Moszkva bábállamai
A nemzetközi közösség által Grúzia (Georgia) részének tekintett Abházia függetlenségét jelenleg öt állam ismeri el: Oroszország, Venezuela, Nicaragua, az óceániai Nauru, valamint Szíria (bár kérdés, hogy Bassár el-Aszad szír elnök bukásával megmarad-e ez az elismerés.) Ezeken kívül még két szakadár, szintén Moszkva által támogatott, nemzetközileg el nem ismert régió, Dél-Oszétia és a Dnyeszter Menti Köztársaság (Transznisztria) ismeri el önálló államként Abháziát.
Transznisztria, Dél-Oszétia és Abházia sorsa nagyon hasonló. Még az előbbi hivatalosan Moldova, utóbbi kettő Grúzia részét képezi, de az adott országok nem gyakorolnak ellenőrzést e területek fölött. A Szovjetunió felbomlása után Transznisztria a függetlenedő Moldovával, Dél-Oszétia és Abházia az ugyancsak függetlenné váló Grúziával vívott háborút. A háborúkat követően mindhárom szakadár területen orosz katonák maradtak hivatalosan „békefenntartókként”.
A békefenntartás azonban inkább csak ürügy arra, hogy e régiók fölött Oroszország befolyást és ellenőrzést gyakoroljon, egyben sakkban tartsa velük a Nyugat felé orientálódó Moldovát, illetve Grúziát.
A transznisztriai, a dél-oszétiai és az abháziai klasszikus „befagyott konfliktus”, amivel Moszkva sikeresen tudja blokkolni, hogy a két posztszovjet tagköztársaság NATO-tagsága egyáltalán komolyan felmerülhessen. Így e három szakadár régió lényegében orosz bábállamként működik, amit az is mutat, hogy e területek lakosságának jelentős része orosz állampolgárságot kapott, Abházia és Dél-Oszétia, illetve Oroszország között pedig lényegében egy „schengeni zóna” létesült, ahol orosz személyi igazolvánnyal határellenőrzés nélkül lehet utazni Oroszország és a szakadár régiók között. Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök egy tavaly augusztusi interjúban még azt is felvetette, hogy Oroszország annektálhatja a két szakadár régiót.
Egy hányattatott sorsú régió
A Dnyeszter Menti Köztársasággal és Dél-Oszétiával ellentétben Abházia valóban létezett a történelem során független államként. Az időszámításunk szerinti 850 és 950 között virágzott az Abház Királyság, amely ezt követően több évszázadra a középkori Grúz Királyság része lett. 1463-ban aztán létrejött a részben független Abház Hercegség, de ez folyamatos támadásoknak volt kitéve az Oszmán Birodalom részéről, és az 1570-es években török erőd is létrejött a mai abház fővárosban, a Fekete-tenger partján álló Szuhumiban.
A XIX. században az Orosz Birodalom és az Oszmán Birodalom több háborút is vívott egymással a Kaukázusban, ami az oroszok előretörését hozta. Az Abház Hercegség 1810-ben az Orosz Birodalom része lett autonóm hercegségként, majd 1864-ben teljesen beolvadt Oroszországba, minden autonómiáját elveszítve. Az orosz uralom alatt a korábban muszlim hitre tért abházok egy jelentős része kivándorolt az Oszmán Birodalomba, helyüket grúzok, örmények és oroszok foglalták el. (Manapság is több abház él Törökországban, mint magában Abháziában.)
A cári Orosz Birodalom bukása és a Szovjetunió születése idejének zavaros éveiben létrejött a tiszavirágéletű független Grúz Demokratikus Köztársaság, amelyen belül Abházia autonóm terület lett. 1921-ben a Vörös Hadsereg elfoglalta Grúziát, és létrehozta az Abháziai Szovjet Szocialista Köztársaságot, amely lényegében független volt a Grúziai Szovjet Szocialista Köztársaságtól (SZSZK), és a tagállamokéhoz hasonló státuszt kapott. 1931-ben aztán Abháziát közigazgatásilag beolvasztották a Grúziai SZSZK-ba Abháziai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság néven. A szovjet Grúziában rajta kívül még két autonóm régió létezett, az Adzsariai Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság, illetve a Dél-oszétiai Autonóm Terület.
