Fűt, fát
Donald Trump megválasztott amerikai elnök számos ígérettel állt elő a kampány során, elmondása szerint pedig az alábbi rendeleti lépésekre a két hét múlva esedékes, január 20-i hatalomátvételét követően
akár az első Ovális Irodában töltött napján sort keríthet.
A teljesség igénye nélkül, a Politico összeállítása alapján
-
természetesen Trump egyik legjellegzetesebb terve, hogy 10% és 20% közötti vámot vetne ki az amerikai importtermékekre, és a kínai behozatalt 60%-os tarifával sújtaná. November végén ezt azzal egészítette ki, hogy 25%-os vámot vezetne be a Kanadából és Mexikóból származó árukra. Ekkor további 10%-os vámot lengetett be Kína ellen, hacsak nem csapnak le halálbüntetéssel a fentanillal összefüggésbe hozható drogkereskedőkre. Noha az alkotmány értelmében a Kongresszus hatásköre a kereskedelempolitika, az amerikai elnökök az elmúlt évtizedekben egyre szélesebb körű felhatalmazást kaptak a törvényhozástól, hogy a többi közt nemzetbiztonsági vagy tisztességtelen piaci viszonyokra hivatkozva vámot vessenek ki.
- Emellett megígérte egy nemzeti veszélyhelyzet kihirdetését, hogy növelje az energiatermelést és ezáltal lejjebb hajtsa a költségeket. Mint mondta, az első naptól kezdve "új olajfúrásokat, új csővezetékeket, új finomítókat, új erőműveket" fog jóváhagyni, visszanyesi a bürokráciát és a "zöld átverést", azaz beszántja az elektromosautó-eladásra vonatkozó előírásokat, illetve a tengerparti szélerőmű-projekteket.
- Ezenkívül a "mélyállam felszámolásának" részeként Trump elnöki rendeletben több ezer szövetségi alkalmazott munkahelyi védelmét szüntetné meg azáltal, hogy szakpolitikai közalkalmazotti pozícióból politikai kinevezettekké sorolná át őket (Schedule F), így saját kénye-kedve szerint bocsáthatná el őket.
- A régi-új elnök azt is kilátásba helyezte, hogy első napján – szinte korlátlan kegyelmi jogával élve – megkegyelmezne egyes, a Capitolium megostromlásával vádolt 2021. január 6-i zavargónak, "ha ártatlanok."
- Trump rendelettel zúzná szét "a baloldali cenzúra rendszerét, hogy visszaszerezze a szólásszabadság jogát minden amerikai számára", pontosabban megtiltaná a szövetségi szerveknek, hogy együttműködjenek bármilyen, a szólásszabadságot szerinte korlátozó csoporttal.
- Továbbá az első napján alá szándékozik írni egy rendeletet a szövetségi támogatások megvonásáról azoktól az iskoláktól, melyek "kritikai fajelméletet, transznemű őrületet és más nem megfelelő faji, szexuális vagy politikai tartalmat erőltetnek a gyermekeinkre." Emellett visszavonná Joe Biden rendeletét a transznemű gyerekek diszkrimináció elleni védelméről, és arra fogja kérni a Kongresszust, hogy törvényben "tiltsa meg, hogy a szövetségi adófizetők dollárjait a nemi identitást megerősítő műtétek támogatására vagy kifizetésére használják fel."
Mióta viszont leereszkedett azon az ominózus arany mozgólépcsőn 2015-ben,
Trump legfőbb kampánytémája a bevándorlás, így a legjelentősebb, legelsöprőbb és legellentmondásosabb intézkedéseket ismét ezen a téren hozhatja.
Mi a terv?
A megválasztott elnök több fontos kinevezést tett a bevándorlás kapcsán:
- Dél-Dakota republikánus kormányzóját, Kristi Noemot jelölte a határvédelmi (Customs and Border Protection, CBP) és a bevándorlási hivatalt (Immigration and Customs Enforcement, mely hírhedt betűszava: ICE) felügyelő belbiztonsági minisztérium élére;
- az ICE korábbi ügyvivő igazgatóját, Tom Homant "határcárnak" tette meg, mely pozíció nem igényel szenátusi jóváhagyást;
- míg Stephen Miller a kabinetfőnök-helyettesi tisztet érdemelte ki, aki társírója volt Trump 2017-es "amerikai vérengzést" említő beiktatási beszédének, és a "muszlimtilalomként" elhíresült beutazási szigorítás értelmi szerzője.
