Invázió (Szergej Loznyica, 2024)
A fehérorosz származású ukrán rendező, Szergej Loznyica korábban már két dokumentumfilmet is készített az ukrajnai eseményekről: a 2014-es Majdan a kijevi Majdan téren történteket mutatja be, amelyek végső soron a mostani teljeskörű háborúhoz vezettek, a 2018-as Donyeci történetek pedig a Donbaszban zajló „polgárháborút” örökíti meg. Loznyica neve 2022 tavaszán a magyar sajtóban is feltűnt, a rendező ugyanis Cannes-ban nyíltan kiállt az orosz művészek nyugati bojkottja ellen.
A két éven át forgatott és 2024-ben ugyancsak Cannes-ban bemutatott Invázió (The Invasion) a 2022. február 24-én indult háborúról szól, de nem magukról a háborús eseményekről, hanem a hátország életéről, Ukrajna háborús hétköznapjairól. A maratoni, 145 perces dokumentumfilm hatalmas tabló a megtámadott Ukrajnáról, ahol az életnek szinte egyetlen olyan szelete sem maradt, amely ne a háborúról szólna.
Loznyica filmjében nincs narráció; néhány jól felismerhető helyszín, például a Majdan tér kivételével nem tudjuk, hogy pontosan hol és mikor járunk, de nem is ez a lényeg.
Az Invázió az általánost akarja megmutatni, azt, amivé az ukrán hétköznapok váltak a háborúk miatt.
A film egy kijevi katonatemetéssel indul, hogy aztán később még két katonatemetést mutasson be. A házasságkötő teremben fiatal katona esküvőjét látjuk – ki tudja, lehet, hogy nem sokkal az ünneplés után már indulhat is a frontra. A szülészeten szintén fiatal katona látogatja meg feleségét és nemrég született gyermekét. Az általános iskolában zajlik a tanítás, aztán egyszer csak megszólalnak a légvédelmi szirénák, a tanulókat leterelik az óvóhelyre, ahol szintén be vannak rendezkedve a tanórákra székekkel és padokkal. Egy könyvesboltba orosz szerzők műveit és orosz nyelvű könyveket visznek, majd végigkövethetjük a kötetek útját egészen a zúzdáig. Rehabilitációs központot látunk, ahol végtagjaikat vesztett katonák próbálnak hozzászokni pótvégtagjaikhoz és új életükhöz.
A film Kijevből indul, és láthatóan folyamatosan közeledünk a fronthoz. Rakétatalálatot kapott és félig megsemmisült lakóház, ahol a tűzoltók túlélők után kutatnak. A támadás súlyos sérültjeinek ápolása a kórházban. Aknamentesítők munkában. Egy a fronthoz közeli település, ahol a katonák pihennek, beszélgetnek, bevásárolnak. Helyi lakosok egy szétlőtt hídnál, a távolból robbanások hallatszanak. Egy idősebb asszony lerombolt házát próbálja újjáépíteni a még ép téglákból.
Az Invázió nem pörgős film, ellenkezőleg, inkább szinte Tarr Bélá-san lassú: hosszan mutatja a hátország életének apró mozzanatait, hosszan pásztázik az arcokon, engedi, hogy a néző maga is részesévé váljon a jeleneteknek, elmerüljön a kis részletekben. Nagyrészt hétköznapi eseményeket látunk – esküvő, temetés, iskolai tanítás – de a háború mégis nem hétköznapivá teszi ezeket, legalábbis egy békében élő ország nézője számára. Ukrajnában azonban ez a hétköznapok valósága.
A film január 26-án és 27-én tekinthető meg Budapesten a BIDF keretében. Pontos vetítési időpontok és a film adatlapja itt találhatók.
Kedves, drága szeretteim (Juri Rechinsky, 2024)
Juri Rechinsky osztrák gyártásban készült filmje mind témájában, mind stílusában az Invázióhoz hasonló. Szintén az ukrán hátországot mutatja be a háború idején, és ugyancsak narráció nélkül, hosszan kitartott jelenetekben láttatja az ukrán társadalom háborús hétköznapjait. Loznyica monumentális tablójával szemben azonban itt három történetszálra fókuszál a 93 perces film, amelyek párhuzamosan futnak egymás mellett.
Brit önkéntesek idős, beteg, mozgássérült embereket menekítenek ki a frontvonalhoz közel eső helyekről. A saját magukat egyedül ellátni nem tudó lakosokat aztán vonatra teszik, és egy szülészetből kialakított átmeneti menedékhelyre szállítják, hogy aztán onnan újabb átmeneti menedékhelyekre helyezzék át őket.
Egy csoport lerombolt házak, kiégett páncélosok között kutat emberi maradványok után. Majd egy fehér furgon indul útnak, amely elesett katonák holttesteit szállítja keresztül Ukrajnán, hogy átadja családjuknak az elhunytakat.
Egy magyar határállomáson, valószínűleg Záhonynál ukrán menekültek várnak elveszve, tanácstalanul a Budapestre tartó vonatra, köztük egy fiatal anya két kisgyerekével. A különjárat végül elindul a magyar fővárosba.
