Meglepett, hogy Trump lesz az Egyesült Államok 47. elnöke? Így terítette le a vörös szőnyeget a Demokrata Párt elitje
Globál

Meglepett, hogy Trump lesz az Egyesült Államok 47. elnöke? Így terítette le a vörös szőnyeget a Demokrata Párt elitje

Donald Trump és a Republikánus Párt hatalmas győzelmet aratott az Amerikai Egyesült Államokban. Trump nemcsak az előzetes várakozásokat múlta felül, de az összes csatatérállamot megnyerve, 2004 óta ő az első republikánus jelölt, aki – szemben saját 2016-os és 2020-as eredményével is – az amerikai szavazók többségének támogatását tudhatta magáénak az elnökválasztáson. A győzelem és mértéke azonban mégsem teljesen váratlan, sőt. De vajon milyen – olykor megismételt – hibás döntések vezettek az elsöprő eredményhez, mennyire jelentős összeomlás ez a Demokrata Párt számára, és ki lesz az "ellenállás" vezetője, egy új vízió arca?

Politikai bátorság helyett hübrisz és biztonsági játék

Úgy tekintek magamra, mint egy átmeneti jelöltre.

A kijelentés nem mástól származik, mint Joe Bidentől. És a 2020-as demokrata előválasztási és elnökválasztási kampánya során nem ez volt az egyetlen megszólalás, ami arra utalt, hogy kora miatt egyciklusos elnökségre pályázik.

Nézzék, én hídnak tekintem magam, nem másnak. A vezetők egy egész generációja áll mögöttem. Ők ennek az országnak a jövője

– mondta egy detroiti kampányrendezvényen az akkor 77 éves Biden, éppen Kamala Harris, valamint egy másik szintén visszalépett demokrata előválasztási induló, Cory Booker társaságában.

Joe Biden jobb esetben, nem gondolta komolyan, rosszabb esetben, meggondolta magát.

Azért utóbbi a rosszabb eset, mivel a 2020 óta eltelt idő tapasztalatainak (az afganisztáni kivonulás megítélése, az elszálló infláció, a migrációs helyzet megítélése, az ukrajnai háborúra és a palesztin-izraeli konfliktusra adott válasz megítélése, és nem utolsósorban a politikus egészségi állapotának látványos romlása) éppen az ellenkező álláspontra kellett volna vinnie az amerikai elnököt és stábját, még akkor is, ha eredetileg két ciklusra terveztek volna.

Ebben nagy szerepe volt a Demokrata Párt vártnál jobb 2022-es félidős választási eredményeinek, mely során sikerült megtartani a Szenátust, a Képviselőházban pedig elmaradt a várt „vörös hullám”. A demokraták azonban inkább Biden ellenére, mint Biden miatt értek el meglepően jó eredményeket. Az elnök gyenge, 40 százalék körüli támogatottsága mellett a The New York Times 2022-es kutatása szerint megkérdezett demokraták többsége inkább valaki mást szeretett volna a párt jelöltjeként látni. A 2024-es elnökválasztás eredménye miatt azt is érdemes kiemelni:

a 2022-es félidős választás 2014 óta az első olyan voksolás volt, amelyen a republikánus jelöltek több szavazatot kaptak, mint a demokraták.

2023 áprilisának végén Biden annak ellenére jelentette be újraindulását, hogy közvetlenül előtte a korábbi kutatásokat megerősítve az NBC felmérése is jelezte: második terminusát nemcsak az amerikaiak döntő többsége, de még a demokraták többsége sem támogatná. (Ez jóval nagyobb elutasítottságot mutatott, mint Donald Trump amerikai társadalmon és republikánus párton belüli számai.)

Joe Biden túlgondolta saját esélyeit, és egészen a Donald Trumppal való 2024. június 27-i választási vitát követő reakciókig, ekkor is csak a Demokrata Párton belüli intrikákig és mozgolódásokig meggyőzhetetlen volt arról, hogy a visszalépés volna a célszerű döntés.

