A kispártok Bundestagba jutása döntő lehet
A német pártok támogatottsága alig változott az elmúlt hónapokban. Továbbra is a konzervatív CDU/CSU-szövetség a legnépszerűbb, alulról súrolván a 30 százalékot, ezzel bőven megelőzve minden más pártot. Büszkeségre még sincs okuk: Angela Merkel vezetése alatt a legrosszabb választási eredményük is 32,9 százalékos volt, 2017-ben; igaz, négy évvel később, Armin Lachettel csak 24 százalékot értek el, és 16 év után búcsúztak a kormányzástól.
A választás nagy esélyese tehát a CDU/CSU, illetve kancellárjelöltjük, Friedrich Merz, így
a vasárnapi voksolás tétje nem is az, hogy valóban győznek-e, hanem hogy miként teljesít a többi párt, és így milyen koalíciók válnak lehetővé február 23-a után.
Merz nemrég kijelentette, mind a szociáldemokrata SPD-vel, mind a Zöldekkel el tudna képzelni koalíciót, a kancellárjelölt legnagyobb félelme azonban valószínűleg az, hogy két párt együtt nem tud többséget szerezni, és kénytelen lesz egy harmadikat bevenni a kormányzásba. Ez pedig olyan vitákat vetíthet előre, mint amilyenekkel Olaf Scholz kancellár hárompárti koalíciója szenvedett, és amely viták végül is a kormány széteséséhez és előrehozott választásokhoz vezettek.
Bár fontos tényező lesz, hogy az SPD, illetve a Zöldek hány százalékot szerez,
még fontosabb, hogy hány kispárt jut be végül a Bundestagba.
Minél több kispárt ugorja meg ugyanis az 5 százalékos küszöböt, a nagypártoknak annál kevesebb mandátum jut, de úgy is mondhatnánk, minél több kispárt marad ki a parlamentből, annál több jut a nagypártoknak, hiszen az 5 százalék alatt végzettek által potenciálisan szerzett mandátumokat újraosztják. (Idén először 630-ban maximálták a kiosztható mandátumok számát). És minél több mandátuma van a nagypártoknak, annál esélyesebb, hogy kétpárti koalíciót sikerül összehozni.
A négy nagy – CDU/CSU, AfD, SPD, Zöldek – mellett három kispárt billeg az 5 százalékos küszöbnél. Jelenleg legnagyobb esélye a bejutásra a hagyományos radikális baloldali pártnak, a Die Linkének (Baloldal) van, amely 2005 óta – különböző neveken – folyamatosan tagja a Bundestagnak. A szebb napokat látott liberális FDP – amely novemberben borította a kormánykoalíciót – esélyesebb a kiesésre, mint a bejutásra, az alig egy éve alakult, a Die Linkéből kiszakadt Sahra Wagenknecht Szövetsége (BSW) viszont a kezdeti szárnyalása után most megtorpanni látszik, és egyre valószínűbb, hogy végül nem nyer mandátumot.
A Bundestagba jutás különútja
A Bundestagba nemcsak úgy lehet bejutni, hogy egy párt eléri az 5 százalékos küszöböt, hanem úgy is, hogy megnyer három választókörzetet. Németországban 299 választókörzet van: a voksoláson az első szavazat (Erststimme) a választókörzeti jelöltekre, a második szavazat (Zweitstimme) a pártok tartományi listáira megy. Bár a mandátumokat a Bundestagban a pártok összesített országos listás aránya alapján osztják ki (tehát a rendszer alapvetően arányos),
három választókörzeti első hellyel úgy is be lehet kerülni, hogy a párt nem éri el az 5 százalékos küszöböt.
Ekkor azonban nemcsak a három képviselő jut be, aki direkt választáson mandátumot szerzett, hanem a párt az országos szavazatarányának megfelelő képviselőt küldhet a parlamentbe. (Vagyis praktikusan rá nem lesz érvényes a küszöb.)
Ez a külön szabály tette lehetővé, hogy a Die Linke 2021-ben ne bukjon ki a Bundestagból, a listás választáson ugyanis 4,9 százalékkal éppen nem érte el a küszöböt. Három keletnémet körzetben azonban – Berlin–Treptow-Köpenick, Berlin–Lichtenberg, Lipcse II – mandátumhoz jutott, így tagja maradhatott a parlamentnek. A mostani választáson szintén abban bízik a radikális baloldali párt, hogy ha az 5 százalékot nem is éri el, három körzetet behúzhat. Ehhez a párt három „régi motorosát” állították csatasorba.
Gregor Gysi, aki a keletnémet állampárt, a SED utolsó és a belőle létrejött utódpárt, a Demokratikus Szocializmus Pártja (PSD) első vezetője volt, négy éve is elvitte Berlin Treptow-Köpenick kerületének mandátumát, és most is jó esélye van megszerezni azt. A párt egyik legsikeresebb politikusa, Türingia tartomány volt miniszterelnöke, Bodo Ramelow a tartomány központjában, Erfurtban indul el, szintén esélyesként. (Négy éve itt az SPD győzött.) Dietmar Bartsch, a párt volt társfrakcióvezetője pedig az egykori Hanza-városban, Rostockban próbálkozik – ő kisebb eséllyel, ugyanis ott az AfD jelöltje vezet.
