A keleti nagyhatalom szimbolikus napon villantott meg a nyilvánosság előtt egy sor új katonai fejlesztést, amellyel jelezték, hogy felveszik a versenyt az Egyesült Államok újításaival. Beszédes, hogy 13 évvel korábban éppen ezen a napon tűnt fel először a J-20-as vadászgép is. Az újdonságok között volt eddig még nem látott légtérfigyelő gép, partraszálló hajó is, de a legnagyobb izgalmat egyértelműen az új, J-36-os elnevezésű gép okozta. A közösségi médiát elárasztották a különböző elemzések, amelyek próbálták megfejteni, hogy mire lehet képes az új gép, a lehető legszélesebb skálán mozogtak a vélemények: egyesek szerint ez csak egy váz, amely a repülésen kívül szinte semmire sem alkalmas egyelőre, mások szerint Peking egyenesen megvillantotta a jövő csúcsgépét.
Azzal kapcsolatban, hogy a kínai politikai vezetésnek ebből milyen haszna származhat, több forgatókönyv is van, kezdve attól, hogy a kínai Népi Felszabadító Hadsereg Légiereje (PLAAF) egy jól felépített átveréssel igyekszik kelepcébe csalni legfőbb ellenlábasát, az Egyesült Államokat, egészen addig, hogy tulajdonképpen új fejezetet nyitottak ezzel a globális dominanciaharcban. Bár egyetlen repülés alapján nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy pontosan miről is van szó, azért néhány következtetést már le lehet vonni ebből az egy, látványos bemutatóból is.
Peking ezzel nyilvánvalóvá tette Washington számára, hogy a távol-keleti amerikai légi dominancia megtörésére törekszik.
Látványos felbukkanások: a J-36-os és a J-50-es
A J-36 fantázianévvel illetett lopakodó harci repülőgép nem rendelkezik hagyományos farokkal, helyette módosított deltaszárnyas kialakítással próbálkoztak a kínai mérnökök. Nem megerősített információk szerint ezt a járművet is a keleti nagyhatalom csúcsműhelye, a Csengdu Aircraft Corporation (CAC) mérnökei fejlesztették ki. Erre az utal, hogy közvetlenül egy kétüléses Csengdu J-20S vadászgép társaságában bukkant fel. A megjelent képeken három hajtómű látható, ez pedig arra utal, hogy nagy magasságban és nagy sebességgel történő bevetésekre tervezték. A formaterv célja, hogy a gép rejtve maradjon a radarok elől, valamint javítsa az aerodinamikai képességeket, erre utal a kipufogónyílás elhelyezése is. A kialakítás lehetséges hátulütője az lehet, hogy a manőverezhetősége sérülhet emiatt, ráadásul nincs jele annak, hogy törekedtek volna a hátrányok technológiai korrigálására. A kínai védelmi minisztérium egyelőre még nem nyilatkozott a gép képességeivel kapcsolatban. Ez nem jelent újdonságot,
a keleti nagyhatalom mindig nagyon szűkszavú a saját haditechnológiai eredményeit illetően.
A gép méreteiről csak becslésekre lehet támaszkodni, a képek alapján a hossza 23 méter lehet, szárnyfesztávolága pedig 19 méter. Kifejezetten jelentősnek számít a mintegy 200 négyzetméteres a szárny felülete. A fő fegyvertárának mérete 7,6 méteres, ezt kisebb oldalsó rekeszek egészítenek ki, ez arra utal, hogy a gép hasznos teherbírása igen nagy, akár nagy hatótávolságban is bevethető. Ez utóbbi eddig hiányzott Kína arzenáljából, ezzel egy kínzó lyukat is betömhet vele a feltörekvő hatalom. Az nem világos, hogy pontosan hány fős személyzet vezetheti a gépet, a The War Zone szerint a méretek akár a kétüléses gép kialakítását is lehetővé teszik. Ez a kialakítás az amerikai légierő következő generációs gépeinél is a vezető tervezési alapot jelenti. Az orr két oldalán nagyméretű nyílás látszik, az egyik egy elektro-optikai célzóberendezés lehet, míg a másik egy oldalra néző fedélzeti radarrendszer (SLAR). Előbbi a személyzet munkáját segíti a vizuális felismerésben, míg az utóbbi a földfelszín megfigyelését segíti rádióhullámokkal.
