Múlt heti cikkükben kifejtettük, hogy miközben Donald Trump hagyományosabb kinevezettjei úgy csúszhatnak át a szenátuson, mint forró kés a vajon,
a régi-új elnök több olyan leendő kabinettagot is megnevezett, akiknek a meghallgatásán minden bizonnyal elszabadulhatnak az indulatok.
Pár dolog közös bennük
Trump rendbontó jelöltjei közé tartozott Matt Gaetz, az igazságügyi tárca várományosa. Gaetz végül visszalépett, miután veszélybe került a jóváhagyása a republikánus többségű felsőházban, és több párttársa húzta a száját az ellene indult kongresszusi etikai vizsgálat miatt: az egyik gyanú szerint szexuális visszaélést követett el egy 17 éves lány ellen.
Gaetz-et, aki jobb híján személyre szabott rövid videóüzenetek gyártásába fogott a Cameo-n fizetségért cserébe, miniszterjelöltként a kevésbé ellentmondásos és tapasztaltabb Pam Bondi volt floridai főügyész váltotta, ezáltal viszont nagyobb figyelem hárulhat a többi vitatott kinevezettre, mint a védelmi tárca élére kiszemelt Pete Hegsethre, az egészségügyi miniszterjelölt Robert F. Kennedy Jr.-ra vagy a leendő kémfőnök Tulsi Gabbardra.
(Az Axios gyűjtése alapján egyébként Trumpon kívül több bizalmasa ugyancsak keveredett korábban szexuális zaklatással összefüggő vádakba, köztük Hegseth és Kennedy, valamint Elon Musk kormányzati hatékonyságért felelős tanácsadó és Linda McMahon leendő oktatási miniszter.)
A Trumphoz való feltétel nélküli hűségen, és a "mélyállam", azaz a szövetségi bürokrácia lebontása (más szóval a washingtoni "mocsár") melletti elkötelezettségen túl
van még egy faktor, ami fontos szerepet játszhatott a régi-új elnök döntéseiben.
Jóllehet rengetegen közülük szorosan kötődnek a "mocsárhoz": a Soros György protezsáltjának tartott Scott Bessent milliárdos kockázatitőke-befektetőből lesz pénzügyminiszter, Pam Bondi pedig korábban az Amazonnak és Katarnak is lobbizott ugyanannál a cégnél, ahol Trump kabinetfőnöke, Susie Wiles is dolgozott.
A CNN elemzése kiemelte, a Trump kabinettagjain szinte kivétel nélkül átívelő tulajdonság, hogy
mindannyian gyakorlott tévés szereplők, kifejezetten a Fox News berkein belül.
Mindez nem meglepő, az Axios hetekkel ezelőtt megírta Trump egyik módszerét, miszerint Mar-a-Lagóban a képernyők előtt ülve veszi szemügyre, hogy ki mennyire alkalmas a programja megvédésére és üzenetei átadására.
Így Hegseth egyenesen a Fox & Friends műsorvezetői székéből ülhet át a Pentagonba, és felügyelheti a kétmilliós amerikai haderőt, ahogy a közlekedési miniszternek jelölt Sean Duffy is (ő valóságshow-sztárként kezdte, majd kongresszusi képviselő lett belőle, a Fox Businesshez 2022-ben igazolt). A Dr. Ozként elhíresült tévés doktor, Mehmet Oz 2022-ben sikertelenül indult Pennsylvania szenátori székéért, jövő évtől viszont az állami egészségbiztosítási rendszert fogja felügyelni, míg a tisztifőorvos Janette Nesheiwat, a Fox News gyógyászati kommentára lesz.
Trump koalíciós kormányzásra készül?
Oz és Neseheiwat egyébként török-amerikai, valamint libanoni gyökerekkel bírnak, míg a korábbi NFL-játékos Scott Turner, a leendő lakásügyi és városfejlesztési miniszter egyelőre az egyetlen afroamerikai kabinettag. Mint arról az AP és a Reuters beszámolt, Marco Rubio az első latino külügyminiszterként szolgálhat az Egyesült Államok kormányában, illetve a férjével két gyermeket nevelő Scott Bessent lesz az első nyíltan meleg pénzügyminiszter. A hírszerzési igazgatónak szánt Gabbard szamoai származású, míg Vivek Ramaswamy, aki Musk mellett a kormányzati hatékonyságért fog felelni, indiai-amerikai.
