Az Olaf Scholz kancellár vezette hárompárti koalíció november 6-i bukása után ismét fellángolt a vita a Németországban, adjanak-e nagy hatótávolságú Taurus rakétákat Ukrajnának. A kormány már régóta lebegtette a kérdést, de miután Scholz elvesztette többségét, felmerült a lehetőség, hogy a Taurusok küldését helyeslő pártok a vezető kormánypártot megkerülve határozzanak a Taurusok küldéséről.
A kormányból kilépő liberális FDP vetette fel, hogy a Bundestag elé vinnék az ügyet, és úgy tűnt, meglehet a többség, ugyanis a CDU/CSU kancellárjelöltje, Friedrich Merz már régóta jelezte, támogatja Taurusok Ukrajnának adását, hasonlóan az FDP-hez, illetve a szociáldemokrata SPD mellett a kormányban maradó Zöldekhez. Végül azonban a CDU/CSU torpedózta meg az ötletet, mondván, a választásokig már nem időszerű erről dönteni, ha pedig hatalomra jutnak, úgyis megkapja a Taurusokat Ukrajna. Merz korábban úgy nyilatkozott, kormányra kerülése esetén előbb 24 órás ultimátumot adna Vlagyimir Putyinnak, és ha nem fejezi be a háborút, engedélyt adna Kijevnek nagy hatótávolságú fegyverek bevetésére, majd megindítaná Ukrajnába a Taurus-szállítmányokat.
A Taurusok azóta lekerültek a német politika napirendjéről,
január 9-én viszont újból a viták kereszttüzébe került Ukrajna támogatása.
Ekkor számolt be arról a Der Spiegel, hogy Olaf Scholz személyesen blokkolta az Ukrajnának szánt, és párttársa, Boris Pistorius védelmi miniszter, illetve a zöldpárti Annalena Baerbock külügyminiszter csapata által már nagyrészt összeállított 3 milliárd eurós segélycsomagot.
Scholz később azzal indokolta, hogy Ukrajna egyelőre nem kaphatja meg a segélycsomagot, hogy a 2025-ös költségvetésben erre nincsen keret, és hitelt kéne felvenni a költségek fedezéséhez. Csakhogy a hitelfelvételt akadályozza a még 2009-ben elfogadott és az alkotmányban is rögzített „adósságfék” (Schuldenbremse), amely a GDP 0,35 százalékára korlátozza a szövetségi kormány által felvehető új államadósságot.
Scholz már régóta szeretné elérni e szabály megszüntetését, és magához a kormány felbomlásához is az ezzel kapcsolatos vita vezetett, legalábbis szolgáltatott ürügyet: az FDP ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy az Ukrajnának nyújtott támogatás miatt sem írható felül az adósságfék követelménye, és végül ráborították az asztalt az ezt követelő Scholzra. Az FDP mellett a választások megnyerésére legesélyesebb konzervatív CDU/CSU is az adósságfék megtartása mellett áll ki.
A kancellárt nemcsak fő ellenfele, a CDU/CSU, illetve a vele a port összerúgó FDP, hanem a koalíciós partner Zöldek is bírálta „csökönyös” álláspontjáért. Annalena Baerbock külügyminiszter azt vetette a szemére, hogy választási kampánytémának használja az Ukrajnának nyújtott segélyt, és magára hagyja Kijevet, attól félve, hogy támogatásával választókat veszíthet. Christian Dürr, az FDP frakcióvezetője pedig úgy nyilatkozott, Scholz „túszul ejti Ukrajnát”.
A kancellár tőle szokatlanul kemény hangnemben válaszolt a kritikákra: hazugsággal vádolta azokat a pártokat, amelyek a 3 milliárd eurós segélycsomag mellett állnak ki, ugyanakkor szerinte nem mondják meg, miből fedeznék ennek költségét.
Jelenleg a német népnek a legnagyobb intenzitással és körültekintéssel hazudnak
– mondta Scholz.
A Zöldek, a CDU/CSU és az FDP viszont szokatlan (bár a Taurusok kapcsán már látott) egységben azt mondják, hogy a kancellár hazudik, és szerintük a segélycsomag megszorítások vagy az adósságfék elengedése nélkül is finanszírozható, méghozzá a rendkívüli kiadásokra („überplanmäßige Ausgaben“) félretett összegből.
A vezető német üzleti lap, a Handelsblatt elemzése arra jutott, hogy
Scholz állításával ellentétben a német költségvetésben igenis lenne keret a 3 milliárd eurós katonai segélycsomagra.
Sok minden utal arra, hogy az Ukrajnának szánt hárommilliárd eurót meg lehetne találni a költségvetésben – ha valaki akarná. Scholz azonban nem akarja ezt megtenni, hacsak nem függesztik fel cserébe az adósságféket
– összegez a lap.
Mióta felbomlott a kormány, Scholz előszeretettel állítja be magát egyfajta „békekancellárnak”, aki próbálja elkerülni a háborús eszkalációt, és megpróbálja elérni az ukrajnai háború lezárását. November közepén még Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is beszélt telefonon, igaz, túl sokat nem ért el vele.
A kancellár az Ukrajna támogatásának kérdésében sokkal „héjább” Merz ellenében akarja képviselni azokat, akik visszavennének Ukrajna támogatásából, illetve akik attól tartanak, hogy a háború átterjedhet Németországra is.
A szélsőjobboldali AfD és a tavaly januárban a semmiből előlépő és hirtelen 5 százalék felé ugró radikális baloldali BSW, valamint a szélsőbal hagyományos pártja, a Die Linke (Baloldal) is amellett van, hogy Németország teljesen hagyjon fel Ukrajna katonai támogatásával, javítsa a viszonyokat Moszkvával, és tűzze ki célul a béke elérését minél hamarabb. A három párt együtt a választók közel egyharmadának támogatását élvezi, a volt NDK területén pedig ennél is jóval nagyobb arányban vannak szimpatizánsaik. A felmérésekben rosszul szereplő, 15 százalékkal csak a harmadik helyre mért SPD tehát itt láthat olyan tartalékokat, akikkel növelhető a párt népszerűsége.
A szolidan „békepárti” politika azonban egyelőre nem sokat hozott a konyhára Scholznak és a szociáldemokratáknak: támogatottságuk érdemben nem mozdult el az elmúlt három hónapban. A békeszólamok tehát nem bizonyultak csodafegyvernek, ennek ellenére az SPD most már ragaszkodik az eddig követett politikához.
Németország Ukrajna abszolút számokban második legjelentősebb katonai támogatója az Egyesült Államok után.
Tavaly mintegy 8 milliárd eurós támogatást adtak Kijevnek; idén ennek felét, 4 milliárd eurót irányoznak elő. Az már biztosnak látszik, hogy az új kormány megalakulásáig nem kap újabb segélycsomagot Ukrajna. Kérdés, ha lecseng a kampány, és feláll az egyelőre legvalószínűbben Friedrich Merz vezette kormány, milyen módon és mértékben folytatja Németország Ukrajna támogatását.
Címlapkép: Olaf Scholz és Friedrich Merz a Bundestagban. Forrás: Sean Gallup/Getty Images
