Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Az ENSZ Globális éghajlati peres ügyekről szóló 2023-as jelentése szerint az elmúlt 10-15 évben a nemzetközi és nemzeti szintű bíróságokon megdöbbentő mennyiségű klímaper indult.
Több tucatnyi mérföldkőnek számító győzelem született világszerte, amelyekben kormányokat és vállalatokat próbáltak felelősségre vonni tetteikért. A jelentés 65 országot érintve mintegy 2 180 – ráadásul többnyire sikeres – klímapert azonosított, mára azonban ezek száma a Columbia Egyetem klímaperekre szakosodott adatbázisa alapján közel 2 800-ra tehető. Magyarország jelenleg 1 üggyel szerepel ezekben a kimutatásokban.
A klímaperek jelentős része emberi jogok megsértésére történő hivatkozással kerül a bíróságok elé.
Megállapítható, hogy a nemzetközi szerződések és a nemzeti alkotmányok által védett emberi jogok, illetve az éghajlatváltozás elleni fellépés közötti kapcsolat egyre kézzelfoghatóbbá válik. Az emberi jogok minden fronton érzékelhető prioritása kapcsán egyre nagyobb figyelem irányul a bíróságokra, ideértve a nemzetközi jogi fórumokat is.
Mit nevezünk egyáltalán klímapernek?
Az éghajlatváltozással kapcsolatos peres ügyek - amelyeket gyakran egyszerűen „klímapereknek, vagy éghajlatvédelmi pereknek” nevezünk - sokféleképpen definiálhatók. A szakirodalomban szerteágazó álláspontokat és meghatározásokat találhatunk, de egy fogalmi elem minden meghatározásban közös, mégpedig az, hogy az ügyeknek valamilyen módon kapcsolódniuk kell az klímaváltozáshoz. Az éghajlatváltozással kapcsolatos perek tág fogalma magában foglal minden olyan, közigazgatási vagy rendes bíróság előtt indított pert, amely az éghajlatváltozás mérséklésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítésekkel vagy az éghajlatváltozás tudományával kapcsolatos jogi vagy ténybeli kérdéseket érint.
Több szakirodalmi megfogalmazás szerint az olyan jogi eljárásokat is az éghajlatvédelemmel kapcsolatos perek közé kell sorolni, amelyek nem tartalmaznak kifejezett utalást az éghajlatváltozásra, ennek ellenére jelentős hatással lehetnek rá. Ilyenek például az ipari tevékenységgel érintett területeken a levegőminőség javítására irányuló peres eljárások, amelyek hatással lehetnek az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának mértékére is, annak ellenére, hogy az adott peres eljárás nem kifejezetten ennek céljából indult.
A fogalmi meghatározások szemléltetésének egyik legkiválóbb módja Peel és Osofsky (2020) koncentrikus körökből álló diagramja:
Kívülről befelé haladva a per tárgya egyre inkább kapcsolódik az éghajlatváltozáshoz. A külső körben olyan eljárásokat találhatunk, amelyeknek lehetnek az éghajlatváltozásra hatásai, de nem ilyen szempontok szerint indították a kereseteket. Ilyenek például az ipari légszennyezéssel kapcsolatos jogviták. A kör belsejében pedig a legszűkebb értelmezésű éghajlatvédelmi perek találhatóak, olyan eljárások, amelyek központi kérdése az éghajlatváltozás.
Erre példa az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) döntése, amely szerint a svájci kormány megsértette az idős hölgyek emberi jogait az éghajlatváltozás elleni küzdelem elmulasztásával. Ezt az eljárást a cikk későbbi szakaszában részletezzük.
Érdekes tény, hogy a világszerte 3 000-hez közelítő klímaperek
50%-át az elmúlt évtizedben (2015-2024) nyújtották be, a mérföldkőnek számító Párizsi Megállapodás elfogadását követően.
Az utóbbi évtizedben megfigyelhető, hogy különböző korcsoportba tartozó magánszemélyek, környezetvédelmi csoportok és közösségek egyre több jogi kiskaput találnak arra, hogy a kormányokat és a vállalatokat felelősségre vonják az éghajlatváltozáshoz jelentős mértékben hozzájáruló (gazdaság)politikájukért, vagy épp ellenkezőleg a klímaváltozás okán észlelhető tétlenségükért.
Gyakori eljárás típusok, meghatározó esetek
A közvélemény egyre inkább tudatában van az éghajlatváltozás hatásainak. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2021 augusztusában kiadott jelentése , amely szerint az 1,5°C-os felmelegedés szinte elkerülhetetlen a következő 20 évben, és súlyos következményekkel járhat, még inkább fokozta ezt.
