2020. augusztus 9-én tartották a független Belarusz 1991 óta tartó történetének talán legnagyobb téttel bíró választását. Bár az 1994 óta hatalmon lévő egykori kolhozelnök, a ma 70 éves Aljakszandr Lukasenka a legtöbb érdemi riválisát még a választás előtt eltávolíttatta, egyikük felesége, Szvjatlana Cihanouszkaja mégis el tudott indulni az elnökválasztáson, és egyes értékelések szerint meg is nyerte azt. A hivatalos eredmények azonban azt mutatták, hogy Lukasenka 81 százalékot szerzett, míg Cihanouszkaja csak 10 százalékot.
Miután felmerült a választási csalás vádja, nagyszabású tüntetéssorozat indult az egykori szovjet tagköztársaságban. A demonstrációk hónapokon keresztül tartottak, és odáig eszkalálódtak, hogy már Lukasenka hatalma is veszélybe került. Ekkor az elnök fő szövetségeséhez, Vlagyimir Putyinhoz fordult, aki hatékony támogatást nyújtott Lukasenkának hatalma megszilárdításához.
A karhatalom erőszakosan lépett fel a tüntetők ellen, több száz embert bebörtönöztek, köztük ellenzéki és civil vezetőket, mások – például Cihanouszkaja – külföldi száműzetésbe menekültek.
Az orosz támogatás azonban Lukasenkának is sokba került. Míg a 2020 előtti években arra törekedett, hogy enyhítsen a Kreml szorításán, és igyekezett nyitni a Nyugat felé, a tüntetések leverésével minden kapu lezárult nyugati irányba, Minszk pedig Moszkva csatlósának szerepébe kényszerült. Lukasenka visszajáró vendég lett Moszkvában, a formálisan 1997 óta működő orosz–fehérorosz államszövetség pedig egyre inkább valódi tartalmat kapott.
Jól mutatta Minszk Moszkva alá vetését az is, hogy a 2022. február 24-i, Ukrajna elleni inváziót egy orosz–fehérorosz közös hadgyakorlat előzte meg Belarusz területén. Később kiderült, hogy a hadgyakorlat csak ürügy volt: az orosz katonák nem mentek haza, hanem Belaruszból indították meg a Kijev elleni támadásukat a csernobili zónán keresztül. A Kijev elleni offenzíva ugyan elbukott, de Minszk továbbra is ad logisztikai és kiképzési támogatást az orosz haderőnek. A fehérorosz hadsereg Ukrajna elleni támadó műveletekben ugyanakkor nem vesz részt – igaz, felszereltsége és ütőképessége olyan gyenge, hogy érdemben nem sok segítséget jelentene Oroszország számára. Egy fehérorosz hadba lépés viszont újabb elégedetlenség kitörését kockáztatná az országban, amire pedig sem Lukasenkának, sem Putyinnak nincs szüksége.
Belaruszra Putyin elsősorban a Nyugat elleni hibrid hadviselésben számíthat.
Már hónapokkal az ukrajnai háború kitörése előtt elkezdődött közel-keleti migránsok szervezett szállítása a fehérorosz–lengyel határhoz, hogy a lengyel oldalra történő „átdobásukkal” túlterheljék a lengyel hatóságokat. Varsónak komoly erőfeszítésébe került megfékezni az illegális bevándorlók áradatát, és még kerítést is emeltek a fehérorosz–lengyel határra. Tavaly tavasszal Oroszország atomfegyvereket telepített Belarusz területére, amivel bár a nukleáris fenyegetettség szintje jelentősen nem nőtt meg (az atomfegyvereket továbbra is az oroszok kezelik), de Putyin kettős üzenetet küldött: egyrészt jelezte, hogy Belarusz végérvényesen Moszkva befolyási övezetébe került, másrészt a Nyugat, elsősorban Lengyelország és a balti országok felé azt üzente, hogy nem fél közelebb menni a NATO határaihoz.
A 2020-as események óta Lukasenka nem sok önállóságot mutatott. Talán az egyetlen akciója, amivel felhívta a nemzetközi közvélemény figyelmét, az volt, hogy segített a Jevgenyij Prigozsin-féle 2023-as Wagner-lázadás elsimításában, amennyiben közvetített a zsoldosvezér és a Kreml között, majd pedig felajánlotta, hogy a Wagner-zsoldosokat Belarusz területére telepíthetik.
A január 26-án esedékes elnökválasztás különösebb izgalmakat nem tartogat.
A Nyugat már előre jelezte, hogy színjátéknak tartja a voksolást, és nem fogja elismerni az eredményét. Formálisan még megtartják a demokratikus választás díszleteit: Lukasenkával szemben négy elnökjelölt indul, sőt még nemzetközi megfigyelők is érkeznek, többek között jó minszki és moszkvai kapcsolatokkal rendelkező politikusok Svájcból és Lengyelországból.
A demokratikus álcát azzal is igyekezett tovább erősíteni Lukasenka, hogy az elmúlt hónapokban több mint 200 politikai foglyot engedett ki – igaz, ez a szám töredéke annak a több mint 1200 politikai elítéltnek, aki jelenleg is a rezsim börtöneiben raboskodik.
A külföldön aktív emigráns ellenzék vezetője, Cihanouszkaja korábban a szavazás bojkottjára szólította fel honfitársait, és külön kérte őket, ne menjenek ki tüntetni, mert ilyen esetben megtorlás következhet. A volt elnökjelölt szerint az egész választás csak színjáték lesz. Cihanouszkaja kedden arról is beszélt, hogy szerinte a politikai foglyok egy részének elengedésével Lukasenka csak a Nyugat számára játszik, hogy ezzel esetleg elérje a Belarusz elleni szankciók enyhítését, de a döntéssel a represszió egyáltalán nem enyhül.
Lukasenka győzelme tehát borítékolható, ami újabb formális pecsétet üt a több mint 30 éve regnáló elnök hatalmára. Igaz, ez a hatalom maga is egyre inkább formálissá válik.
Címlapkép: Vlagyimir Putyin Szent András-rendet adományoz Aljakszandr Lukasenkának a Kremlben 2024. október 9-én. Forrás: Contributor/Getty Images
