Nagy geopolitikai kihívások egy leendő Merz-kormány előtt
Az év legfontosabb választása zajlott le vasárnap Európa szempontjából: az Európai Unió vezető gazdasági hatalmában, Németországban tartottak országos voksolást, amelyet az eddig ellenzékben lévő konzervatív CDU/CSU és kancellárjelöltje, Friedrich Merz nyert meg. Európa érezhetően fellélegzett, Olaf Scholz hármas kormánykoalíciója ugyanis már hosszú ideje a szétesés szélén táncolt, november 6-án pedig, az amerikai elnökválasztást követően fel is bomlott.
A német kormány bukásával hatalmas űr keletkezett Európa kellős közepén, Németország ugyanis választási üzemmódba váltott, és távlatos kérdésekben nem akart döntést hozni. Eközben Donald Trumpot január 20-án beiktatták, és elég gyorsan kiderült, hogy az új amerikai kormányzat jelentősen vissza akar vonulni Európából.
Az öreg kontinens az elmúlt hetekben lényegében tehetetlenül figyelte, mit intéz Trump a feje fölött:
telefonon beszélt Vlagyimir Putyinnal, tapogatozó tárgyalások indultak Moszkvával Rijádban, Ukrajnának pedig nem éppen előnyös üzletet ajánlott ritka ásványi kincseiért.
A vasárnapi Bundestag-választás némi megnyugvást hozott Európában, ugyanis bár a mérsékelt erők jelentősen visszaestek, a szélsőjobb és a szélsőbal pedig megerősödött, Németország hagyományosan két vezető ereje, a CDU/CSU és a szociáldemokrata SPD együtt abszolút többséget szerzett a parlamentben, így kilátás van egy kétpárti koalícióra. (Hivatalosan hárompárti, mert a CDU és a CSU két külön párt, de szoros szövetségben vannak, közös Bundestag-frakcióval.) Persze a koalíciós tárgyalások még előttünk vannak, de aligha van más alternatíva, mint egy CDU/CSU–SPD-kormányzat, hiszen a mérsékelt erőknek máshogy nincs meg a többség.
Európa mellett Ukrajna is fellélegezhetett vasárnap, ugyanis Merz kifejezetten Kijev-barát politikai irányvonalat visz. A leendő kancellár már 2022 májusában látogatást tett a háborús Ukrajnában, jóval Olaf Scholz kancellár előtt, tavaly decemberben – immár a választások valószínű nyerteseként – ismét Kijevbe utazott. Merz mindvégig Ukrajna határozottabb katonai támogatása mellett érvelt, a nagy hatótávolságú Taurus rakéták átadása mellett szólalva meg, miközben Olaf Scholz sokkal óvatosabb Ukrajna-politikát folytatott, sőt a kampányban egyfajta „békekancellárként” igyekezett bemutatni magát, még Putyinnal is beszélt telefonon.
Scholz azonban az SPD történelmi választási kudarca után bejelentette, nem kíván tagja lenni egy új kormánynak, és a koalíciós tárgyalásokon sem akar szerepet betölteni. Nagyon valószínű, hogy Scholz bukásával a felmérésekben legnépszerűbb szociáldemokrata politikus, Boris Pistorius leköszönő védelmi miniszter lehet az SPD erős embere, akit saját pártjában is sokan láttak volna szívesebben kancellárjelöltként, mint a kancellárt. Pistorius közismerten Ukrajna elkötelezett támogatója, emellett a német haderő (Bundeswehr) megerősítésének fő szószólója, így benne partnerre találhat Merz. Emellett a leendő kormánykoalícióban valószínűleg részt nem vállaló, de mérsékelt Zöldek szintén támogatni fog egy határozottabban Ukrajna-barát politikát.
Problémát jelent viszont, hogy a CDU/CSU-nak, az SPD-nek és a Zöldeknek együtt sincs kétharmada a Bundestagban, a szélsőjobboldali AfD és a radikális baloldali Die Linke (Baloldal) ugyanis együtt a mandátumok több mint egyharmadát szerezte meg. Márpedig mindkét párt Ukrajna támogatása ellen van, az Oroszországhoz való viszonyon ellenben javítanának. A kétharmadnak azért lenne jelentősége, mert a német alkotmányban rögzítve van az úgynevezett adósságfék (Schuldenbremse), amely az éves strukturális deficitet a GDP 0,35 százalékában maximálja. Az alaptörvény megváltoztatásához s így az adósságfék felülírásához viszont kétharmados többségre van szükség, és valószínűtlen, hogy az AfD vagy a Linke hozzájáruljon ehhez Ukrajna támogatása érdekében.