A Gratham Research Institute jelentése a klímaperek konszolidációját és koncentrációját állapította meg világszerte. 2023-ban világszerte legalább 230 új ügyet nyújtottak be, köztük olyan országokban, mint Panama és Portugália, ahol először indítottak éghajlatvédelemmel kapcsolatos pereket. A jelentés szerint a tavalyi évben dokumentált peres eljárások közel fele az „éghajlati szempontok figyelembevételével kapcsolatos ügyek” kategóriájába tartozott. Ezek olyan perek, amelyek az éghajlati szempontokat, normákat vagy elveket igyekeznek beépíteni egy adott döntéshozatalba vagy ágazati politikába, azzal a kettős céllal, hogy megállítsák a konkrét káros politikákat és projekteket, valamint az éghajlati szempontokat a politikai döntéshozatalban érvényesítsék.
Például a Greenpeace Nordic és a Natur og Ungdom (Fiatal Föld Barátai Norvégia) történelmi győzelmet aratott a norvég állam ellen, érvénytelenítve három északi-tengeri olaj- és gázmező engedélyét. 2023 novemberében a Greenpeace Nordic környezetvédelmi szervezet és a Natur og Ungdom ifjúsági csoport bíróság elé állította a norvég államot. A szervezetek azzal érveltek, hogy az Északi-tengeren található három új olaj- és gázmező engedélyezése sérti a norvég alkotmányt, az Európai Gazdasági Térség jogát és Norvégia nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásait.
Azt is állították, hogy az Energiaügyi Minisztérium a mezők engedélyezése során nem vette figyelembe az ENSZ gyermekjogi egyezményét, így az engedélyek érvénytelenek. A jelentés által vizsgált időszakban az ügyek közel negyede az „climate-washing-al; green-wahing-al” volt kapcsolatos, ami azt jelenti, hogy
a felperesek pontatlan kormányzati vagy vállalati narratívákat támadtak meg, melyek az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra történő átállással voltak kapcsolatosak.
A jelentés megjegyezte, hogy eddig világszerte több mint 140 ilyen ügyet nyújtottak be, különösen az elmúlt néhány évben. Az ügyek célpontjai között szerepelnek környezetszennyező vállalatok, például légitársaságok, nagy fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó vállalatok, valamint pénzügyi intézmények, amelyek pénzügyi termékeik és szolgáltatásaik eladása érdekében megtévesztő állításokat fogalmaztak meg.
Például 2022 júliusában holland környezetvédelmi csoport úttörő pert indított a KLM holland légitársaság ellen, amely az első kereset volt, amely egy légitásaság zöldre mosását (greenwashing) támadta meg. A csoport szerint a KLM „Fly Responsibly” (Repülj felelősen) reklámkampánya azt a benyomást keltette, hogy a légitársaság aktívan küzd az éghajlatváltozás ellen, miközben valójában a légiforgalom növelésére vonatkozó tervei csak rontottak az összkibocsátási helyzetén. A per a légitársaság szén-dioxid-kiegyenlítési stratégiájával is foglalkozott, amely a csoport szerint megtévesztette az ügyfeleket, akik azt hitték, hogy a járatuk kibocsátását az erdőtelepítési projektek támogatásával ellensúlyozhatják. Az amszterdami kerületi bíróság 2024 májusában ítéletben marasztalta a légitársaságot és megállapította, hogy a félrevezető reklámja jogellenes volt.
