A kutatók régóta gyanították, hogy az 1831-ben beköszöntő, két évig eltartó történelmi lehűlést egy hatalmas vulkánkitörés okozta, amely kénes gázt és hamut lövellt a légkörbe. Ez a vulkanikus felhőréteg visszaverte a napfényt, ami körülbelül 1 Celsius-fokos átlagos lehűlést eredményezett globálisan, amely rendkívül jelentős kilengésnek számít világszerte nézve. A kitörés pontos helyszíne azonban mostanáig ismeretlen volt.
Will Hutchison, az angliai St. Andrews Egyetem munkatársa, és a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője elmondta, hogy a kutatás során jégmagokat emeltek ki a sarkvidék jegéből, amelyben a megfelelő mélységben elhelyezkedő mikroszkopikus méretű hamuszilánkokat vizsgálták meg.
A kémiai összetétel azonosítását követően a sarki jégben található mintákat összevetették a Zavaritskii vulkán hamujával.
Nem tudtam elhinni, hogy a számok megegyeznek
- mondta Hutchison a pillanatról, mikor először meglátták, hogy a két különböző helyről gyűjtött minta egyezést mutat.
A felfedezés jelentősége túlmutat a történelmi rejtély megoldásán. A vulkánkitörések helyszíneinek azonosítása kulcsfontosságú, mivel lehetővé teszi a tudósok számára, hogy feltérképezzék és nyomon kövessék a Föld azon régióit, ahol a legnagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő éghajlatváltozással járó események világszerte.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
