Miért is olyan fontos Ukrajnának, hogy ki az amerikai elnök?
Mióta 2014-ben az első puskalövések eldördültek a Donbaszban, az Egyesült Államok hathatósan szállította a pénzt, fegyvereket és szellemi tudást Ukrajnába, annak érdekében, hogy megerősítsék az ország védelmi képességét az orosz agresszióval szemben. Ez a támogatás 2022 után vált igazán látványossá, hiszen az Egyesült Államok nagy hatótávolságú rakétarendszereket, harckocsikat és légvédelmi rendszereket is elkezdett átadni az ukrán haderőnek.
A Kiel Institute adatai szerint 2022 februárja óta összesen több mint 80 milliárd eurónyi vissza nem térítendő támogatás érkezett Washingtonból, ebből 57 milliárd euró volt fegyver, haditechnikai eszköz és katonai képzés. Ukrajna második legnagyobb támogatója, Németország, „csak” 10 milliárd eurónyi fegyvert adott át Kijevnek és a mai napig nem hajlandók nagy hatótávolságú fegyvereket küldeni a védekező háborút vívó országnak.
Az Egyesült Államok Ukrajnának nyújtott segítsége túlzás nélkül sorsfordító volt: ma nagyrészt amerikai fegyverekkel harcolnak az elit rohamdandárok, amerikai rakétarendszerek védik Kijev egét és amerikai rakéták pusztítják az orosz lőszerraktárakat, parancsnoki állásokat.
Washington segítsége a jövőben még inkább felértékelődhet, hiszen az európai fegyverraktárak igencsak kezdenek kiürülni.
Miután Nagy-Britannia bejelentette, hogy nem szállítanak több harckocsit Kijevnek, Németország teljesen leállítja az a fegyverszállításokat a Bundeswehr készleteiből, Lengyelország, Szlovénia és más volt VSZ-államok pedig minden nélkülözhető technikát átadtak már Kijevnek, a modern, NATO-sztenderd eszközökből pedig nem akarnak adni. Vannak olyan országok, pl. Franciaország vagy éppen Szlovákia, ahol belpolitikai nehézségek és vezetői döntések miatt csökkent vagy állt meg teljesen a fegyvertranszfer.
Ilyen nexusban kijelenthető, hogy ha Ukrajna egy amerikai belpolitikai fordulat miatt elveszti Washington támogatását, az ukrán haderő végzetes csapást szenved.
Donald Trump a béketeremtő?
Az idei választási kampány még el sem indult igazán, amikor Donald Trump, a Republikánus Párt jelenlegi elnökjelöltje, először elkezdett nyilvánosan beszélni arról, hogy nagyon gyorsan és hatékonyan békét teremtene Ukrajnában.
Meghalnak. Oroszok és ukránok egyaránt. Azt szeretném, ha nem halnának meg. Én ezt el tudnám intézni – el tudnám intézni 24 óra alatt”
– mondta Trump még 2023 májusában.
Azt azonban a mai napig nem tudni biztosan, hogy az amerikai politikus pontosan miként képzeli el a béketeremtést, hiszen nyilvánosan nem hajlandó kifejteni a béketervének részleteit.
Ettől függetlenül a kérdéskörről számos cikk látott napvilágot az elmúlt években, rengeteg olyan infó érkezett Trump állítólagos béketerveiről, amely állítólag közvetlenül az elnökjelölt belső köréből érkezett.
- A legelső infók szerint Donald Trump egyszerűen átengedte volna az elfoglalt területeket az oroszoknak és békére kényszerítette volna Ukrajnát a támogatás megvonásával.
- Frissebb cikkek szerint Trump a fegyvertámogatások manipulálásával érte volna el azt, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán és Vlagyimir Putyin orosz elnök leüljenek tárgyalni egymással. Ha az oroszok nem akarnak tárgyalni, több; ha az ukránok nem akarnak tárgyalni, kevesebb fegyvert küldött volna Ukrajnának. Azt nem tudni, hogy ekkor Trump a béke feltételeit konkrétan hogyan képzelte volna el.
