratikus berendezkedésű, EU- és NATO-aspiráns országban nem rendeznek választásokat, de ezek a kritikák jelentősen megszaporodtak, mióta Donald Trump átvette a Fehér Ház irányítását.
Trump nyíltan diktátornak nevezte korábban Zelenszkijt, aki választások nélkül irányítja az országot, majd párttársaival nekiállt azért lobbizni, hogy mondjon le és / vagy tartson választásokat Ukrajnában.
Nem mellesleg Vlagyimir Putyin orosz elnök is azt szeretné elérni, hogy Zelenszkij távozzon Ukrajna éléről, mivel szerinte egy „illegitim” vezetővel nem lehet stabil békeszerződést kötni.
Jó esély van rá, hogy a múlt pénteki, totálisan kudarcos Fehér Házban történt látogatás után komolyan felmerült Zelenszkijben, hogy tényleg lemond. Ekkor ugyanis igencsak úgy tűnt, hogy Donald Trump és Amerika támogatását elvesztette Ukrajna. Ha a két ország kapcsolatát csak úgy lehetne helyreállítani, hogy Zelenszkij távozik, elég valószínű, hogy ezt megtenné az ukrán vezető, de egyelőre még az látható, hogy próbálja más eszközökkel (pl. az ukrán nyersanyag-deal felélesztésével) helyreállítani Trump szemében a renoméját. Most éppen úgy néz ki, ez a probálkozás eredményesen indul, de tapasztalhattuk, hogy Trump és Zelenszkij dinamikája finoman szólva is volatilis.
Lehet, hogy a közeledés végül sikeres lesz.
De az is lehet, hogy ahogy sok elemző és néhány politikus rámutat: Trump eldöntötte, hogy nem akarja többé Zelenszkijt Ukrajna élén látni, a Fehér Házban történt üvöltözés pedig gondosan előkészített csapda, mellyel bele akarta kényszeríteni az ukrán vezetőt egy olyan helyzetbe, hogy választania kell a távozás és Amerika támogatásának elvesztése között.
Ha az utóbbi a helyzet, és Trump meneszteni akarja Zelenszkijt, mert úgy látja, miatta nem tud békét kötni az oroszokkal, valószínűleg rövid időn belül távozni kényszerül az ukrán vezető.
Arról egyébként, hogy miért nem jó ötlet most választásokat rendezni Ukrajnában, itt írtunk részletesen:
Mi történne, ha Zelenszkij tényleg lemondana?
Ha Zelenszkij lemond, ügyvivőként az ukrán parlament házelnöke veszi át az elnöki tisztséget, ő jelenleg Ruszlán Sztefancsuk, Volodimir Zelenszkij párttársa és volt kampánystratégája.
Békeidőben az ügyvivő elnök feladata az lenne, hogy új választásokat írjon ki és ezeket koordinálja, de ugye most a háború miatt statárium van érvényben. Ahhoz, hogy választásokat lehessen kiírni, fel kell oldani a statáriumot, ennek önmagában is komoly következményei lennének, például jó eséllyel azonnal katonakorú férfiak ezrei indulnának meg a határra, illetve sokmilliárd hrivnya megtakarítás szökne ki az országból pillanatok alatt.
Na, de tegyük fel, hogy Ukrajna mégis arra kényszerül, hogy feloldja a statáriumot és választásokat írjon ki. Tegyük fel, hogy sokmilliárd dollárnyi amerikai támogatással. példátlan logisztikai problémamegoldó készségekkel és talán egy orosz tűzszünettel valahogy sikerül ezt úgy leszervezni, hogy jogtiszta módon új vezetője legyen Ukrajnának.
A legvalószínűbb kimenetel az, hogy a nagy választási hűhó után ismét Volodimir Zelenszkij lesz az ukrán elnök.
Jelenleg ugyanis az összes aktív politikus közül még mindig Zelenszkij a legnépszerűbb, nem is kicsit. A KIIS friss pollja szerint az ukránok 63%-a elégedett az elnök jelenlegi teljesítményével, a SOCIS kutatása szerint első fordulóban 36,6%, második fordulóban 66,5%-os győzelmet aratna a jelenlegi elnök, ha most lenne választás.