Annak ellenére, hogy Joe Biden adminisztrációjához képest kevésbé sokszínű a második Trump-kormányzat frontvonala, Trump első csapatához képest viszont jóval több benne a nő (2017-ben kevesebb mint ötödük volt az, 2025-ben harmaduk) – olyan történelmi mérföldkövekkel, mint az első női kabinetfőnök Susie Wiles személyében.
Trump második kormánya azonban egy szempontból biztosan rendkívül sokszínű, és lekörözi az elmúlt évek adminisztrációit:
ideológiailag egymással homlokegyenest szembenálló tagjai is lesznek.
A kevésbé ideologikus és a káoszt legjobb barátjaként kezelő Trump számára ez azonban teljesen belefér, hiszen csak két ügyet tart igazán lényegesnek: vámokat akar bevezetni külföldi országokkal szemben és le akar számolni az illegális bevándorlással. Marc Short, aki Trump előző alelnökének, Mike Pence-nek volt a kabinetfőnöke, azt mondta erről az AP-nek,
az elnöknek megvan a két nagy prioritása, más nem nagyon érdekli, szóval tényleg a levegőben lóg az egész és cikkcakkos lesz.
Short azt is hangsúlyozta, hogy Trump az első adminisztrációjában "konzervatívabb gondolkodókkal vette körül magát, és az eredmények azt mutatták, hogy többnyire ugyanabba az irányba eveztünk. Ez most sokkal eklektikusabb." Ezek alapján felmerül, hogy a megválasztott elnök tradicionális republikánusokat háttérbe szorító, diverz kabinetje mögött az a megfontolás is lapíthat, hogy az "Oszd meg és uralkodj!" elvének jegyében a tisztviselők kevésbé tudnak majd ellentartani Trump akaratának.
Az Axios egyik cikke egyenesen
egy európai típusú koalíciós kormányhoz hasonlította a hamarosan hivatalba lépő Trump-adminisztrációt,
mondván, van benne valami mindenkinek:
izolacionisták és héják, populisták és bankárok – még néhány élethosszig tartó demokrata is, akik Trump ellen indultak az elnökválasztáson.
No de, ahogy egyes európai országokban megszokták, a koalíciós kormányzás rengeteg lökdösődéssel, belharccal és kompromisszummal jár;
Nézzük is, milyen összeütközésekre számíthatunk a második Trump-kormányban,
amelyek akár annak egységét is veszélybe sodorhatják.
1. Mennyire számít Ukrajna?
Miközben Trump valamennyi külpolitikai tisztviselője egyetért abban, hogy Kína az Egyesült Államok elsőszámú, rendszerszintű versenytársa globálisan, addig más kérdésekben közel sem fújják ugyanazt. Mint arról részletesen írtunk, Donald Trump az ukrajnai háború mihamarabbi befejezését ígérte a kampány során, ez azonban nem jelenti azt, hogy egyik napról a másikra elvágná Kijev amerikai támogatását.
Főleg, ha az Marco Rubio leendő külügyminiszteren és a nemzetbiztonsági tanácsadón, Mike Waltzon múlik. Mindketten hangos Kína-kritikusokként szerezték hírnevüket,
karrierjüket pedig a republikánus párt aktív külpolitika mellett síkra szálló, neokonzervatív szárnyában kezdték.
Az elmúlt években persze közelebb kerültek a MAGA-mozgalomhoz, és ambivalensebbé váltak a kérdésben, így osztoznak Trump céljában az ukrajnai háború mielőbbi lezárását illetően. 2022-ben még mindketten megszavazták Ukrajna segélyezését, 2024-ben viszont – feltehetőleg tudván azt, hogy ettől függetlenül át fog menni a Kongresszuson – ellenezték az újabb segélycsomagot.
Rubio akkor azzal indokolta a voksát, hogy először az amerikai-mexikói határ biztosítására kellene költeni, nem más országok támogatására. Mint szeptemberben elmondta, "az ukrajnai háborúnak csakis tárgyalásos úton lehet véget vetni. [...] Reméljük, hogy amikor eljön ez az idő, az ukrán oldalon lesz nagyobb befolyásoló erő, mint az orosz oldalon. Valójában ez a cél szerintem." Waltz Ukrajna-kritikája az utóbbi időben főleg a konkrét győzelmi terv hiányát, illetve az amerikai és európai védelmi kiadások aránya közti egyenlőtlenséget érintette, elviekben viszont egyikőjük sem ellenzi Ukrajna hosszú távú segítését.
Nem úgy, mint más kabinettagok.
