Mielőtt rátérnénk arra, hogy a hangtompítók miért, vagy miért nem teszik teljesen csendessé a fegyvereket, érdemes átvenni röviden azt, hogy miért és hogyan keletkezik egyáltalán zaj akkor, amikor elsütünk egy lőfegyvert.
A modern lőfegyverek esetében három tényező van, ami zajt kelt:
- Az első a felrobbanó lőpor. A legtöbb lőfegyvernél az ilyen robbanások zárt térben történnek. A robbanás energiáját hátulról a hüvely (illetve az azt helyben tartó zárszerkezet) elölről pedig maga a lövedék „fogja meg”, egészen addig, amíg a lövedék elhagyja a csövet. Ezt követően a robbanáskor felszabadult energia szétoszlik. Minél nagyobb a lőportöltet, annál hangosabb lesz a robbanás. Fontos megjegyezni, hogy kis mennyiségű lőporgáz a lövedék előtt is kiszökik, illetve azt, hogy a revolvereket sajátos működési elvük miatt (van egy rés a forgótár és a cső között) néhány kivételtől eltekintve nem lehet „tompítani”.
- A második hanghatás akkor keletkezik, amikor a fegyver csövét elhagyja a lövedék. Ezt az ostorcsapásra emlékeztető zajt hívjuk „szuperszonikus bumm”-nak. A rendvédelmi és katonai célokra használt lőszerek döntő többsége szuperszonikus, a kivételekről lentebb fogunk értekezni.
- Végezetül pedig a mozgó alkatrészek által keltett zaj. A logika itt egyszerű: minél több és minél nagyobb alkatrész mozog elsütéskor, annál hangosabb lesz a fegyver.
És el is jutottunk ahhoz, hogy tulajdonképpen mit is csinálnak a hangtompítók.
Nagyon röviden egy-egy ilyen kütyü feladata az, hogy a csövet elhagyó lőporgázokat különféle módokon lehűtse,
így a csövet már nem egy hangos (és egyébként meglehetősen látványos) robbanás formájában hagyják el. A hangrobbanást csak ritka esetben tudják befolyásolni, a fegyverek mechanikus zaját pedig egyáltalán nem.
A lőporgázok lehűtését sokféleképpen elérheti egy hangtompító, az ökölszabály azonban nagyjából annyi, hogy a gázoknak minél több időt kell eltölteniük a szerkezetben a megfelelő hatás eléréséhez.
A XX. században három fő logika mentén kerültek kialakításra a hangtompítók (ezeket néha kombinálva alkalmazták):
- A hangtompítóba fix távolságonként gumi hengereket helyeztek, melyeket a lövedéknek át kellett ütnie ahhoz, hogy elhagyhassa a hangtompítót. A gázok ezeken az apró lyukakon lassabban szivárogtak át egyik tágulási kamrából a másikba.
- Bármilyen meglepő, ezekbe a kamrákba néha különböző folyadékokat töltöttek, amelyek átvették a lőporgázok hőjét, lehűtve azokat.
- Végezetül pedig a hengeres hangtompítókat megtölthették valamilyen légáteresztő szilárd anyaggal, például acélgyapottal is. A lőporgázok ezekben az anyagokban keringve hűltek le.
A fenti három metódussal azonban van néhány elég komoly probléma: a vízzel, vagy a gumikorongokkal érintkezve a lövedék veszít a pontosságából, a hangtompítók nehezen voltak tisztán tarthatóak, ráadásul nagyon gyorsan, 5-15 lövés után el is használódtak, emiatt a modern hangtompítókban mostanában már sem folyadékot, sem a kamrákat lezáró gumit nem használják, a légáteresztő szivacsos anyagokat pedig csak kiegészítő szerepben.
A modern hangtompítók speciálisan kialakított tágulási kamrákból, és az azok közé helyezett távtartókból állnak (ezeknek rengeteg különféle verziója van).