Trump megkérdőjelezhető állításai mellett (elég csak a "kutyaevő" haitiakra gondolni, vagy arra, hogy "belső ellenségnek" nevezte a bevándorlókat, akik "megmérgezik az országunkat", illetve többüknek "rosszak" a génjei) legvilágosabban talán Tom Homan nyilatkozataiból hámozható ki, hogy miképp képzeli el a tömeges deportálásokat a második Trump-adminisztráció. Egyébként Homan felelt a volt ingatlanmágnás első elnöksége alatt a "zéró tolerancia" elv bevezetéséért, ami a sokat vitatott családszétválasztásokat is magával hozta.
Homan és Trump arról többször beszéltek, hogy az Egyesült Államokban illegálisan tartózkodó közel 12 millió embert fenyegető
kitoloncolásokat a nemzet- vagy közbiztonságra veszélyt jelentő bevándorlókkal kezdenék.
Több ezer illegális bevándorló bandatagot fogunk felkutatni. Azt elmondanám, hogy ha illegálisan tartózkodik az országban, senki ne dőljön hátra kényelmében, egyáltalán ne
- fejtette ki Homan az amerikai lakosság körülbelül 4%-ának eltávolításáról. Még ha a százezres nagyságrendre tehető, büntetett előéletű és kitoloncolási végzéssel rendelkezőkkel is kezdik, akiket viszonylag könnyű fellelni, hiszen "ismerik" őket a hatóságok,
az ígéretekkel szemben gyorsan sor kerülhet az illegális határátkelésen kívül más bűncselekményt nem elkövetett személyekre.
A BBC összeállításában megszólaló Aaron Reichlin-Melnick, az Amerikai Bevándorlási Tanács (American Immigraton Council) nevű nonprofit politikai igazgatója a "járulékos letartóztatások" megnövekedésére számít, amikor az eredeti célpontokon kívül másokat, ez esetben nem bűnözőket is őrizetbe vesznek.
Tegyük fel, hogy keresnek egy büntetett előéletű személyt, aki egy házban lakik négy másik [papírok nélküli] emberrel. Az első Trump-kormányzat megmutatta, hogy őket is le fogják tartóztatni
- vélte Reichlin-Melnick. Például egy törvénytisztelő nagymama ilyesféle letartóztatására, majd potenciális kitoloncolására Homan úgy reagált a CBS-nek, hogy "attól függ."
Döntsön a bíró. El fogjuk távolítani azokat, akiknek a bíróság elrendelte a kitoloncolását
- fejtette ki Homan, aki a Washington Postnak múlt hónapban úgy nyilatkozott, bárkit kitoloncolhatnak, aki ellen bírói végzés született. A lap egyébként úgy számolt, a jelenleg 1,4 milliónyi kiutasítandó személy felét Trump nem tudná azonnal kitoloncolni, többek közt mert nem fogadná őket vissza a származási országuk, börtönben ülnek, rossz az egészségügyi állapotuk vagy bírósági halasztás született az ügyükben.
Homan az egyes esetekben évtizedek óta az országban dolgozó, adózó és családot alapító illegális bevándorlók kiutasításáról azt mondta, úgy akadályozná meg a vegyes státuszú családok szétválasztását (melyekben, mondjuk, az egyik szülő papírok nélküli, de a párja és a gyermekek amerikai állampolgárok), hogy
az egész családot kitoloncolnák.
A Pew Research Center szerint körülbelül 4,4 millió 18 év alatti amerikai állampolgár gyermek él együtt egy illegális bevándorló szülővel.
A második Trump-adminisztráció alatt egyébként az illegális bevándorlók USA-ban született gyermekei sem vehetik majd magától értetődőnek a státuszukat: a régi-új elnök több ízben a területi alapon (ius soli) garantált állampolgárság eltörlése mellett szólalt fel – egyszóval módosítaná az alkotmány XIV. kiegészítését, vagy legalábbis annak értelmezését. A CNN azt írja, Trump emberei ezt arra alapoznák, hogy ez nem vonatkozik az illegális bevándorlók gyermekeire, és terveik között szerepelhet a számukra történő útlevélkiadás megtagadása, illetve a turistavízumok szigorítása a "szülési turizmus" visszaszorítása érdekében. A kérdés minden bizonnyal a Legfelsőbb Bíróság előtt kötne ki.
