Mi történt a hétvégén?
Pénteken botrányba fulladt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Donald Trump amerikai elnök Fehér Házba szervezett találkozója: a két vezető a kamerák előtt ordibált egymással, aztán a washingtoni politikus az előkészített nyersanyag-kitermelési megállapodás aláírása nélkül hazaküldte ukrán hivatali partnerét.
Trump ezután elvágott pár Ukrajnát támogató programot, illetve sajtóhírek szerint jelenleg fontolgatja, hogy teljesen leállítja Kijev mindennemű segélyezését.
Zelenszkij ezután Londonba repült, ahol Keir Starmer brit miniszterelnök összehívott egy rendkívüli csúcstalálkozót, melyen a NATO európai vezetői és az EU elitje közül többen részt vettek.
Az európai vezetők támogatásukról biztosították Zelenszkijt és Ukrajnát, jelezték, hogy fenntartják, sőt fokozzák a fegyverszállításokat, illetve kidolgoznak majd egy alternatív békejavaslatot is a háború lezárására.
Mindemellett Emmanuel Macron francia elnök javasolta az európai atomernyő kiterjesztését is, illetve arra buzdította a NATO európai tagállamait, hogy a GDP 3,5%-ára emeljék a védelmi költségvetést.
Mintegy hab a tortán, hogy Elon Musk, Donald Trump egyik legbefolyásosabb tanácsadója és a világ leggazdagabb embere felvetette, hogy az Egyesült Államoknak ki kellene lépnie a NATO-ból: az ötlet mögé azonnal beállt néhány befolyásos republikánus képviselő és szenátor.
Ki tudja váltani Európa az USA segítségét?
A hétvégi események azért súlyosak, mert olyan olvasata is lehet a dolgoknak, hogy Európa folytatni akarja a háborút a fegyverszállítmányok fenntartásával, miközben Trump ennek lezárására törekszik – az orosz, illetve a republikánus kötödésű amerikai médiában legalábbis ilyen vélemények jelennek meg.
Az európai vezetők (a hétvégén is) azt kommunikálják, hogy nem céljuk a háború folytatása, hanem ennek lezárására törekszenek, ugyanakkor erős helyzetbe akarják hozni Ukrajnát, hogy stabil béke születhessen.
Mindezek mellett újdonság, hogy az európai vezetők is tűzszünetet szeretnének elérni a frontvonal minden szakaszán.
A fegyverszállítások Európa részéről mindenesetre folytatódnak, sőt, szó van ezek fokozásáról is. Keir Starmer egyből be is jelentette egy fegyvercsomagot: ez a látszólag hatalmas, 1,6 milliárd font értékű támogatás biztos hasznos lenne, ha holnap a frontvonalakra kerülne, de nem erről van szó. A pénzből a britek 5000 légvédelmi rakétát akarnak megvásárolni saját hadiiparuktól:
mire ezeket legyártják, Ukrajnába szállítják, alsó hangon is hónapok kérdése, de lehet, még több idő, ha a szükséges gyártókapacitást is ki kell építeni.
Ez a brit fegyvercsomag önmagában is jól tükrözi a kihívásokat, mellyel Ukrajnának szembe kell néznie, ha kizárólag Európa támogatására kell hagyatkoznia. Európában van pénz, megvan a gazdasági háttér Ukrajna támogatásához, viszont
rövidtávon az európai NATO-tagállamok gyártókapacitása, meglévő fegyverállománya is kevés ahhoz, hogy Ukrajna támogatásában az Egyesült Államok kiesését pótolják.
Vegyünk pár egyszerű tényt: Európa jelenleg kb. 550 ezer-600 ezer 155 milliméteres tüzérségi lőszert gyárt egy év alatt. Jelenleg folyamatban van a gyártókapacitás fejlesztése 2 millióra, de ez a céldátum 2026-ra van kitűzve, mindemellett Oroszország már most 3 millió darab tüzérségi lőszert gyárt minden évben – észak-koreai és iráni támogatás nélkül. Hasonló aránytalanságok szinte minden fegyvernemben megfigyelhetők. Sok szó van arról, hogy az orosz hadiipar nem gyárt elég tankot ahhoz, hogy a harctéri veszteségeket pótolják: becslések szerint a régi harckocsik felújítása mellett mindössze kb. 80-100 T-90M páncélost gyártanak le évente. Ezzel szemben a Krauss-Maffei Wegmann mindössze 30 Leopard 2-est gyárt le minden évben.. Hasonló aránytalanságok felfedezhetők cirkálórakéták, drónok, egyéb páncélozott járművek esetén.
Szintén fontos szempont, hogy az ukrán haderő a jelen pillanatban nagyon nagy részben jelenleg az amerikai fegyverekre támaszkodik: 70-80%-ban amerikai légvédelmi rendszerek, vadászgépek, kézifegyverek, páncélosok, rakéták dolgoznak az orosz támadások elhárításán. NATO-sztenderd kaliberek ide vagy oda, egy csomó olyan fegyvert használnak az ukrán katonák, amihez kizárólag az USA gyárt lőszert, ilyen például az ATACMS-rakétaindító, a Patriot légvédelmi rakétarendszer, illetve sok amerikai technikai eszköznek (pl. Abrams-harckocsik) állandó amerikai alkatrész-utánpótlásra van szüksége ahhoz, hogy működőképes maradjon.