2024 július elején, 4 hónappal az elnökválasztás előtt számos megszólalása utalt arra, hogy a Donald Trump elleni vitán nyújtott katasztrofális teljesítménye ellenére sem tervezi feladni kampányát. Az ABC-n, George Stephanopoulos műsorában úgy fogalmazott, hogy csak a „Mindenható Úr” beavatkozása akadályozhatja meg, hogy ő legyen a demokrata jelölt, és „ezer százalék”, hogy versenyben marad.

Miközben már a Donald Trump elleni július 14-i merénylet előtt elkészült CBS felmérés is azt mutatta, hogy az összes csatatérállamban (Michigan, Pennsylvania, Wisconsin, Arizona, Georgia, Észak-Karolina, Nevada) vezet a GOP jelöltje, és a republikánus szimpatizánsok lelkesebbek jelöltjük iránt (93% – 85%), a Demokrata Párt prominens tagjai már Biden elmozdításán ügyködtek.

Kiemelt szerepe volt ebben Nancy Pelosi egykori demokrata házelnöknek, Chuck Schumernek, az Egyesült Államok szenátusának többségi vezetőjének, valamint Barack Obama volt elnöknek – de még az egyik legnagyobb támogatónak számító, Bident véleménycikkben visszalépésre kérő George Clooney-nak is. Többhétnyi nyomásgyakorlást követően, a 81 éves Joe Biden július 21-én, a jelöltállító Demokrata Nemzeti Konvenció előtt egy hónappal, mindössze 107 nappal az elnökválasztás előtt lépett vissza a jelöltségtől.

Ez több, mint bűn: ez hiba.

A hiba felelőssége azonban nem egyedül Bidené, hanem a Demokrata Párt teljes elitjéé,

amely a nyilvánosság előtt egészen a választási vitáig asszisztált a lejtmenethez. Joe Biden érdemeit elismerve, legkésőbb 2022. november 9-én, a félidős választás után meg kellett volna indulnia a nyílt vitának egy demokrata előválasztás fontosságáról, amely

lendületet és a változás érzetét hozhatta volna a berozsdásodottnak tűnő kékeknek.

A helyzet valamelyest 2016-ra emlékeztet, amikor Hillary Clinton végig szinte magától értetődő favoritként jutott el az elnökjelöltségig – ezt az sem ingatta meg, hogy Bernie Sanders személyében egy meglepően erős előválasztási kampány jelent meg. Mint utólag kiszivárgott, Barack Obama 2015-ben lebeszélte Bident az előválasztási indulásról, és Hillary mögé állt be. Fia tragikus halála mellett minden bizonnyal Obama jelzése is szerepet játszott Biden akkori döntésében, így abban, hogy Hillary Clinton esélyes kihívó nélkül lett a demokraták jelöltje.

Már azelőtt terveztem, hogy indulok, mielőtt Beau megbetegedett

– nyilatkozta pár éve Biden.

Nagyon tisztelem Hillaryt. Pokoli jó elnök lett volna belőle. De úgy gondoltam, hogy messze én vagyok a legalkalmasabb személy arra, hogy befejezzem azt a munkát, amelyet Barack [Obama] és én kezdtünk el

– jelentette ki a 2016-os elnökválasztás előtti helyzetről.

Sosem tudjuk meg, de Joe Biden valószínűleg jobb eredményt ért volna el 2016-ban, és legyőzhette volna Donald Trumpot.

Hillary Clinton jelölésével azonban Obama örökségének a része nem egy őt követő demokrata elnök, az első fekete elnököt követő első női elnök lett, hanem egy merőben mást képviselő politikus hatalomra kerülése.

Habár Donald Trump 2020-ban növelni tudta 2016-os szavazatszámát (62,9 millióról 74,2 millióra), Joe Biden 81,2 millió szavazatot és Trump 232 elektorával szemben 306 elektort gyűjtött be az előző választáson. Joe Biden, ahogyan kampányát 2019-ben bejelentve hangsúlyozta: az amerikai nemzet lelkéért harcolt.

Hosszú karriere végének öröksége ez, a politika főáramának az amerikai demokrácia megszokott medrébe való visszaterelése lehetett volna.

