Kellemetlen meglepetést okozott Európának Trump és védelmi minisztere
Ukrajnát és Európát egymás után két nagyon kellemetlen meglepetés érte szerdán. Előbb Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter ismertette Brüsszelben az Ukrajnát támogató országok védelmi miniszterei előtt a Trump-kormányzat geopolitikai sarkköveit, majd maga Donald Trump jelentette be, hogy telefonon beszélt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, és megállapodtak, hogy hamarosan indulhatnak a béketárgyalások.
Hegseth szavai nyíltan, Trumpé implicite azt tartalmazták, hogy
az Egyesült Államok és Oroszország lényegében Ukrajna és Európa feje fölött fog dönteni az orosz–ukrán háború lezárásáról.
Hegseth brüsszeli megszólalásában szokatlan szókimondással beszélt a Trump-féle amerikai külpolitika irányvonaláról. A legfontosabb pontok:
- Az Egyesült Államok fókuszából kikerül Európa biztonsága, Washington a határai védelmére és Kína elrettentésére fog koncentrálni.
- Az európai NATO-tagországoknak a GDP 5 százalékára kell emelnie védelmi kiadásaikat.
- Ukrajna katonai támogatásának túlnyomó részét a jövőben Európának kell biztosítani. (Arról nem beszélt Hegseth, hogy az Egyesült Államok leállítaná a katonai támogatást.)
- Ukrajna nem térhet vissza a 2014-es állapotokhoz; el kell fogadnia, hogy az oroszok által megszállt területei elvesztek.
- Ukrajna NATO-tagsága ki van zárva.
- Az ukrajnai békét európai és nem európai csapatoknak kell biztosítania, de amerikai katonák nem vesznek részt a békefenntartásban.
- A békefenntartók nem a NATO égisze alatt vesznek részt a műveletekben, és a NATO-tagországok Ukrajnában állomásozó katonáira nem vonatkozik az 5-ös cikkely, ami a kollektív védelemről rendelkezik.
A The Guardian azt írta, diplomaták szerint az európai országokat nem értesítették róla előzetesen, mit fog mondani Hegseth, és meglepődtek az amerikai védelmi miniszter szókimondásán.
Európai vezetők: Európa és Ukrajna nem maradhat ki
A hegsethi és trumpi bejelentésekre válaszolva az európai vezetők
szinte uniszónóban úgy reagáltak, hogy az ukrajnai rendezésről nem lehet tárgyalni Ukrajna és Európa részvétele nélkül.
Hét európai ország és az Európai Bizottság a szerdai brüsszeli találkozó után közös nyilatkozatot adott ki, amelyben ezt írták:
Közös célunknak kell lennie, hogy Ukrajnát erős pozícióba hozzuk. Ukrajnának és Európának részt kell vennie minden tárgyaláson. Ukrajnának erős biztonsági garanciákat kell nyújtani. Az igazságos és tartós béke Ukrajnában az erős transzatlanti biztonság szükséges feltétele.
Mark Rutte, a NATO főtitkára, volt holland miniszterelnök azt mondta, fontos, hogy a tárgyalások tartós békét eredményezzenek. Hozzátette:
döntő, hogy Ukrajna szorosan be legyen vonva mindenbe, ami Ukrajnában történik.
Kaja Kallas, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, korábbi észt miniszterelnök kiemelte:
Ukrajna függetlensége és területi integritása feltétel nélküli. Most Ukrajna megerősítésének és szilárd biztonsági garanciák nyújtásának kell prioritást élveznie. Minden tárgyaláson Európának központi szerepet kell játszania.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök így fogalmazott:
Mindannyian békát akarunk. IGAZSÁGOS BÉKÉT. Ukrajnának, Európának és az Egyesült Államoknak együtt kell dolgoznia ezen. EGYÜTT.
Annalena Baerbock német külügyminiszter így nyilatkozott:
Nem folytathatunk tárgyalásokat Ukrajna bevonása nélkül. Az európai béke forog kockán, ezért kell minket, európaiakat bevonni.
John Healey brit védelmi miniszter London további támogatásáról biztosította Ukrajnát:
Az Ukrajnáért való kiállással kapcsolatban: kiállunk és ki fogunk állni. Az európai biztonság érdekében tett lépésekkel kapcsolatban: megtesszük és meg is fogjuk tenni.
Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter ezt mondta:
Nagyon ragaszkodunk ahhoz, hogy Ukrajna a NATO felé vegye az irányt. Ha béke lesz, biztonsági garanciákra van szükségünk, hogy az tisztességes és tartós legyen.
Pal Jonson svéd védelmi miniszter Hegseth szavai ellenére úgy látja, hogy Ukrajna NATO-tagsága még nem került le az asztalról.
Miközben vezető pozícióban lévő politikusok inkább felszólításokat küldtek, és nem nyilvánítottak határozottan véleményt, alsóbb szintű európai politikusoktól, diplomatáktól meglehetősen pesszimista reakciók érkeztek.
Marko Mihkelson észt parlamenti képviselő például X- oldalán azt írta:
A mai nap sötét napként vonulhat be a történelembe Európa számára. Most már az európai vezetőkön múlik, hogy végre felismerik-e, hogy a saját kezünkbe kell vennünk a sorsunkat – most azonnal.
