December végén tette közzé a Brennan Center for Justice az előbbi térképet, mely azt vetíti előre, hogy 2030-tól miképp változhat az Egyesült Államokat alkotó tagállamok szövetségi kongresszusi képviselete. A legtöbb állam képviselőinek száma valószínűleg sem nőni, sem csökkenni nem fog, ezeket szürkével jelöltük.
A narancs és a zöld árnyalataival befestett területek viszont várhatóan veszíteni, illetve nyerni fognak képviselőket a következő évtizedtől fogva.
- A legnagyobb vesztes egyértelműen a legnépesebb állam, Kalifornia lehet, amely jelenleg 52 képviselővel bír. 2030-tól 48 főre zsugorodhat az alsóházi delegációjuk.
- New York állam szintén veszteségre készülhet, hiszen az "Empire State" két képviselői mandátummal szegényebbé válhat, így mindössze 24-gyel számolhat majd.
- Oregon, Minnesota, Wisconsin, Illinois, Pennsylvania és Rhode Island szintén a vesztes oldalra kerülhetnek, az előrejelzés szerint ők egy-egy alsóházi széktől búcsúzhatnak 2030-tól.
A győztesek listája ezzel szemben valamennyivel rövidebb, kettejük ugyanis alaposan megszedi magát:
- Texas és Florida államok négy-négy új alsóházi hellyel gazdagodhatnak, ezzel 42, illetve 32 fős képviselőházi delegációjuk lehet.
- Továbbá Idaho, Utah, Arizona és Észak-Karolina egy-egy plusz széket tudhat majd magáénak, ha bejön a Brennan Center prognózisa.
De miért van ez az egész cserebere?
Az Egyesült Államok Kongresszusának két kamarája van: a szövetségi törvényhozás egy alsó- és egy felsőházból áll, és ahhoz, hogy egy javaslatból törvény legyen, mindkét háznak rá kell bólintania. Utóbbiban, azaz a szenátusban az alkotmány értelmében minden állam egyenlő képviselettel, két-két szenátorral rendelkezik, így ott nincs kérdés afelől, hogy kinek mekkora beleszólás jár a 100 fős testületben.
A 435 fős képviselőházban azonban lakosságarányos a tagállamok részvétele:
a népesebbek több, a kevésbé lakottak kevesebb képviselővel bírnak.
A képviselőket és a közvetlen adókat az Unió részét alkotó államok között számarányuknak megfelelően kell elosztani [...]. A számarány tényleges megállapítását [...] majd minden következő tíz évben kell a törvényben meghatározott módon elvégezni
- szól az amerikai alkotmány I. cikkelyének 2. szakasza, mely előírja, hogy
tízévenként felül kell vizsgálni az államok lélekszámát, amire 1790 óta népszámlálás keretében kerül sor.
Mára meghaladott történelmi "érdekesség", hogy a polgárháború után ratifikált XIV. alkotmánykiegészítés elfogadásáig az egyéb személyeket, azaz zömében a fekete rabszolgákat még 3/5 résznyi szabad embernek számították.
Mivel az amerikai elnök kilétét meghatározó elektori kollégium voksait a kongresszusi képviselet alapján osztják ki (egy állam elektorainak száma az alsó- és felsőházi mandátumainak összegével egyenlő), a tízévenként esedékes újraelosztás (reapportionment)
az elnökválasztás kimenetelére is hatást gyakorol.
A legalacsonyabb lélekszámú államok is legalább három elektort kapnak az összesen 538-ból, hiszen két szenátorral és egyetlen, az egész állam lakosságát képviselő alsóházi taggal bírnak.
Egyébként, miután a népszámlálás alapján meghatározták, melyik tagállam mennyi képviselőt szerez, azok választókörzeteinek meghúzása tagállami hatáskörnek minősül. Egyes államokban független vagy kétpárti bizottságok határozzák meg ezeket, de a legtöbb helyen az állami törvényhozás rajzolja meg a kongresszusi körzeteket, így könnyedén érvényesülhetnek a hatalmon lévő párt érdekei (például úgy osztják szét az ellenfél szavazótömbjét külön kerületekbe, hogy azok semmiképp sem alkothassanak többséget – ez a cracking). A körzetek határával zajló trükközést összefoglaló néven gerrymanderingnek nevezzük, magyarul választókerület-manipulációnak.
Miért pont így változnak az arányok?
A titok nyitja tehát a népszámlálás, így – ahogy azt a Brennan Center is tette – azt kell górcső alá vennünk, hogy melyik államnak nőtt, és melyiknek csökkent a lakossága.
Az előbbi térképen szembeötlő, hogy arányaiban nézve
leginkább a déli, illetve a nyugati országrész államaiban nőtt a népesség az előző évtized során,
miközben északkeleten és középnyugaton fogynak el az amerikaiak (az átlag alatti növekedés relatíve csökkenésnek minősül). A Brookings Institute kutatója, William Frey a CNN szerint úgy számolt, 1920-ban még az amerikai népesség 60%-át tették ki az északkeleti és középnyugati országrészek, 100 évvel később viszont immár a déli és nyugati területek adják az USA lakosságának 62%-át.