Ez azonban elhibázott újraindulási terve mellett egy másik okból sem valósult meg. 2016 és 2020 között sokan gondolták azt, hogy Donald Trump elnöksége egy ideiglenes, rövid kisiklás az amerikai történelemben. Erre még Biden 2020-as győzelme is ráerősíthetett, azonban legkésőbb most egyértelművé kell válnia mindenki számára:

Trump megjelenése ÉS a MAGA REPUBLIKÁNUS VONAL nem egy anomália, hanem társadalmi-gazdasági folyamatok értelmezhető következménye, az amerikai politikai intézmények válságának tünete.

Amerika erős embert akart jó ember helyett Washingtonban

Kamala Harris előválasztási teljesítménye után az sem tette megkérdőjelezhetetlen utóddá, hogy Biden őt választotta alelnökjelöltjének és együtt győzték le a Trump-Pence párost.

2020-ban az tűnt a legészszerűbbnek, hogy Biden elnöksége alatt fokozatos, egészséges versengés alakul ki

kiemelkedő demokrata kormányzók, szenátorok, vagy éppen korábban nem ismert feltörekvő csillagok között.

2020-ban a Sanders-pártiak egy része attól tartott, hogy megismétlődik a Hillary-féle bukás, a "pártelit" favoritja képtelen lesz visszaszerezni a "kék fal" részét képező, 2016-ban elveszített rozsdaövezeti billegőállamokat (Pennsylvania, Michigan, Wisconsin). Nem véletlen, hogy előválasztási indulása ellenére maga Sanders is máshogy látta ezt, a két politikus kapcsolata jóval partneribb és őszintébb volt, mint a 2016-os Clinton-Sanders kiegyezés. Ennek oka pedig nem más, mint Joe Biden karaktere. Míg Hillary Clinton sehogy sem tudta volna lemosni magáról, hogy az elit jelöltje, Biden hosszú politikai karriere (a történelem egyik legfiatalabb szenátorából lett a legidősebb elnök), korábbi alelnöksége mellett is imponálni tudott a fehér munkásosztály győzelemhez elégséges részének, valamint az afroamerikai közösségnek.

Harris a 2020 és 2024 közötti időszakban sem tudott igazi karaktert kialakítani magának. egy népszerűtlen, szürke másodhegedűs benyomását keltette.

Bidennek persze hosszú évtizedei voltak a külpolitikában jártas, kormányképes, az amerikai középosztályt idealizáló, hitelesnek és önazonosnak látszó "Middle-class Joe" brand megalkotására, és Harrist nem "építették fel", nem kapott elég teret, azonban már csak korábbi kampánya miatt sem túlzás kijelenteni: minden bizonnyal akkor sem ő lett volna a legalkalmasabb, legizgalmasabb jelölt.

Hiszen láttunk már sokkal kevesebb idő alatt és sokkal kevesebb rendelkezésre álló eszközzel létrehozott, sokkal jobban marketingelt politikai brandet

– elég a Hillary Clintonhoz képest 2007-ben underdognak számító Barack Obamára gondolni.

Érthető vízió, átütő szakpolitikai javaslatok nélkül, ennyire halmozottan hátrányos helyzetben valójában kész csoda lett volna a győzelem.

Biden 2020-ban a világjárvány kaotikus környezetében, gazdasági visszaesés alatt, Trump impulzív elnöksége miatt a stabilitás jelöltje tudott lenni, és sikeresen épített a korábbi időszak iránti nosztalgiára is (például az "Obama-Biden adminisztráció" kommunikációs panellel). Ehhez képest Harris 2024-ben nemzetközi konfliktusok mellett, népszerűtlen inflációs helyzetben, a bevándorlás feszültségei közepette a Biden-adminisztráció népszerűtlensége miatt annak – valós, nem a világjárvány utáni felpattanással magyarázható – érdemeibe (infrastruktúrafejlesztés, a gazdasági helyzet konszolidálása) sem tudott kapaszkodni. Míg Kamala Harris 4 hónap alatt nem tudott olyan jelöltté válni, amilyenné 4 év alatt sem sikerült,

Trump volt elnökként sem tűnt "status quo jelöltnek", a változás és a stabilitás jelöltje tudott lenni. erős külpolitikai arcélt, saját elnökségének gazdasági prosperitását, relatív nyugalmát ígérte.

