Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Bár évtizedek óta divat az Európai Unió szidalmazása, annak látszólagos lassúsága és bürokratikus ügymenete miatt, e hangok még inkább felerősödtek az utóbbi években, hiszen az európai intézményrendszer egyelőre képtelen megfelelni az új, geopolitikai jellegű kihívásoknak. Igaz, nem is erre találták ki, hiszen az integráció elsősorban a gazdasági együttműködés serkentésére jött létre, és bár időközben számos politikai területre is kiterjedt, az EU valódi és erős döntési jogkörei alig mutatnak túl a kereskedelempolitikán és a közös pénzügyeken.
Különösen megkapó, amikor éppen azon politikai vezetők és választóik kritizálják az unió tehetetlenségét, akik amúgy aktívan gátolják azokat a folyamatokat, amelyek felruháznák a közösséget a hatékonyabb fellépéshez szükséges eszközökkel. Nehéz is lenne elvárni a versenyt Washingtonnal és Pekinggel szemben attól a Brüsszeltől, amelynek éves költségvetése az uniós GDP alig 1,5 százalékát teszi ki, míg a kínai kormány az ország nemzeti össztermékének több mint 10 százalékából, az amerikai kormány pedig több mint 20 százalékából gazdálkodva mutathat erőt.
Donald Trump csapkodása, illetve az Oroszországgal és Kínával kapcsolatos finoman szólva is bizonytalan helyzet azonban más megvilágításba helyezte az EU-t a világ számos országában. Ahogy azt egy múlt heti brüsszeli utam során egymástól függetlenül elmondták az Európai Külügyi Szolgálat és a Kereskedelmi Főigazgatóság munkatársai:
- ami eddig lassú volt az EU-ban, az most stabilnak tűnik.
- Ami eddig bürokratikus volt, az most kiszámíthatónak számít.
- Amit eddig jogászkodásnak gondoltak, azt most transzparenciának és megbízhatóságnak látja
Japán, Dél-Korea, a latin-amerikai országok és még számos más partner.
Mindez persze nem abból fakad, hogy az uniós döntéshozatali rendszer megtáltosodott volna (nem is tudna 27 szuverén, néha nagyon szuverén tagállam mellett), hanem egyszerűen a nemzetközi rendszer többi szereplője – különösen az Egyesült Államok – vált bomlasztó hatású játékossá.
Így az EU ragaszkodása a multilaterális, szabályokon alapuló nemzetközi rendhez hirtelen nagyon vonzóvá vált minden olyan állam számára, amely most némileg kétségbeesetten keresi a helyét a felbolydult világpolitikában.
Mindez az Unió tervei szerint új vagy elmélyülő kereskedelmi megállapodásokban ölthet testet a következő években. Ez valójában egy kényszer szülte lehetőség az integráció és tagállamai számára, hiszen, ha az esetleg eldurvuló kereskedelmi konfliktus miatt a kínai és az amerikai piac is beszűkül az európai exportőrök számára, akkor muszáj más partnerek felé tekinteni.
Az EU már így is a kereskedelmi hálózatok legkiterjedtebb rendszerével büszkélkedhet a világon, amely felöleli Japánt, Kanadát, Dél-Koreát, Mexikót, Vietnámot, egész Közép-Amerikát és még számos kisebb-nagyobb szereplőt. Közben zajlanak a tárgyalások Indiával, Indonéziával és a Dél-Amerika nagy részét lefedő Mercosurral. Persze ez utóbbi esete is mutatja, hogy az Európai Bizottság törekvéseit gyakran éppen a tagállamok partikuláris érdekei ássák alá. Ettől függetlenül nem nagyon látszik más út, mintsem a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítése mindazon hasonlóan gondolkodó országokkal, amelyek továbbra is érdekeltek az eddigi nemzetközi rend fenntartásában, még ha ezen országok nem is lennének képesek teljes egészében felszívni az EU exportját. Ez nem csupán kereskedelmi, hanem politikai érdeke is az Uniónak.
Így természetesen mindennek fontosnak kellene lennie hazánk számára is, hiszen rendkívül nyitott és apró gazdaságként a világkereskedelem minden köhintése nagyon fáj Magyarországnak. Márpedig a Donald Trump által a napokban ismét belengetett, az USA-ba irányuló uniós exportot 25 százalékos vámmal fenyegető intézkedések ebbe az irányba mutatnak.
A magyar gazdaság exportnak leginkább kitett szereplői – akár termelő, akár szállítmányozó vállalatokról legyen szó – jó, ha időben felkészülnek egy széttöredező és blokkosodó világgazdaságra, ahol az USA-ba, Kínába és természetesen Oroszországba irányuló kivitel akár tartósan is visszaeshet, míg más régiók irányába jelentősen növekedhet. Persze, az igazán üdvözítő megoldás az lenne, ha az új német kormány elindulna az ország gazdaságának kiegyensúlyozása és a belső fogyasztás erősítése felé, amely így nem csak csökkentené az EU export kényszerét, hanem egyben növelné is az unió kevésbé fejlett országaiból a kivitelt a német piac irányába. Erre azonban ne számítsunk.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
