Ébredezik az alvó óriás: ezért bukott ekkorát Kamala Harris?

Sok hispán szavazónak problémája van a fekete jelöltekkel

- jelentette ki Joe Scarborough, a liberális oldalhoz húzó MSNBC műsorvezetője, utalva a hispánok vélt előítéleteire.

MSNBCs Joe Scarborough says that Kamala Harris lost to Donald Trump because blacks and Latinos are sexist and Latinos are racist:A lot of Hispanic voters have problems with black candidatesAl Sharpton says black men are among the most sexist people pic.twitter.com/bDMJNS4Mof

— Ryan (Saavedra) November 6, 2024

Nőgyűlölet és szexizmus, ezek miatt

- felelte Sunny Hostin az ABC The View című adásában, miközben műsorvezetőtársa, Alyssa Farah Griffin arról beszélt, hogy mi lehetett Donald Trump sikerének titka a latinók között, hiszen Texas egyik 97%-ban hispán, határmenti megyéjét több mint egy évszázad után először nyerte republikánus elnökjelölt.

NEW: The View's Sunny Hostin says people pic.twitter.com/8PgmPxeyyv

— Unlimited (L's) November 7, 2024

A ti számlátokra írható mindaz, ami ezután a vegyes státuszú családotokkal, illetve a feleségetekkel, húgotokkal és az abuelátokkal történik

- üzente a papírok nélkül Egyesült Államokban élő rokonokkal rendelkező latino férfiaknak Joy Reid, az MSNBC politikai kommentátora, mivel számottevő hányaduk a tömeges deportálásokat ígérő Trumpra szavazott.

You own everything that happens to your mixed-status families.Joy Reid scolds Latino men who voted for Trump. pic.twitter.com/1px45UHtqG

— Mediaite (@Mediaite) November 8, 2024

A közösségi médiában eközben egyes demokrata szimpatizánsok mémeket osztottak meg az "érdekükkel ellentétesen" voksoló latinókról, mondván, nem fogják bánni, ha ezután Trump kitoloncolná őket, amit szerintük csak saját maguknak köszönhetnek.

röviden, a hagyományos és a szociális médiában a liberálisok egy része a hispánokat, továbbá a vélt rasszizmusukat és szexizmusukat okolta a demokrata Kamala Harris kudarcáért,

elfeledve, hogy elvileg a politikusok szolgálják a választóikat, és nem fordítva.

Ami elképesztő, hogy ez a liberálisoktól jön. És elgondolkoztat, vajon az emberek végig ezt gondolták rólunk?

- reagált a Pod Save Americának adott interjújában a demokrata kötődésű Carlos Odio, a hispánokra fókuszáló EquisLabs kutatócég alapítója, aki Barack Obama Fehér Házában dolgozott.

Az önmagában egy vitát igénylő kérdés, hogy mennyire etikus a demokraták holdudvarához tartozó médiaszemélyiségektől egy 65 milliós társadalmi csoportra bűnbakként mutogatni, illetve ez a hozzáállás cserébe miképp roncsolhatja a párt megítélését és jövőbeli esélyeit a hispánok körében. Természetesen az "észak", az El Norte spanyolajkú közösségei sem mentesek egyáltalán a rasszizmustól vagy a szexizmustól, ahogy a latin-amerikaiak sem, viszont meg kell jegyezni, hogy a szomszédos Mexikó épp pár hónapja választotta meg első női elnökét, és a latin-amerikai országok felét vezette már nő, de az Egyesült Államokat nem.

De nézzük inkább, mivel érdemelték ki a "kritikát" a latinók: hogyan szavaztak idén, és miért?

A latinók vagy hispánok a 335 millió lakossal rendelkező Egyesült Államok legnagyobb, 65 milliós kisebbsége, a népesség közel 20%-át teszik ki. A latino megnevezés alapvetően bármely latin-amerikai országból, míg a hispán a spanyol anyanyelvű államokból származókra vonatkozik, ám legtöbbször felváltva használják őket. Bár ez vita tárgya, külön etnikai csoportnak minősülnek, nem rassznak, hiszen bármilyen bőrszínű; fehér, fekete vagy többrasszú hispánokról is beszélhetünk. Az amerikai latinók száma dinamikusan növekszik, 25 év alatt közel megduplázódott a számuk. Ennek ellenére a politikai részvételük csekély, így nem csoda, hogy "alvó óriásként" szoktak hivatkozni rájuk: 2020-ban 53,7%-uk voksolt, ami rekordmagasnak számított, de még mindig jócskán elmarad a fehérek 71, vagy a feketék 63%-os elnökválasztási részvételétől.