Rubio és Waltz hozzáállása kontrasztot mutat J. D. Vance "új jobboldali" populista alelnökkel, aki szerint Ukrajna támogatása meggátolja, hogy az Egyesült Államok fel tudja venni a versenyt a jóval nagyobb kihívást támasztó Kínával. Vance Kelet-Európánál fontosabb régiónak nevezte Tajvant az ottani chipgyártás miatt, mondván,
nem igazán érdekel, hogy mi történik Ukrajnával így vagy úgy.
Rubio (aki 2022-ben beadta azt a törvényt, amely előírta, hogy kongresszusi jóváhagyás nélkül egy elnök sem léptetheti ki Amerikát a NATO-ból) és Waltz valószínűleg nem értenének egyet Tulsi Gabbard potenciális hírszerzési igazgató azon kijelentésével sem, miszerint az amerikai külpolitika is okolható a háborúért.
Ez a háború és a szenvedés könnyedén elkerülhető lett volna, ha a Biden-adminisztráció/NATO egyszerűen elismerte volna Oroszország legitim biztonsági aggályait Ukrajna NATO-tagsága kapcsán
- szólt Gabbard posztja 2022-ben, amiért egyesek oroszbarátnak titulálták.
Közben kiderült, Trump kire bízza az orosz-ukrán konfliktus lezárását, Keith Kellogg tábornok terveiről itt írtunk:
2. Jöhet a közel-keleti eszkaláció?
Kína mellett talán Izrael Hamász elleni háborúja kapcsán alakult ki a legszélesebb konszenzus a Republikánus Pártban. A kormánytagok között valószínűleg nem lesz kérdés a zsidó állam szinte feltétel nélküli támogatása, de azon már kialakulhat civakodás, hogy
Trumpnak mennyire erélyesen kellene fellépnie a Hamászt is szponzoráló Irán ellen.
A neokonzervatívokat és neoliberálisokat kritizáló, "rezsimváltó háborúkat" ellenző Tulsi Gabbard, aki Irakban szolgált, például "háborús tettnek" és "alkotmányellenesnek" minősítette az iráni parancsnok, Kászem Szolejmani megölését 2020-ban. A Trump által elrendelt amerikai akció szerinte sértette a Kongresszus hadüzenet küldéséhez fűződő jogkörét, majd kikelt egy perzsa állam elleni esetleges háború ellen.
Mike Waltz ezzel szemben Irán elrettentésének mintapéldájaként hivatkozott Szolejmani megölésére.
De nemcsak Irán, Afganisztán kapcsán is a két végletet képviseli a kémfőnöknek szánt Gabbard és a nemzetbiztonsági tanácsadó Waltz. Gabbard hevesen bírálta Amerika afganisztáni háborúját és a "nemzetépítési" kísérleteket a Közel-Keleten, így a mielőbbi kivonulást sürgette. Mike Waltz 2017-ben viszont épphogy az akkor még csak papíron létező kivonulás ellen és a háború folytatása mellett szólalt fel, mondván, Amerika egy 100 éves harcot vív, és
több generációba fog telni, hogy elnyerjék a szíveket és elméket.
Ezek után nem váratlan, hogy a floridai képviselő a Trump által tálibokkal kialkudott 2021-es kivonulás visszafordítására szólította fel Bident. (Bár ebben szerepet játszhatott az afganisztáni üzleti kapcsolata, ugyanis Waltz alapítója volt egy ott állami megbízásból kiképzést végző cégnek, mely eladásából 25 millió dollárra tett szert.)
3. Szabályozni vagy nem?
A következő Trump-kormányban összetűzéseket okozhat az amerikai politikát hagyományosan kettészelő "kicsi vagy nagy kormányzat" körüli vita is. A republikánusok eddig hagyományosan piacpárti konszenzusa az előbbi oldalán állt, így visszafogták az állami költekezést, igyekeztek csökkenteni az állami szerepvállalást és szabályozást, valamint úgy-ahogy mérsékelni próbálták a költségvetési hiányt.
Ám A populisták érkezése ezt is felforgathatja.
Előző cikkünkben kifejettük a kormányzati hatékonyságért felelős Elon Musk és Vivek Ramaswamy szabályozás-, bürokrácia- és kiadáscsökkentő terveit, és hogy mindezt miképp hajtanák végre. Trump pénzügyminisztere – akit nem vádolhatunk azzal, hogy hátat fordítana az elmúlt évtizedek neoliberális közgazdasági alapvetéseinek – pedig minden bizonnyal vevő lesz ezekre az elképzelésekre, hiszen egyik fő prioritása a deficitcsökkentés.