A lőporgázok az egyes kamrákban keringenek egy darabig, így hűlnek le. Bizonyos hangtompítók úgy vannak kialakítva, hogy a szerkezet első szakaszában egy lyukas csőből a gázok egy olyan kamrába kerülnek, amely a már említett szivacsos anyagokkal van megtöltve, innen szöknek át a tágulási kamrákba. A szupermodern, és szuperdrága hangtomptók ma már arra is kísérletet tesznek, hogy a hanghullámok fizikai tulajdonságait is módosítsák, ezzel még halkabbá téve a fegyvereket.
Marad ugyanakkor a hangrobbanás problematikája. Ezt a helyzetet a legtöbb esetben meglehetősen egyszerűen oldják meg: olyan lőszerrel tüzelnek, ami kevesebb lőportöltettel van ellátva, így nem tudja átlépni a hangsebességet. A lövedék veszít ugyan a lőtávjából és az átütőerejéből is, de ezt az áldozatot meg kell hozni ahhoz, hogy halkabbá tudjuk tenni a fegyvert.
Van azonban egy legendás fegyver, ami egy alternatív utat választott: a német Hechler & Koch gyár MP5-ös géppisztolyának csővel egybeépített hangtompítóval felszerelt SD verziójába szuperszonikus 9x19 mm-es lőszert töltenek, majd maga a hangtompító vezeti el olyan hatékonyan a lőporgázokat, hogy a lövedék hangsebesség alá lassuljon. Ez egy technikailag bonyolultabb, nehezebben karban tartható rendszer, így aránylag kevés fegyver alkalmazza.
A mozgó alkatrészek által keltett zajjal a legtöbb esetben nem foglalkoznak, nem kis részben azért, mert még a szubszonikus lőszert tüzelő, hangtompított fegyverek is vannak olyan hangosak, hogy ezeket a zajokat elnyomják. Van azonban egy fegyvercsalád, ami tényleg nagyon komolyan vette a „kémkütyü” mizériát, és erre is megpróbált megoldást találni: ez a brit Welrod széria. A második világháború óta folyamatosan, de rendkívül kis számban alkalmazott fegyver ugyanis pisztolyoktól rendkívül szokatlan módon forgó tolózáras elven működik, tehát elsütéskor az elsütőszerkezeten kívül semmilyen alkatrész nem mozog benne.
A történet természetesen nem lenne teljes az igazi harmadik utas fegyver nélkül: ez a szovjet PSzSz, az orvgyilkosok pisztolya.
A PSzSz egy meglehetősen kis méretű fegyver, amiből meglepő módon nem lóg ki egy ormótlan hangtompító. A lövés zajának elcsendesítése nemhogy a fegyveren, a lőszeren belül történik: a PSzSz számára kifejlesztett különleges 7,62x41 mm-es lőszerben a lövedék és a lőportöltet között található egy lapos dugattyú, ami az elsütéskor kitolja a lövedéket, majd elzárja a hüvelyt, bent rekesztve a lőporgázokat. A szuperhalk technológia ára az, hogy a fegyver hatékony lőtávolsága 25 méter.
És akkor jöjjön a nagy kérdés: mennyire lesz halk egy hangtompított fegyver? Egyszerű válasz a kérdésre sajnos nincs, a hangerőt a fegyver, a lőszer és a hangtompító típusa is befolyásolja (sőt, szubszonikus lőszer esetén a levegő hőmérséklete is). E
Egyszerű példaként hozva egy MP5SD nagyjából 70 decibelnyi hangot generál, ez körülbelül egy háztartási mosógép zajának felel meg.
Ezzel szemben a fent említett brit Welrod nem hangosabb egy átlagos képességű ember csettintésénél.
Címlapkép: a német MP5SD a világ egyik legismertebb, integrált hangtompítóval felszerelt fegyvere. A címlapkép forrása: Bryan L. Castro via Wikimedia Commons