Az Egyesült Államok XIV. alkotmánykiegészítése
1. § Valamennyi, az Egyesült Államokban született, vagy később ott állampolgárságot nyert személy, aki ennek következtében az Egyesült Államok fennhatósága alá esik, a lakhelye szerinti állam, és az Egyesült Államok állampolgára. Egyetlen állam sem hozhat vagy alkalmazhat olyan törvényt, mely korlátozza az Egyesült Államok állampolgárait megillető előjogokat vagy mentesítéseket; egyetlen állam sem foszthat meg valakit életétől, szabadságától vagy tulajdonától megfelelő törvényes eljárás nélkül; törvénykezés során az államok senkitől nem tagadhatják meg a törvények nyújtotta egyenlő jogvédelmet.
A legutóbb 1992-ben kiegészített amerikai alkotmány módosítása nem egyszerű: valamennyi állam kétharmada vagy a Kongresszus alsó- és felsőháza kezdeményezheti kétharmados többséggel, majd azt az államok háromnegyedének ratifikálnia kell az érvényességhez.
Nem lesz könnyű menet
A 2024-es elnökválasztási kampányban nem véletlenül kapott kiemelt szerepet a bevándorlás: ahogy arról beszámoltunk, miután lecsengett a határ lezárásával járó koronavírus-járvány, rekordmennyiségű határátlépés történt Joe Biden elnöksége alatt, aki Trumpnál humánusabb bánásmódot ígért. Biden ennek dacára a 2020 és 2023 között érvényben lévő közegészségügyi rendelkezésre (Title 42) hivatkozva közel 3 millió bevándorlót fordított vissza, megtagadva tőlük a menedékkérelmi jogot.
De a demokrata a kitoloncolások terén is lekörözte republikánus elődjét.
A belbiztonsági minisztérium decemberi jelentése szerint a 2024-es fiskális évben 271 ezer kitoloncolást hajtottak végre, ami felülmúlja Trump 2019-ben elért 267 ezres rekordját – bár mindketten elmaradnak Barack Obama 2014-ben feljegyzett 316 ezres összegétől. Fontos különbség azonban, hogy a határválsággal szembesülő Biden a belső területeken szintén előszeretettel razziázó Trump-adminisztrációval ellentétben a frissen érkezettek határrendészeti kiutasítását helyezte előtérbe, közülük is a büntetett előéletűeket és szervezett bűnözéssel gyanúsítottakat. Emellett nagy hangsúlyt fektettek a diplomáciai kapcsolatok erősítésére, hogy a küldő országok visszafogadják állampolgáraikat.
Az viszont, hogy Trump ezt túlszárnyalva valóra váltsa az "az amerikai történelem legnagyobb deportálási akciójáról" szóló ígéretét, számos akadályba ütközhet, főleg, ha az alelnöke, J. D. Vance által említett évi 1 millió kitoloncolás a cél.
Először is felmerül az örök érvényű kérdés: "Miből?". Az Amerikai Bevándorlási Tanács számításai szerint
évi 88 milliárd dollárba kerülne az egymilliós cél megvalósítása, ami az összes illegális bevándorló eltávolításáig tíz év után az 1000 milliárd dollárt rugdoshatja.
Összevetésképp, a 88 milliárd dolláros összeg önmagában a NASA büdzséjének négyszerese. Noha ez rövidtávú megoldás, a Kongresszust szűk többséggel irányító republikánusok a budget reconciliation által a demokraták voksai nélkül tudnak intézni azonnali plusz forrásokat az ICE és a határvédelem számára, továbbá Trump veszélyhelyzetre hivatkozva átcsoportosíthatja a védelmi minisztérium költségvetésének egy részét, ahogy azt a határfal finanszírozása esetében tette 2019-ben. (Az akkori elnök lépése egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott, és neki adott igazat a konzervatív többségű testület.)
A "Hogyan?" szintén több kétséget felvet. Egyrészt az ICE kiutasítási várólistája az elmúlt években 7,8 millió személyre duzzadt, nagy részük pedig a menedékkérelmének elbírálására vár, így hatalmas erőforrásokra és strukturális reformra lenne szükség a logisztikai és jogi folyamat felgyorsítására.
Ám Trump kikerülheti a bírósági eljárást, és saját hatáskörben lépet: mint ígérte, az ismert vagy vélt bandatagokat és drogdílereket a külföldi ellenségekről szóló 1798-as törvény alapján toloncolhatja ki, mely többek szerint alkotmányellenes, és a II. világháborúban például japán, német és olasz bevándorlók internálására (táborokba zárására) szolgált alapként. Ha meglépi, Trump újabb gondolkodni valót adhat a Legfelsőbb Bíróságnak.
Emberi jogi szervezetek önmagában is bírálják Trump deportálási terveit, a jogszerű eljárás megtagadása viszont végképp betenné náluk a kaput.