De a populisták között bőven akadnak olyanok a következő kabinetben, akik pártolják az állam piaci beavatkozását: kezdve J. D. Vance alelnökkel, aki határozottan kiállt Joe Biden monopóliumokra lecsapó kereskedelmi biztosa, Lina Khan munkássága mellett, és ellenzi az egészség- és társadalombiztosítási járulékok visszanyesését. Ezek szinten tartását Trump ugyancsak megígérte programjában, így kérdés, min spórolnának majd Muskék, ha nem a biztosításon vagy a védelmi kiadásokon – hisz az erős hadsereg fenntartása Bessent egyik alaptézise.
Az egészségügyi miniszternek jelölt Robert F. Kennedy Jr. emellett a gyógyszeripar és a nagy agrárcégek rövidebb pórázra fogását helyezte kilátásba:
felmerült a gyógyszerhirdetések betiltása, gyógyszerársapkák bevezetése és az élelmiszer-adalékanyagok engedélyeztetésének felülvizsgálata is. Ramaswamy ezzel szemben nemrég azt írta az X-en, az a baja a jövőben Kennedy alá tartozó Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatallal, hogy "túl sok akadályt állít az innováció elé." Ráadásul Trump kabinetfőnöke, Susie Wiles a Kennedy által megregulázni kívánt cégeknek is lobbizott évekkel ezelőtt.
My #1 issue with FDA is that it erects unnecessary barriers to innovation (e.g. two replicate phase 3 studies instead of one, refusal to accept valid clinical results from other nations, etc.). This stops patients from accessing promising therapies & raises prescription drug {:url}
— Vivek (Ramaswamy) November 15, 2024
Kennedy egyébként környezetvédelmi jogászként valószínűleg az ellen is ágálni fog, hogy új engedélyeket adjanak ki palagáz-kitermelésre, és magasabb szintre kapcsolják a szénhidrogén-bányászatot; de erre nem lesz befolyása Doug Burgum belügyminiszter és "energiacár", valamint a privát palagázszektorból érkező Chris Wright energiaügyi miniszter mellett.
Ha ez nem lenne elég, Trump a nagy techcégekre is lecsaphat:
a Project 2025 egyik szerzőjét, Brendan Carrt nevezte ki ugyanis a Szövetségi Kommunikációs Bizottság (FCC) élére. Carr pár hete arról posztolt,
le kell bontanunk a cenzúrakartellt, és vissza kell állítanunk a szólásszabadságot a mindennapi amerikaiak számára.
De azt készpénznek vehetjük, hogy Carr intézkedései főleg a Metát, az Apple-t, a Microsoftot és a Google-t fogják érinteni, és az Elon Musk által birtokolt X-et békén fogja hagyni, hiszen korábban is kiállt Musk Starlinkje mellett. A kampányban amúgy Trump meggondolta magát, és ellenezte a TikTok amerikai betiltását, ám Carr szívesen látná a kínai tulajdonú platform száműzését.
4. Big business vagy szakszervezetek?
Újabb törésvonal az adminisztráció populista és tradicionális republikánus szárnya között.
Utóbbiak és nagyvállalati vezetők körében bosszankodást váltott ki, hogy a megválasztott elnök Lori Chavez-DeRemer oregoni kongresszusi képviselőt kérte fel munkaügyi miniszternek, ezzel ő a második hispán származású kabinettag.
A billegő körzetét idén elbukó, mérsékeltekhez sorolt Chavez-DeRemer egyike volt annak a csupán három republikánus képviselőnek, akik társszponzorálták a Pro Act néven ismert jogszabálycsomagot (Protecting the Right to Organize Act), amely a Washington Post szerint
a munkavállalói jogok legszámottevőbb kiszélesítését ígérte a New Deal óta.
A javaslat többek közt megkönnyítené a szakszervezetekhez való csatlakozást, megerősítené a szakszervezeteket és az alkalmazottak munkajogi védelmét, és növelné a jogsértő munkáltatókra kiszabható büntetéseket.
Chavez-DeRemer kinevezése mellett állítólag a fuvarozók szakszervezetének (Teamsters) elnöke, Sean O'Brien kardoskodott Trumpnál, aki felszólalt a republikánusok júliusi jelölőgyűlésén is. A Teamsters idén 2000 óta először nem állt be elnökjelölt mögé: ezelőtt mindig a demokrata mellett tették le a voksukat. O'Brien üdvözölte az oregoni politikus kinevezését.