A három 2021-ben megszerzett mandátum közül a Die Linke valószínűleg elveszti Berlin Lichtenberg kerületét, ahol az AfD-nek van esélye az első helyre, illetve Lipcse II-t, ahol a CDU/CSU jelöltje nyerhet. A 3 egyéni mandátum megszerzése tehát távolabb került, a jó kampányhajrának köszönhetően közelebb került viszont az 5 százalékos küszöb megugrása.
— Die (Linke) February 3, 2025
Feltámad a Baloldal
Néhány hónapja még úgy tűnt, hogy a Bundestag-választás nagy meglepetése a BSW lesz. A Die Linke egykori legnépszerűbb politikusa és volt társfrakcióvezetője, Sahra Wagenknecht által alapított és nevét viselő párt csak 2024 januárjában alakult, és máris gyorsan ívelt felfelé a népszerűsége. A június EP-választásokon 6,2 százalékot szerzett, miközben a Die Linke csak 2,7-et. Szeptemberben három keletnémet tartomány (Brandenburg, Szászország, Türingia) választásán mindhárom tartományban a harmadik helyre jött fel, Brandenburgban és Türingiában a tartományi kormány tagja is lett.
Akkor úgy tűnt, hogy Wagenknecht megadja a kegyelemdöfést egykori pártjának: párttagok és szavazók is nagy számban áramlottak át a Die Linkéből a BSW-be.
Az új párt sok tekintetben a Baloldal programját követte, más ügyekben azonban inkább a szélsőjobboldali AfD-hez állt közel. Mindhárom párt alapvetően a volt NDK területén erős, és az ott élő szavazókat akarja megszólítani, akik kritikusabbak a Nyugattal és a volt Nyugat-Németországgal szemben, sokakban él az NDK-nosztalgia, és másodrangú állampolgárnak érzik magukat az egyesült Németországban. Kevésbé rajonganak a nyugati szövetségi rendszerekért, különösen a NATO-ért, nem akarnak amerikai csapatokat és amerikai rakétákat látni az ország területén, Oroszország felé viszont sokszor szimpátiával fordulnak.
Amiben a BSW mást hozott a Baloldalhoz képest, az a bevándorlásellenesség. A keletnémet lakosság sokkal migrációellenesebb, mint a nyugatnémet, annak ellenére, hogy a volt NDK területén jóval kevesebb bevándorló él. Az AfD sikeresen szólította meg a bevándorlástól egyre jobban tartó szavazókat, sokakat éppen a Die Linkétől „elszipkázva”. Sahra Wagenknecht úgy vélte visszaszerezhetőnek ezeket a szavazókat, ha ő is bevándorlásellenes platformra lép, szemben egykori pártjával, amely viszont nem viszonyul negatívan a migrációhoz.
Most viszont, úgy tűnik, a bevándorlás kérdése az, ami visszalendítheti az ingát a Baloldal felé.
Január 29-én egy Friedrich Merz által beterjesztett határozati javaslatról szavazott a Bundestag, amely a bevándorlási szabályok szigorítására szólította fel a kormányt. Bár nem törvényről, pusztán indítványról (Antrag) volt szó, amely hivatalosan semmire nem kötelezi a kormányt, óriási vita alakult ki körülötte, mert Merz kijelentette, nem számít az sem, hogy csak az AfD szavazataival megy át a javaslat. És valóban így történt, ezzel az 1945 utáni Németország történetében először esett meg, hogy csak egy szélsőjobboldali párt támogatásával kapott többséget valami a Bundestagban.
A január 29-i parlamenti vitában az egyik leghevesebb beszédet a párt képviselőcsoportjának vezetője és választási társlistavezetője, a 36 éves Heidi Reichinnek tartotta. A beszéd a különböző közösségi platformokon összesen 30 milliós nézettséget ért el. Reichinnek keményen bírálta, hogy a CDU vezetője lebontja az AfD elé emelt tűzfalat, gyújtó hangú beszédét pedig azzal a felszólítással zárta:
Fegyverkezzetek, álljatok ellen a fasizmusnak az országban, fel a barikádokra!
— Die (Linke) January 29, 2025
És akkor jött Heidi
Az 1988-ban még az NDK-ban született Reichinnek – sok feltörekvő politikushoz hasonlóan – elsősorban a különböző közösségi platformokon, főleg a TikTokon építette fel magát, sok fiatal szavazót szólítva meg. A Die Linke politikusait és szavazóit tekintve is egyre inkább az idősebbek pártjává vált, akiknek még vannak emlékeik az egykori Kelet-Németországról. Az utóbbi időben azonban látványosan fordult a trend, és nemcsak a politikusi gárdában, hanem a szimpatizánsok körében is egyre több fiatal tűnt fel. Az ő emberük Heidi Reichinnek, akit kedvelői egyszerűen csak Heidiként emlegetnek, és akinek alkarjára jól láthatóan Rosa Luxemburg, a német és nemzetközi radikális baloldal mártír ikonjának arcképe van tetoválva.
