Hogyan működik a német választási rendszer?
Olaf Scholz kormánya tavaly választójogi reformot vitt keresztül, ugyanakkor igazán lényegi változás nem lesz a német választási rendszerben. A legjelentősebb változás, hogy a választásról választásra folyamatosan növekvő országgyűlés méretét 630 képviselőre korlátozzák – jelenleg 736 képviselő ül a Bundestagban.
A német választási rendszer vegyes rendszer, amennyiben egy szavazat megy egy választókörzeti jelöltre (első szavazat – Erststimmen), egy pedig egy adott párt tartományi listájára (második szavazat – Zweitstimmen). Azonban – szemben például az olyan vegyes választási rendszerrel, mint a magyar – a Bundestagban
a mandátumok elosztása alapvetően a listás szavazatok alapján zajlik, így arányos képviselet jön létre a pártokra adott szavazatok arányában.
Miért van akkor szükség az egyéni képviselőkre? Az eddigi rendszer szerint a 299 választókörzet összes első helyen végzett képviselőjelöltje bekerült a Bundestagba. Mivel azonban a pártok mandátumarányának és listás szavazati arányának alapvetően meg kell felelnie, kompenzálni kellett azokat a pártokat, amelyek kevesebb egyéni képviselőt tudtak küldeni, ez pedig azzal járt, hogy kiszámíthatatlan volt, hogy végül összesen hány képviselő jut be a Bundestagba. A mostani választástól kezdve azonban csak 630 képviselő juthat be, így lesznek olyan egyénileg megválasztott képviselők, akik végül nem jutnak be a parlamentbe, tehát előfordulhat, hogy képviselet nélkül marad egy körzet.
Az egyéni választókörzeti rendszer tehát leginkább azt határozza meg, hogy egy adott párt képviselői közül ki jut be a Bundestagba; azt nem, hogy a párt hány mandátummal képviselteti magát, hiszen az a listás eredményből következik. Egyetlen külön szabály van, ami mégis fontossá teszi az egyéni választókörzeteket: amennyiben egy párt nem éri el az 5 százalékos listás parlamenti küszöböt, de szerez három egyéni képviselői helyet, úgy a pártlistás eredménye arányában bejut a Bundestagba. Ez történt 2021-ben a radikális baloldali Baloldal (Die Linke) párttal, amely ugyan országosan csak 4,9 százalékot ért el, de Berlinben és Lipcsében szerzett összesen 3 egyéni mandátumot, így annyi képviselőt küldhetett a Bundestagba, amennyit akkor küldhetett volna, ha nem lenne 5 százalékos küszöb.
Ezt a szabályt a Scholz-kormány el akarta törölni, de a karlsruhei alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az eltörlését. A jelenleg 4-5 százalékra mért, de a volt NDK területén ennél jóval nagyobb támogatottsággal rendelkező posztszocialista párt idén is reménykedik abban, hogy legalább a direktmandátumok révén a Bundestagba kerülhet. E különleges szabály eltörlése a bajor CSU-nak sem volt ínyére: a párt csak Bajorországban van jelen, míg testvérpártja, a CDU a többi 15 tartományban. 2021-ben a CSU 5,2 százalékot kapott, de idén könnyen lehet, hogy egyedül nem éri el az 5 százalékos küszöböt. Amennyiben eltörölték volna a szabályt, ad absurdum az is előfordulhatott volna a mostani választáson, hogy a legnagyobb német tartomány évtizedek óta uralkodó kormánypártja nem jut be a szövetségi parlamentbe.
Mely pártok juthatnak be a Bundestagba?
A pártok tehát tartományi listákon indulnak, de a mandátumok kiosztása az országos szavazati arány alapján történik. Nem minden párt indul minden tartományban – ahogy említettük, a CSU például csak Bajorországban, a CDU pedig a többi 15 tartományban. Összesen 41 párt lesz fent valamelyik tartományi listán, ebből 10 párt indul az összes tartományban, de 11.-ként nyugodtan melléjük vehetjük a CDU/CSU szövetséget, hiszen ők pártszövetségként szintén az egész országot lefedik. A 11-ből 7 erőnek van esélye a parlamentbe jutni – akár úgy, hogy elérik az 5 százalékos küszöböt, akár úgy, hogy legalább 3 választókörzetben első helyet szereznek. Az 5 százalékos küszöböt azonban csak négy párt ugorja meg biztosan, ezek (zárójelben a párt színe):
CDU/CSU (fekete): A Kereszténydemokrata Uniót és testvérpártját, a Keresztényszociális Uniót jelenleg 29-30 százalékra mérik a közvélemény-kutatások, így a konzervatív szövetség a választások megnyerésére messze legesélyesebb erő. Angela Merkel személyében 2005 és 2021 között ők adták a kancellárt, most pedig Merkel egykori belső riválisa, Friedrich Merz készülhet arra, hogy elfoglalja a kancelláriát. A Német Szövetségi Köztársaság történetében eddig ők kormányoztak a legtöbb ideig.