Az elmúlt két év demográfiai tendenciái alapján a Brennan Center kiemeli,
ha beigazolódik a becslés, a déliek a következő évtizedben rekordszámú,164 képviselői hellyel rendelkezhetnek a képviselőházban,
miközben az 1960-as újraelosztást követően még nagyjából ugyanannyi képviselője volt a déli, középnyugati és északkeleti régióknak. 2030 után megeshet, hogy az alsóházban tízből négy politikus déli legyen.
Ha a legfrissebb, a koronavírus-járvány hatásait is magába foglaló 2020 és 2024 közötti változásokat nézzük, ugyanazt a tendenciát figyelhetjük meg. Délen Florida és Texas a növekedés motorjai, előbbiben 1,8, utóbbiban 2,1 millióval többen éltek tavaly, mint négy évvel azelőtt. De Georgiában, Tennessee-ben és a Karolinákban is bőven átlag (2,5%) feletti ütemben zajlott a népességnövekedés. Nyugaton eközben Idaho, Utah, Arizona és Nevada államok a népességrobbanás királyai. Nagyrészt ezek az államok számíthatnak új képviselői mandátumokra is.
A sor végén viszont az a hét állam kullog, ahol az országos növekedés ellenére mégis csökkent a lakosság.
Ezek a következők:
| Népességvisszaesést elszenvedő államok (2020-2024) | |||||
| Állam | Lakosság (2020) | Lakosság (2024) | Különbség | Változás (%) | |
| New York | 20 201 249 | 19 867 248 | -334 001 | -1,7 | |
| Nyugat-Virginia | 1 793 716 | 1 769 979 | -23 737 | -1,3 | |
| Louisiana | 4 657 757 | 4 597 740 | -60 017 | -1,3 | |
| Illinois | 12 812 508 | 12 710 158 | -102 350 | -0,8 | |
| Hawaii | 1 455 271 | 1 446 146 | -9 125 | -0,6 | |
| Mississippi | 2 961 279 | 2 943 045 | -18 234 | -0,6 | |
| Kalifornia | 39 538 223 | 39 431 263 | -106 960 | -0,3 | |
| Forrás: Egyesült Államok Népszámlálási Hivatala | |||||
Miért pont délre és nyugatra költöznek?
Számos oka lehet annak, hogy nagyjából a 2010-es évektől fogva elindult a "fordított nagy vándorlás". (A 20. század első felét jellemző Great Migration keretében több millió afroamerikai hagyta ott a történelmi Délt, és keresett új otthont északkeleten és a középnyugaton.)
- Sokan hivatkoznak a kellemesebb, meleg időjárásra, hiszen a délebbre fekvő területeken enyhébb a tél, és a hóviharok is ritkaságszámba mennek. Ennek dacára szakértők arra figyelmeztetnek, épp ezek a területek (például Florida és Texas) az egyik legjobban kitettek a klímaváltozás miatt gyakoribbá váló trópusi viharoknak, a tengerszint-emelkedésnek vagy a szárazságnak.
- Fontos szerepet játszik továbbá a lakhatás: a lakásárak mediánja a 10 leginkább növekedő államban átlagosan 23%-kal alacsonyabb, mint a 10 leggyorsabban fogyó államban. Ehhez kapcsolódóan a gyarapodó területek összességében az új lakások építését ugyancsak kevésbé szabályozzák.
- Az alacsonyabb adók és a kedvezőbb üzleti környezet szintén közrejátszhatnak a népességmozgásban, hiszen ott, ahová áramlanak az emberek, a jövedelemadó átlagos maximuma 3,8%, míg a 10 csökkenő államban az átlagos adókulcs 8%. Az alacsony adószint kiváltképp a tehetős rétegeket vonzza például Texasba, sőt, egyre több vállalat költözteti át oda a székhelyét.
No, de eljött az idő rávilágítani a háttérben meghúzódó politikai szálra:
sokan kiemelik, hogy a gyarapodó államok többnyire a Republikánus Párt felé húznak, míg a fogyóban lévő területek nagy vonalakban inkább a demokratákat támogatják állami és országos szinten. Számszerűleg nézve valóban
a demokrata fellegvárnak tekinthető New York, Kalifornia és Illinois szenvedték el a legnagyobb visszaesést,
miközben a republikánusok által kormányzott Florida és Texas körülbelül 2-2 millióval növelte a lélekszámát négy év alatt.
A "kék" államokból "vörös" területekre irányuló vándorlás ezáltal felkapott témájává vált az amerikai közéletnek. Miután a 2024-es elnökválasztáson New York városa feltűnő mód Donald Trump felé mozdult, a liberális kommentátor és akadémikus, Fareed Zakaria arra hívta fel a demokraták figyelmét, hogy az országos sikerhez először az általuk vezetett nagyvárosokban kellene rendet tenniük: kisebb adók, hatékonyabb kormányzás, szigorúbb rendvédelem – tanácsolta Zakaria.
