Papírforma-eredmény született a vasárnapi Bundestag-választásokon Németországban: a közvélemény-kutatók nagyjából jól bemérték az erőviszonyokat, a kérdés lényegében már csak az volt, bejut-e a Bundestagba a radikális baloldali Sahra Wagenknecht Szövetsége (BSW), illetve a liberális Szabaddemokrata Párt (FDP).
Végül egyikük sem érte el az 5 százalékos küszöböt – a BSW-nek ez 14 ezer szavazaton múlott –, aminek köszönhetően
elhárulni látszik a legnagyobb veszély, az, hogy újra hárompárti kormánykoalíció alakuljon Németországban.
A konzervatív CDU/CSU-szövetségnek és az SPD-nek együtt megvan a többsége a Bundestagban, így a legvalószínűbb, hogy 2005–2009, 2013–2017 és 2017–2021 után ismét „nagykoalíciós” kormányzás jön. Igaz, az SPD-t már aligha lehet nagy pártnak nevezni: 16,4 százalékos eredményével, harmadik helyével egyértelműen középpárti státuszba jutott.
Bár a szalagcímeken a CDU/CSU és kancellárjelöltje, Friedrich Merz győzelme olvasható, ez elrejti azt a tényt, hogy
a hagyományos mérsékelt pártok – CDU/CSU, SPD, Zöldek, FDP – összességében nagyon gyatra eredményt hoztak, a radikális erők viszont látványosan előretörtek.
Az alábbiakban öt olyan tényezőt mutatunk be, amelyek azt mutatják, hogy ez a Németország már nem az a Németország, amit eddig ismertünk.
1. Győzött a CDU/CSU, de korántsem lehetnek boldogok
A konzervatív CDU/CSU-szövetség Friedrich Merz vezetésével 28,5 százalékot ért el a választásokon. Az eredmény sima győzelemnek tűnik, egyik párt sem került a közelükbe, ráadásul 2021-es 24,1 százalékos eredményükhöz képest 4,4 százalékot javítottak.
Merzék öröme azonban nem lehet felhőtlen: a pártszövetség második legrosszabb eredményét érte el a Német Szövetségi Köztársaság 1949 óta tartó történetében. Angela Merkel vezetésével a legrosszabb eredményük 2017-ben volt, ekkor 32,9 százalékot szereztek, ettől most éppen olyan mértékben maradtak el, mint amennyivel a 2021-es eredményhez képest javítottak.
A CDU/CSU 3,37 millió szavazattal szerzett többet, mint négy éve. Ami a választói mozgásokat illeti, az SPD-től 1,81 millió szavazó vándorolt át a konzervatív pártszövetséghez, a liberális FDP-től 1,3 millióan jöttek, 390 ezren a Zöldektől, és 1,04 millió olyan szavazójuk volt idén, aki négy éve nem szavazott. Ugyanakkor a párt 2021-es szavazói közül 910 ezer az AfD-hez vándorolt, 200 ezer a BSW-hez, 60 ezer a Die Linkéhez.
Ami a területi eredményeket illeti: a volt NDK területén a CDU egyetlen választókörzetben sem hozott egyéni győzelmet, és egyetlen körzetben sem végzett listán az első helyen. Bajorországban a CSU az összes választókörzetet megszerezte mind listán, mind egyéniben. A többi nyugatnémet tartományban, illetve Nyugat-Berlinben a CDU a legtöbb körzetet elvitte, kivétel a hagyományosan szociáldemokrata Ruhr-vidék, Alsó-Szászország tartomány keleti fele, valamint a második legnagyobb német város, a tartományi jogú Hamburg, ahol nagyrészt SPD-s egyéni győzelmek születtek. Ha a listás győzelmeket nézzük, még nagyobb a CDU-s elsőség. Ugyanakkor a győztes egyéni képviselők közül így is lesz 15 CDU-s és 3 CSU-s, aki nem kerül be a Bundestagba, az új választási szabályok szerint ugyanis az egyéni képviselői helyeket csak a párt listás eredményéig lehet feltölteni.