Nemrég nem reprezentatív választást rendeztek Németországban „U18-szövetségi választás” (U18-Bundestagswahl) néven, amely a „rendes” választásokat másolta: 18 év alatti, tehát választójoggal még nem rendelkező fiatalok több mint 1800 szavazóhelyiségben voksolhattak országszerte. A „választáson” összesen 170 ezren vettek részt, és meglepetésre a Die Linke futott be az első helyre 20,8 százalékos eredménnyel.
Persze a 18 éven alattiak körében elért győzelemmel a vasárnap esedékes „felnőtt” választáson nem sokra megy a párt, de egy felmérés azt mutatta, hogy a Die Linke a 18-29 évesek körében is vezet. A Forsa február 12-én publikált közvélemény-kutatása szerint a radikális baloldali párt a legfiatalabb szavazói korosztály körében a Zöldekkel együtt holtversenyben az első, 19 százalékkal. Ebben a felmérésben országos támogatottsága 6 százalékos. 2021-ben a 18-29 évesek körében a Baloldal 8 százalékot ért el a választáson 4,9 százalékos országos eredmény mellett, így bár a párt már 4 éve is jobban szerepelt a fiatalok között, mint országosan, mostanra nagyon tággá vált az olló a két szám között:
több mint háromszoros a Die Linke támogatottsága a legfiatalabb szavazók között, mint az összes korosztályban.
Eközben a párttagok számában is több mint egy évtizedes csúcsra jött fel a Baloldal: február 11-i adat szerint több mint 81 ezer tagjuk van, amivel megelőzik a közelmúltbeli legjobb, 2009-es eredményüket, a 78 ezer párttagot. Az NDK állampártjának utódpártja 1989-ben PSD néven még 280 ezer taggal indult, ezt sikerült letornászni 2007-re 60 ezer tagra. Január elejétől a februári adatfelvételig azonban 23 473 új tag csatlakozott a párthoz, ebből 17 470 egyetlen napon, január 29-én. Azon a napon, amikor az AfD támogatásával ment át Merz indítványa, és amely napon 30 milliós nézettségű beszédét tartotta Heidi Reichinnek.
Ez egyértelműen mutatja, hogy
a párt irányába azok indultak el az elmúlt hetekben, akik tartanak az ország jobbra tolódásától, a bevándorlásellenessé váló közhangulattól.
Ezek a baloldali gondolkodású, inkább értelmiségi, mint kékgalléros választók csalódtak az SPD és a Zöldek összességében túl sikeresnek nem nevezhető kormányzásában, így most egy másik baloldali erő felé néznek, amely – szemben a BSW-vel – osztja a baloldal hagyományosan bevándorláspárti álláspontját.
Míg a Die Linke korábban a NATO-tagság nagy kritikusa volt, az orosz–ukrán háború kapcsán pedig nem foglalt egyértelműen állást, mára már hajlandó kimondani, hogy Oroszország az agresszor a konfliktusban. Társadalompolitikájában erőteljesen baloldali programot hirdet, ami a németországi gazdasági nehézségek közepette egyre több embernél rezonál. A párt témává teszi a magas lakhatási és megélhetési költségeket, és különadókat vetne ki a „gazdagokra”.
A párt népszerűség-növekedését segíti, hogy sokan csalódtak a belőle kivált BSW-ben. Több olyan esetről is érkezett hír, hogy a BSW-be átigazolt egykori Linke-tagok visszatértek régi pártjukhoz. Az egyik ilyen ki- majd visszalépő, Lars Mennenga alsó-szászországi helyi politikus azzal indokolta döntését, hogy a párt szervezete nagyon túlszabályozott, merev, kevés lehetőséget ad az egyéni kibontakozásra, illetve azt is bírálta, hogy a párt tíz Bundestag-képviselője közül hét megszavazta Merz január 29-i indítványát. A BSW működésére jó példa, hogy alig 2000 tagjuk van, miközben 27 ezer támogatójuk vár bebocsáttatásra. A tagfelvételi kérelmek ugyanis a pártvezér, Sahra Wagenknecht kezében futnak össze, ami nagyon lelassítja a döntéshozatalt, szemben a Die Linkével, amelyhez egyszerűen, már interneten keresztül is lehet csatlakozni.
A legutóbbi közvélemény-kutatások egyébként azt mutatják, hogy a Die Linke és Heidi Reichinnek kampánya sikeres volt: a legtöbb felmérés már 5 százalék fölé méri a pártot. Az INSA és a Forsa kedden közzétett felmérései 7 százalékot adtak neki, a YouGové egyenesen 9 százalékot. Így ha nem is lesz meg a 3 egyéni körzet, a pártnak jó esélye van arra, hogy továbbra is jelen legyen a német parlamentben.
Címlapkép: Heidi Reichinnek és Jan van Aken, a Die Linke listavezetői. Forrás: Sebastian Gollnow/picture alliance via Getty Images
