2024 november végén az Északnyugat-Szíriában erős beágyazottsággal bíró lázadó frakciók váratlanul támadásba lendültek Aleppó városánál, a kormány katonái gyakorlatilag semmiféle ellenállást nem tanúsítottak. Damaszkusz hamar kiürítette a teljes térséget, a reguláris erők és a helyi milicisták is menekülőre fogták. A felkelők a kezdeti sikereket követően is lendületben maradtak, sem Hamá, sem pedig Homsz városánál nem tudtak érdemi ellenállást kifejteni Aszad fegyveresei, a kormány megbukott, a felkelés végrehajtotta a célját, átvette a hatalmat az országban. A legfontosabb kérdés az, hogy pontosan mi lesz most az Szíriában, ám ameddig nincsenek arra válaszok, hogy mit szúrt el ennyire a kormány, addig valószínűleg az új vezetés is ugyanazokba a hibákba fog beleesni, ezért könnyen megismételheti magát a történelem.
Mellément reformer
Bassár 2000-ben került hatalomra az apja halálát követően, majd 24 éven keresztül vasmarokkal irányította a Közel-Kelet egyik központi helyének számító Szíriát. 2011-ben az arab tavasz hullámai előbb tüntetéseket váltottak ki, majd az elégedetlenségből fegyveres összecsapások és végül polgárháború lett. Az események hatására a kormány kilátásai többször is az összeomlás szélére jutottak, ám a katonák motiváltak voltak, úgy tűnt, hogyha távoznia is kell a rezsim vezetésének, akkor az utolsó vérükig harcolni fognak minden talpalatnyi területért. Ilyet 2024-ben néhány kisebb próbálkozást leszámítva nem nagyon lehetett látni, a felkelők gyakorlatilag elsöpörték az útjukból a láthatóan totálisan érdektelen és motiválatlan fegyvereseket, gyakorlatilag világossá vált, hogy az elnöknek már szinte semmiféle társadalmi támogatottsága nem volt, ezért az elvesztett területeken a helyi lakosság nem nagyon állt ellen, sőt, gyakran az utcán ünnepelték az új erő érkezését. Ez azért nem jelenti azt, hogy kivétel nélkül mindenki ujjongott a radikális iszlamisták érkezésének, de számottevő lakossági ellenállás sehol nem alakult ki. A rendszer bukásához több dolog együttes hatása vezethetett el.
1. Megfáradt diktatúra
Szíria több mint fél évszázada élt az el-Aszad-dinasztia uralkodása alatt, ráadásul egy keményvonalas, tekintélyelvű rendszert építettek fel. Amikor a még csak 34 éves Bassár 2000-ben átvette a hatalmat, azzal azt az ígéretet jelentette a helyieknek, hogy reformokat fog végrehajtani, és egy kicsit lazít majd a merev berendezkedésen. Ez egy rövidke szakaszt leszámítva végül soha nem valósult meg, az átmeneti felpuhulást követően Damaszkusz visszatért a már jól ismert diktatórikus módszerekhez. Tombolt a korrupció, a titkosrendőrség rettegésben tartotta a lakosságot, borzalmas börtönökbe szállították az ellenzéket. Ezek nem maradtak titokban, gyakorlatilag mindenki tudta mi történik azokkal, akiket a rendszer nem tekint a barátjának.
2. Gazdasági kilátástalanság
Szíria a merev tekintélyelvű berendezkedésének köszönhetően nem tudott túl jól adaptálódni a modern világgazdasági kihívásokhoz. Az ország sivatagi részein található olaj- és gázvagyonnak köszönhetően valamelyest javult a helyzet a 2000-es években, de a társadalmi egyenlőtlenségek magas szinten stagnáltak.