2. Az SPD a XIX. század óta nem szerepelt olyan rosszul, mint most
A szociáldemokrata SPD a Német Szövetségi Köztársaság 1949 óta tartó történetében a legrosszabb szereplését nyújtotta, de egészen a XIX. század végéig, a párt születésének időszakáig kell visszamennünk, hogy olyan alacsony szavazataránnyal találkozzunk, mint a mostani 16,4 százalék. A párt utoljára 2005-ben ért el 30 százalék feletti eredményt (34,2 százalékot), ekkor léptek először nagykoalícióra CDU/CSU-val. A háromszori nagykoalíciós kormányzás jelentősen erodálta a szociáldemokraták támogatottságát, de 2021-ben jött egy tiszavirágéletű feltámadás, köszönhetően annak, hogy sokan Olaf Scholz akkori alkancellárban látták Angela Merkel örökségének folytatóját, illetve köszönhetően annak is, hogy a CDU/CSU Armin Lachettel katasztrofális kampányt folytatott.
A négy évvel ezelőtti 25,7 százalékhoz képest a mostani eredmény csaknem tíz százalékpontos visszaesést jelent, az SPD lényegében középpárttá zsugorodott.
Az Olaf Scholz vezette, vitáktól terhelt hármas koalíció munkája nem volt sikeresnek nevezhető: a német gazdaság a legnagyobb jóindulattal is stagnál, a Merkel által 2015-ben meghirdetett „Willkommenskultur” negatív eredményei pedig az elmúlt egy évben „értek be”, amikor egymás után öt, bevándorlók által elkövetett halálos merénylet is történt Németországban. Bár Scholz némileg szigorított a bevándorlási szabályokon – a szárazföldi határokon például ellenőrzést vezettek be –, de a már Németországban élő és integrálódni képtelennek látszó bevándorlótömegek problémáját ez aligha oldja meg.
Ami a területi eredményeket illeti, a volt NDK területén az SPD egyetlen brandenburgi egyéni körzetet tudott megszerezni, további egy körzetet Berlin nyugati részén. A szociáldemokraták hagyományosan erősek a német ipar fellegvárában, a Ruhr-vidéken, itt most sikerült egyéni győzelmeket aratniuk, illetve listán is elsőséget szerezniük. Egyéniben még a tartományi jogú Hamburgban, illetve Alsó-Szászország keleti felén tudtak több győzelmet aratni.
3. Visszaszorulóban a mérsékelt pártok, előretörőben a radikálosok
A CDU és az SPD az a két párt, amely 1949 óta kancellárokat adott Németországnak, más párt színeiben még nem vezette kormányfő az országot. A CDU és bajor testvérpártja, a CSU, illetve az SPD egészen a 2000-es évek elejéig egyértelműen pólust képeztek, a két kisebb párt, az FDP, illetve a Zöldek pedig koalíciós partnerként jöhettek számításba. Az FDP többször bizonyult a mérleg nyelvének, a Zöldek pedig többször is az SPD kisebb koalíciós partnere volt (1998 és 2005 között Gerhard Schröder, 2021 és 2025 között Olaf Scholz kormányában.) A négy „nyugatnémet” párt mellett egyedül a keletnémet állampárt utódpártjai, a Demokratikus Szocializmus Pártja (PSD), majd az ebből alakult Die Linke (Baloldal) tudott a Bundestagba jutni egészen 2017-ig.
A CDU/CSU és az SPD az 1960-as, 1970-es években együtt a szavazatok 80-90 százalékát is megszerezték.
A mostani választáson a közös eredményük nem érte el a 45 százalékot, de az FDP és a BSW kiesése miatt megvan a parlamenti többségük.
Azonban a mandátumszámokat tekintve még a Zöldekkel együtt sincs meg a kétharmad, így a Bundestagban az AfD vagy a Die Linke támogatását kell megszerezniük, ha kétharmadot igénylő döntéseket kell átvinniük.
A szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD), valamint a radikális baloldali Die Linke, illetve a belőle kiszakadt BSW együtt a szavazatok több mint 34 százalékát szerezte meg, tehát a radikális erőknek már megvan az egyharmados társadalmi támogatottsága.
Mivel a következő négy (vagy kevesebb mint négy) évben ellenzékben maradnak, jó esélyük van arra, hogy a kormány bírálatával még növeljék is szavazatarányukat, ugyanis egy valószínű CDU/CSU–SPD-kormány egyetlen mérsékelt ellenzéke a Zöldek pártja marad.