Egy vezető európai diplomata a Hegseth által kifejtett amerikai pozíciót „korai megadásnak” nevezte, és feltette a szónoki kérdést, ezek után miről lehetne még tárgyalni. Hozzátette, az, hogy az Egyesült Államok már előre hajlandó volt Ukrajna kárára engedményeket tenni („nem térhetünk vissza a 2014 előtti határokhoz”), arra ösztönözheti Oroszországot, hogy még többet követeljen a tárgyalásokon.
Hasonlóan vélekedett Boris Pistorius német védelmi miniszter is, aki sajnálatosnak nevezte, hogy Washington máris engedményeket tett Putyinnak, mielőtt a tárgyalások egyáltalán elkezdődtek volna.
Véleményem szerint jobb lett volna, ha Ukrajna esetleges NATO-tagságáról vagy az ország esetleges területvesztéséről csak a tárgyalóasztalnál beszélünk, és nem söpörjük ezeket eleve félre
– fogalmazott Pistorius.
Vége az eddig ismert világrendnek?
A második világháború után létrejött és hivatalosan az ENSZ által szavatolt „szabályokon alapuló világrend” elvileg azzal a céllal született, hogy ne törjön ki újabb nagy háború, szorítsák keretek közé a háborúzás lehetőségeit (csak a védekező háború legális), és legyenek elszámoltathatók az agresszor államok. Ezt a világrendet persze a nemzetközi jogon túl az is szabályozta, hogy előbb – a hidegháború idején – két nagyjából egyformán erős szuperhatalom állt egymással szemben, amelyek hatalmas atomfegyver-arzenállal rendelkeztek, ezért egy köztük esetlegesen kitörő háború atomháborúvá eszkalálódhatott volna; később, a Szovjetunió összeomlása után pedig egypólusúvá vált a világ, ahol az Egyesült Államok fölénye sokáig megkérdőjelezhetetlen volt, így egyfajta „világ csendőreként” teremthetett békét, ahol kellett (lásd például öbölháború, délszláv háborúk).
Az utóbbi időben azonban elindult – ahogy azt az idei Müncheni Biztonsági Konferencia biztonsági jelentése is írja – a világ multipolárissá válása: az Egyesült Államokkal szemben régi és új kihívók léptek fel (Kína, Oroszország, India), és olyan blokkok kezdtek kialakulni, amelyeknek a Nyugat-ellenesség vagy legalábbis Nyugat-kritika az egyik kötőszövete. Bizonyos szinten ilyen blokknak tekinthető a BRICS, de egyre inkább kialakulóban van egy nem hivatalos szövetség is Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea részvételével.
Ebben a helyzetben az Egyesült Államok már nem elég erős, hogy minden ellenfelével szemben fellépjen, így priorizálnia kell, és mint Hegseth brüsszeli szavai is mutatták, ma Kína a prioritás Washington számára.
A második világháború utáni világrend legsikeresebb katonai szövetsége mindenképp a NATO volt, amelynek a hidegháború alatt az volt az egyik fő célja, hogy az Egyesült Államok védőernyőt biztosítson Nyugat-Európának a szovjet birodalmi törekvésekkel szemben. A Szovjetunió összeomlása után elkezdődött az amerikai jelenlét folyamatos csökkentése Európában (miközben a NATO Oroszország határaiig bővült). Ebben az ukrajnai háború kirobbanása fordulatot hozott, 2022-től ugyanis ismét erősödött az Egyesült Államok európai katonai jelenléte. Ám ez az ellentendencia ideiglenesnek bizonyult: Trump ígéretei és Hegseth szavai azt jelzik, hogy Washington ha nem is hagyja magára Európát, de Joe Biden politikáját rendszerhibának tekinti, és immár deklarálja is, hogy Európa biztonságát a továbbiakban nem fogja garantálni.
Európa amerikai évszázadának vége
– írta elemzésében a CNN Hegseth beszéde után.
És talán nemcsak európai évszázadának van vége, hanem az eddig ismert világrendnek is, és visszatérünk egy olyan korszakhoz, ahol a nemzetközi jog elviekben is másodlagossá válik, és a nagyhatalmak döntenek országok és népek sorsa felől.
A CNN által megkérdezett Nicholas Dungan, a hágai székhelyű CogitoPraxis stratégiai tanácsadó cég igazgatója így fogalmazott:
Ez nem a transzatlanti kapcsolatok új korszaka, hanem a liberális nemzetközi rend szándékosan kialakított intézményi struktúráit felváltó globális nagyhatalmi kapcsolatok új korszaka.
Míg az 1945 után létrejött világrendben az országok területi integritása – legalábbis elvben – megkérdőjelezhetetlen volt (persze például Koszovó példája a gyakorlatban mást mutat), Pete Hegseth most nyíltan kijelentette, hogy Ukrajnának le kell mondania területei egy részéről. Egy Ukrajnáról szóló olyan megegyezés, amely alapvetően Donald Trump és Vlagyimir Putyin között születik meg, akár egy új világrend nyitánya is lehet, következményei pedig beláthatatlanok.
Címlapkép forrása: Chris McGrath/Getty Images