Reminder what any new Syrian government has to deal with wrt the economy. GDP per capita is basically back to its 1973 level. pic.twitter.com/f2kCW6XtPI
— Erik (Meyersson) December 9, 2024
3. Zavarbaejtő külpolitika
Damaszkusz igyekezett mindig egyensúlyi helyzetbe kerülni, hogy ezzel minden hatalom számára kedvezni egy kicsit, de ne túl nagyon. Ez a billegő politika egészen addig vezetett, hogy 2010 környékén komolyan felmerült annak a lehetősége, hogy az ország hajlandó hivatalosan elismerni Izraelt. Ez a fejlemény finoman fogalmazva sem nyerte el a lakosság tetszését, főleg, hogy rengeteg palesztin menekült él az országban. Az amerikaiak által támogatott lépés lényege az lett volna, hogy Szíria visszakaja a Golán-fennsíkot, cserébe hivatalosan is elismerik a szomszédos zsidó államot, valamint leépítik a kapcsolataikat fő szövetségesükkel, Iránnal, valamint a libanoni Hezbollahhal. Ez nem jött össze, sőt, műholdfelvételek képei bizonyították, hogy az országban képezik ki a terrorszervezet egyes fegyvereseit.
4. Kimerült szövetségesek
2014-2015 körül a polgárháború annyira súlyossá vált Szíriában, hogy a kormány a teljes összeomlás szélére jutott, a mérsékeltebb lázadók és a dzsihádisták egyre több területen vették át az uralmat. Ekkor el-Aszad segítségére sietett Oroszország és Irán is, segítségükkel pedig Damaszkusz visszanyerte az erejét, szinte mindenhonnan kiszorították az ellenfeleiket. Az elmúlt lassan három évben viszont mindkét „nagy testvér” meggyengült. Moszkva az Ukrajnával vívott háborúval volt lefoglalva, míg Teherán nagyon súlyos csapásokat szenvedett el – többek között Szíria területén is – Izraeltől. A meggyengült erőközpontok, a korábbiaknál jóval kisebb figyelmet tudtak fordítani a szövetségesükre, épp elég volt nekik a saját problémájukra összpontosítani. A libanoni Hezbollah gyakorlatilag a túlélésért küzdött, miután Jeruzsálem módszeresen szétzilálta a szervezetet, gyakorlatilag már nem nagyon maradtak olyan csapatok, akiket a szomszédos Szíria segítségére lehetett volna küldeni.
5. Megváltozott nagyhatalmi érdekek
Van egy kifejezetten érdekes pontja annak, hogy mi lehetett az egyik fontos oka a rezsim bukásának: ez pedig nem más, mint Oroszország megváltozott térségi érdeke. A The New York Times hasábjain írtak arról, hogy korábban már volt szó arról, hogy Moszkva az ukrajnai háborúra koncentrált, de a különböző orosz zsoldoscsapatok afrikai jelenléte azt bizonyította, hogy azért nem vette le teljesen a kezét a területről. Mindazonáltal csalódtak a damaszkuszi vezetőben, mert miközben a külső kommunikációban maximálisan a diktatúra mellett álltak ki, addig a belső körökben egyre nagyobb elégedetlenséget váltott ki el-Aszad viselkedésen. Nehezményezték a Kremlben ugyanis azt, hogy Damaszkusz nem volt hajlandó elismerni a szövetségesei szerepét a területek visszaszerzésében, valamint Aszad nem látta át megfelelően ez erőviszonyokat, a rendezési tárgyalásoknál a török csapatok totális kivonását és az összes szankció eltörlését szerette volna elérni, holott a realitás ettől igencsak távol állt. Emiatt az oroszoknak sem volt érdekük, hogy mindenáron hatalomban maradjon a szír államfő. A felvetésnek ellentmond, hogy a diktátor éppen Moszkvába menekült bukása után, az orosz konvojok meg inkább elhagyni készülnek az országot.
Russia continues to evacuate military equipment from SyriaAccording to the Defence Intelligence of Ukraine, on December 15, columns of troops of the occupying country continued to move from the depths of Syria to the bases in Hmeymim and Tartus. The enemy still hopes to pic.twitter.com/dOwvntErnr
— NEXTA (@nexta_tv) December 16, 2024
Van bőven tanulság
Az új vezetésnek tehát van mire koncentrálnia, mivel egy végletekig megosztott és szörnyű helyzetben lévő országot örököltek. Az elmúlt időszakban megpróbálták konszolidálni a helyzetet, ami egyelőre sikeresnek is tűnik, több napja már nem nagyon jönnek hírek összecsapásokról az országban. Ugyanakkor az új vezetésen hatalmas lesz a nyomás, ugyanis a harcok végleges lezárulásával sem dőlhetnek hátra, hiszen egy sor problémát kell egyszerre megoldaniuk:
- A régi rendszer lebontása közben valamilyen új típusú rendszer ígéretét kell adni a szíriaiaknak. A kezdetek ígéretesek, választásokról beszélnek. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a legnagyobb sikereseket elérő Hajat Tahrír al-Sham (HTS) nem a demokratikus gondolkodásáról híresült el, sokkal inkább a terrormegoldásairól. Az egyik legnagyobb kihívás az lesz, hogy a saját radikális milicistáit visszafogják, ráadásul több szélsőséges külföldi harcol a soraikban.