Persze, jelentős anyagi áldozat árán Európában is fel lehet építeni azokat a gyárakat, gyártóképességek, melyek legalább megközelíthetik az amerikai, orosz hadiipari outputot. Ez azonban nemhogy hónapok, hanem évek kérdése, Ukrajnának pedig azonnal kell a segítség.
Mindezek mellett ugye az európai haderők újrafegyverzéséről is szó van, így nem lehet továbbra sem arra számítani, hogy ezek a gyárak kizárólag, 100%-osan Ukrajnának fognak mindent gyártani. Egy-egy ilyen nagyobb fegyverprogramot ráadásul bármikor boríthat a demokratikus államokra jellemző belpolitikai volatilitás: a legtöbb európai vezető 4-5 évente cserélődik, sok populista, implicit vagy explicit oroszbarát politikus jutott mostanság vagy juthat hatalomközelbe, aki pillanatok alatt szabotálhatja ezeket a grandiózus elképzeléseket.
Persze, lehetséges Ukrajna támogatása meglévő készletekből is, ezt is érdemes kibontani kicsit. Eddig a legtöbb európai ország 80-90%-ban olyan fegyvereket küldött Ukrajnának, amire nem volt szükségük: régi Leopard 1-es harckocsik, Hawk rakéták, öreg szovjet technika. Armin Papperger, a Rheinmetall vezére, az ukrán fegyverszállítások egyik elsődleges szószólója és koordinátora viszont egyértelműen kimondta:
ezek az eszközök elfogytak.
Megtehetik az európai országok, hogy elkezdik aktív állományból kivonni legjobb fegyvereiket, ezzel azonban azt éri el Európa, hogy saját haderőit fegyverezi le, ez pedig nagyon komoly krízist eredményezhet, ha Oroszország esetleg minden segítség ellenére végül fölényesen nyer Ukrajnában és úgy gondolja, ideje tovább menni.
Összességében tehát: ha az USA tényleg minden támogatást elvág Ukrajnának, az ukrán haderő rövidtávon nagyon súlyos helyzetbe kerül, szinte függetlenül attól, mit csinál, mit ígér Európa.
Lesz alsó hangon is jónéhány hónap, talán legalább fél év, amíg kritikussá válhat az ukrán lőszer- és fegyverhiány, az orosz haderő offenzívájának dinamikája felgyorsulhat. Kérdés, sikerül-e elég gyorsan felépíteni a fegyvergyárakat, lőszergyárakat, előteremteni a szükséges forrásokat Amerika kiváltásához: az eddigi trendek Kijev számára nem túl biztatók.
Végül pedig fontos megjegyezni: európai, amerikai támogatás ide vagy oda, továbbra sem látszik megoldás az ukrán haderő legnagyobb problémájára, ez pedig a létszámhiány, nem pedig bármilyen fegyvertípus hiánya. Nemrég jelentette be az ukrán vezetés, hogy elkezdik a frontra vinni a karbantartókat, légvédelmi tiszteket, egészségügyiseket, IT-sokat is a haderőből, hogy biztosítani tudják a rotációkat, ez nem éppen egy egészségesen működő haderő jele.
Mit akarnak valójában az európai vezetők?
Fontos ismét hangsúlyozni, hogy az európai vezetők nem azt kommunikálják, hogy a háborút minden áron folytatni kell, csak azt, hogy erős helyzetbe kell hozni Ukrajnát a béketárgyalások előtt, hogy ne legyen kiszolgáltatott helyzetben.
Nincs szó most arról az oroszok által sokat hangoztatott kijelentésről sem, hogy „stratégiai vereséget” kell verni Oroszországra, illetve ismét fontos megjegyezni: már az európai vezetők is tűzszünetet szeretnének.
Az is látszik, hogy az európai vezetők nem akarják „kicselezni” Amerikát sem: egy új békejavaslatot akarnak prezentálni Donald Trump amerikai elnök előtt, amely a washingtoni politikus igényei szerint jelentősebb szerepet adni Európának az ukrajnai béke fenntartásában.
Ez azt jelenti valószínűleg, hogy néhány európai ország bevállalja, hogy békefenntartókat küldenek Ukrajna területére, akik felveszik a harcot az oroszokkal is, ha netán megtámadják ismét Ukrajnát.
Ebben az esetben persze jó eséllyel világháború lenne, de ugye az elrettentő erő célja elvileg az lenne, hogy Oroszországnak eszébe se jusson még egyszer támadni, mivel ők sem akarnak világháborút. Ennek az ötletnek nem az a célja, hogy háborút provokáljanak ki Oroszország és Európa közt, hanem az, hogy az orosz-ukrán háború tartósan véget érjen. Az EU-s politikusok nem bíznak abban, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök ígérete elég lesz ahhoz, hogy az orosz-ukrán konfliktus örökre lezáruljon, hiszen a Kreml vezetője számtalan nemzetközi egyezményt felrúgott a háború kezdete óta, közülük legalább 3-4 olyat, ami Ukrajna szuverenitását biztosította volna.
