Multipolaritás
Ahogy 1963 óta minden évben, úgy idén is megrendezik – péntek és vasárnap között – a Müncheni Biztonsági Konferenciát (MSC), amelyre a világ számos fontos vezetőjét várják. A konferencia előtt a szervezők kiadták az éves Müncheni Biztonsági Jelentést, amely idén a „Multipolaritás” címet viseli.
Nem véletlen, hiszen ahogy a tanulmány bevezetője is írja,
egy új többpólusú rend felemelkedésének vagyunk a szemtanúi, vagy már benne is élünk.
A „multipolarizáció” vagy „többpólusúvá válás” kétféleképpen érthető. A kifejezés egyrészt egy olyan világ felé történő hatalmi eltolódást ír le, ahol egyre több szereplő verseng a befolyásért. Másrészt arra is utal, hogy a világpolitikai szereplők egymással egyre inkompatibilisebb nézeteket hangoztatnak a nemzetközi renddel kapcsolatban, és így egyre nehezebbé válik, hogy a globális problémákra közös megoldásokat találjanak.
Természetesen vita van a szakértők között abban, hogy mennyire tekinthető a mai világ ténylegesen többpólusúnak, az Egyesült Államok ugyanis még ma is egyértelműen vezető szerepben van több területen is (mindenekelőtt gazdaságilag és katonailag), de
már felnőtt mellé egy nagy kihívó, Kína, és több olyan játékos, amely képes legalább egy tágabb régióban befolyást gyakorolni, és amely megkérdőjelezi a jelenlegi világrendet.
Éves jelentésében az MSC külön fejezetet szentel az Egyesült Államoknak, Kínának, az Európai Uniónak és Oroszországnak, de ugyancsak külön fejezet szól Japánról, Indiáról, Brazíliáról és Dél-Afrikáról. Ezek közül az utóbbi három tipikusan el nem kötelezett ország, amelyek nem kívánnak egyik pólushoz sem csatlakozni, hanem önálló pólust akarnak kiépíteni maguk körül, nagyobb beleszólást szeretnének a világpolitikába, ezért általában élesen kritizálják a nemzetközi rend fennálló intézményeit. A következőkben a Müncheni Biztonsági Jelentés e három országról szóló fejezeteit ismertetjük.
India
A többpólusúvá váló világ egyik legfontosabb pólusa mindenképpen a világ ma már legnépesebb országa, India lesz. Az egykori brit gyarmat nominális GDP tekintetében megelőzte egykori gyarmattartóját, Nagy-Britanniát, ezzel a világ ötödik legnagyobb gazdaságává vált. India egyben a legjobban fejlődő gazdaságok között van, 2027-re pedig a harmadik legnagyobb gazdaság lehet.
Bár politikailag és katonailag India még nincs a legnagyobb játékosok között, egyre fontosabb országgá válik a nemzetközi színtéren. A leglátványosabban a technológia területén erősödik, amit jól mutat egy indiai szonda sikeres holdra szállása 2023-ban.
A világ legnagyobb demokráciája a nemzetközi politikában sajátos pozíciót foglal el:
nem kívánja lerombolni a jelenlegi, szabályokon alapuló nemzetközi rendet, ugyanakkor bírálja a Nyugat dominanciáját.
Egy tavalyi felmérés szerint az indiaiak 69 százaléka úgy gondolja, hogy a fennálló nemzetközi szabályok összhangban vannak az országa értékeivel és érdekeivel. Amit India kritizál a jelenlegi rendben, az az, hogy annak struktúrája már nem fedi a tényleges hatalmi viszonyokat. Így például India már régóta törekszik az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai közé, ahol alapítása óta ugyanaz az öt ország foglal helyet (Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország).
A Narendra Modi vezetése alatt álló India tehát azt a pozíciót akarja megszerezni a világban, ami szerinte megilleti őt, ezért alapvetően egyetért azzal, hogy a világot többpólusúvá kell tenni. Ebben a többpólusú világban India a fejlődő országok szócsöve akar lenni, valamint híd a Globális Észak és a Globális Dél között.
India hagyományosan nem akar egyik nagy blokkhoz sem csatlakozni: az ország már a hidegháború idején az úgynevezett „el nem kötelezett országok” mozgalmának egyik zászlóvivője volt.
A mai India egyszerre törekszik jó viszonyra a kollektív Nyugattal és kihívóival, elsősorban Oroszországgal.
Újdelhi például nem ítélte el Oroszország ukrajnai háborúját, Modi jó viszonyt ápol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, akihez tavalyi újraválasztása után az első útja vezetett. Jellemző ugyanakkor, hogy ezt követően rögtön Volodimir Zelenszkij ukrán államfőhöz utazott Kijevbe – ami mutatja, hogy az ukrajnai háborúban India a békeközvetítő szerepét szánja magának.