Bár Chavez-DeRemer mellett J. D. Vance alelnök szintén támogatólag viszonyul a szakszervezetekhez, a Republikánus Párt hagyományosan viharos kapcsolatot ápol velük, és éjt nappallá téve harcolt a befolyásuk ellen.
Nem beszélve Trump azon rengeteg kinevezettjéről, akiket szoros szálak fűznek a nagyvállalati szférához.
Érdekes lesz tehát figyelni a szövetségi adminisztrációban tömeges leépítést ígérő Elon Muskék és a közszolgák szakszervezeti jogait védelmébe vevő Chavez-DeRemer közötti küzdelmet. Donald Trump mindenesetre augusztusban még dicsérte Muskot, amiért tömegével rúgta ki a sztrájkoló munkavállalóit – a végső szót pedig ő fogja kimondani az ügyben.
5. Harapófogó az abortusz miatt?
Robert F. Kennedy Jr. egészségügyi és szociális miniszteri kinevezését más okból is megrökönyödéssel fogadták egyes republikánusok, főleg azután, hogy Trump októberben kijelentette, elnökként megvétózna egy országos abortusztilalmat bevezető törvényt. Abortuszellenes csoportok és konzervatív párttársai nem szívesen bíznák ezt a területet Kennedyre, aki a magzat életképességéig támogatja az abortuszhoz való hozzáférést (bár korábban egy 15. héttől érvényes tilalom mellett is síkra szállt, de ezt a nyilatkozatát visszavonta). A konzervatív nézeteiről ismert Mike Pence volt alelnök például a "a modern történelem legabortuszpártibb, republikánus által kinevezett egészségügyi miniszternek" titulálta Kennedyt.
Tudósítások szerint a "Tegyük újra egészségessé Amerikát!" jelszóval kampányoló Kennedyt nem izgatja annyira a terhességmegszakítás kérdésköre, számos területen pedig nyitottnak tűnik a szigorításra – vagy egy keményvonalasabb helyettes kiválasztására –, hogy konzervatív aktivisták és politikusok ne ellenezzék a miniszteri jóváhagyását. Kennedy így több, a Biden-adminisztráció által lefektetett szabályozást elkaszálhat, beleértve a demokraták azon bírósági erőfeszítését, hogy megvédjék a mifeprisztont tartalmazó abortusztablettákhoz való könnyebb hozzáférést, mi több, az életpárti csoportok követelhetik a tabletták postai kézbesítésének betiltását a 19. századi Comstock-törvényre hivatkozva (bár a gyógyszerbiztonsági hivatal akár teljességgel vissza is vonhatja annak engedélyeztetését).
Jóllehet Trump a terhességmegszakítás tagállami hatáskörben történő szabályozása, valamint a nemi erőszakra, a vérfertőzésre és az anya életveszélyére vonatkozó kivételek mellett állt ki,
Ám az abortuszellenes republikánusok és kabinettagok nem biztos, hogy megelégednének a fentebbi intézkedésekkel, és még messzebbre nyomhatják trumpot.
Russ Vought, aki Trump előző ciklusához hasonlóan a költségvetési irodát fogja vezetni és szintén a Project 2025 egyik befolyásos szerzője, rejtett kamerás felvételeken arról beszélt például, ő "teljes tilalmat" szeretne és nem hisz az előbbi kivételekben.
De választásokat is kell nyernünk. Szóval olyan messzire akarok jutni, amennyire csak lehet
- fejtette ki Vought az augusztusban nyilvánosságra került felvételen, hozzátéve, hogy Trump tudatosan határolódott el a Project 2025 néven ismert terv "brandjétől", de ettől függetlenül támogatja azt. Bár J. D. Vance alelnökként beállt a régi-új elnök álláspontja mögé a terhességmegszakításról, korábban ő is helyeselt volna egy országos tilalmat (ahogy egyébként a pornó betiltását is.)
Mindent összevetve tehát számos ideológiai és szakpolitikai konfliktusra számíthatunk Donald Trump második kormányában, ha pedig a 2017 és 2021 közötti tapasztalatokból indulunk ki,
ezek nagy része nem fog zárt ajtók mögött maradni.
Az Egyesült Államok mozgalmas négy év elé néz.
Címlapkép forrása: Chip Somodevilla/Getty Images