SPD (vörös): Németország Szociáldemokrata Pártja a legrégebb óta létező német párt: 1875-ben alapították, így idén lesz 150 éves, sőt elődszervezete még 1863-ban alakult. A párt a munkásmozgalomban gyökerezik, és egészen az 1959-es Bad Godesberg-i programig hivatalosan marxista párt volt. A második világháború után létrejött Német Szövetségi Köztársaságban a CDU/CSU mellett a másik nagy párt volt, eddig összesen négy kancellárt adott (Willy Brandt, Helmut Schmidt, Gerhard Schröder, Olaf Scholz). Angela Merkel idején háromszor voltak koalícióban a CDU/CSU-val, kisebbik partnerként, de a 2021-es választást hajszál híján megnyerték. A párt azonban már évek óta lejtmenetben van, jelenleg csak a harmadik legnépszerűbb erő 15 százalékos támogatottsággal. Kancellárjelöltjük a jelenlegi kormányfő, Olaf Scholz, aki aligha fog újrázni.
AfD (kék): Az Alternatíva Németországnak 2013-ban alakult, euroszkeptikus, gazdaságilag liberális, de nem szélsőséges pártként. A 2015-ös menekültválság nyomán azonban a bevándorlásellenességet helyezte politikája középpontjába, és egyre jobbra tolódott. A párt kiléptetné Németországot az EU-ból, visszvezetné az euró helyett a német márkát, és ismét jó viszonyt ápolna Oroszországgal. Az AfD nemrég erős támogatót kapott a világ leggazdagabb embere, Elon Musk személyében. A pártot jelenleg 20-23 százalékra mérik, így szinte biztos a második helye. Kancellárjelöltjük a párt társelnöke, Alice Weidel.
Zöldek (zöld): A hivatalosan Szövetség 90/A Zöldek (Bündnis 90/Die Grünen) nevet viselő párt története 1980-ra nyúlik vissza, amikor a nyugatnémet zöldmozgalmakból megalakult a Zöldek, amely 1983-ban jutott be az akkor még bonni parlamentbe. A Szövetség 90 az NDK három ellenzéki mozgalmából jött létre 1990-ben, 1991-ben alakult párttá, 1993-ban pedig egyesült a nyugatnémet és a keletnémet párt. A Zöldek fókuszában a zöld témák állnak, ők érték el például, hogy Németország az utolsó atomerőműveit is bezárta. 1998 és 2005 között kisebbik koalíciós partner voltak az SPD mellett Gerhard Schröder kormányában, majd 2021 és 2025 között Olaf Scholz kormányában. A párt elsősorban a nyugatnémet tartományokban erős, a volt NDK területén nem igazán sikerült megvetnie a lábát. Baden-Württemberg tartománynak zöldpárti miniszterelnöke is van Winfried Kretschmann személyében. A pártot 13-15 százalékra mérik, ami a negyedik helyre lesz elegendő, de akár az is előfordulhat, hogy végül megelőzik az SPD-t. Kancellárjelöltjük a jelenlegi alkancellár és gazdasági miniszter, Robert Habeck.
Az előbbi négy párt szinte biztos, hogy bejut a parlamentbe, három másik párt azonban az 5 százalékos küszöbnél billeg. Ezek:
FDP (sárga): A Német Szabaddemokrata Párt Németország liberális pártja, 1948-ban alakult, és a 2013 és 2017 közötti időszakot leszámítva mindig bent volt a Bundestagban. Több évtizedes története során volt már koalíciós partnere a CDU/CSU-nak és az SPD-nek is, legutóbb pedig Németország első hárompárti koalíciójában volt a legkisebb koalíciós partner. Elnökük és volt pénzügyminiszterük, Christian Lindner kirúgása miatt a párt november 6-án távozott a koalícióból, ez vezetett végül az előrehozott választások kiírásához. A párt évek óta nem találja a helyét, 3-4 százalékra mérik, így esélyes, hogy 2013 után ismét nem jut be a Bundestagba. A párt főleg a nyugatnémet tartományokban van jelen, egyes volt NDK-s tartományokban még az 1 százalékot sem tudta elérni a legutóbbi tartományi választásokon.
Baloldal (vörös): A Die Linke lényegében a keletnémet állampárt, a Német Szocialista Egységpárt (SED) utódjának tekinthető. A SED-ből 1990-ben alakult meg a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS), amely 2007-ben egyesült az SPD-ből kiszakadt kis párttal, a Munka és Szociális Igazság Párttal. A radikális baloldali párt továbbra is inkább a volt NDK területén erős, sokáig még miniszterelnököt is adott Türingia tartományban, de az AfD az elmúlt években elszívta a szavazóit. A párt NDK-s hagyományaiból adódóan NATO-ellenes és Moszkva-barát, ezért szövetségi szinten eddig senki nem lépett vele koalícióra, habár tartományi szinten voltak együttműködései az SPD-vel és a Zöldekkel. Már évek óta tartósan 5 százalék alá mérik, bár a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint átléphetik a parlamenti küszöböt.