Trump emellett kilátásba helyezte a katonaság bevetését a kitoloncolások segítésére, és belengette a külföldön állomásozó csapatok déli határra irányítását. Tom Homan határcár látszólag az olyan bevándorlási hatáskörön kívüli, logisztikai feladatokat bízná a katonákra, mint a szállítás és infrastruktúraépítés, ezzel tehermentesítve a belbiztonság embereit. Ezen feladatokba (és a technológiai fejlesztésekbe) a privát szektor bevonását szintén el tudja képzelni.
A jelvényes fegyveresekre az utcán van szükségem a deportálási művelethez
- magyarázta Homan.
Az említett infrastruktúrára halmozott igény mutatkozhat, hiszen azon kívül, hogy a kormányzati repülőgépek véges számra problémát okozhat, a letartóztatott és kitoloncolásra váró tíz- vagy százezreket el is kell valahol szállásolni A Trump kabinetfőnök-helyetteseként visszatérő Stephen Miller tavaly azt mondta, erre a célra sátortáborokat és ideiglenes fogva tartási létesítményeket hozhatnak létre. Ám a média által bemutatott tömegtáborok az évekkel ezelőtt botrányt okozó, "ketrecben tartott gyerekekhez" hasonló felzúduláshoz vezethetnek, nem beszélve az azok környékén élők ellenérzéseiről.
Végül az is kérdéses, hogy a tömegesen visszaküldött bevándorlók szülőállamai hajlandók és/vagy képesek lesznek-e visszafogadni őket, miközben egyre és egyre távolabbi országok jelennek meg a palettán a szomszédos Mexikó helyett. Venezuela és Kína például azok csoportját erősítik, melyek korlátozzák vagy egyáltalán nem fogadják az ICE járatait. Első elnöksége alatt Trump ilyen esetekben diplomáciai nyomásgyakorlást alkalmazott (köztük vízumkorlátozást) a szájukat húzó országokkal szemben.
Sokan pofára eshetnek
De a második Trump-adminisztráció deportálási terve belföldön is ellenállásba ütközhet:
demokrata párti kormányzók jelezték (kiváltképp a kaliforniai Gavin Newsom), hogy bíróságon fogják megtámadni a szövetségi kormány intézkedéseit, míg több polgármester kitart amellett, hogy városát "menedékként" tartsa fenn, azaz a helyi bűnüldöző szervek korlátozzák az együttműködést a szövetségi bevándorlási szervekkel, például nem vesznek részt letartóztatásokban. (Emlékezetes és vitás akciók születtek az ezt ellenző texasi és floridai republikánus kormányzók, Greg Abbott és Ron DeSantis jóvoltából, amikor többek közt New Yorkba, Chicagóba és Washington D.C-be buszoztattak bevándorlókat.)
Ha nem segítenek nekünk, tűnjenek el az útból a fenébe, mert meg fogjuk csinálni
- üzente demokrata ellenlábasainak Tom Homan.
A tömeges kitoloncolások az amerikai gazdaságot ugyancsak villámcsapásként érhetik, hiszen
több mint 8 millió illegális bevándorló vállal munkát az országban,
főként az építőiparban (itt a munkavállalók 13%-a papírok nélküli) és a mezőgazdasági szektorban (12%), valamint a vendéglátásban (7%). De a liberális nonprofit, az Amerikai Bevándorlási Tanács becslése alapján a tömeges deportálással a vakolók, tetőfedők és festők közel harmadát, a mezőgazdasági munkások 28%-át, valamint a háztartási takarítószemélyzet negyedét távolítanák el.
A Brookings Institute kutatói arra jutottak, hogy Trump bevándorlási politikája 0,1-0,4 százalékponttal, azaz 30-110 milliárd dollárral csökkentheti az amerikai GDP növekedését 2025-ben. Ha pedig munkaerőhiány alakul ki olyan kulcsfontosságú területeken, mint az élelmiszeripar, az árnövekedési kockázatot jelent, különösen a belengetett vámokkal együtt.
Egy szélsőségesebb tömeges kitoloncolási politika következményei kiszámíthatatlan módon forgatnák fel a gazdaságot, és itt nem modellezzük őket
- teszik hozzá vészjóslóan. A lakosság közel 4%-ának eltávolítása ráadásul növelné a nyomást a társadalombiztosítási rendszeren és adóbevétel-kiesést okozna a helyi és szövetségi szinten egyaránt.