India legnagyobb fegyverszállítója még ma is Oroszország, bár egyre több fegyvert importálnak Nyugatról is. India az orosz olajexport egyik fő felvevőpiaca is: az ukrajnai háború kitörése óta a korábbi mennyiség közel húszszorosát vásárolják, nyomott áron.
Hogy India több vasat tart a tűzben, jól mutatja, hogy egyszerre tagja az Egyesült Államok, Japán és Ausztrália részvételével működő QUAD-nak, amely elsősorban Kína nyomulását akarja ellensúlyozni az indiai–csendes-óceáni térségben, valamint a Kína és Oroszország részvételével zajló Sanghaji Együttműködési Szervezetnek, illetve a nemrég bővülő BRICS-nek.
Indiára az egyik legnagyobb fenyegetést Pakisztán mellett Kína jelenti. Kína és India határa a mai napig nincs pontosan kijelölve, az utóbbi évtizedekben ezért több halálos összecsapás is volt a két ország katonái között, a legutóbbi 2020-ban. India ezért létfontosságúnak tekinti Kína térségi ellensúlyozását: emiatt lépett be a QUAD-ba, és ezért tartja fontosnak, hogy Oroszország ne gyengüljön Kína javára.
Bár Indiában hatalmas lehetőségek vannak, számos gyengeségtől szenved még. Az egy főre jutó GDP tekintetében India csak a 150. helyen áll az egész világon. Bár az ország kitermelt néhány világszinten is dúsgazdagnak számító vállalkozót, még mindig hatalmas a szegénység, és nagyon nagy a társadalmi egyenlőtlenség. (A leggazdagabb 1 százalék birtokolja a vagyon 40 százalékát.) Problémát jelent a vallási megosztottság is: a kormányzó, hindu nacionalista Bháratíja Dzsanatá Párt egyoldalúan a lakosság 80 százalékát kitevő hinduk érdekeit képviseli, a 14 százaléknyi, összesen 200 milliós muszlim kisebbség azonban egyre inkább másodrangú állampolgárnak érzi magát.
Brazília
Brazília Luiz Inácio Lula da Silva elnök 2022-es megválasztásával tért vissza igazán a világpolitikai színpadra. Lula ambíciói szerint – Indiához hasonlóan – Brazília is a Globális Észak és a Globális Dél közötti híd szerepét szeretné betölteni. Dél-Amerika vezető országa ugyanakkor szkeptikus a jelenlegi világrendet illetően, ugyanis úgy érzi, egyes országoknak túl nagy hatalma van más országokkal szemben.
Lula elnöksége alatt Brazília a „kooperatív többpólusúság” elvét követi (a kifejezés Antonio de Aguiar Patriota volt külügyminisztertől származik). Ez azt jelenti, hogy
elismerik a nemzetközi jogot, az emberi jogokat, az erőszak alkalmazásának tilalmát, ugyanakkor nagyobb szerepet szánnának a Globális Dél országainak a nemzetközi döntéshozatalban.
Indiához hasonlóan Brazília is kritizálja, hogy évtizedek óta ugyanazok az állandó tagjai az ENSZ Biztonsági Tanácsának: Lula ezt egy alkalommal a „gyarmati múltból származó uralom elfogadhatatlan visszhangjának” nevezte.
Brazília többpólusúságról alkotott víziója – Indiáéhoz hasonlóan – nem Nyugat-ellenes, hanem Nyugat-kritikus: a nyugati dominanciát bírálják. Brazília például elutasítja azokat a szankciókat, amelyeket a Nyugat az ENSZ nélkül vet ki más országokra (pl. az Oroszország elleni szankciók). Azt a nyugati nézetet is elvetik, amely demokráciákra és autokráciákra osztja fel a világ országait, ehelyett a be nem avatkozás politikáját követve bármilyen országgal hajlandók együttműködni, függetlenül annak kormányzati rendszerétől.
Brazília a BRICS-csoport alapító tagja, Lula elnök pedig elkötelezett abban, hogy szorosabbra vonja a tagállamok közötti gazdasági együttműködést, és növelje a társulás világpolitikai befolyását – így támogatja egy közös valuta létrehozását is (erre jelenleg meglehetősen kevés az esély). Ugyanakkor Kínával és Oroszországgal szemben Brazília nem akarja átalakítani a BRICS-et egyfajta Nyugat-ellenes klubbá.
