Zenica felett az ég (Zlatko Pranjić – Nanna Frank Møller, 2024)
Müezzin éneke szól a bosznia-hercegovinai Zenica városában, de a felvételen nem minaretet látunk, hanem sűrű fekete füstöt okádó gyárkéményeket. Két, hidzsábot viselő asszony járja a gyártelep környékén lakókat, és nincs olyan ház, ahol ne szenvedne valaki súlyos betegségben, többnyire rákban, nincs olyan ház, ahol ne halt volna meg valaki idő előtt. Az egyik, az idősebb asszony maga is rákos, a másik asszony fia első típusú cukorbetegséggel kénytelen élni.
Hamar kiderül, hogy a fekete füstöt okádó kémények és a betegségek, halálozások között kapcsolat lehet: Zenica Európa egyik legszennyezettebb levegőjű városa, a rákos megbetegedések pedig szinte minden családot érintenek, aki a gyárak közelében lakik. A város egyik fő munkaadója az ArcelorMittal, a világ egyik legnagyobb, multinacionális acélgyártó cége, amelynek Zenicában is van egy üzeme, azonban a gyár kéményeiből tisztítatlanul ömlenek ki a mérgező gázok, ami aztán a halálos betegségekhez vezet.
A két fejkendős asszony az Eko Forum nevű helyi civil szervezet önkéntese, amely szervezet azt próbálja elérni, hogy az ArcelorMittal tartsa be a környezetvédelmi előírásokat, és a gyár ne tisztítatlanul bocsássa a levegőbe a káros anyagokat. A sziszifuszi küzdelem zászlóvivője Samir Lemeš professzor, a helyi egyetem műszaki fakultásának tanára, aki fáradhatatlanul jár a polgármesterhez, az illetékes miniszterhez vagy éppen az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) képviselőihez, hogy megpróbálja elérni, szorítsák rá az acélgyártó céget a súlyos légszennyezés csökkentésére.
A Zenica felett az ég című film – a zenicai születésű, de Londonban élő dokumentumfilmes, Zlatko Pranjić, illetve a dán Nanna Frank Møller munkája –
Lemeš professzor és segítőinek több évig tartó küzdelmét mutatja be a gyárral és a hatóságokkal.
A civilek nem azt akarják elérni, hogy bezárjon a gyár, hanem hogy úgy működjön, mint Németországban, Belgiumban vagy más nyugati országban, ahol szintén vannak üzemei a multicégnek.
Olyan érzésem van, hogy ránk, boszniai emberekre egyfajta alsóbbrendű lényként tekintenek. Holott teljesen normális dolgokat kérünk. Tartsák be a törvényeket, és ne mérgezzék a gyerekeinket. (…) Hisszük, hogy mi is vagyunk annyira értékesek, mint az emberek Nyugaton, vagy bárhol máshol a világon
– mondja az egyik aktivista asszony az EBRD látogatásra érkező képviselőinek. (Az EBRD egy a gyárral kapcsolatban álló erőmű fejlesztéséhez ad támogatást.)
Azonban a helyzet nem olyan egyszerűen leírható, hogy egy félperifériás ország lakosai küzdenek egy nagy multicég ellen. Az európai körülmények között szegény Bosznia-Hercegovinának ugyanis nagy szüksége van a külföldi befektetőkre, ezért az állam és az önkormányzat vezetői is igyekeznek a kedvére tenni az ArcelorMittalnak. Ráadásul a zenicai emberek számára a 2500 főt foglalkoztató üzem a megélhetés forrását jelenti – a film egy jelenetében egy maga is rákban szenvedő helyi lakos fakad ki, hogy nem adja a nevét olyan kezdeményezéshez, amely elbocsájtásokhoz vezethet. A cégnek nem érdeke, hogy pénzt szánjon a szűrőberendezések beépítésére, a helyieknek nem érdeke, hogy megszűnjön a gyár, így a néhány civil reménytelennek tűnő küzdelmet folytat, mert nincs valódi szándék arra, hogy megszűnjön a tűrhetetlen állapot.