Ha Zelenszkij ismét nyerne, jó esély van rá, hogy úgy érezné, jelentős felhatalmazást kapott az ukrán néptől arra, hogy folytassa az eddigi határozott, „keménykedő” politikáját, semmivel nem lenne könnyebb eltolni a kijevi vezetőt egy Ukrajna számára kedvezőtlen béke megkötése felé. Oroszország pedig valószínűleg továbbra sem tartaná őt legitim vezetőnek, itt nyugodtan lehet valami olyan banális ürügyre hivatkozni például, hogy az „Oroszország területén élő ukrán menekültek nem tudtak szavazni, ezért a nácik döntötték el a választást Ukrajna nyugati területein.”
Jó esély van rá, hogy Trump néhány tanácsadója is leült már az elnökkel és mindezt elmagyarázta neki, így inkább lehet most arra számítani, hogy az amerikai elnök „belebullyingolja” az ukrán vezetőt az együttműködésbe ahelyett, hogy minden áron megpróbálja leváltani.
Ki jönne, ha Zelenszkij tényleg kikerülne a képből?
Előfordulhat természetesen az is, hogy Zelenszkij nem "önként" mond le vagy nem indul ismét el a választásokon – ennek sok oka lehet, kezdve kül- és belpolitikai nyomástól, zsarolásig, akár mindenféle titkosszolgálati akcióig.
Ha Zelenszkij kiesne a képből, lehet, hogy Valerij Zaluzsnij volt ukrán főparancsnok úgy döntene, harcba száll az elnöki székért. Ha így tenne, szinte biztosan meg is nyerné a választást.
Zaluzsnij népszerűségét a háború kezdete óta minden poll Zelenszkij elé méri, a volt főparancsnok csak azért nem kezdett el aktívan politizálni még, mert úgy látja, hogy háborús időben teljes politikai egységre van szükség. Egy múltkori interjúban viszont erősen utalt rá, hogy komolyan gondolkozik, hogy ha lehetőség adódik rá, elindulna az elnöki székért.
Egyébként, gondoljunk bele abba is, hogy Zaluzsnij Zelenszkijhez hasonlóan az oroszokkal szembeni ellenállás egyik ikonja, talán még inkább, mint Zelenszkij, hiszen egészen 2024-es leváltásáig ő vezette az ukrán haderő védekezését és a háború eddigi legsikeresebb támadóműveleteit is. Zaluzsnij ráadásul Sztyepan Bandera ukrán nacionalista vezető nyílt tisztelője, ami az oroszok szemében teljesen elfogadhatatlanná teszi személyét. Szóval nem lehet arra számítani, hogy "Zaluzsnij elnökkel" könnyebb lenne együttműködni egy kedvezőtlen béke irányába, mint Zelenszkijjel.
Ha Zaluzsnij mégsem indulna, a legnépszerűbb ellenzéki politikus most éppen Petró Porosenkó, Zelenszkij elődje, Ukrajna ötödik elnöke. Nem kizárt, hogy Washingtonban (és Moszkvában) Porosenkóra gondolnak, mint „kompromisszmos” jelölt, hiszen az ellenzéki vezető még elnökként többször is tárgyalt az oroszokkal tűzszünetről, békekötésről, decentralizált államberendezkedésről. Az elmúlt évek korrupciós botrányai, szankciós ügyei és belpolitikai krízisei azonban jelentősen megtépázták Porosenkó népszerűségét, emiatt személye rendkívül megosztónak számít Ukrajnán belül. Ukrajna belpolitikai széthullása pedig akárhogy is nézzük, kizárólag Oroszországnak kedvezne, az USA-nak semmiképp.