Eközben a német társadalomban is visszaesőben van azok száma, akik tovább akarják finanszírozni és katonailag segíteni Kijevet. Egy friss felmérés szerint a lakosság 46 százaléka nem akarja, hogy a következő kormány fegyverrel vagy pénzzel támogassa Ukrajnát, miközben 28 százalék mondta azt, hogy akarja. 7 százalék csak pénzzel, 8 százalék csak fegyverrel támogatná, de a valamilyen formában segíteni akarók aránya még így is csak 43 százalékos. A támogatást illetően nagy generációs különbségek vannak: a 18-29 évesek 57 százaléka Ukrajna támogatása ellen van, 70 év fölött viszont csak 28 százalék az ellenzők aránya. Ez nem meglepő annak fényében, hogy a fiatalok között különösen sok támogatója van mind a Linkének, mind az AfD-nek.
Teljesen átalakuló transzatlanti viszonyrendszer
Egy leendő Merz-kormány egy teljesen átalakulni látszó transzatlanti viszonyrendszerben lesz majd kénytelen megkezdeni működését. Merz atlantista politikus, aki mindig is az Egyesült Államokkal való jó viszony mellett érvelt, a vasárnapi választás után viszont olyan nyilatkozatokat tett, melyek azt mutatják, hogy
fel van készülve arra, hogy a határozottan atlantista politika a megváltozott körülmények között már nem folytatható.
Merz a választások utáni nyilatkozataiban arról beszélt, hogy az új amerikai vezetés közömbös Európa sorsa iránt, ezért Európának függetlenednie kell az Egyesült Államoktól.
Abszolút prioritásom az lesz, hogy Európát a lehető leggyorsabban megerősítsem, hogy lépésről lépésre valóban függetlenedhessünk az Egyesült Államoktól
– mondta.
Azt is felvetette, hogy akár egy „európai NATO” felépítésére is szükség lehet, ahol a brit és a francia atomfegyverek biztosítanák az öreg kontinensnek a nukleáris védőernyőt. Vasárnap este Merz azt mondta, kérdés, hogy
továbbra is a NATO-ról fogunk-e beszélni a jelenlegi formájában, vagy sokkal gyorsabban kell létrehoznunk egy független európai védelmi képességet.
A kancellárjelölt szerint Keir Starmer brit miniszterelnökkel, Emmanuel Macron francia elnökkel és Donald Tusk lengyel miniszterelnökkel Európa egységet tud mutatni. Elmondta, hétfőn beszélt a Washingtonba készülő Macronnal, és
teljesen egyetértünk abban, hogyan közelítsünk az amerikai kormányzathoz.
Márpedig Németország és Franciaország egyetértése elengedhetetlen, hogy Európa közösen tudja érdekeit érvényesíteni az Egyesült Államokkal szemben és mellett.
Merz azt mondta, Európának „öt perce van hátra éjfélig”, és a „legnagyobb aggodalommal” figyeli, hogy Trump Oroszországgal akar megállapodást kötni Ukrajnáról Ukrajna és Európa feje fölött.
Ukrajnát erős pozícióba kell helyeznünk. Az igazságos béke érdekében a megtámadott országnak részt kell vennie a béketárgyalásokon
– írta Merz az X-en hétfőn, az ukrajnai háború kitörésének harmadik évfordulójára emlékezve. Egy későbbi bejegyzésében pedig hangsúlyozta, a június végén Hágában tartandó NATO-csúcsig
világossá kell válnia, hogy Európának milyen mértékben kell hozzájárulnia a saját védelméhez.
Az Egyesült Államokkal való jó viszonyt az is nehezíti, hogy a Donald Trump kormányában fontos szerepet vállaló Elon Musk elég határozottan kiállt az AfD mellett: év végén cikket írt a Welt am Sonntag című német lapba, az X-en beszélgetett Alice Weidellel, a szélsőjobboldali párt kancellárjelöltjével, miközben durván beleszállt vezető német politikusokba, köztük Scholzba, illetve Frank-Walter Steinmeier államfőbe. Merz akkor a német választásokba való beavatkozással vádolta meg a világ leggazdagabb emberét, „basáskodónak és arrogánsnak” nevezve őt. Nem meglepő, hogy a választások után nem is Musknak, hanem Weidelnek gratulált (Orbán Viktor miniszterelnök egy hasonló gratulációját osztva meg az X-en).
Trump ugyanakkor örömét fejezte ki a CDU/CSU győzelme miatt.
Úgy tűnik, hogy a németországi konzervatív párt megnyerte a nagy és várva várt választást. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan a német emberek is belefáradtak abba, hogy hosszú évek óta nem a józan ész uralkodott, különösen az energia és a bevándorlás terén. Ez egy nagy nap Németország számára
– írta saját platformján, a Truth Social-ön.
Azt persze most még nem látjuk, milyen lesz majd a Trump-adminisztráció és egy leendő Merz-kormány viszonya.
Címlapkép forrása: Sean Gallup/Getty Images
