Csendes válságban van az amerikai haderő
Az ukrajnai háború egyik legnagyobb tanulsága, hogy hiába feszülnek egymásnak a harctéren drága és korszerű harcjárművek, katonai drónok, hiába a sok high-tech elektronikus harcászati eszköz, a legfontosabb csaták még mindig a lövészárkokban és városok utcáin dőlnek el, ahol egyszerű gyalogsági alakulatok csapnak össze a megszerzendő területért. Egy harci drón ugyanis nem tud elfoglalni, megtartani egy fontosabb települést, nem tudja kitűzni a városközpontra a csatát nyert nemzet zászlaját. Hasonló volt a helyzet Izraelben is: Jeruzsálem a 2023 októberi Hamász-támadás után is úgy tudott gyorsan ellentámadásba átmenni, hogy több mint 360 ezer tartalékost mozgosítottak, akik nélkül lehetetlen lett volna elfoglalni Gázát vagy megtisztítani a terroristáktól Libanon déli részét.
Az Egyesült Államok hadereje teljesen önkéntes alapon szerveződik már több mint 50 éve, a világ legerősebbjének tartott amerikai haderő fegyvernemeinek személyi állományát viszont évről évre egyre nehezebb feltölteni friss élőerővel.
Magyarul folyamatosan egyre kevesebb amerikai akar katona, vadászpilóta, harckocsizó vagy éppen tengerész lenni.
A Vox tavaly részletes számokat közölt az egyre súlyosabbá váló amerikai toborzási krízisről. Azt írják, a négy nagy amerikai haderőnemből háromban nem sikerült 2023-ban elérni a kitűzött toborzási számokat:
- a főleg szárazföldi hadviselésre specializált hadsereg (Army) 10 ezerrel kevesebb jelentkezőt szedett össze tavaly, mint a kitűzött célszám, ez majdnem 20%-os elmaradást jelent,
- jelenleg mindössze 445 ezer katonája van az amerikai hadseregnek, ami 1940 óta nem látott alacsonyságú szám,
- elmaradt a tavalyi toborzási célszámoktól a haditengerészet (Navy) és a légierő (Air Force) is,
- egyedül a tengerészgyalogság (Marines), illetve a még gyermekcipőben járó űrerők (Space Force) tudta teljesíteni a kitűzött kvótákat. Előbbi is azért, mert pár éve csökkentették a kitűzött éves toborzási célokat és az állomány teljes létszámát.
Ennél is súlyosabb probléma lehet az, hogy a hadsereg tartalékos állománya (Army Reserve) és a gárda (National Guard) létszáma is folyamatosan és gyorsan csökken. Mindkét szervezet 30% körül maradt el a tavaly kitűzött toborzási célszámától. A haditengerészetnél még ennél is rosszabb a helyzet: a tartalékos szervezet legénységi állománya 35, tiszti állománya 40%-kal maradt le a kitűzött toborzási kvótáról.
Az Egyesült Államok rendelkezik egy olyan rendelkezésre-állási állománnyal is, amely olyan emberekből áll, akik nincsenek aktív és tartalékos állományban sem, viszont behívhatók katonai szolgálatra, ha krízisbe kerül Amerika. Ők főleg leszerelt, nyugalmazott, visszavonult katonák, akik legalább az alapkiképzést elvégezték. Ez az állomány Egyéni Készenléti Tartalék (Individual Ready Reserve – IRR) névre hallgat.
Az IRR feltöltöttsége is extrém alacsony: alig 264 ezer katonát tudna behívni az amerikai haderő krízishelyzetben a tartalékosok mellett.
A csökkenés leginkább a hadseregnél érzékelhető: itt az IRR-állomány 700 ezer fő volt 1973-ban, 50 év múltán alig 76 ezer főre csökkent, ami azt jelenti, hogy a létszám majdnem 90%-a elapadt.
Ilyen számokkal az amerikai haderő nagyon nehézkesen tudna csak megvívni egy komolyabb, magasabb intenzitású háborút akár Iránnal, Észak-Koreával, de főleg Oroszországgal, Kínával szemben.
Ezek az országok mind hatalmas tartalékos állománnyal és mozgósítható, katonai képzésben részesített civilek millióival rendelkeznek, ami Amerikának egyszerűen nem áll rendelkezésére. Ezért is olvasni időről időre elemzéseket még a nyugati médiában is arról, hogy hiába Amerika high-tech hadereje, technológiai és képzettségbeli fölénye, egy hagyományos, stratégiai fegyverek nélkül vívott háborúban lehet, hogy veszítenének Kínával, de talán még Oroszországgal szemben is.
Tényleg a „woke” a legnagyobb probléma?
