Világszerte csak kapkodják a fejüket a társadalomkutatók Dél-Korea példáját látva, mivel az ország olyan egyedi népesedési mintákat mutat, amelyek szinte sehol máshol nem láthatóak. A helyzetet különlegessé teszi, hogy nem egy elsősorban bevándorlásra épülő városállamról van szó (mint mondjuk Szingapúr vagy Hongkong), valamint az állandó háborús fenyegetés ellenére tulajdonképpen a helyzet békés, a gazdaság szárnyal, az életszínvonal magas. Külső szemlélőként olybá tűnik, hogy szinte minden adott a stabil gazdasági kilátásokhoz igazodó demográfiai jövőhöz. A helyzet azonban ennél jóval összetettebb, amihez a történelemtől kezdve a társadalmi attitűdön át a globalizációig szinte mindennek köze van.
A véres múltból fényes kilátás
A Koreai-félsziget a második világháború végig egy egységet jelentett, bár a terület 1945-ig japán megszállás alatt volt. A világégést követő rendezés részeként megszűnt a szomszédos szigetország felügyelete, de nagyhatalmak kettéosztották a területet: északon Moszkva támogatásával kommunista vezetésű rész jött létre, míg délen az Egyesült Államok pártolásával nacionalista szemléletű kormány vette át az irányítást. A feszültség a kezdetektől tapintható volt, végül 1950-re összecsapássá, majd pusztító háborúvá szélesedett a nézetkülönbség. A véres konfliktus valóságos kataklizmát hozott el társadalmi szempontból: a frontvonal többször is átvonult a félszigeten, ez pedig a legóvatosabb becslések szerint is minimum 1,5 millió ember halálát okozta. A legtöbb kutató jóval valószínűbbnek mondja a 2,5 milliós számot, egyes esetekben akár 4 millió fős veszteségről is beszélnek.
Abban mindegyik történész egyetért, hogy a háború drámai hatásokat gyakorolt a lakosságszámra.
In case you dont know how just close South Korea was to losing the Korean War. pic.twitter.com/FBRRSgrPve
— Visegrád (24) January 3, 2024
Az 1953-as (máig érvényben lévő) tűzszüneti megállapodás után a helyzet nyugvópontra ért, ez pedig a népesebb déli országban a lakosság gyors emelkedéséhez vezetett. A félsziget déli részén a lakosságszám a háború alatt is gyarapodott, valamivel 20 millió felett volt a helyiek száma a béke beköszöntével (északon nagyjából ennek a fele, körülbelül 10 millió). A gyors növekedést mutatja, hogy még az évtized vége előtt átlépték a 25 millió fős létszámot, valamikor 1966-1967 körül 30 milliós országgá vált, bár már ekkor a kimagasló trendek elkezdtek lassulni: korábban nem volt egyedi a 3 százalék feletti éves lélekszámugrás, az idő előrehaladtával az egyre jobban olvadt. A teljes születési arányszám (TFR) az 1950-es években még bőven a 6-os érték felett stagnált, a társadalmi reprodukcióhoz nagyjából 2,07 szükséges. Az igen magas mutató az 1960-as évek közepén kezdett el csökkenni, ez viszont még mindig jelentős népességtöbbletet eredményezett.
A TFR akkora tempóban kezdett el esni az országban, amely hamar kihívásokat eredményezett: mindössze alig több mint 20 év alatt 2-es érték alá bukott. A trend sebessége szinte egyedülállónak tekinthető világszinten, az európai országokban lassan, egyes helyeken évszázadok alatt lezajló társadalmi folyamatok itt egy generáció alatt végbementek. Ez még önmagában egyáltalán nem eredményezte, hogy a lakosságszám is csökkenni kezdjen, mivel a halálozások száma alacsony volt, a várható élettartam folyamatosan növekedett. A helyzetet prezentálja, hogy az 1960-as években még évente 1 milliónál is több gyermek született, a halálozások száma 350 ezer körül volt ekkoriban, ráadásul ez folyamatosan csökkent. A két mutató aztán lassan elkezdett ellenkezően viselkedni:
a születések gyors csökkenésnek indultak, míg a halálozások a csökkenést, majd a stagnálást követően elkezdtek növekedni.