Eközben a mérsékelt konzervatív publicista, David Brooks tavaly arról írt a New York Timesban, hogy mivel a vörös államok főként demokraták által vezetett nagyvárosaiban történt a legnagyobb népességrobbanás (például a texasi Austinban), így szerinte a két párt politikáinak az amalgámja lehet a siker titka (kedvező üzleti légkör és alacsony adószint, ötvözve az erős szociális hálóval és a befogadó társadalompolitikával).
Miért örülhet mindennek Trump utódja?
Habár a politikai nézeteiket is magukkal cipelő, Kaliforniából vagy New Yorkból érkező demokrata szavazók segíthetnek egy állam "bekékítésében", mint például Arizona vagy Észak-Karolina esetén,
az egyre népesebb vörös államok, illetve a republikánusok ebből következő politikai befolyásnövekedése hatalmas fenyegetést jelenthet a demokratákra nézve.
Például, Kamala Harris demokrata elnökjelölt 2024-ben úgy is elnyerhette volna az elnökséget, hogy a biztos kék államokon kívül bezsebeli Nebraska 2. kongresszusi körzetét (Nebraska körzetenként is kioszt elektorokat), illetve a középnyugati csatatérállamok közül győzedelmeskedik mindben, azaz Michiganben, Pennsylvaniában és Wisconsinban úgyszintén.
Ám A demográfiai változások miatt a 2032-es elnökválasztáson már nem működne, és vajmi kevés lenne ez a stratégia,
hiszen a demokrata fellegvárak akár 10 elektori voksot veszíthetnek addigra. A Brennan Center úgy kalkulál, ha egy demokrata 2032-ben besöpörné a középnyugati ingaállamokat, valamint mellécsapná Nebraska 1. körzetét, Arizonát és Nevadát, még az is csak egy szűk, 276-262 arányú győzelemhez lenne elég számára az elektori kollégiumban. Ez a kombináció 2024-ben és 2028-ban még 287 elektort ért, illetve fog érni, ami bőven meghaladja a 270-es, győzelemhez szükséges limitet. 2032-ben már lehet, csak épphogy.
Ha tehát a mostani tendencia folytatódik, a demokraták Fehér Házba vezető útja jóval nehezebbé válhat a 2030-as népszámlálás tükrében. Bár álmodhatnak az egyre gyarapodó Texas vagy Florida megfordításáról, a 2024-es eredmények alapján egyelőre csak távolabb kerültek ettől – sokat mond a helyzetről az előbbi ábra. Persze, erre ellenérvként felhozhatjuk azt, hogy 2020 előtt Georgiát is kevesen sorolták a demokraták felé billenő államok közé.
A lényeg, hogy az elnökséget a következő ciklusokban egyre inkább a déli és nyugati csatatérállamokban kell majd megnyerni:
Nevadában, Arizonában, Georgiában és Észak-Karolinában. Ezen államok lakossága etnikailag jóval sokszínűbb, mint a középnyugatiaké, így hosszú távon rendkívül sok múlhat a fekete és latino amerikaiak politikai mozgásán. Kiváltképp, mivel Trump az előzetes adatok alapján tavaly évtizedek óta nem látott népszerűségnek örvendett ezen csoportokban, bár többségük továbbra is a demokratákra ikszelt. (Ide vág, hogy 2022 és 2023 között a déli népességnövekedés több mint 84%-a a fekete, latino és ázsiai lélekszám-növekedésből származott, a teljes növekedés több mint felét pedig a hispánok adták.)
Ez egy újabb vörösen villogó jel a demokraták számára
- vélekedett a kilátásokról Jon Reinish demokrata stratéga a Hillnek. Kollégája, Crimson Macdonald eközben azt mondta, a pártnak olyan helyekre kellene eljutnia, ahová eddig nem, és beszélgetést kell majd kezdeményeznie a bázisán kívüli közösségekkel, hogy releváns tudjon maradni.
Mindazonáltal az elektori voksokat, pontosabban a kongresszusi újraelosztást meghatározó népszámlálási adatokat rengeteg tényező befolyásolhatja még: egyrészt a következő öt-hat évben még megfordulhatnak a demográfiai trendek, a demokraták temetése pedig vészmadárkodás maradhat; másrészt jelentősen csökkentheti egyes, főként határ menti államok lakosságát, ha Trump valóban illegális bevándorlók millióit toloncolná ki (hisz a cenzusba ők is beleszámítanak). De már a republikánus zászlóvivő ezelőtt meghiúsult terve is elég lehet az arányok feldöntésére, miszerint népszámláláskor az állampolgársági státuszra is rákérdeznének, ami a biztosok elöli rejtőzködésre késztetheti azt a több mint 11 millió maradását féltő bevándorlót, akik törvénytelenül érkeztek, és papírok nélkül élik mindennapjaikat.
Címlapkép forrása: 2024 Los Angeles Times via Getty Images