Trump győzelmét követően a közösségi médiában egyből elkezdtek terjedni bejegyzések, amelyek szerint az amerikai társadalom egy elítélt bűnözőt választott meg egy nővel szemben. Bár a dichotómia mindkét fele valós, pontosan a választás eredményének kéne ébresztő erővel bírnia:

az amerikai választók nem jó embert, hanem erős vezetőt akartak az Egyesült Államok elnöki széklben, a fegyveres erőinek főparancsnokaként látni.

2024-ben sem elég jó embernek, nőnek vagy színesbőrűnek lenni egy választási győzelemhez; még akkor sem, ha az ellenfél egy fasisztaként jellemzett elítélt bűnöző. Akkor sem, ha jó jelöltről van szó. Hát még, ha rosszról. A női és a különféle kisebbségekhez tartozó jelöltek előtt álló plusz akadályokról nem is beszélve. Ahogyan arra Sadiq Khan, London munkáspárti polgármestere is felhívta a figyelmet az amerikai választás eredménye után, a progresszió nem magától értetődő és nem elkerülhetetlen.

Ha egy ilyen politikus demokratikus választás során, a szavazatok többségét megszerezve tudja elnyerni a világ legbefolyásosabb országának vezetői posztját, akkor ott még ha van is igazság a választók tudatosságának és tájékozottságának megkérdőjelezésében, nem a választókban kell keresni a hibát: a másik fél nem folytatott kellően jó kampányt, nem végezte el a politikai munkát.

A terhességmegszakítás témájának prioritássá emelése minden bizonnyal elhibázott stratégia volt.

Mert bár a 2022-es félidei választáson szerepe volt a demokraták eredményében, országos szinten nem volt átütő, és az állami szintű népszavazások – ahogyan korábban például a floridai, 15 dolláros minimálbérről szóló – azt is megmutatták, az hogy valaki ezeken a Demokrata Párt álláspontjával megegyezően voksol, nem zárja ki, hogy Donald Trumpot gondolja számára megfelelőbb elnökjelöltnek. A Demokrata Párt számára kontraproduktívvá vált az identitáspolitika túlpörgetése, a "woke" jelenség térnyerése, továbbá sem az illegális bevándorlás kérdésére, sem a forrongó világpolitikai eseményekre nem tudtak olyan válaszokat adni, amik nemhogy társadalmi többségi állásponttá váltak volna, de legalább saját táborukban ne okozott volna törésvonalakat.

A demokrata bázison való túlnyúláson az sem segített, hogy a kampány üzenete a választás közeledtével ismét kezdett a demokráciaféltés irányába eltolódni.

Hiába szolgáltattak ehhez muníciót Trump kijelentései, hiába állt be több ismert republikánus Harris mögé, hiába jelentek meg korábban Trumpra szavazó emberekkel készült kampányvideók: az emberek többségének ez egy elvont kérdés a napi problémákhoz képest. 2020-as kampányában Biden sokszor emlegette Trump szavait a charlottesville-i neonácik és fehér felsőbbrendűséget vallók 2017-es tüntetéséről, azonban a 2021. január 6-i események sem rengették meg Donald Trump táborát. Sőt, a választási csalás mítosza máig velünk él – erre pedig csak ráerősítettek a Trump elleni jogi eljárások, valamint a sikertelen merényletkísérlet.

Ez azért fontos, mert míg Trump jelentősen motiválttá, lelkessé tette a republikánius tábort (ami a választás napját megelőző úgynevezett korai szavazáson is meglátszódott), Harrisék viszont nagyjából 10 millió választót veszítettek a demokratát 2020-as eredményéhez képest – ebből jelentős mennyiséget az olyan, demokratákhoz húzó rétegekben, mint a latinók –, ami

tragikus képet fest a demokrata kampány mozgósításáról.

Harris "boldogságkampánya" rosszul sült el. A demokrata elnökjelölt túlzott örömöt és optimizmust sugárzott egy olyan helyzetben, amikor választói elégedetlenség történelmi méreteket öltött. Az abortuszjogok és a demokrácia helyzetét leszámítva

Harris nem tűnt sem elégedetlennek, sem dühösnek: nem tűnt empatikusnak, a hétköznapi valóságot megértőnek.

