Az elmúlt napok során rendkívüli események szemtanúi lehettünk az orosz-ukrán háború potenciális lezárását illetően. Habár eddig sem volt rózsás a kapcsolatuk, nem sokan mondták volna meg előre, hogy Donald Trump amerikai elnök ilyen élesen fogja kritizálni Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, miközben az amerikai külügyminiszter Szaúd-Arábiában ült tárgyalóasztalhoz orosz kollégájával, a Pentagon vezetője pedig arra figyelmeztette Európát, Amerika szeme immár végérvényesen a rendszerszintű riválisra, Kínára fog szegülni, nem az öreg kontinensre. De milyen logika állhat mindennek a hátterében? Egyesek a múltat látják visszaköszönni Trump ellentmondásos manőverezésében, pontosabban egy korábbi elnök külpolitikai stratégiáját – mely jelenkori alkalmazása azzal járna, hogy az Egyesült Államok kiengedje a karanténból és szorosabbra fűzze kapcsolatát Vlagyimir Putyin Oroszországával.
A kapitalista Nyugat és a kommunista szovjet blokk közötti hidegháború 1968-ban Vietnámban csúcsosodott ki, ahol három évvel korábban amerikai csapatok is partra szálltak. ’68-at az Egyesült Államok történetének egyik legzűrzavarosabb évének tekintik. Lyndon B. Johnson elnök növelte Washington katonai jelenlétét Délkelet-Ázsiában, a közvélemény viszont egyre csak a háború...
A keresett cikk a portfolio.hu hírarchívumához tartozik, melynek olvasása előfizetéses regisztrációhoz kötött.
Cikkarchívum előfizetés
- Portfolio.hu teljes cikkarchívum
- Kötéslisták: BÉT elmúlt 2 év napon belüli kötéslistái
Előfizetés