Az egységesen Moszkvából irányított Szovjetunióban a tagállamok, az autonóm köztársaságok és autonóm területek önállósága csak névleges volt, a Szovjetunió 1991-es felbomlása után azonban a közigazgatási felosztások és az ezekkel többé vagy kevésbé korreláló etnikai határok máig tartó konfliktusok melegágyaivá váltak. 1991-ben a tagállamok a belső határok mentén függetlenedtek, de e tagállamok etnikailag korántsem voltak egységesek. A szovjet időkben szőnyeg alá söpört nemzetiségi konfliktusok az 1990-es években nagy erővel robbantak ki, különösen a Kaukázus térségében, ahol a magas hegyek által körbevett völgyekben számtalan kisebb-nagyobb etnikum élt. Ilyen szeparatista konfliktus volt Grúziában az abháziai és dél-oszétiai, Örményország és Azerbajdzsán között a hegyi-karabahi konfliktus, valamint az Oroszországi Föderáció területén a csecsen háborúk.
Abháziában 1992-1993-ban zajlott a függetlenedési háború az éppen csak létrejött független Grúziától.
A grúz kormányerők ellen harcoló abház szeparatistákat támogatták a helyi örmények és oroszok, továbbá az orosz haderő, illetve transznisztriai önkéntesek is, miközben a grúz erőket ukrán nacionalista fegyveresek segítették. Mind az abház, mind a grúz fél részéről súlyos atrocitások történtek, a legdurvább cselekmények azonban azután következtek be, hogy az abház szeparatisták elfoglalták a fővárost, Szuhumit.
Ezt követően népirtás kezdődött a grúz lakossággal szemben, ami a 250 ezer fős grúz közösség lényegében teljes elvándorlásához vezetett. A számot annak fényében kell értelmezni, hogy 1989-ben Abházia lakossága 525 ezres volt, vagyis a teljes népesség közel fele elmenekült. Ennek ellenére az észak-kaukázusi nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszélő abházok ma is csak a teljes lakosság mintegy felét adják, a másik felén az oroszok, örmények, megmaradt grúzok és görögök osztoznak. A területet ma mintegy 244 ezren lakják.
Formálisan a háborúnak 1994-ben tűzszünet vetett véget, melyet követően az ENSZ egy megfigyelő missziót, a volt szovjet tagállamokból szerveződött Független Államok Közössége (FÁK) pedig békefenntartókat küldött a térségbe – ezek nagy része orosz katona volt. 1999-ben Abházia egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Grúziától.
2008-ban aztán Miheil Szaakasvili grúz elnök támadást indított a másik grúziai szakadár terület, Dél-Oszétia ellen, de az orosz haderő beavatkozott, és öt nap alatt teljes győzelmet aratott a grúz hadsereg fölött. A háború során az abház erők elfoglalták Abházia még grúz ellenőrzés alatt álló részét, a Kodori-völgyet. A szakadár régió az orosz erők egyik felvonulási területe lett az ötnapos háború során.
A grúz vereséget követően Oroszország elismerte Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét, ami egyben egyfajta visszavágás is volt azért, hogy a legtöbb nyugati ország ugyanabban az évben elismerte Koszovó függetlenségét. Az 1994-es tűzszünet érvényét vesztette, az ENSZ megfigyelő missziója kivonult, és „békefenntartás” címén újabb orosz egységeket telepítettek Abháziába. A grúz parlament a tartományt Dél-Oszétiával együtt Oroszország által megszállt területnek minősítette. A szakadár régió azóta lényegében orosz bábállamként működik, bár az utóbbi hetek történései azt mutatják, hogy az abházok korántsem akarnak az „orosz világ” (Russzkij Mir) része lenni.
Az oroszoknak kedvező törvénytervezet vezetett az elnök bukásához
A Fekete-tenger partján található, kellemes klímájú Abházia a Szovjetunió idején kedvelt turisztikai célpont volt. Az abháziai háború azonban nagy csapást jelentett az idegenforgalomra nézve, amiből a régió hosszú ideig nem tudott felállni. 2008 után, de különösen a 2022-ben indult ukrajnai háborútól kezdve aztán az orosz lakosság újra megkedvelte Abházia fekete-tengeri partszakaszát, hiszen az orosz ellenőrzés alatt álló területek közül ez a partszakasz fekszik a legmesszebb a harcoktól. Az idei évben 1,4 millió orosz turista látogatott Abháziába.