BSW (lila): A Sahra Wagenknecht Szövetsége (BSW) a legfiatalabb, Bundestagba jutásra esélyes párt, mindössze tavaly januárban alakult meg. Alapítója, Sahra Wagenknecht egykor a Die Linke frakcióvezetője és legnépszerűbb politikusa volt, de később összekülönbözött pártjával, és új mozgalmat hozott létre. A Baloldalhoz hasonlóan erősen NATO-ellenes (ellenzi például amerikai rakéták Németországba telepítését) és Moszkva-barát, leállítaná Ukrajna katonai támogatását, ugyanakkor az AfD-hez hasonlóan bevándorlásellenes szólamokat hangoztat. A pártot az elmúlt hónapokban 8 százalékra is mérték, szeptemberben három német tartományban is harmadik lett, az egyikben, Türingiában, kormányra is került. Az utóbbi hetekben azonban gyengült a támogatottsága, 4-6 százalék közé mérik, így kérdéses, hogy bejut-e végül a Bundestagba.
Milyen koalíciók jöhetnek?
Az arányos választási rendszer és a pártok támogatottsága alapján bizonyosan koalíciós kormány alakul majd a február 23-i választások után. Sőt, nagyon úgy tűnik, hogy ismét hárompárti kormány lesz, ami újra koalíciós feszültségeket vetít előre. Az szinte biztos, hogy a CDU/CSU nem lesz kihagyható, a kérdés, milyen koalíciós partnerei lesznek. Az AfD-vel hivatalosan egyik párt sem akar koalícióra lépni – a CDU ennek lehetőségét külön határozatban is kizárta –, ami tovább szűkíti a lehetőségeket.
„Kenya-koalíció”: A legvalószínűbbnek a CDU/CSU, az SPD és a Zöldek koalíciója tűnik – mivel a pártok színei együtt Kenya zászlaját adják ki, ezt „Kenya-koalíciónak” nevezik.
„Németország-koalíció”: Amennyiben az FDP bekerül a parlamentbe, a CDU/CSU legtermészetesebb partnerként – mindketten határozottan piacpárti gazdasági programmal rendelkeznek – a liberális pártot választhatja. Azonban kettőjüknek sem lenne meg a többség, így a leginkább szóba jöhető partner az SPD. Csakhogy az FDP épphogy az SPD vezette koalíciót borította novemberben, így kérdés, hogy akarnának-e újra összebútorozni. A három párt színe együtt pont Németország zászlaját adja ki, így egy ilyen koalíciót „Németország-koalíciónak” neveznek.
„Jamaica-koalíció”: Szövetségi Jamaika-koalíció létrehozására egyszer már történt kísérlet 2017-ben, akkor végül az FDP hátrált ki belőle. Ebben az elképzelt koalícióban a Zöldek és az FDP lenne a CDU/CSU partnere, vagyis két piacbarát párt lépne koalícióra egy határozottan baloldali programot képviselő párttal. A Zöldek és az FDP már kormányzott együtt a megbukott „közlekedésilámpa-koalícióban”, de a hármas koalíciót kettőjük állandó harca feszítette, ezért nem tűnik túl valószínűnek, hogy még ha be is jutna az FDP, újra összeállnának. Az elképzelt koalícióban részt vevő pártok színei együtt Jamaica zászlaját adják ki, innen a „Jamaica-koalíció” elnevezés.
Vannak továbbá olyan elképzelt koalíciók, amelyek szinte kizárhatóak szövetségi szinten, de a fantázia már ezeknek is adott elnevezéseket. Türingia tartományban jelenleg próbálják ki a „szederkoalíciót”, ez a CDU/CSU, az SPD és a BSW koalíciója, elnevezését pedig onnan kapta, hogy a szeder érése során piros, lila, majd fekete színt vesz fel. Szövetségi szinten azonban nem valószínű egy ilyen koalíció a BSW NATO-ellenessége és oroszpártisága miatt. Ha négypárti koalíció jönne létre a leghagyományosabb pártok (CDU/CSU, SPD, Zöldek, FDP) részvételével, az a pártok színei alapján „Zimbabwe-koalíció” vagy „Ghána-koalíció” lenne. Ilyen átfogó „olajfa-koalícióra” azonban szinte biztosan nem lesz szükség.
Címlapkép: Olaf Scholz, illetve Friedrich Merz kancellárjelöltek óriásplakátja Berlinben. Forrás: Sean Gallup/Getty Images