A változások másik nagy eredménye, hogy Dél-Korea mára a világ egyik legsűrűbben lakott országa lett, ahol egy négyzetkilométeren átlagosan 531 ember él. Összehasonlításképpen, ez az érték ötszöröse a magyar számoknak, a két ország mérete hozzávetőlegesen meg is egyezik (Dél-Korea területe egy nagyobb magyar vármegyényivel több). A helyzetet bonyolítja, hogy a Koreai-félsziget déli hatalma földrajzi szempontból rendkívül tagolt: rengeteg a hegység, ezért a népesség döntő többsége a kevés alföldi területen él. Ez azt jelenti, hogy az ország egy jelentős része szinte lakatlan, míg a központokban rengeteg ember zsúfolódik össze. A trendet erősítette, hogy a vidéki, elmaradottabb részekről tömegével áramlottak a városokba az emberek a háborút követő időszakban, az urbanizáció üteme csökkentette a falusias országrészek lakosság számát.
Population density of South Korea Source: https://t.co/1GQAPMl3Lv
— MapAddict (@AddictMap) September 28, 2024
Átbukó folyamatok
Az 1980-as évektől már erőteljesen csökkenő születésszám előrevetítette, hogy eljöhet az a pont a távol-keleti országban, amikor majd a természetes folyamatok nem tudják pótolni a visszaesést. A helyzet valamelyest konszolidálódott az 1990-es években, ekkor a születések száma ismét megugrott, de ez átmenetinek bizonyult, a trend újra lassú csökkenésbe fordult, amely máig töretlenül kitart. A kilátások nem túl biztatóak a szöuli döntéshozók számára, mivel a népesedési átbukás már megtörtént, így szinte borítékolható, hogy a következő néhány évtizedben még gyorsuló ütemben fog csökkenni a lélekszám az országban, bár van pár dolog, ami reménysugarakat jelenthet a jövőben:
- Hosszú idő után 2024-ben végre növekedett a születések száma, a 242 ezret meghaladó éves gyermekszám kilenc éves trendet tört meg. Ez 3,1 százalékos növekedést jelent az egy évvel korábbi számokhoz képest, úgy tűnik, hogy egy visszapattanás jelentkezik, amelyet az 1990-es években születettek gyermekvállalási korba lépése hajt.
- Szöul felismerte, hogy a demográfiai hiányt a bevándorlás felpörgetésével lehet valamennyire orvosolni, ezért könnyítik a külföldiek számára a munkavállalást.
- 2005-ben a kormány felismerte, hogy cselekednie kell, ezért családtámogatási programot indítottak. A terveket ötévente felülvizsgálják, és a tapasztalatok figyelembevételével új stratégiát alkotnak. Az elmúlt évek azonban éppen azt bizonyítják, hogy szinte teljesen hatástalanok a politikai próbálkozások. Szemléletes példa, hogy 2015-ben azt tűzték ki célul, hogy el fogják érni az 1,5-ös (egyébként még mindig kifejezetten alacsony) születési rátát 2020-ra, ehhez képest eddigre 1-es érték alá esett a mutató. A program egyébként az elindítása óta összesen 270 milliárd dollárt emésztett fel.
- A Journal of Korean Medical Science nevű tudományos lapban 2022-ben megjelent kutatás szerint a népesedési trendek valamikor mostanában érhetik el a mélypontot, hamarosan lassú növekedés kezdődhet a születések arányszámában Dél-Koreában. A visszapattanás így sem lesz elég nagy, mindössze 1,2-re emelkedhet fel több évtized múlva a TFR.
Many interesting stats in our new By the Numbers, including this bit. In 2023, South Koreas total fertility rate fell to 0.72. That constitutes, once again, the lowest TFR in the world.Check out my newsletter for more demographic news: https://t.co/BsosoWWxgQ
— Neil (Howe) April 3, 2024
Hiába nőtt 2024-ben a születések száma, ez nem volt elegendő ahhoz, hogy megállítsa a népességfogyást, amely immár ötödik éve folyamatos Dél-Koreában. A demográfiai különbözet egyelőre nem okoz drámai változásokat, tavaly körülbelül 120 ezerrel esett a lakosságszám, még így is bőven 51 millió felett van a lélekszám az országban. A helyzetet súlyosbítja, hogy ismételten növekedett az átlagéletkor, 45,3 évre emelkedett, egyre szélesebbé válik az időskorúak aránya a teljes társadalmon belül. Mindez azt is jelenti, hogy az 1950-es években született generációk széles tömegei élnek még ma is, ráadásul a növekvő várható élettartam (jelenleg ez 82 év felett van) miatt egyre többen számíthatnak arra, hogy magas életkort élnek meg. Demográfiai szempontból mindez azt jelenti, hogy kijjebb tolódik a halálozás időpontja, ezért a népesség kvázi „késleltetetten” kezd el csökkenni. Korábban
400 ezres éves születésszámnál húzták meg a „vörös vonalat”, mivel úgy találták, hogy ez lehet az a szám, amely alatt már olyan spirálba kerülhet a társadalom, amelyből a politika nem lesz képes visszarángatni a számokat,
ahhoz a teljes társadalmi attitűd megváltozására van szükség. A 2024-ben regisztrált 242 ezer fő ennek alig több, mint a fele, szóval az ország már szinte menthetetlenül egy olyan spirálba került, amely elkerülhetetlenül a lakosság drasztikus csökkenését hozza magával.