Ezek miatt nem meglepő, hogy
Moszkva a közelmúltban egy olyan törvénytervezetet próbált ráoktrojálni Abháziára, melynek értelmében orosz állampolgárok ingatlanokat szerezhetnének a szakadár területen, orosz befektetők pedig többek között nyolc évig adó- és vámmentességet élvezhetnének.
A tervezet egyik fő célja az volt, hogy oroszok is ingatlanokat vehessenek a kedvelt fekete-tengeri üdülőhelyeken, illetve hogy orosz vállalatok befektethessenek a helyi idegenforgalomba, például szállodák építésével. A törvénytervezetet megelőző megállapodást októberben Krisztina Ozgan abház gazdasági miniszter kötötte meg Makszim Resetnyikov orosz gazdasági fejlesztési miniszterrel.
Az abház ellenzék azonban fellázadt a törvénytervezet ellen, és mikor öt aktivistát az abház hatóságok letartóztatták, tüntetések kezdődtek, amelyek során a demonstrálók a parlamentet is megrohamozták. Az események tovább eszkalálódtak, az abház elnök, Aszlan Bzsania Moszkvába menekült, majd november 19-én lemondott posztjáról.
Bzsania az elmúlt években már a harmadik abház elnök, akit tüntetések buktatnak meg. A 2011-ben megválasztott Alekszandr Ankvabot az elnöki palotát megrohamozó tömeg buktatta meg 2014-ben. (Ankvabot 2020-ban aztán miniszterelnökké nevezte ki Bzsania, de idén novemberben az államfővel együtt ő is lemondott posztjáról.) Az Ankvabot követő elnök, Raul Hadzsinba is hasonlóan járt, mint elődje: 2020-ban szintén egy ellene irányuló tüntetést követően adta be a lemondását. Vagyis három egymást követő elnököt, Ankvabot, Hadzsinbát és Bzsaniát is a népharag söpörte el, ami legalábbis nem megszokott az orosz ellenőrzés alatt álló területeken. Az előrehozott elnökválasztást 2025. február 15-ére írták ki.
Az elbukott törvénytervezet nem az első kísérlet volt, hogy Oroszország ingatlanokat szerezzen Abházia területén. Tavaly év végén arról is megállapodás született Moszkvával, hogy a Bicsvinta (Picunda) városában található, még Nyikita Hruscsov szovjet pártfőtitkár részére épített üdülőkomplexumot 49 évre bérbe adják Oroszországnak egy szimbolikus összegért. A tavaly december 27-én aláírt szerződést követően ugyancsak tüntetések kezdődtek Abháziában, ám ezek akkor nem vezettek eredményre.
Oroszország katonai jelentétét is erősíteni akarja egy állandó haditengerészeti bázison keresztül a fekete-tengeri Ocsamcsirében, melynek építéséről még 2023-ban állapodtak meg az abház vezetéssel. A Szevasztopolt érő folyamatos ukrán drón- és rakétatámadások miatt az orosz Fekete-tengeri Flotta nagy részét már így is áttelepítették a harcoktól távolabb fekvő Novorosszijszkba, de az orosz hadihajók és tengeralattjárók Ukrajnától jóval messzebb található abház partoknál még nagyobb biztonságban lennének. Szintén katonai célokat (is) szolgálhat a szuhumi repülőtér újjáépítése, amelyről az abház kormány tavaly kötött szerződést egy orosz vállalattal.
Miután a Moszkva által az abház parlamenten áterőltetni szándékozott törvénytervezet a novemberi tüntetések miatt elbukott, Oroszország elkezdte megvonni az Abháziának folyósított támogatásokat, valamint mondvacsinált ürüggyel leállította a régió egyik legfőbb exportterméke, a mandarin behozatalát. A nemzetközi közösség által el nem ismert Abház Köztársaság gazdasága szinte teljesen Oroszországtól függ, részben a pénzügyi támogatásokon, részben az orosz turistákon keresztül. Ezért hosszabb távon nem kecsegtet sok sikerrel a Moszkva akaratával való szembeszegülés.
Címlapkép: Az 1992-1993-as abháziai háború után az orosz békefenntartóknak szentelt emlékmű Abházia fővárosában, Szuhumiban. Forrás: Loop Images/Tyson Paul via Getty Images