Juri Rechinsky rendező a mai Türkmenisztánban született, Ukrajnában nőtt fel, 2013 óta pedig Bécsben él.
A Kedves, drága szeretteim (Dear Beautiful Beloved) úgy mutatja be a háború borzalmait, hogy háborút valójában nem is látunk, sőt még háborús helyszínt is alig.
Megismerhetjük néhány idős, beteg ember sorsát, akik menekülni kénytelenek, családjaiktól távol kerülnek, és egy rögtönzött háborús szociális ellátórendszer próbál segíteni rajtuk. Láthatjuk, hogyan járja be Ukrajnát az elesett katonák holttesteit szállító furgon, amelyet a helyiek térdre ereszkedve fogadnak. És végül láthatjuk – ezek a film legnehezebb pillanatai – hogyan készítik elő bemutatásra a holttesteket, majd hogyan szembesülnek a hozzátartozók – anyák, apák, testvérek – koporsóban fekvő elesett szeretteikkel. A kamera közömbösen szemlél, nincs aláfestő zene, nincs pátosz, és ettől igazán megrendítőek a képsorok.
A film Budapesten január 31-én, illetve február 1-jén látható a BIDF keretében, de több magyar nagyvárosban is levetítik. A pontos vetítési időpontok és a film adatlapja itt találhatók.
Ellenméreg (James Jones, 2024)
Az előző két filmmel szemben az Ellenméreg (Antidote) című doku hol egy akciófilm, hol egy thriller, hol egy kémfilm izgalmát kínálja. Az alkotás a Navalnij című, 2023-ban Oscar-díjat is nyert dokumentumfilm egyfajta folytatásának tekinthető. Utóbbinak a tavaly oroszországi börtönében rejtélyes körülmények között elhunyt orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij a főszereplője: a film nem sokkal 2020-as novicsokmérgezése után készült. A doku talán a legizgalmasabb jelenete az, mikor Navalnij leleplezi a meggyilkolására küldött egyik FSZB-ügynököt, akitől telefonon keresztül, álnéven csalja ki az információkat a merényletkísérlettel kapcsolatban. Az ügynökök leleplezésében egy oknyomozó újságíró, Hriszto Grozev volt segítségére, aki maga is egyik szereplője volt a Navalnij című filmnek. Az Ellenméregben azonban mellékszereplőből főszereplővé lép elő.
A korábban üzletemberként dolgozó Grozev 2015-ben csatlakozott a hollandiai székhelyű Bellingcat oknyomozó portálhoz. Grozev Putyin ügynökeire „specializálódott”: saját bevallása szerint 5000 körüli orosz titkosügynököt leplezett le, Navalnij merénylői mellett többek között a Szergej Szkripal volt orosz kém elleni mérgezés elkövetőit. Grozev nyílt forrásokból, de sokak által megkérdőjelezhető módszerekkel dolgozik, például a dark weben vásárol híváslistákat és más anyagokat, amelyek segíthetnek a gyanús ügyek feltárásában.
A Navalnij-merénylet leleplezését követően azonban a Bécsben élő Grozev is a Kreml célkeresztjébe kerül: Oroszországban körözést adtak ki ellene, az osztrák rendőrség pedig figyelmezti, ne térjen vissza New York-i útjáról Bécsbe, mert hírszerzési információk szerint veszélyben forog az élete. Miután Grozev egyik közeli családtagja rejtélyes körülmények között meghal, az oknyomozó azok nyomába ered, akik rá vadásznak, és meglepő felfedezésre jut.
A filmben Grozevén kívül még két szálat követhetünk nyomon: egy orosz vegyészét, aki részt vett a novicsok kifejlesztésében, de mikor megtudta, hogy a Kreml orosz ellenzékiek elhallgattatására használja az idegmérget, kitálalt, emiatt el kellett menekülnie Oroszországból. Az Ellenméregben láthatjuk az ő, később a családja kimenekítésének történetét. A másik szál Vlagyimir Kara-Murza orosz ellenzéki politikusé, aki korábban két mérgezést is túlélt, majd az ukrajnai háború kitörését követően koholt vádakkal börtönbe került. Kara-Murza aztán tavaly augusztusban a háború eddigi legjelentősebb amerikai–orosz fogolycseréje során szabadulhatott.
Az Ellenméreg egyedülálló betekintést nyújt egy oknyomozó munkájába, akire egyenesen a Kremlből érkezett kilövési parancs.
A filmből megtudhatjuk azt is, milyen kiterjedt hálózatot épített ki Putyin belföldön és külföldön élő ellenfelei kiiktatására.
A film január 26-án, valamint február 1-jén és 2-án látható Budapesten a BIDF keretében, de több magyar nagyvárosban is vetítésre kerül. A pontos vetítési időpontok és a film adatlapja itt található.
Címlapkép: Egy páncélozott járműből emberi maradványokat emelnek ki valahol Ukrajnában. Részlet a Kedves, drága szeretteim című filmből. Forrás: BIDF