Jóllehet Trump a kampány során többször említette, hogy az illegális bevándorlók szerinte veszélyt jelentenek az amerikaiak, kiváltképp az afroamerikaiak és latinók munkahelyeire, a Pew Research Center augusztusi felmérése szerint
az amerikai választók 75%-a úgy véli, az illegális bevándorlók olyan munkákat vállalnak el, melyeket az állampolgárok nem akarnak.
(A törvényesen országba érkezőkről 61% mondta ugyanezt.)
A Pew számai alapján egyébként az amerikaiak 56%-a támogatta a tömeges deportálásokat augusztusban, az Ipsos pedig arról közölt felmérést, hogy a lakosság fele helyesnek tartaná a határ lezárását.
A progresszív oldal felé húzó Vox azonban kiemelte, hogy ez a fajta kérdésfeltevés rendkívül leegyszerűsítő, hiszen az amerikaiak bevándorláspolitikához való viszonyulása ennél jóval összetettebb, és mindenki másféleképpen értelmezi és képzeli el Trump terveit, illetve annak megvalósulását. Feltehető például, hogy az amerikaiak jelentős része csak a frissen érkezettek kiutasítására gondol, és nem azokra, akiket szülei évtizedekkel ezelőtt gyermekként hoztak az országba, és az Egyesült Államokban nőttek fel (őket emlegetik Dreamerként).
Az Ipsos decemberi közvélemény-kutatása szerint
- 52%-ről 47%-ra csökken a tömeges kitoloncolásokat támogatók aránya, ha az rossz hatással lenne a munkaerőpiacra,
- mindössze 43% támogatná, ha áremelkedéshez vezetne,
-
és csak 38% tart ki mellette, ha az családok szétválasztását jelentené
(ez esetben a republikánus szavazók támogatása 85%-ről 67%-ra esik). - Emellett csupán az amerikaiak 41%-a látja jónak a katonaság bevetését az illegális bevándorlók felkeresésére, és csak harmaduk helyesli a haderő költségvetéséből való átcsoportosítást erre a célra.
Tovább árnyalja a képet, hogy a Pew Research Center alapján
- 58% támogatja az illegális bevándorlók törvényes letelepedésének esélyét, ha házastársuk állampolgár,
- 61% pedig helyénvalónak véli bármely papír nélküli személy állampolgársághoz való jutásának lehetőségét bizonyos feltételek mentén.
Igaz tehát, hogy az amerikaiak többsége elméletben mellette van egy tömeges kitoloncolási programnak, abban viszont már jelentősek az eltérések, hogy ki mit ért ez alatt pontosan, milyen árat hajlandó ezért fizetni, és mit lát szimpatikus megoldásként ezen kívül.
Összességében tehát számos jogi, politikai és logisztikai kihívással szembe kell majd néznie a másodjára hivatalba lévő Trumpnak, hogy meg tudja valósítani a bevándorláspolitikai ígéretét, ráadásul attól ugyancsak félhet, hogy első ciklusához hasonlóan a közvélemény ismét a bevándorlási szigor ellen fordulhat, amint kezdetét veszi a közösségeket, esetlegesen családokat és akár az ország gazdaságát felforgató tömeges kitoloncolási művelet. Az viszont várható, hogy illegális bevándorlók ezrei hagyhatják el önkéntesen a hatósági fellépéstől félve.
De a Republikánus Párton belül szintén összecsapások kezdődhetnek az illegális és legális bevándorlással szembeni szigor, illetve különbségtétel miatt.
Noha korábban kritizálta azt, múlt héten Trump határozottan beállt Elon Musk milliárdos mögé, miután a dél-afrikai üzletember a techszektorban népszerű, magas képzettségű vendégmunkások Egyesült Államokbeli munkavállalását lehetővé tevő H-1B vízumok mellett foglalt állást, nyíltan szembemenve olyan amerikaiakat előnyben részesíteni kívánó jobboldali populista véleményvezérekkel, mint Laura Loomer vagy Steve Bannon. (Musk cége, a Tesla jelenleg 724 ilyen típusú vízumot kapott.)
Legális vagy illegális, a bevándorlás kétség nélkül az amerikai politikai reflektorfényében lesz továbbra is.
Címlapkép: A kaliforniai határ mentén, Jacumbánál táborozó illegális bevándorlók próbálják átlépni az amerikai határt Mexikó felől, miközben az amerikai határőrök feltartóztatják őket 2024. június 4-én. Egy fogdába szállították őket kitoloncolás céljából, miután Joe Biden amerikai elnök aláírta az amerikai-mexikói határt az illegális bevándorlók előtt ideiglenesen lezáró rendeletet. Címlapkép forrása: Katie McTiernan/Anadolu via Getty Images
