Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Itt az ideje, hogy megfontoljuk ezeket a lehetőségeket. A héten Brüsszelben az Ukrajnával foglalkozó védelmi kapcsolattartó csoportban tartott beszéde alapján úgy tűnik, hogy Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter épp most mondott le olyan kulcsfontosságú kérdésekről, amelyekről tárgyalásokat folytathattak volna. Még mielőtt a tárgyalások megkezdődtek volna, az Egyesült Államok azt közölte, hogy egy megállapodás esetén Ukrajnának területi veszteségeket kell majd elkönyvelnie, és elveti Ukrajna NATO-csatlakozását. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy ezeket a megjegyzéseket rögtön követte Trump euforikus posztja a közösségi médiában arról, hogy beszélt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel.
Mivel az ukrajnai háborúban mindkét fél a kimerültség határán áll, nem ostobaság megvizsgálni, hogy
milyen lehetőségei vannak egy tartós béke elérésének, ha az egyik fél nem kapitulál teljesen.
A Trump által választott megközelítés azonban sehova sem vezet. A tartós és hiteles megoldáshoz a háború okának megszüntetésére van szükség. De mi ez az ok?
- Az ukránok számára a háború oka az, hogy Putyin 2022. február 24-én teljeskörű inváziót indított országuk ellen. Az ok megszüntetéséhez tehát az orosz kormányzatban kellene változást elérni – ami valószínűtlen.
- Putyin számára a háború oka a szerinte illegitim ukrán kormány. Sőt, ahogyan azt egy 2021 júliusában közzétett, terjedelmes esszéjében világossá tette, tagadja magának az ukrán függetlenségnek a legitimitását is. Ebben az értelemben a háború okának megszüntetéséhez tehát Ukrajnának, mint szuverén nemzetállamnak a felszámolására lenne szükség.
A történelem tele van iróniával, és a békekezdeményezések legújabb hulláma éppen a Müncheni Biztonsági Konferencia előtt indult meg, amely fórumot néhány száz méterre tartják a modern történelem leghírhedtebb sikertelen béketeremtési kísérletének helyszínétől. Adolf Hitlernek 1938-ban itt sikerült meggyőznie Nagy-Britanniát és Franciaországot arról, hogy nem a náci Németország, hanem Csehszlovákia az oka a kontinens konfliktusának.
Egy hónapig tartó válságdiplomácia után a brit, francia és olasz vezetők a müncheni Führerbauban („a Führer épületében”) találkoztak Hitlerrel, és egy olyan politikai rendezést kényszerítettek Csehszlovákiára, amely megfosztotta az országot az úgynevezett Szudéta-vidéktől, a náci propaganda által radikalizálódott, jelentős németajkú kisebbséggel rendelkező nyugat-csehországi régiótól.
Bár a békemegállapodásokat gyakran a háború borzalmainak elkerülése vezérli, azok gyakran új konfliktusokat is generálnak.
Neville Chamberlain miniszterelnök 1938. szeptember 27-én a brit néphez intézett rádióbeszédében így elmélkedett: „Milyen szörnyű, fantasztikus és hihetetlen, hogy itt lövészárkokat ásunk, és gázálarcokat próbálunk fel, mert egy távoli országban civakodnak egymással olyan emberek, akikről semmit sem tudunk.” Egy év múlva a britek gázálarcot hordtak, és védműveket építettek.
Mindeközben Franciaországban 1938-ban és 1939-ben a béke (kibékítés) melletti érvelés ebben a kérdésben csúcsosodott ki: „Mourir pour Dantzig?” („Meghalni Danzigért?”). Azok azonban, akik azt hitték, hogy az ügyes diplomácia révén biztonságban lesznek, hamarosan életüket adták Franciaországért.
A sikertelen békekötés nyelvezete ismerős mintát követ.
- Először is, azt mondják nekünk, hogy a nagyfiúk majd megoldják a helyzetet a zavaró, bonyolult történelmű hátterű kisebb országok háttérbe szorításával. Ahogy azt Trump mondta a Putyinnal folytatott beszélgetéséről: „Mindketten elgondolkodtunk nemzeteink nagy történelmén”. Az európai nagyhatalmak ugyanilyen arrogánsak voltak 1938-ban.