Few more CGI's of the J-36 for better understanding of the Aircraft. pic.twitter.com/YIEVgat29j
— International (Defence) January 1, 2025
A látványos bemutató itt még nem ért véget, kevéssel a repülést követően váratlanul megjelent az égen egy kisebb típus, amelyet a gép társaságában feltűnő J-16-os miatt vélhetően a Senjang Aircraft Corporation (SAC) tervezett. A J-50 néven emlegetett repülőgép szintén lopakodó technológiákkal rendelkezik, de két hajtőműves technológiával látták el. Itt szintén nem ismertek a pontos adatok, ezért hasonlóan csak becslésekre lehet támaszkodni. A szárny felülete 145 négyzetméter, fesztávolsága 22 méteres. Felszállósúlyát 40 tonnára teszik, végsebességét 2 Machra, míg hatótávolságát 2200 kilométerre. Kialakítása jelentősebb rakéták hordozására is alkalmassá teszi, így négy PL-17 levegő-levegő rakéta elhelyezése lehetséges, és egy YJ-12 hajó elleni rakétát is hordozhat. Az eddig megjelent képekből nem világos, hogy a jármű pontosan milyen pilótafülke kialakítással rendelkezik.
Exclusive Report: Secrets Technology and Design of New 's Revealed. #China
— Army (Recognition) December 30, 2024
Felmerül a kérdés, hogy a hatodik generációs vadászgépek vajon milyen újdonságot jelenthetnek a korábbiakhoz képest. Az Air and Space Forces Magazine 2009. októberi cikkében John Tirpak úgy fogalmazott, hogy a fogalom egy olyan vadászgép koncepciót takar, amely rendkívüli lopakodó képességeiről ismert, remek alkalmazkodóképességekkel bír, valamint a technológiai integráció tekintetében is kimagasló lehetőségekkel bír. Megfogalmazása szerint pilóta által irányított, vagy pilóta nélküli verzió is elérhető lehet.
A hatodik generációs vadászgépek képesek lehetnek változtatni a repülési módok között a bevetési típustól függően, esetleg változó ciklusú hajtóművekkel is elláthatják azokat.
Ezen felül a kiberhadviselés terén kimagasló eredményeket tudnak felmutatni. Hozzá kell tenni, hogy mindez egyelőre csak elméleti szinten létezik.
A lopakodó képességek fejlesztésére nem egyedül Kína célja, egyszerre több projekt is verseng egymással, hogy elsőként rendszeresítse a világ első hatodik generációs repülőgépét. Azt egyelőre nem lehet meghatározni, hogy a Peking által megvillantott járművek rendelkeznek-e azokkal a képességekkel, amelyeket Tirpak sorolt fel a szükséges tulajdonságok között. Hozzá kell tenni, hogy az egyes országokban a saját igények alapján változhatnak a kritériumok. A J-36 és a J-50 felbukkanása viszont egyértelműen azt jelzi, hogy Kína jelentős technológiai ugrást hajtott végre a vadászgépek fejlesztésében. A nagy távolságok megtételére alkalmas kialakítás pedig azt is sejteti, hogy a cél az indo-csendes-óceáni térségben meglévő hátrány csökkentése lehet Kína részéről, mivel itt hatalmas területeket kellene biztosítani, ami a nagy hatótávolságú járművek nélkül nem lenne lehetséges. A két repülő megjelenése egyben azt is jelzi, hogy Kína különböző megközelítéseket használ, ezzel biztosítani szeretné a sokoldalúságot. A J-36 és a J-50 egymás kiegészítői is lehetnek, amelyekkel az eddigieknél nagyobb lefedettséget tudnának biztosítani a légi képességek terén.
