Ennyit a békepárti politikáról?
Lassan kezd világossá válni, kik lesznek azok, akik Donald Trump elnököt nemzetbiztonsági, külügyi és védelempolitikai döntéshozókként segítik majd a következő négy évben.
Amit eddig tudni, az, hogy
- várhatóan Pete Hegseth, a Fox News műsorvezetője, gárdista őrnagy lesz a védelmi miniszter.
- Várhatóan Marco Rubio floridai szenátor lesz a külügyminiszter.
- Mike Waltz ezredes, floridai kongresszusi képviselő lesz Trump nemzetbiztonsági tanácsadója.
- Elise Stefanik, a Képviselőház republikánus konferenciájának elnöke lesz az Egyesült Államok ENSZ-követe.
Néhány vezetőről még nincs hivatalos, végleges döntés (pl. Rubio), illetve még a törvényhozásnak is jóvá kell hagynia Trump jelöltjeit, amivel kapcsolatosan nem valószínű, hogy lesz fennakadás, hiszen a Szenátusban és a Képviselőházban is republikánus többség lesz.
mind a négy emberről többé-kevésbé elmondható, hogy a Republikánus Párt hagyományosabb, neokonzeratívként emlegetett szárnyához tartoznak.
Ez azt jelenti, hogy többnyire szorgalmazzák Amerika aktívabb fellépését a barátságtalan országokkal szemben és azt szeretnék, ha az Egyesült Államok hathatósabban kiállna nemzetközi szövetségesei mellett.
A Közel-Keleten sokkal veszélyesebb helyzet jöhet
A legmarkánsabb vélemények Izrael, Irán és a Közel-Kelet viszonylatában figyelhetők meg:
mind a négy politikus szeretné, ha az Egyesült Államok szigorúbban fellépne Irán ellen, illetve hatékonyabban támogatná Izrael államot.
Pete Hegseth kijelölt védelmi miniszter például 2020-ban, a Kászim Szulejmáni megölése kapcsán kirobbant krízisben úgy fogalmazott: Amerika csak „rugdossa az üres dobozt” Iránnal kapcsolatosan, elkerülhetetlen a háború a perzsa állammal.
Hegseth nyílt szószólója volt ekkor annak, hogy az Egyesült Államoknak katonai csapást kellene mérnie Irán energetikai létesítményeire, nukleáris kutatási központjaira, katonai bázisaira és más, fontos infrastruktúrára.
Marco Rubio, Mike Waltz és Elise Stefanik hozzá hasonlóan határozott fellépést támogatnak Iránnal szemben, Rubio 2016-ban még kritizálta Trumpot is amiatt, hogy nem elég elkötelezett szövetségese a zsidó államnak, a mostani konfliktus kapcsán pedig
azt szorgalmazta, hogy Izrael támadja meg Iránt olyan katonai erővel, mint ahogy az Egyesült Államok támadna meg egy másik országot, ha területét ilyen csapássorozat érné.
Rubio korábban egyébként amellett is érvelt, hogy Amerikának engednie kellene Izraelt, hogy Irán nukleáris létesítményeit lője.
Waltz hasonló állásfoglalást vett fel korábban:
a képviselő az idén októberi iráni támadás kapcsán is azon a véleményen volt, hogy Izraelnek Irán atomlétesítményeit és energetikai létesítményeit kellene bombáznia.
Stefanik pedig már májusban egyértelműen beszélt arról, hogy Trump mit tervez a Közel-Keleten:
Az Egyesült Államok készen áll Donald Trump visszatérésére és az Irán elleni MAXIMÁLIS nyomásgyakorlási kampányra”
– mondta ekkor az izraeli törvényhozás, a Kneszet előtt.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy Amerika (vagy akár Izrael) háborúba menne Iránnal, de
- a jelenleg Libanonban és Gázában, illetve limitáltan Szíria és Jemen ellen zajló izraeli katonai akciók kiterjesztése várható (a különféle tűzszüneti javaslatokat pedig szinte biztosan el lehet felejteni),
- az Egyesült Államok aktívabban kezdi támogatni majd Jeruzsálemet: teljes mértékben reális, hogy az amerikai légierő akár beszálljon Izrael oldalán a Libanon és Szíria területe ellen mért légicsapásokba,
- a következő négy évben a legjobb esetben is pengeélen fog táncolni egy háború Irán és Izrael, Amerika közt.
