Axe arról ír: a BTR-50-eseket szinte egyáltalán nem használják az oroszok a frontvonalon, az éles harci cselekményektől távol alkalmazzák őket orosz katonák mozgatására.
Ennek az oka valószínűleg az, hogy az 1954-ben hadrendbe állított BTR-50-es már újkorában sem volt egy élvonalbeli jármű: lassú, hangos, kényelmetlen és papírvékony páncélzattal rendelkezik, ráadásul, ha találatot kap, egyszerre 22 katona vesztheti életét pár másodperc alatt.
Mégis, Axe szerint a BTR-50-esek egyre értékesebb járművek lesznek, ahogy a háború halad előre, hiszen az orosz haderő gyártókapacitása még mindig nagyon le van maradva a háborús veszteségektől.
Információik szerint az orosz hadiipar mindössze 90 T-90M harckocsit és 200 BMP-3-ast épít egy év alatt.
Két éve elképzelhetetlen lett volna, hogy ezek a fölöslegessé vált BTR-50-esek háborúba menjenek Ukrajnában. De ezután az orosz erők több mint 15 ezer páncélozott járművet és más nehézfegyvert vesztettek”
– írja.
Így az orosz erők egyre inkább támaszkodnak majd az ilyen és ehhez hasonló, régi járművekre, illetve a páncélzattal nem rendelkező, civil piacon elérhető eszközökre a csapatszállító feladatok elvégzéséhez, a fronton pedig egyre több, gépesített támogatás nélkül dolgozó gyalogsági alakulatot láthatunk majd.
Mindez nem jelenti azt, hogy Oroszország nem harcol tovább. Ez azt jelenti, hogy gyalogosan folytatják a harcot. Meglepő módon a gyalogos katonák sokszor jobban teljesítenek a folyamatos dróntámadások miatt. Az előbbi [páncélosok] könnyű célpontok. Az utóbbit [gyalogosok] viszont könnyű elvéteni”
– írja Axe, aki szerint mindez azt jelenti majd, hogy az orosz területhódítás lassabb lesz, hiszen nem fognak tudni egy-egy áttörést a fronton mélységi, gépesített offenzívával megtámogatni.
Címlapkép forrása: ZenitX via Getty Images