A jelentés további kategóriaként nevesíti „kormányzati intézkedések elleni keresetek” kategóriáját, melyek világszerte a legismertebb ügyek közé tartoznak. Ezek olyan perek, amelyek az ország gazdaságának és társadalmának egészét érintő éghajlati célok és politikák ambícióját vagy végrehajtását kérdőjelezik meg. A párizsi megállapodás 2015-ös elfogadása óta több mint 110 ilyen ügyet indítottak világszerte, tavaly pedig 15 új ügyet nyújtottak be. Ezek a kormányoknak az éghajlati válságra adott szakpolitikai válaszait célozzák, gyakran a párizsi megállapodással összefüggésben, valamint a környezetvédelmi célok elérését célzó éghajlatvédelmi intézkedések végrehajtását. A felperesek gyakran arra alapozzák keresetüket, hogy az egyes éghajlati célok vagy védelmi intézkedések sértik az alapvető emberi jogokat, és növelik az éghajlatváltozás hatásaival szembeni kiszolgáltatottságukat. Például az Egyesült Államokban található Montanában fiatalok egy csoportja 2023 augusztusában klímavédelemmel kapcsolatos pert nyert az állammal szemben. Keresetükben azt állították, hogy az állam kormányának fosszilis tüzelőanyagokat támogató politikája hozzájárult az éghajlatváltozáshoz és megsértette az állam alkotmányának azon rendelkezéseit, amelyek többek között a “tiszta és egészséges környezetet” garantálják. A bíróság az egészséges környezethez való jogból levezetve alkotmányellenesnek nyilvánította azt a törvényt, amely a fosszilis üzemanyagok termelésének engedélyezésénél lehetővé tette, hogy eltekintsenek ennek az üvegház-hatású gázokra gyakorolt hatásától. Ez természetesen nem az első klímaper Amerikában, de ez az első klímaper, amelyben marasztaló ítélet született egy tagállammal szemben, ezzel precedenst teremtve a hasonló tárgyú folyamatban lévő és jövőben esedékes pereknek.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elítélte a svájci kormányt nem elégséges klímapolitikája miatt. A KlimaSeniorinnen (Idős hölgyek a klímavédelemért) néven elhíresült per annak a Greenpeace által támogatott svájci csoportnak a neve, amely 2024. március 29-én az EJEB elé járult. Jogi akciójuk középpontjában az a vádpont szerepelt, miszerint hazájuk, Svájc, nem tesz eleget a klímavédelemért, méginkább veszélyeztetve ezzel állampolgárai, különösképpen pedig az idős lakosság egészségét. 2024. április 9-én az EJEB elítélte Svájcot nem eléggé aktív klímapolitikája miatt. Ez az első alkalom, hogy ezen a fórumon és ebben a témában egy államot ítéletben marasztaltak. És egyben ez az első alkalom arra is, hogy egy nemzetközi bíróság klímaügyben ítélkezett.
2020-ban portugál fiatalok egy csoportja egyenesen az EJEB fordult. Az Agosthino ügyként ismert perben 32 európai államot pereltek be, beleértve minden uniós tagállamot, továbbá Norvégiát, Oroszországot, Nagy-Britanniát, Törökországot, Svájcot és Ukrajnát is.
Azzal érveltek, hogy az országok tétlensége a felmelegedő hőmérséklet korlátozása terén veszélyezteti az élethez és az egészséges környezethez való jogot.
Így az államok sértik az Emberi Jog Európai Egyezményének élethez való jogot garantáló 2. cikket , a kegyetlen és megalázó bánásmód tilalmáról szóló 3. cikket, valamint a 8. cikkben foglaltakat, továbbá a hátrányos megkülönböztetés tilalmát rögzítő 14. cikket összefüggésben az EJEE 2. és 8. cikkével, azzal érvelve, hogy a globális felmelegedés különösen az ő generációjukat érinti, és az életkorukra tekintettel a jogaikba való beavatkozás nagyobb, mint az idősebb generációk esetében.
Azt állították, hogy közvetlenül szenvednek az európai országok tétlensége miatt, hiszen „kiélezték a klímaválságot, és ezzel veszélyeztették a generációjuk életét.” A kérelmet az EJEB egyöntetűen a hazai jogorvoslati lehetőségek ki nem merítése miatt elfogadhatatlannak találta - hiszen más a klímavédelmére és a környezetvédelemre vonatkozó nemzeti jogszabályok mellett, a portugál Alkotmány 66. szakasza is rendelkezik az egészséges környezethez való jogról, s a portugál jog ismeri az actio popularis jogintézményét is, amelynek igénybe vételével a kérelmező közvetlenül hivatkozhat egy hatóság tevékenységének (vagy mulasztásának) sérelmezésekor az adott alkotmányos jog, így az egészséges környezethez való jog sérelmére is.
Fontos megjegyezni, hogy vannak olyan, a klímaperek kategóriájába sorolható eljárások amelyeknek célja egyáltalán nem az éghajlati kockázatok mérséklése. Egyes esetekben a vállalatok azért indíthatnak pereket, hogy akadályozzák vagy gátolják a működésüket érintő éghajlatvédelmi-politikát. A „közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek” szintén gyakori eszközzé váltak a kritikusok cenzúrázására, megfélemlítésére vagy elhallgattatására azáltal, hogy költséges perekkel terhelik őket, gyakran azzal az indokkal, hogy a kritikák rágalmazóak.
Az ilyen perek fő célpontjai az újságírók, a médiumok és az emberi jogok védelmezői.