Donald Trump első elnöki ciklusa alatt is elkötelezett támogatója volt Izraelnek és ellenséges hatalomként tekintett Iránra. 2019-ben és 2020-ban kis híján háborúba is ment egymással Amerika és a perzsa állam: Donald Trump állítólag a levegőből hívta vissza a vadászgépeket öt évvel ezelőtt.
Széljegyzeten érdemes megjegyezni: a Biden-kormányzatot a demokrata szavazók nagyon élesen kritizálták Izrael támogatása miatt, ezért az amerikai vezetőnek tojáshéjon lépdelve kellett eljárnia az ügyben. Trumpnak nincsenek ilyen aggályai.
A nagy rivális: Kína
Szintén hasonló állásponton van a négy jelölt Kínával kapcsolatosan:
az ázsiai nagyhatalom komoly ellenfél, az Egyesült Államoknak mind gazdasági, mind katonai eszközökkel szigorúbban kell fellépnie Kína ellen.
Rubio például az „évszázad fenyegetésének” nevezte korábban Kínát, 2020-ban pedig szankciós listára is vette az amerikai politikust az ázsiai állam. Mike Waltz pedig azon az állásponton van, hogy
minél hamarabb be kell fejezni az ukrajnai háborút és a Közel-Keleten is békét kell teremteni, hiszen az Egyesült Államoknak Kínára kell fókuszálnia.
Pete Hegseth pedig alig egy hónapja arról beszélt, hogy Kína „Amerika ellen épít hadsereget” és hogy „le akarják rohanni Tajvant,” hogy hosszabb távon
világhatalomra tegyenek szert.”
Elise Stefanik mindeközben
azzal vádolta meg Kínát, hogy egyetemi kampuszokon kémhálózatokat működtetnek Amerikában és beavatkoznak az amerikai választásokba.
Trump maga azt kommunikálta korábban, hogy „60%-os” vámot fog kivetni a kínai kereskedelmi cikkekre, ami természetesen az amerikai vállalatoknak is elég komoly érvágás lenne, hiszen a kínai termékek az amerikai ipar, energiaszektor, kiskereskedelem, szolgáltatási hálózat fontos részét képezik. Emellett várható az is, hogy az amerikai távol-keleti katonai jelenlét erősödni fog, Tajvanba pedig (még jobban) ömleni kezdenek majd az amerikai fegyverek.
Peking reakciója minden bizonnyal az lesz, hogy megpróbálnak olyan intézkedéseket hozni, melyekkel Amerikát is meg tudják ütni olyan szinten, ahogy nekik fájnak a Washingtonból érkező döntések. Az, hogy Kína és Amerika közt elmérgesedik a viszony, ahogy történt ez az első Trump-kormány alatt, szinte készpénznek vehető. Az is biztos, hogy a világkereskedelem alakulására mindez erősen negatív hatással lesz.
Mi lesz Ukrajnával?
Mára világossá vált, hogy kétféle béketervet fontolgat Donald Trump Ukrajna kapcsán:
- elengedik Kijev kezét, Oroszország megtarthatja az „annektált” megyéket, aztán legalább átmenetileg vége a háborúnak.
- A minszki egyezmények felelevenítése: autonóm zónák létrehozása Ukrajnában, melyeket európai békefenntartók ellenőriznének.
Trump jelöltjei ebben a kérdésben többnyire inkább a háború lezárását sürgetik, mintsem Ukrajna hathatós támogatását, ez viszont nem jelenti azt, hogy oroszország győzelmét akarják látni.
Marco Rubio például azon az állásponton van, hogy a háború mindenképpen béketárgyalásokkal fog véget érni, ezért ezt kellene inkább szorgalmazni Ukrajna – szerinte irreális – katonai győzelme helyett. Természetesen Rubio többször hangsúlyozta: olyan békét kell kicsikarni, ami inkább Ukrajnának kedvez.
Mike Waltz áttolná Ukrajna felelősségét Európára: szerinte nem elsősorban Amerika feladata lenne, hogy megoldjon egy európai problémát, amikor ennél sokkal komolyabb kihívásokkal (pl. Kína) is szembe kell néznie az Egyesült Államoknak.
Elise Stefanik abszolút nem kezeli prioritásként Ukrajnát, annyit tudni róla, hogy a legutóbbi, 61 milliárd dolláros támogatási csomag ellen szavazott. Hegseth hozzá hasonlóan gondolkodik: szerinte a „wokeság” sokkal nagyobb probléma most Amerikában Ukrajna kérdésénél.