A TFR az egészen megdöbbentő, 0,72-es értékre zuhant be 2023-ban, amely drámai népességcsökkenést vetít előre. A történelemből nem nagyon ismertek hasonlóan alacsony számok, a korábbi Kelet-Németország területein volt 0,77-es adat 1994-ben, amikor a gazdaság romokban hevert, de ekkor már az újraegyesült Németország egyik részéről beszélhettünk, nem különálló országról. A számokat lefordítva ez nagyjából azt jelenti, hogy Dél-Koreában 200 szülő (ebből 100 férfi és 100 nő) összesen 72 gyermeket vállal élete során. Mindez azzal jár, hogy egy generáció alatt az előző 36 százalékára esik vissza az újszülöttek száma, vagyis radikális népességcsökkenés várható a jövőben. A 2024-es növekedés pedig trendfordulónak tűnhet, de valójában csak arról van szó, hogy az 1990-es években némileg megugró születésszámok miatt több szülőképes korú dél-koreai nő van a társadalomban. A születési arányszámon ráadásul az emelkedés sem fog változtatni lényegesen, a végső szám ebben az évben az előzőhöz hasonlóan alakulhat.
I probably tweeted this before, but South Korea's population pyramid is the weirdest thing* I've ever seen, and, no, it isn't all the result of social media. By the way, does anybody know what the trough in births in the late 1980s was about?* OK, 2nd weirdest, after Qatar's. pic.twitter.com/cLrbzDC0u4
— Gerry (Lynch) November 28, 2024
Felmerül a kérdés, hogy mi okozza a dél-koreai társadalom ilyen drámai passzivitását a gyermekvállalással kapcsolatban. A válasz összetett, mivel egyszerre több tényező befolyásolja az országban (akárcsak bárhol a világban), hogy ki és hány gyermeket vállal élete során. Az egyik legkézenfekvőbb ok gazdasági eredetű, Dél-Koreában egyszerűen nagyon drága a lakhatás. A kormány intézkedései még hozzá is járultak a drámai helyzet kialakulásához: még 2010-ben az ingatlanpiac felpörgetése érdekében lazított a felvehető hitelek konstrukcióin, ez pedig akaratlanul növelte az ingatlanok árát.
A döntéshozók igyekeznek a lakhatási lehetőségeket javítani, ám visszatérő kritika, hogy kifejezetten a vagyonosabb rétegeket szólítják meg ezekkel.
A The Diplomat elemzése szerint a másik ok generációs eredetű, különösen a 2010 utáni folyamatokhoz kapcsolódik. Ekkor ugyanis széles körben elterjedtek a modern infokommunikációs eszközök, ez pedig anyagiasabb szemléletet hozott a társadalomba. A fogyasztás és a gyermekvállalás között szakadék alakult ki, amelyben a hagyományos családmodell iránti igény meredeken esett. Az országban a munkakultúra sem kifejezetten családbarát, amely rontja a gyermekvállalási kedvet. A fiatalok ráadásul pesszimisták a jövővel kapcsolatban, és úgy érzik, hogy a gyermeknevelés költségei annyira magasra rúgnak, hogy inkább nem akarnak családot alapítani. Érzékeltetésként, az országban elterjedt magánoktatási rendszer finanszírozása a mediánjövedelem 28,3 százalékát emészti fel. A népességnövekedésre fordított állami összegei a GDP alig lépik át GDP-arányosan az 1,3 százalékot, az OECD-országokban ennek az átlaga 2 százalék felett van, mindez mutatja, hogy a hangzatos jelszavak mögött még bőven van hová fejlődnie a kormánynak.
Aggasztó jövőkép
Dél-Koreában a gyermekszám csökkenését a kiszolgálórendszer már megérezte, tömegesen zárnak be már most is a bölcsődék és az óvodák. Az iskolai rendszerben is tapasztalható a születésszámok visszaesése, ezért a jövőben egyre több oktatási intézmény fog bezárni. Ahogy a generációk egyre inkább produktív korba érnek, úgy fog ez egyre nagyobb munkaerőpiaci krízist is okozni. A különösen a humánerőforrás-igényes ipari ágazatok fogják megsínyleni a visszaesést, ilyenek lehetnek az építőipar, a szállítás, az élelmiszeripar, valamint a turizmus is. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb tömegek válnak időskorúvá, ám az ellátórendszer nem lesz képes eddig színvonalon fenntartani a szolgáltatást. Hiányozni fognak az ápolók, az orvosok túlterheltek lesznek, miközben a korábbiaknál jóval nagyobb figyelmet kellene fordítani az idősgondozásra.