Felébredt az alvó óriás?

A 2024-es elnökválasztás jobbratolódást hozott az egész Egyesült Államokban. Bár az eredmények végleges összesítésére még várnunk kell, Nate Silver legutóbbi becslése szerint Donald Trump 49,9%-os országos szavazatarányra számíthat, ezzel 1,4 százalékpontot vert a demokrata Kamala Harrisre (48,5%). A szavazatkülönbség 2020-hoz képest

6 pontos elmozdulást jelent a republikánusok felé,

amit jól szemléltet, hogy a megyék legalább 90%-a tolódott jobbra a négy évvel korábbihoz viszonyítva.

From New York to the Rio Grande Valley, across big cities like Miami and San Francisco, in college towns and subdivision-dotted exurbs, the US electorate this year shifted unmistakably rightward https://t.co/CnWrGJLNCJ

— Bloomberg (@business) November 8, 2024

A New York Times elemzése szerint ez ugyanúgy vonatkozik a városi, elővárosi és vidéki területekre is. A lap azt is kimutatta, Harris vereségében közrejátszhatott, hogy

a 2020-as rekordmagas részvételt követően a demokrata nagyvárosi szavazók egy része otthon maradhatott, miközben Trump növelni tudta a támogatói számát.

Előzetes becslések alapján országosan közel 4 millióval többen ikszeltek Trump mellé, mint négy éve, ezzel párhuzamosan pedig a demokraták elveszítettek legalább 5,5 millió szavazót.

So far, with 95% of the votes counted, all 50 states have shifted red since 2020. New York, New Jersey, Florida, California, Massachusetts, and Illinois shifted the most. pic.twitter.com/ZKAqTAxMMC

— Andy (May) November 10, 2024

A republikánusokhoz való fordulásból idén a hispánok bőven kivették a részüket, ez azonban három okból kifolyólag nem mindenkit ért meglepetésként.

• A latino választókat nem lehet uniform tömbként kezelni, a preferenciáikat többek közt befolyásolja a bevándorló státusztól való távolságuk (dióhéjban, minél kevesebb ideje lakik valaki az Egyesült Államokban, annál valószínűbb, hogy demokrata) és nemzeti származásuk (a főleg Floridában élő kubai-amerikaiak túlnyomó részben republikánusokra szavaznak, míg a Puerto Ricó-iak és a mexikóiak inkább a demokraták felé hajlanak). Ahogy a legtöbb bevándorló csoportnál lenni szokott, a még kevésbé bevésődött politikai identitásuk következtében, és amiatt, hogy gyorsan növekedésben lévő, évente 1 millió új szavazóval bővülő csoportról van szó, korábban is "billegőbb" szavazóknak minősültek, a fehéreknél vagy feketéknél nagyobb kilengéseket produkálva az elnökválasztásokon.

Egyébként léteztek stabil demokrataként szocializálódott latinók is, ide tartoztak a texasi-mexikói határ, a Rio Grande folyó mentén élő spanyolajkúak. Itt rengeteg olyan latino él, akik nem bevándorlóként érkeztek Amerikába: az 1846-48-as mexikói-amerikai háborút követő mexikói területvesztés által "nem ők lépték át a határt, hanem a határ őket". A dél-texasi Starr megyében, ami 97%-ban hispán, de a többség fehér amerikaiként tekint magára, 1892 óta nem nyert republikánus elnökjelölt – egészen 2024-ig. A gazdaságra és határbiztonságra fókuszáló Donald Trump 57%-41% arányban vitte a megyét, ám a latino identitásra apelláló demokraták nem mondhatják, hogy nem figyelmeztették őket: 2020-ban már csak 52%-ot zsebeltek be, miközben 2016-ban 79%, 2012-ben pedig még 86% voksolt a demokrata elnökjelöltre. Tudósítások szerint a republikánusok óriási erőforrásokat öltek a konzervatívabb dél-texasi megyék átfordításába, míg a demokraták látszólag a startvonalnál feladták a küzdelmet.

• Óva intő jelként szolgálhatott (volna) az is a demokrata kampánystáb számára, hogy

  noha Joe Biden 2020-ban országosan jelentősen javított, a hispánok körében alig mozdult szavazataránya.