4. Újra fal emelkedett Nyugat- és Kelet-Németország közé
A tendencia már jó pár éve tart, de a mostani választás lényegében rögzítette azt az állapotot, hogy az egykori NDK területén az AfD lett a vezető erő, és kifejezetten jól szerepelt a Die Linke és a BSW is. A három radikális erő együtt a szavazatok több mint felét megszerezte. A szélsőjobboldali párt mind az öt keletnémet tartományban győzött:
- Brandenburgban 32,5 százalékot ért el az AfD, a Linke és a BSW eredménye is 10,7–10,7 százalékos. A potsdami választókörzetet egyéniben az SPD, listán a CDU vitte el, a többi körzetben AfD-s győzelem született.
- Az északi Mecklenburg–Elő-Pomerániában 35 százalékot szerzett az AfD, a Linke 12, a BSW 10,6 százalékot. Az összes egyéni körzeti és körzeti listás győzelem az AfD-é.
- Szász-Anhaltban az AfD 37,1 százalékos eredményt ért el, a Die Linke 10,8, a BSW 11,2 százalékot szerzett. Az összes egyéni körzeti és körzeti listás győzelem az AfD-é.
- Szászországban 37,3 százalékot ért el az AfD, a Linke 11, a BSW 9 százalékig jutott. A tartományi székhely, Lipcse egyik választókörzetében a Baloldal párt nyert egyéni mandátumot, illetve győzött listán is, a többi körzetet az AfD vitte.
- Türingiában az AfD 38,6 százalékot szerzett, a Linke 15,2-t, a BSW 9,4-t. Itt a legnagyobb a radikálisok előretörése: a három párt együtt több mint 63 százalékot szerzett. A székhelyen, Erfurtban a Linke vitte az egyéni körzetet, de listán mindenhol az AfD győzött.
Ha a körzeti egyéni és a körzeti listás eredményeket nézzük, Németország lényegében kettészakadt az egykori nyugat-keleti megosztottság mentén: míg Nyugat-Németországban a legtöbb egyéni körzetet és körzeti listás győzelmet a CDU/CSU húzta be, az egykori NDK területén szinte majdnem mindenhol az AfD győzött.
5. A radikálisok már nyugaton is érdemi erővé váltak
Azonban ez nem jelenti azt, hogy az AfD és a Die Linke kizárólag keletnémet párt lenne. Ha a nyugat-németországi eredményeket nézzük, az AfD 18 százalékot ért el, a Linke pedig 7,6 százalékot, vagyis nagyon durván nem maradtak el országos eredményüktől a nyugati tartományokban. Sőt. Az AfD a Saar-vidéken jobban szerepelt, mint országos eredménye (21,6%-ot ért el), Rajna-vidék–Pfalzban majdnem az országos támogatottságát hozta (20,1%-ot szerzett), de még a fejlett Bajorországban és Baden–Württembergben is 19, illetve 19,8 százalékos eredményt ért el. Bár egyéni körzetet nem nyert nyugatnémet területen, az AfD két nyugati körzetben is listás győzelmet aratott: Gelsenkirchenben (24,7%) és Kaiserslautenben (25,9%).
Az egykori keletnémet állampárt utód-utódpártja, a Die Linke szintén kikerült a keletnémet karanténból. Legjobb eredményét Berlinben hozta, ahol 19,9 százalékkal első lett a listát tekintve. Az egykori berlini faltól keletre lévő körzetekben egy kivételével mindegyik kerületben első lett a listán, de a nyugat-berlini körzetekben is országos eredménye fölött teljesített. A Baloldal párt városi párttá vált, amit jól mutat, hogy Berlin mellett a másik két tartományi jogú városban, Hamburgban és Brémában is feltűnően jól szerepelt: előbbiben 14,4, utóbbiban 14,8 százalékot szerezve. Ezenkívül Hessenben, Észak-Rajna–Vesztfáliában és Alsó-Szászországban is 8 százalék feletti eredményt ért el. A Linkéből kivált BSW-nek azonban nem sikerült a nyugat-németországi áttörés: egyedül a Saar-vidéken haladta meg az 5 százalékot (6,2%).
Címlapkép: Friedrich Merz, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke, a CDU és bajor testvérpártja, a Keresztényszociális Unió (CSU) közös jelöltje és Markus Söder bajor tartományi miniszterelnök, a német Keresztényszociális Unió (CSU) vezetője kezet fog a CDU berlini székházában 2025. február 23-án, miután megérkeztek az előrehozott szövetségi parlamenti választás első exit poll-eredményei. MTI/AP/Markus Schreiber