Az éghajlatváltozással kapcsolatos felelősségre vonás gyakorlata, az „új irány”
Ahogy a bevezetőben is említésre került az emberi jogok és klímaperek közti kapcsolat egyre erőteljesebb. Ennek ellenére sem az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, sem egyetlen nemzetközi emberi jogi szerződésben nem volt kifejezett jog az egészséges környezethez.
Ezen a gyakorlaton változtatott 2021 októberében az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa, amikor is elfogadta a 48/13. számú határozatát, ami
emberi jogként ismerte el a tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jogot.
Egy évvel később az ENSZ Közgyűlés ratifikálta a 76/300. számú határozatot, amelynek preambuluma megemlíti az éghajlatváltozás következményeit, amelyek akadályozzák „tiszta, egészséges és fenntartható környezet” élvezetét. Bár a Közgyűlés határozatai nem kötelező érvényűek, fontos alapot szolgáltathatnak egy újfajta szabály létezésének, vagy kialakulásának megállapításához. Ezzel együtt az ENSZ Közgyűlésének határozatai jelentős szerepet játszhatnak az emberi jogok nemzetközi szokásjog szerinti megalapozásában, amely a régóta fennálló szokásokon, hagyományokon és gyakorlatokon alapuló elismert jogforrás, amely normatív jelentőséggel bír, de nem kötelező érvényű.
Ami az Európai Uniót illeti, az Emberi Jogok Európai Egyezményét EJEE-t érintő, éghajlatváltozással kapcsolatos ügyek száma jelentősen bővült. Az EJEB számos ítéletet hozott, amelyekben megerősítette, hogy az olyan jogok, mint a 2. (élethez való jog) és a 8. (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) cikk, magukban foglalják a környezetet érő, olyan káros hatásoktól való védelemhez fűződő jogot, amelyek veszélyt jelenthetnek az életre, vagy beavatkozhatnak az egyén magán- és családi életébe.
Amennyiben a fentieket emberi jogi dogmatikus nyelvezetre akarnánk lefordítani, abból kellene kiindulnunk, hogy az emberi jogoknak vannak úgynevezett klasszikus generációi:
- első körös emberi jogok a polgári és politikai jogok,
- második körös jogok a gazdasági és szociális jogok,
- a harmadik körös emberi jogok pedig az úgynevezett univerzális jogok, amelyek már egyáltalán nem egy egyénhez, hanem sokkal inkább egy megfoghatatlan globális közösséghez kapcsolódnak.
Ebben az evolúciós fejlődési vonalban környezetvédelemmel kapcsolatos eljárásokat már eddig is láthattunk. A most előbukkanó esetek és a korábbi, környezetvédelemmel kapcsolatos ügyek között azonban van egy jelentős különbség: amíg korábban az ügyek mindig egy konkrét eseményhez, beruházáshoz, katasztrófához, környezeti romboláshoz kapcsolódtak, és az egészséges környezethez való jog sérelmét érintették,
addig mostanra egy absztrakt, számokkal és adatokkal nehezen mérhető, jövőbeli, ebből adódóan inherens módon bizonytalan jelenséget peresítenek az eljáró felek.
Ekként ezek az esetek már nem is igazán feleltethetők meg az eredeti harmadik generációs jogoknak, sokkal inkább egy „harmadik plusz” generációhoz sorolhatjuk őket.
Valószínűsíthető okok a perek hátterében
A klímaperek különös közös vonása, hogy felperesi oldalon egyre inkább fiatalokat, akár gyerekeket találunk. Az éghajlat, az ökológiai problémák és a kormányzatok vélt tétlensége miatt egyre több ember érezhet szorongást, tehetetlenséget és félelmet. A Lancet tudományos szaklap 2021-ben készített felmérést , amelyben 10 000 (16-25 év közötti) résztvevő klímaszorongásra való hajlamát mérték. Az eredmények arra utalnak, hogy a fiatalok a kormányzati tétlenség miatt különösen érzékenyek az ökológiai szorongásra.
A felmérés szerint a 16-25 év közötti válaszadók 59%-a „nagyon vagy rendkívül aggódik” az éghajlatváltozás miatt, 45%-uk pedig a mindennapi életére gyakorolt negatív hatásokra hivatkozott.