Az emberek nem érezték azt, hogy jobban élnek, mint 4 éve, és Harrisben ennek az időszaknak a meghosszabbítását látták; ám az 2016 óta látszódik, hogy az amerikai politikai rendszerbe, a demokratikus intézményekbe vetett bizalom a romokban van. A magukat hátrahagyottnak érző osztályok nem ezek megmentésére, hanem ezek megreformálására vágynak. (Erre utaló beszámolót írt nemrég Andy Kim, New Jersey frissen megválasztott szenátora is. 2020-ban kongresszusi képviselőjelöltként egyike volt annak a 7 demokratának, akik olyan körzetet nyertek, amelyet az elnökválasztáson Trump nyert meg, ezért meghallgatások sorozatát tartotta azokkal az emberekkel, akik rá és egyúttal Trumpra szavaztak.)

Optimista üzenetekkel ritkán lehet választást nyerni. Tony Blair 1997-es brit parlamenti választási kampánya és Barack Obama 2007-ben induló kampánya is úgy kínált reményt adó víziót, hogy az széles tömegek problémáira rezonált.

Blair és Obama rendelkezett azzal is, aminek Kamala Harris híján volt: karizmával.

Új korszak jön a Demokrata Pártban – kinek jöhet el az ideje 2028-ban?

Hiába a "normalitáshoz" való visszatérés korábbi reményei: a MAGA republikánus politika velünk lesz, és egészen addig országos hatalmi tényező marad, ameddig a Demokrata Párt – vagy egy republikánus csoportosulás – nem üti ki a nyeregből.

Ez az új normális, ez a 21. századi amerikai politika.

Magukból a választási eredményekből nem érdemes végletes következtetéseket levonni, felmagasztalni vagy temetni egy teljes társadalmat. Obama két ciklusa sem hozta magával a megkérdőjelezhetetlen liberális aranykort, és Trump is vereséget szenvedett első elnöksége után. Természetesen előfordulhat, hogy 2028-ban a MAGA republikánusok hatalmas vereséget szenvednek, de Trump éppen olyat hajtott végre, amelyet amerikai elnökválasztáson Grover Cleveland 1892-es győzelme óta senki: az első elnöki ciklusa utáni választási vereséget követően újra győzni tudott.

jó észben tartani: Egy esetleges 2028-as demokrata győzelem sem jelenti "a történelem végét".

A MAGA republikánusok számára Boris Johnson korábbi brit konzervatív miniszterelnök esete lehet intő példa. A 2019 decemberében tartott választáson akkora győzelmet aratott – a sokak által Trumphoz hasonlított – Johnson és pártja, hogy sokan azt gondolták, kilenc év tory kormányzás és zsinórban négy megnyert választás után újabb hosszú ciklusok következhetnek. A 2024-es brit választást aztán nem a – 2019-ben 1935 óta nem látott vereséget szenvedő – Munkáspárt nyerte meg, hanem a káoszba süllyedő Konzervatív Párt bukta el, szintén.

A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes: csak a folytatáshoz való bátorság számít

– tartja a minden bizonyíték nélkül Winston Churchillnek tulajdonított idézet.

Nagy kérdés, hogyan folytatja az amerikai Demokrata Párt. Enyhén balra vagy enyhén jobbra tolódik a centrum felé, esetleg radikális baloldali fordulat jön? Vagy mindet kipróbálják, mint 2010 és 2024 között a brit Munkáspárt? Természetesen merőben más a helyzet, hiszen a brit parlamenti ellenzék vezetőjével szemben a Trumppal szembeni ellenállásnak nincs egyértelmű vezetője, és ha lesz is, korántsem biztos, hogy 2028-ban ő lesz a Republikánus Párt jelöltjének kihívója.

A mostani eredmény után a demokratáknak nem azokat kell megcéloznia, akik Trump miatt otthagyták a republikánus pártot, hanem azokat, akik elfordultak a demokrata párttól.

Ezen pedig nem segít sem a Liz Cheney-vel és társaival való összeborulás, sem a sztárok fellépésével és endorsementjével teletűzdelt kampány.