A Zenica felett az ég című film alkotói egyértelműen Lemeš professzor és segítőinek küzdelme mellett állnak, ugyanakkor nem multiellenes kiáltványt látunk. A dokumentumfilm érzékletesen mutatja be a helyzet összetettségét, az egymással vetélkedő érdekek szövevényét. Végül kiderül, hogy a küzdelem nem volt teljesen hiábavaló, de egy igazi megoldás továbbra is várat magára.
A film január 25-én és 31-én, valamint február 1-jén és 2-án látható Budapesten, de több vidéki városban is vetítésre kerül. A pontos vetítési időpontok és a film adatlapja itt található.
A fekete kert (Alexis Pazoumian, 2024)
2023 szeptemberében az azeri hadsereg villámháborút indított az örmények lakta szakadár Hegyi-Karabahi Köztársaság ellen, és két nap alatt elfoglalta a területet, amelyért korábban két nagyobb háborút is vívott Örményország és Azerbajdzsán. Az első háború még a Szovjetunió felbomlása körüli időkben volt – ez örmény győzelemmel végződött. A második 2020 őszén, amikor az azeriek a terület egy jelentős részét elfoglalták, később pedig az Örményország és Hegyi-Karabah közötti egyetlen utat is elzárták.
A fekete kert című dokumentumfilm a 2023-as villámháború előtti időszakról tudósít. A film szereplőinek története 2019-ben indul a nem hivatalos hegyi-karabahi–azeri határ közvetlen közelében fekvő faluban, Talishban. A települést az azeri erők egy 2016-os betörés nyomás lerombolták, a lakók egy része aztán 2019-ben visszatért. De nem sokáig maradhattak, mert kitört a 2020-as háború, így a szereplők egy része az örmény fővárosba, Jerevánba, más részük Hegyi-Karabah székhelyére, Sztyepanakertbe menekült.
Az örmény származású, de Párizsban élő Alexis Pazoumian rendezte film a gyerek Szamvel és barátja, Avo, az egyetemista Erik, valamint a családját elvesztő háborús veterán, Karen sorsát mutatja be. Utóbbi még az első háborúban harcolt, Erik pedig éppen katonai szolgálatát tölti, amikor 2020-ban az azeriek támadást intéznek a szakadár terület ellen. A szobrásznak tanuló Erik harcol a háborúban, és fél lábát elveszti, majd Jerevánban próbál felgyógyulni. Szamvel és Avo családjaikkal szintén Jerevánba menekülnek, míg Karen a kaotikus Sztyepanakertben próbál új életét kezdeni.
A fekete kert arról ad képet, hogy
mennyire meghatározza az örmények és különösen a hegyi-karabahi örmények életét az azeriekkel folytatott több évtizedes konfliktus.
A gyerekek a Kalasnyikov kezelését tanulják az iskolában, otthon és játék közben is hazafias és azeriellenes dalokat énekelnek. A fél lábát elvesztő Erik maradandó sérülése ellenére is újra fegyvert vesz a kezébe, kiképzéseken vesz részt, gyakorlatozik. Karen szintén visszamenne harcolni, de elutasítják, mert már túl öreg hozzá, pedig ő úgy érzi, képes lenne rá.
A dokumentumfilm szereplőinek élete folyamatos felkészülés és várakozás. Békét szeretnének, de folyamatosan készülniük kell a harcra, a menekülésre, otthonuk elvesztésére. Állandóan átmeneti állapotban élnek, amiből nem látszik kiút. Mégis optimisták: folyton az örmények egyszer bekövetkező győzelméről beszélnek. A gyerekek nevetgélve játszanak a talishi iskola romjain: keresik egykori osztálytársaik padlóra szórt füzeteit. Nekik ez az átmenetiség a természetes állapot, és a jobb jövőbe vetett hitük segít a túlélésben.
A film január 26-án és 27-én látható Budapesten. Pontos vetítési időpontok és a film adatlapja itt található.
Lula, az elnök (Oliver Stone – Rob Wilson, 2024)
Oliver Stone leginkább játékfilmrendezőként ismert: olyan sikerfilmek fűződnek a nevéhez, mint a Tőzsdecápák, A szakasz vagy a Nagy Sándor, a hódító. A rendező soha nem félt politikai darázsfészkekbe nyúlni: játékfilmet készített Richard Nixon, illetve George W. Bush elnökről, illetve hitet tett az egyik John F. Kennedy meggyilkolásával kapcsolatos összeesküvés-elmélet mellett a JFK – A nyitott dosszié című filmben.