- Aszad gyakran kapta meg azt a kritikát, hogy a rendszer már nem több egy gyarmatnál. Damaszkusznak a jövőben oda kell figyelnie arra, hogy az orosz-iráni tengely kiszorításával ne váljon most a török-szaúdi (esetleg amerikai) érdekek maradéktalan kiszolgálójává, mert vélhetően az új rendszerre is rá fog sülni az önállótlanság bélyege. Egyelőre meglepő fejlemény, hogy az orosz katonai bázisok még nem tűntek el teljesen, így van esély, hogy a HTS másmilyen politikát választ végül. A helyet viszont nehéz, mivel azonnal anyagi forrásokhoz kell jutniuk.
- A gazdasági kilátástalanság el-Aszadék távozásával nem fog egycsapásra megoldódni. Damaszkuszban ráadásul most egyszerre kell az ország újjáépítését megszervezni, valamint a nemzetközi szankciók eltörlésén dolgozni. Bár ez utóbbiakról szó van, több hatalom is kijelentette, hogy kivárna még ezzel, mivel egyelőre még bizonytalanok abban, hogy a korábbi radikális iszlamisták tényleg képesek lesznek-e mérsékelt irányításra.
- Az etnikai-vallási szempontból megosztott országban nem egy másik, szűk csoport elitbe helyezése. Az előző rezsim a körülbelül 10-15 százalékos vallási kisebbséget jelentő csoportot, az alavitákat helyezte szinte abszolút hatalomba az országban, ha helyettük egy másik csoport – például a radikális szemléletű szunnita arabok – kerül többségbe, akkor a társadalmi támogatottság hamar elillanhat. Közben arra nagyon kell figyelnie Damaszkusznak, hogy ne legyen túl erős és látványos megtorlása az előző rendszert kiszolgálókkal szemben, mivel a harcok egycsapásra kiújulhatnak, ráadásul az alavita közösség tagjai jellemzően az ország legértékesebb tengerparti területén élnek, amelynek az esetleges elvesztése súlyos csapást jelentene az országban.
- Az Izraellel kapcsolatos problémákat és fenntartásokat kezelnie kell a HTS-nek. Szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy miközben Jeruzsálem nem örvend túl nagy népszerűségnek Szíriában, addig a lázadók sikeréhez hatalmas mértékben járult hozzá, hogy az izraeli csapatok szétcsapták a rezsim szövetségeseit. Ráadásul Aszad bukásával a Jeruzsálem bevonult Szíria határmenti területeire, megszerezte a stratégiai fontosságú Hermon-hegy felügyeletét, és a porig rombolta az új vezetés szinte teljes légierejét és haditengerészetét.
Israel seizes Mount Hermon, the highest point in SyriaIsraeli occupation forces have seized the Syrian side of Mount Hermon, the strategic mountain overlooking the Israeli occupied Syrian Golan Heights, the Galilee and the Damascus area.Israel is moving its forces deeper into pic.twitter.com/O68bNb4MBo
— Middle (East) December 10, 2024
Lesz mivel tehát szembenéznie az új vezetésnek, de tanulniuk kell az előd hibájából. Amennyiben erre nem lesznek képesek, újra eljöhet az a pont, hogy a sokat szenvedett lakosság egyszer fegyvert ragad, és megpróbálja megdönteni a hatalmat, mint 2011-ben. A helyzet a legkevésbé sem egyszerű, mivel buktatók tömegével van kikövezve az előttük álló út, ráadásul szinte biztos lehet abban, hogy a komoly arcvesztést elszenvedő Irán árgus szemekkel fogja figyelni a helyzetet, hogy zavart okozva szerezze vissza a befolyását.
Címlapkép forrása: Scott Peterson/Getty Images