Január 25-én beiktatták Donald Trump új védelmi miniszterét, Pete Hegsethet, akinek fő ismérve az, hogy az elmúlt években a Fox News műsorvezetőjeként rengetegszer kritizálta az Egyesült Államok haderejét, védelmi minisztériumát, struktúráját. Hegseth más republikánus politikusokhoz és véleményvezérekhez hasonlóan főleg annak az álláspontnak adott hangot, mely szerint az amerikai haderő túlságosan „woke,” magyarul a diverzitási, egyenjogúsági programok egyrészt rontják a fegyveres erők hatékonyságát, másrészt elriasztják a haderőtől azokat a társadalmi rétegeket, melyek a történelem nagy részében a harcoló alakulatok magját alkották.
Az egyenlősdihez köthető kinevezések teljesen elszálltak, a legfontosabb most az, hogy valamiben »elsők « legyenek az új parancsnokok. Nem fogunk leállni, amíg transz-leszbikus fekete nők nincsenek minden vezetői pozícióban”
– írta Pete Hegseth 2024 nyarán, Joe Biden elnöksége alatt megjelent könyvében, az amerikai haderőt kritizálva.
Pete Hegseth egyébként maga is háborús veterán, 14 év szolgálat után őrnagyként szerelt le. Védelmi miniszteri kinevezését a szenátus teljes demokrata szárnya és két republikánus is ellenezte, így az alelnök, JD Vance "igen" szavazatával válhatott csak miniszterré, amely döntő lett 50-50-es állás mellett.
Jelenlegi statisztikák szerint egyébként az amerikai haderő 43%-át színesbőrűek alkotják, illetve az amerikai harcoló alakulatok kb. 6-8%-át nők teszik ki, így nagyon nem mindegy, hogy a „woke” elleni küzdelemben pontosan hol húzza meg a határt az új védelmi miniszter. Az is kérdéses, hogy ha társadalmi rétegeket elkezd aktívan kiutasítani az amerikai haderőből a Fehér Ház / Pentagon, ennek milyen közvetett hatása lesz a szervezet moráljára, összetételére.
Donald Trump amerikai elnök már első napján megfosztotta az amerikai haderő transznemű tagjait a fegyveres szolgálat által adott jogi védelemtől, illetve megkérte a Pentagont, hogy listázzák az állomány transz tagjait.
Reálisan várható, hogy a transznemű katonákkal szemben általános tiltás és leszerelés következik majd, ahogy ezt Trump első elnöki ciklusa során láthattuk.
Rövid távon az ilyen intézkedéseknek nyilvánvalóan negatív hatása lesz az állomány létszámára nézve, hiszen a transznemű emberek távozása mellett lehet, hogy más kisebbségi csoportok tagjai is úgy érezhetik (pl. más LMBTQ-csoportok), hogy a diszkrimitatív intézkedés miatt szolidarításból inkább ők is leszerelnek, egyáltalán nem is csatlakoznak. Hosszú távon nyilván azt remélik az amerikai vezetők, hogy az imidzsváltás miatt más társadalmi csoportokból többen csatlakoznak majd a haderőbe (pl. hetero fehér fériak), de
jelenleg lehetetlen megmondani, nagyobb vonzóereje lesz-e majd egy ilyen intézkedésnek a megcélzott társadalmi csopotokban, mint amennyi katonát eltaszít a haderőtől a rendelkezés.
Ne feledjük: 2025-ben az Egyesült Államok egy rendkívül diverz közösség, bőrszín, származás, szexualitás, vallás, stb. tekintetében, nem jelenthető ki egyértelműen, hogy azok a szervezési elvek, melyek működtek például az 1900-as évek során, ma is hatékony haderőt tudnak eredményezni.
Mindemellett arról is szó van, hogy szigorúbb fizikai követelményeket szabnának a jelentkezéshez és állományban tartáshoz is, ementén ugye szintén kérdéses, hogy ha leszerelik az alkalmasságin elbukott katonákat, lesz-e elég jelentkező, aki a szigorúbb elvárásoknak meg tud felelni, ha már most is problémákat okoz a személyi állomány feltöltése.
Korábbi elemzések szerint egyébként egyáltalán nem az a fő probléma, hogy pl. a transznemű emberek katonai szolgálata „elriaszt” bizonyos társadalmi rétegeket, az alacsony toborzási számokat inkább azzal lehet magyarázni, hogy:
- Rossz az amerikai fiatalok általános egészségügyi állapota: a 17 és 24 évesek alig 23%-a elég fitt ahhoz, hogy egyáltalán felmerüljön annak lehetősége, hogy bármilyen katonai szolgálatot tudjon teljesíteni. Komoly probléma az elhízás, a drog / gyógyszerhasználat és a különféle mentális betegségek.