Joe Biden kapcsán sokszor elhangzik, hogy Franklin Delano Roosevelt óta a legmunkáspártibb és legszakszervezetpártibb elnök, de ez most kevés volt. Bár Bernie Sanders heves kritikát fogalmazott meg, kora miatt a pártot munkáspártibb, gazdaságilag baloldali populista irányba kormányozni kívánóknak új vezetőre lesz szüksége.

Trump lesz az USA legidősebb elnöke, azonban a republikánusok most lehetőséget kaptak egy fiatal utód felépítésére.

J. D. Vance ohiói szenátor 40 évesen lesz januártól az Egyesült Államok alelnöke, 44 évesen lehetne a Republikánus Párt elnökjelöltje. Korábban Trump legfelsőbb bírósági jelöltjei is sorra fiatalítást mutattak, és hasonlóságot mutat az akkori helyzettel, hogy míg első ciklusa előtt Ruth Bader Ginsburg, most Sonia Sotomayor szembesül olyan kritikákkal, hogy kora és a republikánusok közelgő dominanciája miatt szükséges volna lemondása.

Remélhetőleg 2024 és 2028 között a demokrata oldal jelentős megfiatalításának lehetünk szemtanúi. De kik azok, akiknek 2028-as indulása már most szóbeszéd tárgya?

Gavin Newsom

Az 57 éves Gavin Newsom korábban üzletemberként kezdte pályáját. 2004 és 2011 között San Francisco 42. polgármestere, 2011 és 2019 között Kalifornia 49. alkormányzója volt. 2019 óta Kalifornia 40. kormányzójaként van hivatalban. A politikus erős közleménnyel reagált Trump újabb választási győzelmére, és egyesek azt várják a legnépesebb amerikai állam vezetőjétől, hogy a republikánus ellenpólusa legyen.

Nemcsak mentőövet kap a zsákutca előtt álló karrierjéhez, hanem az ellenállás vezetőjeként is pozícionálhatja magát

reagált a helyzetre Rob Stutzman republikánus politikai stratéga.

Gretchen Whitmer

Az 53 éves politikus a kulcsfontosságú billegőállam, Michigan kormányzója. 2001 és 2006 között a michigani képviselőházban, 2006 és 2015 között pedig a michigani szenátusban szolgált. Biden Trump elleni katasztrofális elnökjelölti vitája után – Newsommal együtt – az ő neve is felmerült mint potenciális jelölt, azonban végül Harrist támogatta.

Pete Buttigieg

A 42 éves volt tengerésztiszt 2020-ban már elindult a demokrata előválasztáson. Jelenleg ő az Amerikai Egyesült Államok közlekedési minisztere, korábban az indianai South Bend polgármestere volt. Mindkét pozícióban növelni tudta népszerűségét, amivel a Demokrata Párt egyik legnagyobb fiatal sztárjává vált.

Josh Shapiro

A Trump által idén megnyert, fontos csatatérállamnak számító Pennsylvania 51 éves kormányzója. Állítólag Harris fontolóra vette, hogy a centristaként jellemzett Josh Shapiro legyen a jelölttársa; és bár Pennsylvaniát talán segített volna elhozni, alelnökjelöltként ebben a helyzetben most ő sem tudott volna ennél többet elérni.

Továbbra is védelmezni fogom demokráciánkat, megvédem alapvető jogainkat, és biztosítom, hogy William Penn örökségét egy olyan közösség építésével folytassuk, amely mindenki számára meleg és nyitott

– reagálta Trump pennsylvaniai győzelmére Shapiro.

Andy Beshear

Kentucky 46 éves kormányzója szintén Kamala Harris lehetséges alelnökjelöltjeinek rövid listáján szerepelt szerepelt.

Majd meglátjuk, mit hoz a jövő, de jelenleg csak erre a munkára koncentrálok, arra, hogy továbbra is kiálljak a kentuckyiak és minden amerikai mellett

– válaszolta a 2028-as választási indulásról szóló kérdésre Harris bukása után Beshear.

Wes Moore

A 46 éves marylandi Wes Moore kormányzó mindössze a harmadik megválasztott fekete kormányzó az Amerikai Egyesült Államok történetében. Az elnökjelölti vita után azon kevesek közé tartozott, akik kiálltak Biden mellett, és próbálta a fekete szavazókat a demokratákra való szavazásra buzdítani.