Végül: ez a javaslat nagyon szép és jó, de a háború lezárásához Oroszországnak is bele kell egyeznie a felvázolt feltételekbe.
Moszkva pedig számtalanszor kommunikálta, hogy nem fogják engedni, hogy európai katonák legyenek Ukrajna területén, így az európai békejavaslat továbbra sem tűnik életképesnek.
Oroszország érdeke az, hogy Ukrajna gyenge maradjon, kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön, ez az, amit az európai vezetők el akarnak kerülni a mostani egyeztetésekkel. Mindez persze akárhogy is nézzük, nem teszi könnyebbé a béketeremtést, hiszen nagyon nehéz lesz kompromisszumra jutni az ügyben, ha a nyugati oldal ragaszkodik ezekhez a feltételekhez.
Így még mindig nagyobb esélye van annak, hogy amerikai-orosz vonalon történik majd valamilyen megállapodás, mintsem hogy Európának jelentős szerepe legyen a békekötésben, Trump csapata ugyanis gyorsan akar békét kötni, ezt pedig úgy a legegyszerűbb elérni, ha Oroszország elégedett.
Végül fontos arról is beszélni is beszélni pár szó erejéig, hogy miért akarják ilyen módon támogatni az ukrán hadigépezetet Európa vezetői.
A cél nem a háború önmagáért való elhúzása: arról van szó, hogy Oroszországot komoly biztonsági fenyegetésként értékeli a legtöbb nyugat-európai döntéshozó; úgy látják, az orosz hadsereg Kelet-Ukrajnában való megállításával sokkal jobb helyzetben lesz a kontinens biztonságpolitikai szempontból, mintha orosz katonák vonulnak fel a magyar-szlovák-román-lengyel határszakaszokon.
Ha Amerika mellett Európa is kifarol Ukrajna mögül, 2-3 éven belül ez a kimenetel reálissá válhat.
Tényleg kiléphet Amerika a NATO-ból?
I agree https://t.co/ZhjBXCTQfp
— Elon (Musk) March 2, 2025
A hétvégi érdekességek közül mindenképp muszáj megemlíteni Elon Musk esetét, aki
nyíltan kifejezte támogatását a felvetés mellett, hogy az USA-nak ki kell lépnie a NATO-ból (és az ENSZ-ből).
Az ötletet több republikánus képviselő, szenátor támogatta, Donald Trump még nem reagált rá.
Fontos látni: Donald Trump nem tud egy tollvonással kilépni a NATO-ból, hiszen jelenlegi törvények szerint ezt csak kétharmados szenátusi jóváhagyással vagy a kongressus által előterjesztett törvénnyel tudja megtenni. Hiába van mindkét kamarában republikánus többség: Trump pártja sem támogatna teljes mellszélességgel egy ilyen projektet,
esélytelen jelenleg, hogy Amerika törvényhozási hátszéllel elhagyja a katonai szövetséget.
Persze, ha nagyon akarja, Trump megpróbálhatja elnöki rendelettel elhagyni a NATO-t, ez azonban biztos támadás alá kerülne a törvényhozásban, ezután pedig hosszas pereskedés jöhet, végül a legfelsőbb bíróság asztalán landolhat a dolog, akik valószínűleg megállapítják majd: Trumpnak nincs joga rendeleten keresztül cserben hagyni szövetségeseit.
Persze, ha Trump ezt mégis meglépné, hosszas jogi procedúra következne, a szövetség működésével, finanszírozásával kapcsolatosan komoly nehézségek merülhetnek fel, ami lehetőséget ad Oroszországnak, hogy tovább destabilizálja Európát.
Trump viselkedése természetesen tovább növelheti a bizalmatlanságot, széthúzást a NATO-n belül, de fontos megjegyezni, hogy a politikus a NATO "bullyingolásával" azt akarja elérni, hogy az európai tagállamok többet költsenek saját védelmükre és ne legyenek ilyen szinten kitettek az USA jóindulatának. Trump Európa védelmét hatalmas koloncnak tartja, de Amerikának továbbra sem áll érdekében, hogy ezeket a gazdasági, katonai és politikai erőforrásokat átengedje Oroszországnak.
A legideálisabb megoldás a Fehér Háznak, ha Európa Amerikabarát entitásként megvédi saját magát - ezt akarja Trump kihozni ebből az egészből.
A felvetést egyébként több európai vezető is támogatja (Emmanuel Macron francia elnök neve hangzik el a legtöbbször ezzel kapcsolatosan). Hátha a NATO-n belüli krízis árnyékában sikerül konkrét lépéseket is tenni az európai biztonságpolitikai önállóság irányába ahelyett, hogy a szokásos nyilatkozatok után a konkrét lépések mindenféle anyagi aggály miatt végül teljesen elmaradnak.
Címlapkép forrása: Andriy Zhyhaylo/Obozrevatel/Global Images Ukraine via Getty Images
