Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
15A Kreml elképzelése egyértelmű az ukrajnai békéről. Eszerint az orosz erők közvetlenül elfoglalnák az illegálisan elragadt ukrán területeket, és egy engedelmes, tehetetlen ukrán kormány (amely nem rendelkezne érdemi hadsereggel) Moszkva parancsait követné. Valami egészen hasonló történt Franciaországban a II. világháború során, amikor az ország nem közvetlenül német megszállás alatt álló részét Philippe Pétain tábornok kollaboráns kormánya irányította, és követte a Berlinből kapott parancsokat.
Így a II. világháború nagy részében – nagyjából 1940 és 1944 között – a helyzet Franciaországban "békés" volt. A Pétain vezette Vichy-rezsim rendszeresen azzal dicsekedett, hogy megvédte Franciaországot, miközben az ellenállást – a francia ellenállókat (maquis) – és a szövetségesek időszakos bombázásait okolta a "béke" megzavarásáért. Ez a lehetőség Ukrajna számára a széleskörű orosz invázió első órái óta fel van kínálva. Ám miután szemtanúi voltak az orosz erők által a civilek ellen Bucsában és másutt elkövetett kivégzéseknek, nemi erőszaknak és egyéb atrocitásoknak, az ukránok érthető módon nem voltak hajlandók kapitulálni.
Ennek alternatívája az a megoldás lehetne, amely a II. világháború utáni évtizedekben Németországban biztosított békét, illetve a Koreai-félszigeten az 1953-as fegyverszünet óta. Mindkét esetben a békét a de facto határok elfogadásával biztosították, amelyeket masszív védelmi célú katonai fejlesztésekkel, jelentős haderővel, és hiteles biztonsági garanciákkal erősítettek meg. Míg Nyugat-Németország 1955 után NATO-tagsággal rendelkezett, Dél-Korea az Egyesült Államokkal kötött kétoldalú szövetségre támaszkodik. Az USA még ma is mintegy 28 ezer aktív szolgálatban lévő katonát állomásoztat Dél-Koreában és 50 ezret Németországban.
Ilyen szintű háttértámogatások szinte bevehetetlenné tették az egykori háborús frontvonalat, lehetővé téve, hogy az egyes szétszakított államok megszilárduljanak, fejlődjenek és békében éljenek.
A nyugat-német vagy dél-koreai modell megfelelője a mai Ukrajna számára a frontvonal befagyasztását, valamint vagy NATO-csatlakozást, vagy több tízezres létszámú nyugati erő ukrán területre történő telepítését igényelné.
A francia kormány 2024 februárja óta szorgalmazza ezt a fajta megoldást, és ez most az európai vezetők közötti megbeszéléseken is kiemelt helyen szerepel. Mivel az új amerikai kormányzat azt követeli, hogy Európa tegyen többet saját békéje és biztonsága biztosítása érdekében, legalább féltucatnyi európai kormány állítólag komolyan fontolgatja ezt a lehetőséget.
Természetesen, ha az európaiaknak nem szeretnék az első modellt (a Vichy-féle békét), de nem tudnak elegendő biztonsági garanciát nyújtani, az meg fogja teremteni a feltételeket egy harmadik lehetséges forgatókönyvhöz: egy olyan látszatbékéhez, amely újabb háborúhoz vezet. Egy ideiglenes tűzszünet – mint amilyen a 2014 utáni minszki megállapodások alapján érvényesült – lehetővé tenné Oroszország számára, hogy átcsoportosítsa erőit, újrafegyverkezzen, és inkább előbb, mint utóbb újra támadjon. Ez a körforgás nem csak többször megismétlődhet, hanem Ukrajnán kívüli országokat – például a Baltikumot vagy Lengyelországot – is érinthetné.
Ha tehát Ukrajna nem kap elegendő támogatást a következő hónapokban és években, akkor Európa egy veszélyes új stratégiai valósággal találja magát szemben, amely megkérdőjelezné a NATO-szolidaritást, és az EU területét örökké sebezhetővé tenné.
Oroszország kellő mértékű odaszurkálásokkal és hibrid hadviseléssel tesztelhetné a NATO kölcsönös védelmi garanciájának határait, és vagy semmi következménnyel járó, csupán papírra vetett garanciaként leplezhetné le azt, vagy közvetlen katonai konfrontációt idézhetne elő a nukleáris hatalmak között. Ilyen következményei lennének egy látszatbékének.
Európa azonnali feladata tehát nemcsak az, hogy elnavigálja magát Donald Trump amerikai elnök egyoldalú törekvésében, amely olyan egyezséget kötne Oroszországgal, amely tálcán kínálná Ukrajnát Moszkvának, hanem az is, hogy biztosítsa, bármilyen megállapodás is születik, az ne növelje egy még szélesebb körű háború valószínűségét a közeljövőben.
Sok európai úgy gondolja, ha Oroszország 2022-ben nem tudta elfoglalni Ukrajnát, akkor Moszkva nem merné kihívni a NATO-t és az Európai Uniót. Ez veszélyes vágyálom.
- Ukrajna nagy részének elfoglalása nemcsak azt tenné lehetővé, hogy Oroszország kiterjessze területét, hanem azt is, hogy egyesítse Európa legnagyobb és második legnagyobb hadseregét a Kreml parancsnoksága alatt.
- A megszállt területek új embereket, védelmi termelési kapacitásokat és erőforrásokat hoznak, a ritkaföldfémektől a gáz- és atomerőművekig.
- Ukrajna védelmi ipari kapacitása – amely több területen is lenyűgöző, a tengeri drónoktól kezdve a tömeges eszközgyártásig – Oroszország számára is egy olyan bónusz lenne, ami felhasználható lehetne Európa ellen.
- Emmanuel Macron francia elnök már nyilvánosan figyelmeztetett arra, hogy Oroszország és Ukrajna egyesített fegyveres erői megállíthatatlanok lennének.
A lényeg az, hogy az ukrán kapituláció vagy egy látszatbéke elkerülése európai elkötelezettséget igényel meg legalább a jelenlegi frontvonal befagyasztására.
Ellenkező esetben a sebezhető EU- és NATO-tagok lehetnek a következő célpontok. Az európai közvéleménynek rá kell ébrednie a valóságra, hogy az európai országok elköteleződésének egyetlen alternatívája az, amit senki sem akar: Közép- és Észak-Európa nagy részét érintő örökös háborús fenyegetés az ezzel járó biztonsági és gazdasági bizonytalansággal együtt.
Nicu Popescu
A Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) tagja. A párizsi Scienses Po docense. 2021 augusztusa és 2024 januárja között Moldova miniszterelnök-helyettese, külügyminisztere és európai integrációs minisztere volt. Előtte 2019 júniusa és novembere között is betöltötte a külügyminiszteri posztot.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
