Konténerhajóból hadihajó
Shahid Mahdavi IRGCN pic.twitter.com/N5XaT7U2Py
— IranMilitaryNews (@IranMilitaryNet) May 19, 2024
A Sahíd Mahdavi eredetileg a 2000-es elején került ki egy dél-koreai hajóépítő műhelyből, mint egy úgynevezett „Panamax” konténerhajó. Ez egy különleges, nemzetközi teherforgalomra tervezett, nagyméretű szállítóhajó, amely pont annyira széles, hogy még ne okozzon neki gondot a Panama-csatornán való áthaladás, de a lehető legnagyobb áruszállító kapacitással rendelkezzen. A hajó története, mint kereskedelmi eszköz, egy kicsit zavaros, de jó esély van rá, hogy az egykor Szarvin, illetve Iszfahán néven futó, egy ideig német zászló alatt is hajózó Panamaxot építették át katonai célokra.
Először 2022-ben kerültek ki műholdképek arról, hogy Irán egy katonai repülőgép-hordozóhajó létrehozásán dolgozik, 2024-ben pedig megjelentek az első közeli fotók is az eszközről, a hadihajó hivatalos felavatására azonban csak a mai nap került sor. A Shahid Mahdavi az iráni haderő „elit,” politikailag is befolyásos szárnyához, az Iszlám Forradalmi Gárda Hadtesthez (IRGC) került.
Az új hajó technikai képességeit tekintve egész biztosan nem megfeleltethető egy modern repülőgép-hordozónak, de funkcióját tekintve hasonló lehet.
Ez azt jelenti, hogy Irán katonai helikoptereket, drónokat, kisebb méretű repülőgépeket tud indítani a tengerészeti eszközről, jelentősen megnövelve ezen képességek hatótávolságát, mivel bárhol felbukkanhat nemzetközi vizeken, lévén egy óceánjáró teherhajó adja az alapját. Irán jó eséllyel arra akarja használni a drónhordozót, hogy nemzetközi katonai jelenlétét fokozza, ezzel az eszközzel ugyanis képesek lesznek arra, hogy szükség esetén szinte bármilyen ország területén katonai akciót tudjanak végrehajtani.
A gép természetesen fel van szerelve légvédelmi rakétaindítókkal, hajó elleni rakétákkal, illetve szárazföldi célpontok likvidálására alkalmas cirkálórakétákkal is, így védelmi és támadóképességei is sokrétűnek mondhatók.
Ez egy elég veszélyes eszköz
The IRGC Naval Forces have released footage of their new drone-carrier ship, the IRGC Shahid Mahdavi. The ship has been seen on commercial satellite imagery and rather grainy footage before, but this is the first such footage of the deck in use by drones and helicopters. Also, pic.twitter.com/yDQLx4VPup
— OSINTdefender (@sentdefender) February 6, 2025
A bemutató kapcsán érdekesség még, hogy az IRGC megvillantotta a Sahíd Mahdavi fedélzetét is: ezen
régi helikopterek és az ukrajnai háborúból is ismerős Mohadzser-drónok mellett feltűnt egy újfajta lopakodó drón is, a Kaher-313.
A Kaher-313 is amolyan „elátkozott” haditechnikai projekt: több mint 10 éve fejlesztik, rengeteg pénzt elvitt és számtalanszor teljesen átdolgozták már a tervezési ciklus alatt. Eredetileg vadászgépnek akarták összerakni, aztán mai iterációjában valószínűleg egy kisebb és egy nagyobb méretű lopakodó-drónokból álló UAV-család lesz belőle.
A fejlesztés körüli szenvedéstől függetlenül a Kaher-313, illetve az ehhez hasonló lopakodó drónok komoly kockázatot jelenthetnek, főleg, ha egy ilyen hajóval párosítják őket.
The IRGC unveiled new footage of its drone carrier, Shahid Mahdavi. The deck also features the Qaher-313, an alleged stealth drone based on a scrapped fighter design. pic.twitter.com/l5ld5nNSbq
— Polymarket (Intel) February 6, 2025
Ezek a drónok ugyanis (ideális esetben) képesek észrevétlenül behatolni gyanútlan országok légterébe, légvédelmi rendszereket, szárazföldi járműveket, reptereket, parancsnoki központokat tudnak megbénítani.
Ha egy ilyen támadás „jól” sül el, Irán úgy tud akár aktív konfliktusokat befolyásolni, akár szabotázsakciókat elkövetni más országok területén, hogy tagadni tudja a felelősséget.
