Pekingben is főhet a feje a politikai vezetésnek Szíria miatt, mivel az elnök, Bassár el-Aszad szoros kapcsolatokat ápolt Kínával. Az összeköttetéseket jelezte az a 2023-as hatnapos látogatás, amikor a közel-keleti államfő és felesége hatnapos látogatáson volt a keleti nagyhatalomban és mindenütt szívélyes fogadtatásban részesült. Mindezzel jelezték, hogy a 2011 óta tartó véres polgárháború ellenére Damaszkusz számíthat Peking támogatására a nemzetközi elszigeteltség megtörésében. Hszi Csin-ping kínai elnök egyenesen arról biztosította a szír kollégáját, hogy segít neki a „külső beavatkozással szembeni ellenállásban”.
A 2024 decemberében viharos sebességgel összeomló Aszad-rezsim Kína közel-keleti politikájára is csapást mért.
Az eset egyben arra is felhívta a figyelmet, hogy Peking mennyire tehetetlen a régióban a gyors változásokra adott reakciókat illetően, ugyanis tehetetlenül nézték, ahogy a kormányerők összeomlanak.
Jonathan Fulton, az Atlanti Tanács nem rezidens főmunkatársa szerint sokan eltúlozták Peking szerepét a térségben, túl sokat vártak a keleti nagyhatalomtól. Szerinte viszont a mostani események Hszi Csin-pinget is érzékenyen érintik, bár a legtöbb esetben Oroszország és Irán befolyásának csökkenését hangsúlyozzák.
A helyzet korábban kifejezetten kedvezőnek mutatkozott a Közel-Keleten Kína számára: 2023 elején a támogatásukkal kibékítették Iránt és Szaúd-Arábiát, ezzel pedig egyesek azt kezdték pedzegetni, hogy az Egyesült Államok ki fog szorulni riválisával szemben a befolyásért vívott küzdelemben. Szíria lehetett volna a következő támasz a regionális ambíciók megvalósításához, ráadásul a kínai kommunikációban is hangsúlyozták az ország fontosságát. Az elmúlt hónapokban Peking aktívan politizált a térségben, próbált a Gázai övezetben a felek között közvetíteni, viszont a kínai politika számára a stabilitás az elsődleges. Ez most Szíriában elbukott, bár a kínai külügyminisztérium visszafogottan reagált, a kínai állampolgárok biztonságát hangsúlyozta, valamint a stabilitás helyreállításáért szólalt fel.
A keleti nagyhatalom most láthatóan a kivárásra játszik az új damaszkuszi vezetéssel kapcsolatban.
Peking számára több szempontból is fontos lehet Szíria, mivel az ország az Övezet és Út kezdeményezés (BRI) résztvevője volt, a keleti nagyhatalom látott abban lehetőséget, hogy részt vegyen az ország újjáépítésében. Nem szabad elmenni a keleti nagyhatalom biztonsági szempontjai mellett sem, ugyanis a lázadók körében több ujgur fegyveres harcolt, rájuk Kína potenciális veszélyforrásként tekint, mivel tart attól, hogy az ország legnyugatibb részein élő kisebbség függetlenedési mozgalmat indít. Hszi Csin-ping globális ambícióit a jelenlegi helyzet némileg veszélyezteti, különösen azt látva, hogy a nagy rivális Egyesült Államok most is mennyire aktív tudott lenni a harcokban, valamint továbbra is jelentős tényező az országban.
Címlapkép forrása: Zhizhao Wu/Getty Images