Indiához hasonlóan Brazília is az el nem kötelezettséget vallja magáénak, és szintén hozzá hasonlóan kész pártatlan közvetítőként fellépni például az orosz–ukrán háborúban. Tavaly Kínával együtt egy 6 pontos politikai rendezési tervet is letettek az ukrajnai háború kapcsán, ezt azonban Zelenszkij elutasította.
Brazília kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekszik mind az Egyesült Államokkal, mind Kínával. Kína Brazília legnagyobb kereskedelmi partnere és második legnagyobb befektetője, az Egyesült Államok pedig a legnagyobb befektetője és a második legnagyobb kereskedelmi partnere.
Gazdasági erő, katonai erő, népesség és terület tekintetében is Brazília Dél-Amerika, sőt Latin-Amerika vezető hatalma. Lula szorosabbra vonná a kapcsolatokat a térségi országokkal, és közösen lépne fel a világpolitika színpadán, hogy együtt jobban hallathassák a hangjukat. Azonban ezek a törekvések mindeddig kevés gyümölcsöt hoztak, Brazília „követők nélküli vezető” maradt. Az egyik térségi integráció, amit Brazília erősíteni szeretne, a Mercousur, vagyis a Dél-amerikai Közös Piac (Brazília mellett tagja Argentína, Paraguay és Uruguay), azonban ez továbbra is kizárólag kereskedelmi társulás maradt.
Dél-afrikai Köztársaság
A Dél-afrikai Köztársaság Indiához és Brazíliához hasonlóan BRICS-tag, ugyanakkor velük ellentétben az ő világpolitikai pozíciója nem erősödni, hanem gyengülni látszik. Az apartheid-rendszer megszűnése után Dél-Afrika lett az afrikai kontinens „bezzegországa”, vezető ereje és morális iránytűje, ahol demokratikus berendezkedés jött létre, garantálták az emberi jogokat, és tiszteletben tartották a nemzetközi jogot. (Nagy presztízst jelentett például számára, hogy 2010-ben ott rendezték meg a labdarúgó világbajnokságot – először és mindeddig utoljára az afrikai kontinensen.) Az utóbbi időben azonban gazdasági ereje is hanyatlásnak indult, és már a többi afrikai ország sem néz fel úgy rá, mint korábban.
A közelmúltban Dél-Afrika határozottan Nyugat-ellenes és Izrael-ellenes irányt vett. 2023 végén például a Nemzetközi Bíróság (ICJ) elé vitte a Gázai övezet elleni izraeli fellépés ügyét, amelyet Pretoria népirtásnak tart. Bár Indiához és Brazíliához hasonlóan Dél-Afrika sem akarja Nyugat-ellenes klubbá tenni a BRICS-et, erősítené az együttműködést a tagállamok között.
Az orosz–ukrán háború kérdésében el nem kötelezettségét hangsúlyozza, ugyanakkor több tekintetben is Oroszország mellé állt. Elfogadja és hirdeti például azt az orosz narratívát, hogy az ukrajnai háború alapvetően a Nyugat elleni harc. 2023-ban közös haditengerészeti gyakorlatot is tartott Oroszországgal a háború első évfordulóján. A Moszkva és Pretoria közötti jó viszony még a hidegháborús időkre nyúlik vissza, amikor a Szovjetunió aktívan támogatta az országot 1994 óta folyamatosan vezető Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) apartheid-ellenes harcát.
A Dél-afrikai Köztársaság számos gazdasági és társadalmi kihívással néz szembe. Bár nominális GDP-jét tekintve az ország még mindig az első az afrikai kontinensen, relatív súlya egyre csökken. Gazdasági erejéhez hozzájárul, hogy földje gazdag kritikus ásványi anyagokban, így platinában, mangánban és krómban. Jelentős problémát jelent ugyanakkor a hiányos infrastruktúra és a mindent átjáró korrupció. A munkanélküliségi ráta 30 százalékos, a lakosság egyötöde nagyon szegény, és jelentősek az egyenlőtlenségek. Ezek a társadalmi problémák a demokrácia támogatottságának hanyatlásához is hozzájárulnak Dél-Afrikában.
Bár még ma is a dél-afrikai katonai költségvetés a legnagyobb a szubszaharai Afrikában, arányaiban itt is látványos a visszaesés. Míg 2011-ben a szubszaharai régió védelmi költségeinek 27 százalékát Dél-Afrika adta, 2023-ra ez 14,5 százalékra esett vissza. A két évtizedes alulfinanszírozottság tehát látványos nyomot hagyott, és bár az ország továbbra is jelentős szerepet szeretne játszani a térségi békefenntartó műveletekben, ez az ambíció egyre inkább a haderő tényleges állapotának korlátaiba ütközik.
Címlapkép forrása: Michele Spatari/Bloomberg via Getty Images