- A napokban a Financial Times írt arról cikket, hogy Trump valójában nem hagyná, hogy Ukrajna területet veszítsen: a 2015-ös minszki egyezményekből kiindulva autonóm zónákat hozna létre Ukrajnán belül, melyek ellenőrzését helyi önkormányzatok kvázi szabad kézzel végeznék. Trump a zónák és a béke betartatását, finanszírozását Európára bízná.
Bár ezek az információk látszólag teljesen ellentmondanak egymásnak, valószínűleg nem arról van szó, hogy egyik vagy másik amerikai vagy brit cikk tévesen értesült volna; sokkal inkább reális, hogy Donald Trump békéről, béketeremtésről alkotott elképzelései megváltoztak különböző impulzusok hatására. Komoly mérföldkő lehetett ebben a Volodimir Zelenszkijjel való szeptemberi találkozó: állítólag Trump ezután döntött úgy, hogy mégsem olyan jó ötlet területi veszteséggel lezárni a háborút.
Ahogy Trump véleménye változott a hónapok alatt, úgy továbbra is változhat: ha jövő héten megválasztják az elnököt, csak 2025. január 20-án ül be az Ovális Irodába, addig pedig rengeteg olyan impulzus érheti a politikust, melynek mentén megváltoztathatja a véleményét Ukrajnáról, Oroszországról, a háborúról és békéről.
Egyébként Ukrajna a fent említett, Trump-féle béketerveket (pontosabban az erről szóló értesüléseket) rendre elutasította, főleg azért, mert úgy látják, hogy
- teljesen mindegy, miben állapodnak meg Oroszországgal, Moszkva úgysem fogja betartani az egyezmény részleteit, csak időt nyernek majd arra, hogy megint megtámadják Ukrajnát.
- Kijev nem akar területekről lemondani, arra hivatkozva, hogy egyrészt szuverenitásukat szavatolja a nemzetközi jogrend, másrészt ez rossz precedenst teremthet és területszerző háborúk sorát indíthatja el a világ minden részén.
- Úgy látják, igazságtalan, hogy Oroszország, mint agresszor állam akarata érvényesül és nekik, mint ártatlan áldozat, engedményeket kell tenniük. Holott az ukrán vezetők szerint Amerikának meglenne az ereje arra, hogy megnyerje Kijevnek a háborút a támogatás fokozásával.
Két dolog nagyjából konzisztens Trump béketerveivel kapcsolatosan: az amerikai vezető nem akarja Ukrajnát a NATO-ban látni, illetve hajlandó engedményeket tenni Oroszországnak, de hogy mindez elég lesz-e ahhoz, hogy valódi, tartós béke jöjjön az ukrajnai konfliktusban, nem csak Trumpon múlik.
Mit ígér Kamala Harris?
Kamala Harris demokrata elnökjelölt kampányában lényegesen kevésbé hangsúlyos elem Ukrajna, mint azt akár Trumpnál, akár elődjénél, Joe Bidennél láthatjuk, láthattuk.
Harrist gyakran trollkodják egy 2022 márciusában tett megjegyzésével, melyben így nyilatkozik az orosz-ukrán háborúra reflektálva:
Szóval, Ukrajna egy ország Európában. Egy másik ország mellett van, amit Oroszországnak hívnak. Oroszország nagyobb ország. Oroszország erősebb ország. Oroszország úgy döntött, hogy megtámadja ezt a kisebb országot, melyet Ukrajnának hívnak. Szóval összességében, ez rossz.”
Miközben Harris ellenlábasai szerint ez a kijelentés a demokrata politikus tájékozatlanságát bizonyítja, a politikus támogatói és különféle tényellenőrző oldalak szerint Harris szavait kiragadták a kontextusból és a politikus direkt egyszerűsíti le a kialakult helyzetet triviális szintre.