Alexandria Ocasio-Cortez

A mindössze 35 éves Alexandria Ocasio-Cortez, más néven AOC, a 2016-os előválasztások idején Bernie Sanders elnökválasztási kampányának szervezőjeként dolgozott. 2018-ban országos ismertséget szerzett, amikor megnyerte a Demokrata Párt előválasztását New York 14. kongresszusi körzetében, a 10 ciklus óta hivatalban lévő Joe Crowley demokrata frakcióelnököt legyőzve. Ezzel a 2018-as előválasztások legnagyobb győzelmét aratta, a novemberi félidős választáson könnyedén győzött republikánus ellenfele ellen. Ezzel a 29 évesen hivatalba lépő Ocasio-Cortez minden idők legfiatalabb női képviselője lett az amerikai kongresszusban. 2020-ban, 2022-ben és most, 2024-ben is újraválasztották,

a Demokrata Párt baloldali szárnyának egyik arca és vezetője.

Úgy vélem, olyan korban találjuk magunkat, amikor, mondjuk úgy, a történelemben még nem volt példa olyan tömeges embermozgalmakra, amelyek a fasizmus és a tekintélyelvűség idején egymás védelmére mozgósítottak. És ebbe a korszakba készülünk belépni

– írta le a Trump győzelmét követő helyzetet AOC.

J.B. Pritzker

Az 59 éves illinois-i kormányzó, a Hyatt Hotel örököse, milliárdosként könnyedén finanszírozhatna egy országos kampányt, és már Biden vitája után is voltak arra utaló jelek, hogy készen áll erre.

J.B. Pritzker csütörtökön sajtótájékoztatót tartott a választások utóhatásairól, és kemény üzenettel állt elő.

Mindenkinek, aki el akarja venni az illinois-iak szabadságát, lehetőségeit és méltóságát: Emlékeztetem önöket, hogy egy boldog harcos még mindig harcos. Ha a népemért jöttök, rajtam keresztül jöttök.

Ruben Gallego

A 44 éves arizonai kongresszusi képviselőt a Demokrata Párt másik feltörekvő fiatal csillagának tartják. Most az állam szenátusi székéért indult el a Trump által támogatott, a 2020-as választást csalásnak tartó Kari Lake ellen. Trump utolsóként Arizonát megnyerve mind a hét csatatérállamban győzelmet arat (312 elektort megszerezve Harris 226 elektorával szemben, ami a demokratáknál 1988 óta nem látott negatív rekord), Gallego viszont jó eséllyel szoros küzdelemben kerül ki győztesen a MAGA republikánus Lake ellen, és a billegőállam szenátora lesz.

Ro Khanna

A 48 éves Ro Khanna kaliforniai kongresszusi képviselő potenciális jövőbeli indulóként szerdán felszólította a Demokrata Pártot, hogy állítson fel új vezetést, miután „kolosszális vereséget” szenvedett.

Azt akarják, hogy a régi arcok távozzanak

– mondta a választókról.

Khanna szerint ezúttal a demokraták feladata, hogy „körbejárják az országot”, hogy megnézzék, miért nem a demokratákra szavaztak az emberek, mi miatt vannak feldúltak, és miért veszítették el a munkásosztály támogatását.

Itt az ideje, hogy azok az emberek méltóságteljesen félreálljanak, akik felelősek ezért a veszteségért, és akik bizonyos esetekben túl sokáig kitartottak. És itt az ideje, hogy egy új generáció vezesse vissza ezt a pártot

– jelentette ki.

Raphael Warnock

Az 55 éves Rapchael Warnock amerikai baptista lelkész és politikus, aki 2021 óta Georgia államának szenátora. Warnock az első afroamerikai, aki Georgiát képviseli a szenátusban, és az első fekete demokrata, akit déli államból választottak szenátornak.

Maura Healey

Az 53 éves Maura Healey 2015 és 2023 között Massachusetts államügyésze volt, 2022-ben kormányzóvá választották, így 2023-ban ő lett Massachusetts állam 73. kormányzója.

A massachusettsi kormányzó a választást követően kijelentette, hogy államának rendvédelmi szervei nem fognak segíteni a tömeges deportálásokban, ha a megválasztott elnök, Trump mégis követi ezt a tervet.