Ráadásul, miközben a gyerekek a leginkább kitettek az élethosszig tartó környezeti kockázatoknak, gyakran ki vannak zárva a hivatalos döntéshozatalból, ami csökkenti aggodalmaik jelentőségét a hatalmi szinteken, és csak növeli az ebből eredő lelki szorongást. Az Agostinho-ügy kapcsán további rendhagyó tény, hogy klímaperrel kapcsolatosan először történt hivatkozás az EJEE 3. (kínzás tilalma) cikkére. A Bíróság a megalázó bánásmódot olyan dologként határozza meg, amely „megalázza vagy lealacsonyítja az egyént, az emberi méltósága iránti tisztelet hiányáról tanúskodik, vagy csorbítja azt, illetve félelmet, szorongást vagy kisebbrendűségi érzést kelt, amely képes megtörni az egyén erkölcsi és fizikai ellenállóképességét.” Jogi értelmezése egyértelművé teszi, hogy bizonyos bánásmódok a 3. cikk megsértésének tekinthetők, még akkor is, ha e cselekmények mögött nem áll jelentős fizikai vagy lelki megterhelés vagy szándékosság. Míg az „embertelen bánásmód” és a „kínzás” kategóriái általában a szándékosság bizonyos fokát feltételezik, a „megalázó bánásmódot” néha a 3. cikk küszöbét elérő „kevésbé súlyos” szenvedéshez hasonlítják.
Az emberi jogi fókusz térnyerésének hatása
Kétségtelen, hogy az éghajlatváltozás hatásai miatt az emberek életét és integritását súlyos károk érhetik. Az olyan elemek, mint a hőség, a tengerszint emelkedése, az élelmiszer- és vízhiány, a szennyezés minden fajtája, valamint a természeti katasztrófák és a betegségek életet megváltoztató problémákat okoznak az egyén mindennapi életében.
A nyugati világban egyre több egyén az ismertetett hatásokat alapjogi sérelemként nevesíti, melyek a klímavédelemmel kapcsolatos perek új korszakát készíthetik elő, nagy fejtörést okozva a nemzetállomok bíróságainak.
A hivatkozott IPCC jelentés szerint az éghajlatváltozással kapcsolatos peres eljárások befolyásolták a klímaváltozással kapcsolatos kormányzati hozzáállásokat és ambíciókat, a hivatkozott ENSZ jelentése szerint pedig az eljárások képesek megváltoztatni az klímaperek dinamikáját. Az éremnek azonban mindig két oldala van: A Svájc elleni ítélet és az Agostinho-ügy kapcsán kialakulóban van egy olyan globális perkultúra, amely az államok felelősségre vonását készíti elő, és elősegítheti az egészséges környezethez való jog védelmét szolgáló szigorúbb intézkedések meghozatalát, melyek a nemzetközi és a magyar jogalkalmazásra és alkotmányértelmezésre is jelentős hatást gyakorolhatnak.
A sémát ugyanis ismerhetjük máshonnan, például a migrációval kapcsolatos ítéletekből. A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága és a luxemburgi Európai Bíróság egyedi ügyekben hoz az eredeti jogalkotói szándékon túlterjeszkedő értelmezéssel ítéleteket. Később a két bírói fórum egymásra hivatkozik a döntéseiben, majd ezen gyakorlat által kimunkált értelmezés visszahat az európi közösségi jogalkotásra.
Szinte bizonyos tehát, hogy a fentiekben bemutatott perek következményeit bizottsági és tanácsi dokumentumokban láthatjuk majd viszont. S akkor még nem is beszéltünk az úgynevezett soft law-ról, annak is arról a fajtájáról, amikor nem nemzetközi jogalanyok (NGO-k) által kialakított normatív mércékre tud mutatni az, aki államok ellen lépne fel. Érdemes az ezen vadhajtások elleni harcra időben felkészülni, a konzervatív zöldpolitikai gondolatokból filozófiai érveket meríteni és azokat, ha a helyzet megkívánja, jogi érvekké alakítani.
Emellett nem lehet megkerülni az edukáció szerepének fontosságát sem. Látjuk, hogy a progresszív, globalista közeg felkarolta és a saját képére formálta a klímavédelem ügyét A fiatalabb generáció tagjai az egyes közszereplők és médiumok által gerjesztett, nyilvánvalóan patológiás klímarettegésükben elérhetik a manapság divatos „klímadepresszió” és „ökoszorongás” állapotát, amikor képesek akár fizikai tüneteket is produkálni a jövőért való aggódásukban, miközben ökológiai lábnyomuk túlszárnyalja egy átlag, kevésbé „divatos” állampolgárét. Befogadható és meggyőző ellenreakció nélkül ennek az extremizmusnak a hazai térhódítása is felettébb valószínű.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