Végül pedig akárhogy is nézzük, tény, hogy Amerikának (főleg, ha netán együtt dologznak az oroszokkal) is megvan a kellő gazdasági és politikai ereje ahhoz, hogy felépítsenek, megtoljanak egy olyan, most még kvázi-ismeretlen jelöltet, aki az ő szájízük szerint vezetné Ukrajnát. Van pár ukrán politikus, aki azért lobbizik, hogy Ukrajna azonnal kössön békét Oroszországgal, nyilvánvalóan ezt annak a reményében is teszik, hogy hátha kapnak választási kampányukhoz egy kis külföldi hátszelet. Két olyan elnökjelölt van, akinek a neve gyakran forog mostanság a médiában: az egyikük Olekszij Aresztovics, Volodimir Zelenszkij elnök volt tanácsadója, a másik személy pedig Alekszander Dubinszkij, Zelenszkij volt párttársa.
Egyik jelölt sem kifejezetten népszerű: Dubinszkijt még csak nem is mérik a közvélemény-kutatók. Azért jöhet egyáltalán szóba, mert amellett, hogy az oroszokkal való kiegyezés mellett lobbizik, kompromittáló anyagokat hozott nyilvánosságra a Biden-családról, ezért anno amerikai szankciós listára került (Ukrajna pedig hazaárulással is megvádolta és letartóztatta). Trump szemében viszont ez biztosan piros pont volt.
Aresztovics pedig Zelenszkij tanácsadójaként napi jelentéseket tartott az ukrán médiában a háború állásáról és az orosz inváziót is megjósolta még 2019-ben, 2023-ban azonban Zelenszkij kirúgta, mert Aresztovics azt mondta, hogy egy eltévedt ukrán légvédelmi rakéta rombolt le egy panelházat Dnyipróban. Ezután Aresztovics szembefordult Zelenszkijjel és a háború lezárásáért kezdett el lobbizni: mindez pedig az ukrán lakosság szemében is csorbította népszerűségét.
Mellettük természetesen van néhány más név is, aki még szóba jöhet. Ilyen például Kirilo Budanov, a HUR vezetője, aki egyébként szintén nincs politikai pályán és nem is annyira népszerű, mint Zaluzsnij. Szintén harcba szállhat az elnökségért Vitalij Klicskó, Kijev polgármestere, aki korábbi nehézsúlyú boxoló-világbajnokként aligha az óvatoskodó, simulékony politikát tűzné zászlajára. Illetve természetesen ott vannak még Zelenszkij párrtársai is: a fent is említett Ruszlan Sztefancsuk, Dmitro Razumkov, Zelenszkij pártjának volt elnöke. Illettve indulhat az elnökségért Andrij Bileckij, az Azov-ezredhez köthető Nemzeti Hadtest nevű szélsőjobboldali politikai párt vezetője is.
Hálátlan feladat
Ha Zelenszkijt lemondásra kényszerítik, mielőtt meg tud egyezni az oroszokkal, az új elnöknek valószínűleg egyetlen, fontos feladata lesz:
aláírni egy olyan békeszerződést, amely Ukrajna számára kedvezőtlen, és szinte biztosan de facto területvesztéssel jár.
Az a vezető, aki egy ilyen egyezménybe belemegy, teljesen mindegy, milyen indokkal teszi ezt, számíthat arra, hogy a történelem süllyesztőjében végzi és országa örökre átkozni fogja a nevét. Politikai pályája is jó eséllyel véget fog érni néhány hónappal a szerződés aláírása után. Magyar olvasóként sajnos ez a helyzet ismerős lehet a saját történelmünkből.
Ilyen nexusban felmerülhet, hogy az Egyesült Államok mondjuk megtolja egy népszerűtlen, de békekötést vállaló elnökjelölt szerepvállalását (pl. Aresztovics vagy Dubinszkij, akár Porosenkó), aztán, miután sikerült az alkut nyélbe ütni, átveszi az ország vezetését egy olyan erős és kompetens vezető, mint például Zaluzsnij, aki nyugodtan neki tud állni annak, hogy érdemben újjáépítse az ukrán államot, országot és haderőt.
De egyelőre, ahogy fentebb is írtuk: most még úgy néz ki, marad Zelenszkij és együttműködőbb lesz Donald Trumppal, ma éppen kedvesebben kommunikál egymással a két vezető. De a háború lezárásáig viszont még tényleg sok minden történhet.
Címlapkép forrása: Mert Gokhankoc/ dia images via Getty Images
