A közel négy éve tartó mianmari polgárháború során az erőviszonyok sokszor kiszámíthatatlanul változtak. 2021-ben, a hadsereg erőszakos puccsának pillanatában a kormány egyértelmű fölényben volt, ám a mianmari földrajzi adottságok és a környezet nem a hagyományos hadviselésnek kedveztek, hanem sokkal inkább a lázadók gerilla harcmodorának. Az elmúlt egy évben különféle ellenálló csoportok elkezdtek együttműködni és összehangolni a támadásaikat a hadsereg ellen. A megváltozott stratégia komoly eredményeket hozott, Najpjidó sorra vesztette el a területeket, de ami ennél is kínosabb volt számukra, hogy a kulcsfontosságú határátkelők felett is elkezdték a lázadók átvenni az ellenőrzést.
A polgárháborút már a kezdetektől fogva gyanakodva nézte a szomszédos Kína, mivel Mianmar az Övezet és Út kezdeményezés (BRI) egyik legfontosabb leágazásán volt, a térségi káosz pedig aláásta Peking nagyhatalmi törekvéseit. Különösen a határ melletti csoportok terjeszkedését nézte rossz szemmel, mivel
attól tartottak a kínai vezetők, hogy ez veszélyezteti a kereskedelmet az Indiai-óceán felé.
A keleti nagyhatalom ugyanis a délkelet-ázsiai országon keresztülvezetett közlekedési és szállítási folyosókon akarta megkerülni a szárazföldön az Indokínai-félszigetet. Ez egyszerre jelenthet számára geostratégiai és gazdasági előnyt is, mivel rövidebb és olcsóbb lehet a szállítás erre, ráadásul több kényelmetlen szorost is kikerülnének.
Az egyik legnagyobb gondot a kormánynak a határmenti San állam fegyveresei okozták, ez pedig Peking figyelmét is felkeltette. A kínaiak igyekeztek béketárgyalásokkal közelebb hozni a feleket egymáshoz. A közvetítés eddig sikeresnek tűnik, ugyanitt a katonai junta tűzszünetet hirdetett, a példáját pedig követte a helyi ellenállás vezetője is:
Kína közvetítésével hajlandóak vagyunk béketárgyalásokat folytatni a mianmari hadsereggel olyan kérdésekről, mint Lashio
– mondta, utalva az Északkelet-Mianmarban elfoglalt városra. Kiemelte viszont, hogy „az önvédelemhez való jogot továbbra is fenntartják maguknak”. Itt a Mianmari Nemzeti Demokratikus Szövetség Hadserege (MNDAA) tevékenykedik, amely tagja annak az összefogásnak, amely tavaly októberben elkezdte összehangoltan támadni kormányerők állásait. Lashio azért kulcsfontosságú Najpjidó számára, mivel katonai főparancsnokságként is tekintettek a városra, miközben
ez már azzal fenyegetett, hogy támadás indulhat az ország középső része ellen.
Peking ezt nem akarta megvárni, ezért egyre nagyobb nyomást helyezett a felekre, hogy kezdjenek megbeszéléseket. Ennek keretében az alapvető szolgáltatások is veszélybe kerültek a lázadók által elfoglalt területeken, ez gyakorlatilag rákényszerítette őket arra, hogy szóba álljanak a Peking szövetségesének számító kormánnyal.
Korábban is volt már példa arra, hogy ideiglenes tűzszünetet kötöttek a felek Kína közvetítésével, de ezek rendre összeomlottak. Most viszont úgy tűnik, hogy a keleti nagyhatalom hajlandó akár komolyabb erőfeszítéseket is tenni szövetségese megvédése érdekében.
Címlapkép forrása: Thu Myae/SOPA Images/LightRocket via Getty Images