  Miközben a latinók 71%-a Barack Obamára szavazott 2012-ben, 2016-ban pedig 65,5%-uk Hillary Clintonra, Biden mindössze 65,7%-ot szerzett közöttük Donald Trumppal szemben. (Ez részben választ adhat arra a cikk eleji kérdésre is, hogy a latinók hajlandók-e egy fekete vagy női politikusra szavazni). Egyes demokraták a visszaesést ekkor egyfajta aberrációként fogták fel, mondván, a koronavírus-járvány által leginkább sújtott vendéglátási szektorban felülreprezentált latinók csak átmenetileg büntetik a lezárások mellett síkra szálló Bidenéket. A Times egyébként úgy kalkulált, a demokraták 2016 és 2020 között kizárólag két, egymást átfedő típusú megyében nem javítottak az eredményeiken: a jelentős latino és a legalacsonyabb végzettségű lakosokkal bíró megyékben. (Az átfedés oka, hogy 2019-ben az amerikai latinók mindössze ötöde rendelkezett legalább alapszakos diplomával, miközben a feketék negyede, a fehérek 40%-a mondhatta el ezt magáról.)

• 2020 óta a közvélemény-kutatások szintén egyre-másra mutatták azt, hogy a demokraták esnek vissza a hispánok és az afroamerikaiak körében.

  A Split-ticket szerzője, Adam Carlson által készített és általunk is használt kutatási összesítés végül legfeljebb 3 százalékpontos eltérést mutatott csak az AP VoteCast adataitól, így egyelőre elmondhatjuk,hogy a pollok helyesen jelezték előre az egyre felgyorsuló "faji átrendeződést" (bár érdemes kivárni a mértékadónak tartott Pew Research Center adatait). A választás előtt elsősorban a New York Times/Siena College felmérései sejtették, hogy Joe Biden támogatottsága óriási ütéseket kapott a színesbőrűek körében, kifejezetten a diploma nélkülieknél, akiket a kutatócégek jobb híján a "munkásosztállyal" szoktak azonosítani. Ennek tükrében nem foghatjuk (kizárólag) az utolsó pillanatban beugró Kamala Harris alelnökre azt, ahogy a demokraták idén teljesítettek.

Ez történt idén

Mielőtt a 2024-es adatokra pillantanánk,

érdemes leszögezni, hogy előzetes adatokról beszélünk.

Az exit pollok eredményeit alapvetően óvatossággal kell kezelni, így a megbízhatóbb Pew Research Center validált választói kimutatásának hiányában az Edison Research exit pollját az AP VoteCast számaival átlagoltuk, hogy képet kapjunk az idei tendenciákról.

Ezeket fejben tartva az adatok valóban azt mondatják, hogy

Donald Trump jelentősen javított a latinók közötti szavazatarányán, négy év leforgása alatt mintegy 18 pontos elmozdulás történt a republikánusok irányába.

Trump a hispán szavazók 44%-át győzte meg, miközben Harrisre mindössze 53,5% voksolt. A demokraták számára ez óriási visszaesés, ahogy említettük, 2016-ban és 2020-ban a hispánok csaknem kétharmada rájuk voksolt, míg 2012-ben 71% Obamát választotta.

Ha a szavazatkülönbséget nézzük, szintén egyértelmű a tendencia:

a legutóbbi, 2012-ben mért 44 százalékpontos csúcsról elképesztő alacsonyra, 9,5 pontra olvadt a demokraták előnye.

Érdekes, hogy ezzel párhuzamosan egyébként a feketék között is kissé visszaesett Joe Biden és Kamala Harris pártja: 2020-hoz képest az afroamerikaiak 11 ponttal mozdultak el jobbra, bár 2024-ben még így is a demokratákra szavazott legalább 10-ből 8 fekete amerikai. A fehérek között eközben többnyire tartotta magát a Harris-kampány, sőt, Biden csak az ő körükben javított 2016-hoz képest.

Na, de akkor a latino férfiakra kenhető a republikánus győzelem, ahogy Joy Reid mondta a cikkünk elején? Ha győzelem nem is, a jobbra tolódás dinamikája részben igen – de ez sem a semmiből jött, mivel az elmúlt három ciklus során folyamatos demokrata eróziót láthattunk, különösképp a férfiak esetén.

Ha a rassz és nemi alapú bontást nézzük, egyből feltűnő, hogy

valószínűleg évtizedek óta először szavazott a latino férfiak többsége republikánus elnökjelöltre,

hiszen Trump 2024-ben 4,5 százalékponttal nyerte ezt a csoportot az előzetes adatok szerint. Ez 2020-hoz képest rendkívül hatalmas, közel 25 pontos elmozdulást jelent, 2016-hoz viszonyítva pedig több mint 38 százalékpontosat. Azonban a latina nők sem maradtak helyben: Kamala Harris 22 pontos előnnyel nyerte őket, ami Biden számaival összevetve majdhogynem 10 pontos visszaesés, a csökkenés mintegy 20 százalékpontra rúg Clintonhoz képest. Összességében tehát a hispán férfiak gyorsabb tempóban pártoltak át Trumphoz, ám a nők körében ez ugyanúgy megfigyelhető, csak kisebb mértékben.