Oliver Stone jó ideje belekóstolt a dokumentumfilmezésbe is, három filmet is szánt például Fidel Castro kubai kommunista vezetőnek, de forgatott dokut a titkos CIA-iratokat kiszivárogtató Edward Snowdenről, és leült interjúzni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is. Politikai témájú játék- és dokumentumfilmjei meglehetősen ellentmondásos rendezővé tették, Stone ugyanis nem annyira tárgyilagos, komplex képet kíván nyújtani, mint inkább alkotóként maga is politizál. Amerikai létére a mindenkori amerikai politika fáradhatatlan bírálója, elfogultságai azonban átütnek munkáin: nem a politikai helyzetek, események összetettsége érdekli, hanem saját téziseit igyekszik igazolni.
Érzékelhető ez legújabb filmjén, a tavaly Cannes-ban bemutatott, egy másik rendezővel, Rob Wilsonnal együtt jegyzett Lula, az elnökön is. A film főhőse Luiz Inácio Lula da Silva, aki előbb 2003 és 2011 között volt Brazília elnöke, majd 2023-tól ismét a nagy dél-amerikai ország vezetője. Stone a 2022-es elnökválasztás előtt nem sokkal ültette kamera elé Lulát, a film alapjául ez az interjú szolgál, de archív felvételek segítségével röviden bemutatja a szegény sorból kiemelkedett elnök életét, politikai pályafutását a szakszervezeti mozgalmiságtól az első két elnökségen át addig a korrupciós ügyig, amelyben végül elítélték, és több mint másfél évre börtönbe zárták.
A film fókuszában ez a korrupciós ügy áll, amely Autómosó-akció néven vált ismertté. A jogi eljárásban a vezető bíró a fiatal és ambiciózus Sergio Moro volt, aki később igazságügyi miniszteri posztot is kapott Jair Bolsonaro kormányában. A Lula, az elnök az eseményeket koncepciós ügyként mutatja be, amelyben az Egyesült Államok keze is vastagon benne van, és része egy nagyobb politikai műveletnek, a latin-amerikai „rózsaszín hullám” – baloldali, USA-kritikus vezetők hatalomra kerülése – megállításának.
A filmben riporterként is közreműködő Stone Glenn Greenwald oknyomozó újságíró segítségével mutatja be a történteket, aki maga aktív szereplője volt ezeknek: egy hacker közreműködésével ő leplezte le, hogy Sergio Moro nem elfogulatlan bíró volt Lula korrupciós ügyében, hanem összejátszott az ügyészekkel a volt elnök elítélése érdekében. Ez a leleplezés később Lula felmentéséhez és Moro igazságügyi miniszteri posztról való lemondásához vezetett.
A Lula, az elnök mint film túlságosan is ennek a korrupciós ügynek a – szubjektív – bemutatására fókuszál, maga Luláról pedig mint emberről keveset tudunk meg.
Pedig a szegény sorból felemelkedett, az esztergapadból az elnöki bársonyszékbe jutott Lula élettörténete maga is izgalmas, különösen, hogy életét két tragédia is beárnyékolta: két feleségét is elvesztette, az elsőt még fiatalon, születendő gyermekével együtt. Az élet fontos mozzanatai azonban az említés szintjén maradnak.
Stone számára Lula egy baloldali ikon: nem annyira elnök, mint inkább lázadó és forradalmár, valamint a más országok belügyeibe avatkozó amerikai külpolitika áldozata. A rendező nem elfogulatlan riporter, hanem barát és rajongó, a film pedig sokszor hajaz inkább kampányfilmre, mint dokumentumfilmre. A Lula, az elnök Lula 2022-es elnökválasztási sikerével zárul – ezzel a happy endinggel válik kerekké a történet.
A film január 26-án és 30-án látható Budapesten. Pontos vetítési időpontok és a film adatlapja itt található.
Címlapkép: Szamvel a hegyi-karabahi Talush faluban. Részlet A fekete kert című filmből. Forrás: BIDF