- A fiatalok körében a katonai szolgálatra való hajlandóság is hiányzik: egy friss poll szerint a 16 és 21 év közti amerikaiak alig 10%-ában merül fel egyáltalán az lehetőségként, hogy bármilyen katonai szolgálatot végezzen. Őket is főleg a fizetés, a juttatások és kedvezmények lehetősége és nem a „haza szolgálata” vagy más, magasztos eszme vonzza.
- A fiatalok összességében keveset tudnak magáról a katonai szolgálatról: félnek a haláltól, poszttraumatikus stressztől, nem akarnak harci bevetésen részt venni (közben egyébként az amerikai haderő tagjainak alig 15%-a kerül egyáltalán harctéri beosztásba, ennek töredéke vesz részt valaha éles bevetésen.)
- Az előző háborúk, főleg Irak és Afganisztán, sokat ártottak az amerikai haderő imidzsének. Sok amerikai úgy gondolja, hogy egyrészt nem teljesített olyan jól az amerikai haderő, mint az illett volna a „világ legütőképesebb fegyveres szervezetétől,” ráadásul a háborúk közel sem érték meg azok személyi és anyagi áldozatát. Sokan úgy látják: értelmetlen volt sok milliárd dollárt és amerikai életek ezreit feláldozni olyan konfliktusok során, melyeket Washington végeredményében nem nyert meg.
- Mivel egyre kisebb a mozgatható aktív állomány, a katonákra egyre több feladat hárul, így egyre kevesebbet mehetnek eltávra, romlik a morál, nő az öngyilkosságok száma. Ez egy ördögi kör: mivel romlik az amerikai haderő reputációja ezen tényezők miatt – arról szólnak a sztorik, hogy milyen nehéz és kihívásokkal teli dolog katonának lenni – egyre kevesebben vállalják majd ezt a karrierutat.
- A Z-generáció és a még fiatalabbak számára egyre nehezebb részt venni egy hierarchikus, szigorú keretek közt működő és keményen szabályozott szervezetben, mint a hadsereg, haderő.
Ezekre a problémákra, kihívásokra a „woke kultúra” száműzése a haderőből önmagában biztosan nem jelent megoldást. Pete Hegseth alighanem komoly kihívás elé néz, ha eredményeket akar felmutatni Donald Trump elnöknek toborzási számok tekintetében.
Széljegyzeten annyit talán érdemes lehet megjegyezni, hogy Amerika riválisai rendszeresen kritizálják az amerikai haderőt amiatt, hogy az túlságosan nagy hangsúlyt fektet arra, hogy elfogadó legyen és arra kevésbé, hogy ütőképes, elrettentő erőnek tűnjön. Ennek fejében az imidzsváltás mentén lehet, hogy az olyan országok, mint a közel-keleti országok, a Távol-Kelet, illetve Amerika riválisai (pl. Oroszország) kevésbé fognak élcelődni a szívárványos zászló alatt menetelő amerikai katonákon. Az USA nyugat-európai szövetségesei viszont szinte biztosan kritikával fogják illetni az amerikai haderő új arculatát, amely így szerintük talán túlzottan kirekesztő lesz.
Máshoz is kell majd Hegseth hűsége
Donald Trump azért is akart egy olyan embert a védelmi tárca élére, aki ideológiai és politikai szempontból is lojális hozzá, mert
belpolitikai és külpolitikai intézkedéseinek megvalósításához is szüksége lesz az amerikai haderőre, illetve egy olyan védelmi minisztériumra, amely radikálisabb elképzelései mentén is együttműködő.
Ilyen lehet például
- az amerikai hadsereg bevetése a déli határon az illegális bevándorlás megfékezése érdekében. Trump már első napján vészhelyzetet hirdetett és utasítást küldött az amerikai haderő határra vezénylésére, ennek előkészületei már meg is kezdődtek.
- Donald Trump megindította a folyamatot, mely szerint terrorszervezetekké nyilvánítaná Dél-Amerika drogkartelleit, ennek mentén pedig bármikor elrendelheti ellenük az amerikai haderő bevetését.
- Donald Trump Grönlanddal, Panamával, Kanadával kapcsolatos kommunikációja azt jelenti, hogy az „America First” nem Amerika izolációját jelenti, hanem egy nagyon is expanzív gondolkodást, melyben az új elnök akár katonai erővel is megszerezheti majd azokat a területeket, érdekszférákat, nyersanyagokat, melyekre szerinte az Egyesült Államok „aranykorához” szükség van.
Ilyen tekintetben Pete Hegseth biztosan hasznos lesz Donald Trumpnak, teljesen függetlenül attól, hogy sikerül-e "száműzni a woke-ot" az amerikai haderőből. Akárhogy is nézzük, minden hibája ellenére az amerikai haderőt még mindig a világ legütőképesebbjének tartják szakmai körökben, a fenti feladatok elvégzésére pedig jelen formájában is tökéletesen alkalmas.
Címlapkép forrása: Public Domain / US Army / Wikimedia Commons