A megoldást az jelentheti, hogy Dél-Korea az eddigieknél is jobban támaszkodik a külföldi vendégmunkásokra.
Az 1970-es évektől kezdve elkezdtek beáramolni más országokból a dolgozók, ennek mértéke sokáig kifejezetten korlátozott maradt. A 2010-es évekre érte el a bevándorlók száma az 1 milliót, 2023-ban már 2,5 millióan voltak. A folyamat azzal az ígérettel kecsegtet, hogy sikerülhet valamennyire ellensúlyozni a demográfiai kiesést, viszont ennek eredményei korlátozottak lehetnek, számos okból:
- A munkásoknak gyorsuló ütemben kellene érkezniük, mivel a népességfogyás egyre inkább érinteni fogja Dél-Koreát.
- Teljesen felborulhat a lakosság összetétele, ami belpolitikai viszályokhoz vezethet. Az arányok megváltoztatása miatt felerősödhetnek a nacionalista hangok az országban.
- A bevándorlók ugyanazokkal a problémákkal fognak szembesülni, mint az őshonos lakosság: magas megélhetési költségek, csökkenő ellátórendszer.
- Dél-Korea abban a tekintetben kifejezetten nehéz helyzetben van, hogy a közeli országok mindegyike ugyanazokkal a gondokkal küzd, mint ők: Kínában és Japánban is gond a lakosságfogyás és az elöregedés, Észak-Koreával pedig finoman fogalmazva is túlterhelt a kapcsolat ahhoz, hogy onnan munkások tömegei érkezhessenek délre. Szöulnak ezért távolabbi országokkal kell elmélyíteni a kapcsolatokat.
- Az országba érkezők többsége alacsonyabban képzett kétkezi munkás, akik kevésbé tudnak hozzájárulni a termelékenység növekedéséhez és az innovációhoz.
Dél-Korea jövőképe paradox képet mutat, mert a gazdaság szárnyal, beléptek a globális fegyverexportáló hatalmak körébe, miközben a társadalmi kilátások finoman fogalmazva is komorak. Az átalakulás emellett az ország geopolitikai ambícióira is drasztikus hatást gyakorol, mivel várhatóan csökkenteni kell majd a hadsereg létszámát, ez pedig a védelmi képességek visszaesésével járhat. A legfőbb probléma mindezzel az, hogy Szöulnak egyre feszültebb környezetben kell garantálni a szükséges elrettentő erőt. Bár az ország az elmúlt időszakban jelentős katonai hatalommá vált, mégis az új fejlesztések nem lehetnek képesek minden igényt kielégítően helyettesíteni a létszám csökkenéséből fakadó hiányosságokat. A másik kihívás az lehet, hogy a költségvetésben az időskorúak gondozására egyre nagyobb összegeket kell majd költeni, ami éppen a hadseregtől viheti el a forrásokat.
Even if South Korea manages to increase its birthrate over the years, its population will still fall by about 60% by 2100. pic.twitter.com/xAFRObHl2A
— Hunter (@StatisticUrban) December 10, 2024
Vannak olyan hangok, amely szerint éppen
a népességcsökkenés hozhatja el a konfliktusok számának csökkenését, mivel kisebb a kisebb seregek miatt a fenyegetés is esik.
Dél-Koreában a lakosságszám már elérte a csúcspontját, 2020 óta lassan elkezdett csökkenni a lélekszám az országban. A folyamat egyelőre lassú, ám az egyre szélesebb korosztályok elöregedésével ez egyre inkább gyorsuló tendenciát fog mutatni a következő évtizedekben. Az bizonyos, hogy a szöuli döntéshozóknak radikálisan át kell alakítaniuk a szemléletüket a népesedési politikában. Csökkenteniük kell az egyenlőtlenségeket és a lakhatási nehézségekre kell a korábbiaknál jóval nagyobb figyelmet fordítaniuk. A gyermekvállalás támogatására az eddigieknél jelentősebb összegeket kell elkölteni, valamint jóval nagyobb előnyökhöz kell juttatni a családokat. Ha nem tudnak valahogyan zöld ágra vergődni a kérdéssel, akkor hamarosan akár meg is feleződhet a lakosság száma Dél-Koreában.
Címlapkép forrása: Chung Sung-Jun/Getty Images