Mindemellett tartsuk észben, hogy amellett, hogy a Sahíd Mahdavi képes drónok mellett helikoptereket is indítani, számos más haditechnikai eszközt is képes hordozni, illetve van saját műveleti központja, felderítő képessége. Magyarul simán lehetséges például az, hogy ha az iráni vezetés úgy dönt, az IRGC egyik elit bevetési osztagját néhány Mi-8-assal a szárazföldre juttatja a hordozóról, majd drónokkal támogatva végrehajtanak valamilyen szabotázsakciót.
Irán nemzetközi jelenléte nagyon megcsappant az Izraellel való proxiháború vereségei után, de a Perzsa-öbölből kihajózva könnyen elérik Jement, Afrika keleti partvidékét és Délkelet-Ázsiát is. Ezek mind olyan térségek, ahol számos helyi közösség termékeny talaja lehet az Irán által terjesztett, radikális iszlamista, Amerika-ellenes ideológiának.
Lehet, hogy a Hamászt, a Hezbollahot, Szíriát most gyakorlatilag elvesztette Teherán, de egy ilyen hajó tökéletesen alkalmas arra, hogy konfliktusok befolyásolásán keresztül növelje Irán nemzetközi szövetségeseinek körét.
Ráadásul nem a Sahíd Mahdavi lesz az egyetlen óceánjáró kereskedelmi hajó, melyet Irán átépít: a tankerhajókból átkonvertált Makran-osztályú bázishajó már 2021 óta szolgálatban áll és az is várható, hogy más, kereskedelmi hajók lesznek átalakítva majd drónindítókká. Az iráni hadiflotta ezekkel a tengerészeti eszközökkel egészen biztosan nem a Perzsa-öbölben tervez őrjáratozni.
Ez lehet a jövő proxiháborúinak fő eszköze?
Irán nem az egyetlen olyan katonai hatalom, amely hasonló koncepciókban gondolkozik.
A legtöbb szó jelenleg talán a török TCG Anadoluról esik, ezt a hajót eredetileg még F-35-ösökre tervezték, de újra kellett írni a terveket, hogy helikopter-hordozó, majd drónindító legyen belőle, Ankarát ugyanis kizárták az amerikaiak az ötödik generációs vadászbombázó programból. Az Anadolu hivatalosan 2023-ban állt hadrendbe, de csak tavaly novemberben indították róla el az első nagyobb méretű Bayraktar TB3-as drónokat. Törökország nemrég bejelentette azt is, hogy terveznek még ehhez hasonló konfigurációjú hajókat építeni a jövőben.
Mindemellett Kína, az Egyesült Királyság, Dél-Korea is tervez hasonló, kisebb méretű hordozókat: többnyire ezek olyan eszközök lesznek, melyek elsősorban helikopterek indítására lesznek alkalmasak, de kisebb méretű drónokat is tudnak majd kezelni.
Ezeknek a hajóknak hatalmas előnye, hogy lényegesen költséghatékonyabban lehet őket összerakni és működtetni, mint például az Egyesült Államok által szolgálatba helyezett monstrum repülőgép-hordozókat.
Miközben a nemrég felavatott amerikai Gerald R. Ford repülőgép-hordozó csak szolgálatba helyezéséig mintegy 13 milliárd dollárt égetett el az amerikai adófizetők pénzéből, a török TCG Anadolu becslések szerint kb. 1 milliárd dollárból megállt. Biztos, hogy a Gerald R. Ford nagyobb, szebb, ütőképesebb, de erősen kérdéses, lecsapódik-e a 13-szoros árszabás 13-szoros képességnövekedésben – valószínűleg nem.
Az olyan civil hajóból átépített Q-hajók, mint az iráni Sahíd Mahdavi, ráadásul még olcsóbbak lehettek, mint az eredetetileg is katonai célra épített Anadolu.
Így tehát racionálisan lehet számítani rá, hogy kisebb-nagyobb hatalmak a monumentális repülőgép-hordozók helyett elkezdenek hamarosan gondolkozni a lényegesen költség-, technológia-, és személyzet-hatékonyabb drónhordozókban, és ezek lesznek azok az eszközök, amelyek a Közel-Kelet, Afrika, Dél-Amerika és Délkelet-Ázsia elfeledett konfliktusait megbolygatják majd.
Címlapkép forrása: Morteza Nikoubazl/NurPhoto via Getty Images. A címlapkép illusztráció, a Sahíd Mahdavi a cikkben elhelyezett X-embedeken látható.