A nemi eltérés egyik következménye, hogy a három faji/etnikai csoport közül a spanyolajkúaknál nyílt a legszélesebbre, 26,5 pontosra a nemi szakadék, miközben 2016-ban még náluk volt a legkisebb. Az úgynevezett gender gap egyébként a feketék körében is nőtt, hiszen az afroamerikai férfiak körében is hódított a republikánus zászlóvivő, elszipkázva a voksaik legalább negyedét-ötödét. Így a feketék nemi szakadéka 19 pontra nőtt, míg a fehérek között mindössze 14,5 volt. Ha az ábra bal alsó sarkára pillantunk, észrevehető, hogy Harrisnek egyetlen demográfiai csoportban, a fehér nők körében sikerült javítania Biden négy évvel ezelőtti teljesítményén.

Ők tehetnek mindenről?

De vegyük komolyan, és tegyük próbára azt az ellentmondásos feltételezést, miszerint Trump kizárólag a latinóknak köszönheti a győzelmét. A rendelkezésünkre álló, nem végleges adatok alapján megpróbáltuk kiszámolni, hogy

változtatott-e volna az eredményen, ha az összes latino szavazó Harris mellé húzta volna az ikszet.

Mivel az amerikai elnökválasztás az elektori kollégiumnak hála a billegő államokban dől el, és ezek közül mindegyiket Trump söpörte be, a csatatérállamokban élő, választójoggal rendelkező hispánok arányából indultunk ki. Bár ez természetesen nem valószerű, az egyszerűség kedvéért úgy kalkuláltunk, hogy minden államban 55%-os a latinók részvétele, ami reálisnak, de nagyvonalúnak mondható a 2020-as rekordmagas, 53,7%-ot elérő országos részvételük után – főleg úgy, hogy az országos részvétel idén pár százalékkal el fog maradni a négy évvel ezelőttitől. A feltételezett részvétel és a leadott voksok mennyisége alapján minden államban megbecsültük a hispán szavazók számát, majd az állami exit pollok és a demokraták felé hajló Unidos US felméréseinek átlagából kikövetkeztettük, hány latino voksolhatott Trumpra.

Ezt a billegő államokban kialakult szavazatkülönbségekkel összevetve elmondhatjuk, hogy

csak wisconsin és Nevada fordult volna át Harris javára, még akkor is, ha az összes urnákhoz járuló latino, nő és férfi rá szavazott volna a csatatérállamokban.

A demokrata alelnök számára a harmadrészt hispán lakosú Nevada 6, illetve a középnyugati Wisconsin 10 elektori voksa azonban vigaszdíjnak is kevés lett volna, nemhogy a győzelemhez. Harris ez alapján 242, Trump pedig 296 elektort gyűjtött volna, ami ugyanúgy az exelnök diadalát hozta volna, hiszen a győzelemhez 270 elektor szükséges.

Bár mindez csak egy feltételezéseken és előzetes adatokon alapuló kezdetleges modell, arra hasznos, hogy legalább megkérdőjelezze ezt az abszurd narratívát, miközben országszerte, szinte valamennyi demográfiai csoportban több támogatóra tett szert a volt elnök. 

És miért voksolt ilyen sok latino Trumpra idén?

Az egyik hosszútávú elméleten túl (miszerint az amerikai társadalomba egyre inkább betagozódó bevándorlók politikai preferenciái a többséghez kezdenek hasonulni)

a gazdaság állhatott a középpontban,

hiszen a latino családoknál átlagosan véve több az éhes száj, de alacsonyabb a jövedelmük. Az átlagnál nagyobb háztartásokban élő, túlnyomórészt munkásosztálybeli hispánokat durvábban sújtotta a covid után elszálló infláció és az élelmiszerárak emelkedése: már 2018-ban 20 ezer dollárral maradt el a spanyolajkú háztartások összesített mediánjövedelme a fehér háztartások mediánjától, a latino családok vagyona pedig a fehérek egynyolcadával (!) ért fel. Rengetegen úgy érezték tehát, hogy miközben a Biden-adminisztráció a gazdaság valóban jó makromutatóit szajkózza (és dollármilliókkal támogatja Ukrajnát vagy Izraelt), nekik egyre kevesebb élelmiszerre futja a pénztárcájukból, de a dühük nem érdekli a demokratákat.