- Másodszor, azt mondják nekünk, hogy elég lesz az egyszerű logika. Vagy ahogy Trump fogalmazott: „Putyin elnök úr még az én nagyon erős kampányszlogenemet („józan ész”) is használta.” Az is a józan ész volt, hogy az 1938-as válság középpontjában a Szudéta-vidék kérdése állt, nem pedig Hitler azon vágya, hogy Európát náci uralom alatt egyesítse.
- Harmadszor, a békeharcosok a civilizációs összeomlás veszélyére hivatkoznak. Oroszország következetesen atomháborúval fenyegetőzik, és a hasonló eszkalációtól való félelem formálta a brit döntéseket is az 1930-as évek végén. „Az igazi diadal” – mondta Chamberlain 1938. október 3-án a brit alsóházban – „az az, hogy ... négy nagyhatalom képviselői lehetségesnek találták, hogy megegyezzenek egy nehéz és kényes művelet megvalósításának módjában, mégpedig a fegyverek ereje helyett megbeszélések útján, és ezáltal elhárítottak egy olyan katasztrófát, amely véget vetett volna az általunk ismert civilizációnak”.
Utólag belegondolva, az igazi diadal az lett volna, ha a konfliktust befagyasztják, amíg valódi megoldást nem sikerül kidolgozni. Ez akár évtizedekig is eltarthatott volna, mint a háború utáni Németországban, vagy még tovább, mint ahogy azt látjuk a Koreai-félszigeten az 1953-as fegyverszünet óta. Elképzelhető, hogy bekövetkezik egy fokozatos enyhülés, mint ahogyan az Kelet- és Nyugat-Németország közötti kapcsolatrendszerben történt, de az is lehet, hogy nem. Akárhogy is, Nyugat-Németország és Dél-Korea egyaránt biztonságban maradt a harcok beszüntetése után, mert a Nyugat hidegháborús elrettentési keretrendszere védte e két országot.
Hasonlóképpen, a hatékony elrettentés a kulcsa annak, hogy az ukrajnai konfliktus valóban be legyen fagyasztva, és hogy Oroszország ne csak arra használja ki ezt a befagyasztott helyzetet, hogy katonai kapacitását addig növelje, amíg ellenállhatatlan erőt nem tud bevetni.
A hidegháború idején ezt az elrettentést a kölcsönös megsemmisítéssel való fenyegetéssel érték el. Ugyanez a mechanizmus kínálhatna most kiutat.
Ezt alkalmazhatná Franciaország és az Egyesült Királyság, amelyek az Egyesült Államokkal és Oroszországgal együtt az 1994-es Budapesti Memorandum részes felei, amelyben Ukrajna beleegyezett, hogy lemond több mint 1700, még a Szovjetuniótól megörökölt nukleáris fegyverről a Memorandum többi aláírójának azon ígéretéért cserébe, hogy biztosítják Ukrajna területi integritását. Franciaország vagy az Egyesült Királyság – vagy lehetőleg mindkettő – nukleáris fegyvereket szállíthatna Ukrajnának és az orosz agresszió bármely más sebezhető célpontjának.
Ha Nagy-Britannia és Franciaország 1938-ban képes lett volna hatékonyan felfegyverezni Csehszlovákiát, nem lett volna német invázió, és talán nem tör ki a II. világháború.
Ez azonban akkor egyszerűen nem volt lehetséges. Ma más a helyzet. Franciaország és Nagy-Britannia rendelkezik elrettentő eszközökkel, és a technológiai transzfer is sokkal könnyebben megvalósítható most.
Régóta beszélnek arról, hogy a multilateralizmus új formáját kell megtalálni egy olyan világban, amely egyre széttöredezettebbé és többpólusúvá válik. Franciaországnak és Nagy-Britanniának lehetősége van arra, hogy megmutassa, hogyan működhet ez, és ez miként állíthatná helyre a békét és a biztonságot egy olyan világban, amely a szakadék szélén tántorog.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Harold James
A Princeton Egyetem történészprofesszora, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) történésze. Számos könyv szerzője, amelyek többek között a két világháború közötti Németország vagy az IMF történetével, az európai monetáris unióval, illetve a globalizáció kérdésével foglalkoznak.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio
