Modern "űrháború" közepébe érkezik Donald Trump elnökként
Ahogy arra már több korábbi cikkünkben is utaltunk,
az űrkutatásban érdekelt országok az elmúlt évek során egyre határozottabban igyekeznek kiterjeszteni befolyásukat a világűrre is.
Míg a hidegháború idején a világrend két abszolút vezető hatalma, az Egyesült Államok és a Szovjetunió feszült egymásnak a világűrben is, addig mára egyre több ország vált érdekeltté abban, hogy saját űrprogramot indítson.
Tavaly nyár végén India a Csandraján-3-as küldetésével világtörténelmet írt, ugyanis a Föld nemzetei között elsőként sikerült a Hold déli-pólusának közelében landolnia, ezzel pedig India lett a negyedik ország, aki sikeresen hajtott végre leszállást az égitesten. Az indiai misszió célja egyébként a potenciálisan a felszín alatt rejtőző víz felkutatása volt, amely egy jövőbeli, tartós holdbázis létesítése miatt kulcsfontosságú területe az űrkutatásnak.
India holdraszállása azért is volt annyira emlékezetes, mert a nagy siker éppen az űrkutatás korábbi úttörőjének, Oroszországnak ugyanezen a területen bekövetkező kudarca után pár nappal történt meg. 2023 augusztusában az oroszok is megpróbálkoztak egy leszállással a Hold déli pólusán, azonban a Luna-25 nevű űrszonda műszaki hiba miatt a Hold felszínébe csapódott.
: touched down to the moon and started its 14 day long journey to explore the moon surface #Chandrayaan3
— News (IADN) August 24, 2023
Moszkva a végül sikertelen Luna misszióval 47 év után tért volna vissza a Hold felszínére. A szovjet idők során az ország sokáig abszolút vezető volt az űrkutatás terén: ők dolgozták ki a többfokozatú rakéták pontos működési elvét (a szovjet tudós, Ciolkovszkij a rakétatudomány egyik atyjának tekinthető), 1957-ben pályára állították az első ember alkotta eszközt, a Szputnyik-1-est a Föld körül, 1961-ben pedig embert is küldtek az űrbe, ezzel nem kis fejtörést okozva az amerikaiaknak, akik jelentős lemaradásban voltak hozzájuk képest akkortájt. Később persze a Szovjetunió gazdasági hanyatlásával és a hidegháború végének közeledtével Amerika utolérhette őket.
Oroszország "lassú, de egyenletes", űrkutatásban tapasztalható hanyatlásával párhuzamosan
Kína lépett elő, a világ egyik legjelentősebb űrnagyhatalmává.
A távolkeleti ország az elmúlt években sikert sikerre halmozott a területen, amivel már az Egyesült Államok hegemóniáját is veszélyeztetik.
Idén nagy port kavart a hír, hogy a kínai holdprogram kereteiben a Csang-o-6-os űrszonda először sikeresen landolt a Hold tőlünk távolabb eső „sötét oldalán”, majd néhány héttel később világelsőként sikerült onnan kőzetmintákat is hazahozniuk.
Shenzhou-19 spacecraft docks with Tianhe module of Tiangong Space Station, astronauts set to enter. Shenzhou-18 crew ready to welcome them. Full HD: https://t.co/4tiLayxWP6
— CNSA (Watcher) October 30, 2024
A látványos, médiában is nagy sikert befutó leszállások mellett a jövő nagy technológiai újításának számító, globális internetelérést biztosító műholdak terén is kihívóra talált Amerika a távol-keleti nagyhatalom személyében. Az iparágban korábban egyeduralkodónak számított a már jelenleg is 6400 műholdból álló Starlink-flotta, amelyet Elon Musk űripari vállalata a SpaceX üzemeltet. A területen azonban Kína is gőzerővel fejlődik; a Qiafan („Ezer vitorla”) konstelláció kereteiben az ország idén nyáron bocsátotta fel az első műholdakat, amelyek egy 14 ezer műholdat számláló flotta első elemei.
A jövőre nézve pedig még merészebb tervei vannak az ázsiai országnak:
2028-ban szeretnének a Marsról is kőzetmintákat gyűjteni, míg 2030-ban szeretnének embereket küldeni a Holdra.
Kína sikerei azért is kivételesek, mert míg más országok sok esetben nagyobb űrügynökségekkel, például a NASA-val működnek együtt űrprogramjaikban, addig Kína többnyire különutasként, egymaga indul a világűr meghódítására.
Ennek egyik jó példája Kína saját, 2022-ben elkészült űrállomása, a Tienkung, amely a Nemzetközi Űrállomás (ISS) mellett a másik jelenleg is működő, űrhajósok fogadására alkalmas állomás a világűrben. Kína a 2010-es évek elején még nem zárkózott el ennyire az együttműködésektől az űrpolitika terén. A nevéből sejthetően nemzetközi projektként létesülő ISS-hez is csatlakoztak volna, azonban az Egyesült Államok Kongresszusa 2011-ben megtiltotta a NASA-nak, hogy előzetes engedély nélkül érdemben együttműködjenek kínai partnereikkel, amely magában foglalta az ISS-programból való kizárását is.
Az (űr)versenyben maradásért küzd az USA
A fenti kínai sikereket olvasva egyértelmű, hogy az Egyesült Államoknak fókuszba kell helyeznie a területet, amennyiben lépést akar tartani ázsiai riválisával. Ez egyébként nem csak tudományos, technológiai okok miatt fontos: a világűr meghódítása mögött többek között biztonságpolitikai érdekek is húzódhatnak.
Nem véletlen tehát, hogy Bill Nelson, a NASA igazgatója egyik idei interjújában igencsak kritikusan nyilatkozott Kína űrterveiről:
Úgy véljük, hogy a kínaiak úgynevezett polgári űrprogramjának nagy része valójában katonai program és úgy gondolom, hogy tulajdonképpen egy versenyben vagyunk.
Trump korábbi elnöksége alatt alapvetően támogatta az űrkutatást, ő hozta például újra létre a hagyományosan az alelnök irányítása alá tartozó Nemzeti Űrtanács intézményét, valamint az amerikai Űrhadsereget (Space Force) is.
A Space Review szakújság elemzése szerint egyébként Donald Trump és Kamala Harris hasonlóképp fontosnak tartja a világűr kereskedelmi célú hasznosítását, az innovációt az űrkutatás területén, az új Holdraszállást, valamint általánosan Amerika vezető szerepének megőrzését az űrben.
A különbség köztük inkább a megvalósítás terén jelentős: Harris a Biden-kormányzatban tevékenykedve egyértelműen az együttműködés pártján állt. A globális űrkutatás összehangolásáért létrehozott Artemis-akkordok nevű egyezmény 47 tagjából 38 épp a Biden-adminisztráció idején írta alá a megállapodást. A lap értékelése szerint Trump kisebb hangsúlyt fektetne a szövetségesek szerzésére és inkább egyedül képzeli el a világűr meghódítását.
Musk kisegítheti Trumpot, és fordítva
Ezen magasztos célok eléréséhez pedig Donald Trumpnak kapóra jöhet a választási kampány alatt egyik fő támogatójává előlépő Elon Musk, aki SpaceX nevű űripari vállalatával már így is nagy szerepet vállal az Egyesült Államok űrprogramjában.
A Space Shuttle 2011-es nyugdíjazását követően a NASA, Commercial Crew Programja két magánvállalatot, a SpaceX-et és a Boeinget bízta meg új űrjárművek fejlesztésével. Míg utóbbi vállalat az utóbbi időben finoman szólva sem haladt zökkenőmentesen a projekttel, addig a SpaceX által fejlesztett Crew Dragon űrhajó mára már rendszeresen szállít rakományt és embereket is az ISS-re.
A jelenleg legerősebb rakétának számító SpaceX Starship pedig az új Hold- és Mars-programok központi elemét képzi.
Elon Musks companies received at least $15.4 billion in government contracts over the last 10 years. pic.twitter.com/kYnKxGjuNZ
— Philipp (Heimberger) October 26, 2024
A SpaceX ugyan dollármilliárdokat kap az államtól különböző űripari projektek megvalósítására, gyakran kerül összetűzésbe az amerikai hatóságokkal, például a vállalat rakétáinak környezetkárosító hatásai miatt. Ezekkel kapcsolatban Musk rendszeresen hangoztatja kritikáit is, miszerint a hatóságok gátolják az amerikai űrkutatás fejlődését a korlátozásaikkal. Trump győzelmével könnyen feltételezhető, hogy a pletykák szerint akár a republikánus elnök adminisztrációjában is szerepet kapó
Elon Musk űrvállalatát a jövőben kevesebb hasonló, szabályozói elmarasztalás érheti.
Az Atlantic cikke szerint, rengeteg összeférhetetlenségi problémát szülhet, ha Musk tényleg tanácsadói szerepet kap majd a Trump-kormányban.
Nem láttunk még történelmi példát erre
- mondta a lapnak nyilatkozó űrszakértő, Casey Dreier, utalva arra, hogy Musk személyében a kormányzat egy potenciális, magas rangú tanácsadója egyben annak a vezető űripari vállalat tulajdonosa is lenne, amelyhez az Egyesült Államok ezer szállal kötődik az űrpogramjával.
A lap arra is rámutat, hogy Musk űrtervei gyakran nem csak ambíciózusak, hanem egyenesen irreálisak is lehetnek. Jelen állás szerint a SpaceX 2028-ban szeretné az első ember nélküli leszállását végrehajtani a Marsra, míg
2030-ig bezárólag űrhajósokat is küldene a vörös bolygó felszínére.
Pontosan persze nem lehet előre megjósolni, hogy az egyébként is hirtelen, gyakran drasztikus döntéseiről elhíresült Donald Trump milyen irányba fogja majd elvinni az Egyesült Államok űrpogramját, azonban, ha a már sínen lévő terveken nem változtat nagyot, több mint 50 év után az ő elnöksége alatt térhet vissza az emberiség a Hold felszínére és nagy valószínűséggel a Marshoz is közelebb jut majd Amerika. Ezekhez pedig kétségkívül szüksége van Elon Musk segítségére.
Címlapkép forrása: Chip Somodevilla/Getty Images