Az amerikai tervek
Az Egyesült Államok szintén fejleszti a saját következő generációs légi képességeit, de ezzel kapcsolatban jóval több problémáról és akadályról jönnek információk. Ezt azonban érdemes a helyén kezelni, mivel ameddig Kína az utolsó pillanatig igyekszik mindent a lehető legnagyobb titokban tartani és csak az olyan jelzésértékű pillanatokban megvillantani a képességeit, mint a Donald Trump beiktatása előtti hetek, addig Washingtonban törekednek a transzparenciára. Mindez azt eredményezi, hogy a kikerülő hírek könnyen
azt a képzetet kelthetik, hogy az amerikai terveket teljes káosz jellemzi, addig Kínában minden a legnagyobb rendben és csendben haladnak a céljaik felé.
The U.S. Air Force is rethinking its plans for the Next Generation Air Dominance (NGAD) fighter program due to rising costs and budget constraints. NGAD is currently expected to cost about three times as much as an F-35, potentially reaching $300 million per aircraft.Air pic.twitter.com/e6BQgmsVTk
— War (Intel) July 1, 2024
Washington halad a saját hatodik generációs képességei kifejlesztése felé, még akkor is, ha valóban több kérdőjel merül fel a programmal kapcsolatban. Frank Kendall, az amerikai kormány légierőért felelős minisztere 2024 júliusában jelentette be, hogy szünetelteti az NGAD-programot (Next Generation Air Dominance). Az elképzelés célja, hogy létrehozzanak egy olyan „rendszercsaládot”, amelyek képesek lehetnek lecserélni az F-22 Raptor ötödik generációs vadászgépeket, valamint képes hosszútávon biztosítani az Egyesült Államok számára a globális légifölényt. Felülvizsgálatot is elrendeltek, amelynek lényege, hogy átgondolják, hogy a cél elérhető-e például az F-35, az F-15EX és az F-22 integrálásával. A tervek újragondolására késztette a nyugati nagyhatalmat az is, hogy
a várható költségek kezdtek elszállni, repülőgépenként körülbelül 250 millió dollárt kellene költeni.
Egészen friss hír, hogy az amerikai légierő már teszteli a B-21 Raider hatodik generációs lopakodó bombázókat, amikről egyelőre szintén keveset tudni. A felbukkanásuk válaszként is értelmezhető Peking lépésre, de közben akár azt is mutathatja, hogy az Egyesült Államok már előrébb tart a saját programjában, hiába a nagy rivális gépeinek fenyegető felbukkanása.
Az egyértelmű, hogy Kína még egy kifejezetten korai szakaszban lévő gépet villantott meg a világ előtt, ám egyelőre nem egyértelmű, hogy ezzel már egy valódi hatodik generációs képességekkel felszerelt járműről van szó, vagy inkább egy demonstrátorról, amelyen a legújabb technológiákat tesztelik. Nem lenne az sem egyedülálló, ha az utóbbiról lenne szó, és a nemrégiben látott megoldások később más gépeken jelennének meg. Nem zárható ki, hogy Peking valójában már nem is egy klasszikus értelemben vett vadászgépet akar kifejleszteni, hanem sokkal inkább egy amolyan „repülő irányítóközpontot” akar létrehozni, amelyek körül drónok repülnének a bevetések során.
A váratlan megjelenések körül tehát megmaradnak a kérdőjelek, ám ez éppen megfelel Peking akaratának. A kínai vezetés ugyanis tudja, hogy ezek a kevés információt megosztó repülések akkor lesznek igazán hatásosak, ha a katonai szakértők egymást túllicitálva próbálnak rájönni, hogy valójában mire is lehet képes a keleti nagyhatalom, miközben a legfontosabb haditechnológiai adatok továbbra is a homályba vesznek.
Az Egyesült Államok mindenesetre tisztában van azzal, hogy nagyon erős kihívóval áll szemben, de egyelőre még korai lenne arról beszélni, hogy a globális légifölény versenyében új hatalom került a trónra.
Ez a cím továbbra is az amerikai légierőt illeti, de fel kell pörgetniük a fejlesztéseket és a kommunikációs hibáikra is oda kell figyelniük a jövőben, ha meg is akarják tartani az imponáló helyzetüket.
A címlapkép illusztráció, azon ötödik generációs kínai vadászgépek, a J-20-asok láthatóak. Címlapkép forrása: Zhou Guoqiang/VCG via Getty Images