De hadd mondjam el, hogy fontosnak tartom, hogy mindannyian felismerjük, hogy nagy nyomás nehezedik majd az államokra és az állami tisztviselőkre, és biztosíthatom önöket, hogy nagyon keményen fogunk dolgozni, hogy teljesítsük a vállalásokat.

Cory Booker

Az 55 éves Cory Booker 2013 óta szolgál New Jersey – első afroamerikai – szenátoraként. 1998 és 2002 között pedig Newark központi körzetének önkormányzati képviselője, 2006 és 2013 között Newark polgármestere volt. A politikus a 2020-as előválasztás indulói között volt.

Michelle Obama

Az egykori First Ladyt senkinek sem kell bemutatni. Esetleges jelöltsége 2016, 2020 és 2024 előtt is felmerült. Sőt, még Biden visszalépésekor is. Barack Obama volt elnök felesége azonban tavaly így nyilatkozott egy Oprah Winfrey-vel folytatott beszélgetésben:

A politika kemény dolog. És annak, aki belevág, akarnia kell. A lelkedben kell lennie, mert annyira fontos. Az én lelkemben nincs benne.

John Fetterman

Az 55 éves John Fetterman 2023 óta Pennsylvania szenátora. 2006 és 2019 között a Pennsylvania állambeli Braddock polgármestere, 2019 és 2023 között pedig Pennsylvania 34. alkormányzója volt. Korábban a Politico-nak adott interjújában Fetterman úgy fogalmazott, hogy „nem gondolkodik 2028-ban”.

Jól látható, hogy a jelenleg beszéd tárgyát képező jelöltek között sokan a 60 éves kor felé közelítenek, miközben a következő elnökválasztásra négy év múlva kerül sor, és a legutóbbi két-két ciklust kitöltő demokrata elnökök életkora jóval alacsonyabb volt beiktatásukkor (Bill Clinton 46 évesen, Barack Obama 47 évesen tette le esküjét, mondta el beiktatási beszédét). A most ismert arcok mellett az sincs kizárva, hogy – hozzájuk hasonlóan – időközben nő fel a feladathoz egy fiatal kormányzó vagy szenátor.

Bárhogy is alakul az indulók végleges listája, a 2028-as előválasztási versennyel csak nyerhet a Demokrata Párt és az amerikai demokrácia.

Címlapkép forrása: Olivier Douliery-Pool/Getty Images

RSM Blog

A HR hatása az M&A ügyletekre

Az emberi erőforrásokkal összefüggő kérdések és kockázatok megértése egy tranzakciós folyamat során általában a második legfontosabb lépés egy tranzakciós célpont értékelésekor. A H

Holdblog

Ilyen jól úsznak a kenguruk?

Új-Zéland az élen jár a lakosságarányos olimpiai érmek számában. Ausztrália pedig 27 milliós lélekszáma ellenére sem tud kiesni az éremtáblák első 10 helyéről. De miért... The post Ily

FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Mérgező víz folyik a csapból? Itt a térkép, több százezer magyart érinthet

Vezető modellező/ pénzügyi modellező

Vezető modellező/ pénzügyi modellező
Díjmentes előadás

Kisokos a befektetés alapjairól, tippek, trükkök a tőzsdézéshez

Előadásunkat friss tőzsdézőknek ajánljuk, összeszedünk, minden fontos információt arról, hogy hogyan működik a tőzsde, mik a tőzsde alapjai, hogyan válaszd ki a számodra legjobb befektetési formát.

Díjmentes előadás

Hogyan vágj bele a tőzsdei befektetésbe?

Mire kell figyelned? Melyek az első lépések? Mely tőzsdei termékeket célszerű mindenképpen ismerned?

Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel mobilbarát hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Agrárszektor Konferencia 2024
2024. december 4.
Graphisoft - Portfolio Construction Technology & Innovation 2024
2024. november 27.
Mibe fektessünk 2025-ben?
2024. december 10.
Property Awards 2024
2024. november 28.
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Ez is érdekelhet
orosz ukrán háború storm shadow icbm kijev ukajna atacms csütörtök