Kiemelhető továbbá a bevándorlás is, Trump egyik legfőbb kampánytémája. A hispánok több riportban felróják a demokratáknak, hogy évtizedek óta csak ígérgetik az állampolgársághoz vezető utat a papírok nélkül országban tartózkodó bevándorlóknak, mindhiába. Ráadásul az, hogy a Biden elnöksége alatt érkező rekordmennyiségű bevándorló egy része legális státuszhoz juthatott menedékkérelmek nyomán, szintén azt az érzést táplálta, hogy az évtizedek óta Amerikában dolgozó papír nélkülieket "beelőzték a sorban."
Ami pedig Trump bevándorlásellenes szólamait illeti, a Times felmérése szerint a latino szavazók csupán egyharmada véli úgy, hogy ez ellenük szól, 40% pedig azt mondja, túl komolyan veszik az emberek Trump szavait (55% szerint indokolt a felháborodás). Egyszóval a hispánok többsége az újonnan érkező illegális bevándorlókhoz köti az exelnök retorikáját, és ugyanakkora arányban támogatják a határszigorítást, mint mások. A Cook Political Report októberben azt találta, a latino férfiak felülreprezentáltak azok között, akik nem kedvelik Trump stílusát, de a politikáját igen.

A teljes képhez hozzátartozik emellett a demokrata választók összetételének megváltozása, az Obama-koalíció "összeomlása", hiszen a párt egyre csak a diplomásokra és tehetősebbekre támaszkodik. 2008-ban a Demokrata Párt még megnyerte a felsőfokú végzettség nélküliek és a legkevesebbet kereső választók többségét, 2024-re azonban mindkét csoportban a republikánusokra szavaztak többen. Mondhatni, Trump először a fehér munkásosztályt szalámizta le a demokratákról, idén pedig a színesbőrű alsó- és középrétegekkel folytatta, épp úgy, ahogy azt Patrick Ruffini tavalyi kötete előrejelezte. (Erre reagált úgy Bernie Sanders szenátor múlt héten, hogy a demokraták magára hagyták a munkásosztályt, és a gazdasági, illetve a kulturális elit pártjává váltak.)

Hard to overstate just how rapid the changes in US party coalitions have been.The Democrats are now the party of high education *and* high income voters. Just 12 years ago, the inverse was true.On these terms, the Trump coalition was closer to Obama 2008 than the Harris one! pic.twitter.com/7GqqT8G7rb

— Patrick (Flynn) November 7, 2024

A kevésbé tehetős latinók jobbra tolódása viszont erősen köthető Trump populizmusához és utánozhatatlan karakteréhez, a politikus 2029-es nyugdíjba vonulása ezáltal problémát okozhat a republikánusoknak, hiszen kérdőjeles, ki tudná ismét összeragasztani vagy netalántán bővíteni az idén – gazdasági frusztráció miatt – úgy-ahogy egységbe kovácsolt koalíciót.

Érdekes egyébként, hogy az országos szavazattöbbség republikánus elnökjelöltként való megszerzésére Trump előtt legutóbb pont a volt texasi kormányzó, George W. Bush volt képes 2004-ben, aki kísértetiesen hasonló, ugyancsak 44%-os szavazatarányt ért el a latinók között (lásd a fentebbi ábránkat). Nem Trump tehát az első republikánus, aki jól teljesít a hispánok körében, a különbség annyi, hogy azóta közel megduplázódott a spanyolajkú választók aránya.

A republikánusok jövőbeli sikere és kormányzásuk tartóssága tehát a latinók közötti szereplésükön is múlhat,

miközben a demokraták amiatt aggódhatnak, hogy hosszabb távon Texas és Florida nélkül hogyan tudnának egyáltalán nyerni, a déli államok lakosságát duzzasztó, míg a rozsdaövezetet, New Yorkot és Kaliforniát negatívan érintő belföldi migrációs trendek tükrében. (Az elektori voksok kiosztását lakosságarányosan felülbírálják 10 évente.)

A történelem ismétlődésében azonban a tiszta lappal induló demokraták is reménykedhetnek, hiszen épp a 2004-es választás után robbant be a zöldfülű szenátor, Barack Obama, és ért el kiemelkedő támogatottságot a latinók körében. Meglátjuk, mennyire bizonyul "ruganyosnak" a latinók szavazata 2028-ban, és megszilárdítják-e magukat a republikánusok, vagy a demokraták tanulnak az elmúlt évek hibáiból, és megfordítják-e a rájuk nézve kedvezőtlen tendenciát.

Címlapkép: Egy kampánytábla a választás napján, 2024. november 5-én a houstoni BakerRipley Ripley House-ban. Címlapkép forrása: © 2024 Yi-Chin Lee / Houston Chronicle via Getty Images