Aki miatt Ukrajnának aggódnia kell, az JD Vance, Donald Trump alelnök-jelöltje:
az amerikai politikus szeptemberben gyakorlatilag szóról szóra felmondta az orosz béketervet, mint "megoldás" a háború lezárására.
JD Vance szerint Oroszország megtarthatná az elfoglalt területeket, létrejönne egy pufferzóna a frontvonalak mentén, Ukrajna semlegességet fogadna és nem lehetne NATO-tag.
Dél-Amerikában is komoly lehet az aggodalom
Két olyan ország kerülhet még ismét a radarra, amellyel a Biden-kormány szinte egyáltalán nem is foglalkozott:
- Venezuela
- Kuba
A kérdésben Marco Rubio érintett a leginkább, hiszen szülei Kubából emigráltak az Egyesült Államokba, maga a politikus mind a kubai kommunista vezetést, mind Venezuela Chavez-éra óta tartó berendezkedését hevesen kritizálja.
A 2019-es venezuelai hatalomátvételi kísérlet során Rubio például nyíltan beállt Juan Guaidó ellenzéki vezető mellé és arra szólította fel a hadsereget, hogy fogjanak fegyvert az ország vezetője, Nicolas Maduro ellen.
A Biden-érában keményen kritizálta a demokrata vezetést azért, mert ismét tárgyalni kezdtek Maduróval, szerinte az idei választást is teljesen egyértelműen elcsalta a szocialista vezetés. A politikus világosan azon az állásponton van, hogy Nicolas Maduro illegitim vezető, el kell mozdítani Venezuela éléről.
Az Egyesült Államok 25 millió dollárt kínál Maduróért és Diosdado Cabellóért. Segíthet Ön is abban, hogy Maduro és Cabello az amerikai szövetségi büntetés-végrehajtási rendszer vendégei legyenek!
– írta ki X-oldalán a politikus júliusban.
Jelenleg kétségkívül Rubio az egyik leghangosabb szószólója az USA dél-amerikai intervenciója mellett, így teljesen reális, hogy Trump elnök is nagyobb figyelmet fordít majd erre a régióra, a térség szocialista, kommunista vezetői pedig talán egy kicsit óvatosabbak lesznek majd.
Összegzés
Donald Trump olyan embereket iktat be fontos nemzetbiztonsági, külügyi és védelmi pozíciókba, akik egyáltalán nem sorolhatók bármilyen „izolacionista” vagy „Amerika First” táborba. Pete Hegseth talán az egyedüli kivétel, aki a „wokeságot” tartja Amerika legnagyobb problémájának, de ez nem jelenti azt, hogy a várható védelmi miniszter nem akar törődni az ország külpolitikájával.
Pete Hegseth feladata várhatóan az lesz, hogy ütőképesebb haderőt faragjon Amerikában, és száműzze a republikánusok által régóta sérelmezett „érzékenyítési” gyakorlatokat az amerikai fegyveres szervezetekből.
Az amerikai haderő pedig így az ország védelme mellett nemzetközi kihívásokkal is jobban birkózhat meg a republikánus remények szerint.
Mindezek mellett:
- A Közel-Keleten várhatóan sokkal veszélyesebb helyzet jön: Izrael aktívabb lehet a térségben az Irán ellen zajló katonai műveletek koordinálásában, pengeélen fog táncolni egy Irán elleni nagy háború.
- Kína és Amerika viszonya várhatóan tovább mérgesedik.
- A Trump-adminisztráció várhatóan nagyobb fókuszt helyzet majd Dél-Amerikára, kivált Venezuelára, amíg Marco Rubio a csapatban van, legalábbis mindenképp.
- Ukrajna jövője erősen kérdéses: Trump emberei gyorsan le akarják zárni a háborút, de továbbra is kérdéses, hogyan. Még mindig nem prezentáltak olyan forgatókönyvet, ami életképes lehet és Ukrajna érdekeit is figyelembe veszi.
Nagyon úgy néz ki, hogy konfliktusokkal terhelt, veszélyes négy évvel nézünk szembe, annyi "örömünk" lehet, hogy talán a nyílt háborús helyzet fókuszpontja másik kontinensre helyeződik át. Ha sikerül egyáltalán előrelépést elérni az ukrajnai háború lezárása felé - melynek még mindig nincs jele. A következő, netán eszkalálódó konfliktusok globális gazdasági és politikai hatásait pedig egészen biztosan érezni fogjuk, akkor is, ha ezek fókuszpontja Ázsia vagy a Közel-Kelet lesz.
Címlapkép forrása: The White House / Wikimedia Commons