Ettől függetlenül erős kontraszt, hogy miközben Joe Biden Barack Obama alelnökeként egy sokkal kevésbé feszült nemzetközi helyzetben hatszor is meglátogatta Ukrajnát és fontos szerepet töltött be a Washington és Kijev közti kommunikációban,
Kamala Harris egyszer sem járt a kelet-európai országban egy sokkal súlyosabb helyzetben.
Bár Kamala Harris többször is azt ígérte, hogy nem Joe Biden kormányzatát fogja folytatni, hanem új intézkedéseket tesz, Ukrajna kérdésében mindenki azt várja tőle, hogy folytatja a bideni politikát, ami azt jelenti, hogy
- fenntartja Ukrajna jelentős támogatását, mind fegyverben, mind anyagi forrásokban,
- támogatja Ukrajna lassú NATO-integrációját,
- igyekszik arra inspirálni majd a NATO országait, hogy járjanak el hasonlóan,
- határozottan elutasítja a "területet békéért" koncepcióját.
Nem tudni, hogy ha megválasztják elnöknek, Harris engedélyezi-e majd, hogy Ukrajna Oroszország területét lője nagy hatótávolságú fegyverekkel, ahogy azt se, hogy eleget tesz-e majd Kijev azon kérésének, hogy Amerika szállítson nekik 2500 kilométeres hatótávolságú Tomahawk cirkálórakétákat. Várható, hogy ezen Oroszország számára kényes kérdések mérlegelésében Harris is Bidenhez hasonlóan inkább óvatos lesz és főleg tanácsadóinak, bizalmasainak javaslatára támaszkodik majd – ha megválasztják.
Lehet, hogy mindenképp béketárgyalások lesznek Ukrajnában
Updated map showing Russian advances in Selydove and northwest of Vuhledar. https://t.co/GpT9cqCaAv
— Rob (Lee) October 30, 2024
Bár nyáron alaposan meglepte az oroszokat a Kurszk megye ellen indított ukrán invázió, a tény az, hogy
a donbaszi frontvonalakon őszre katasztrofális helyzet kezdett el kialakulni, az ukrán védelem gyakorlatilag teljesen összeomlott és az orosz hadsereg 2022 eleje óta nem látott tempóval tör előre.
Most már nem csupán apró zsákfalvak, hanem 10-20 ezres városok esnek el szinte naponta Donyeck megyében.
Tény és való, hogy az Egyesült Államok segítsége kulcsfontosságú Ukrajnára nézve, de az ukrán haderő legnagyobb problémáit lehetetlen megoldani Washingtonból. Napról napra nehezebben tudja az ukrán hadvezetés feltölteni a fronton harcoló alakulatokat motivált és jól képzett katonákkal, az önkéntesek szinte teljesen elfogytak, a sorkatonák teljesítményére pedig rengetegen panaszkodnak. Az ukrán haderő átlagéletkora jelenleg már több mint 45 év, sok ukrán katona van rossz fizikai állapotban, a Donbaszban pusztító frontharcokat ilyen feltételek mellett pedig nagyon nehéz lesz megnyerni. Hiába láthatunk ugyanis rengeteg drónt, precíziós fegyvert és high-tech harcjárműveket Ukrajnában, a döntő küzdelmek, városi harcok megvívásához jól képzett és motivált rohamlövészek kellenek.
Nem lenne meglepő, ha 2025-ben már az ukrán vezetők sem zárkóznának el olyan mereven a béketárgyalásoktól, bár továbbra is kérdéses, hogy milyen „kompromisszumot” sikerül majd kialkudni Oroszországgal.
Putyin ugyanis jelezte: az elfoglalt területekről semmi esetre sem hajlandó lemondani Moszkva, a tény azonban az, hogy úgy néz ki, minél tovább húzódik a háború, ezen területek kiterjedése egyre nagyobb lesz.
Ukrajnának hamarosan minden bizonnyal mérlegelnie kell, hogy folytatják-e a háborút abban a reményben, hogy valamilyen váratlan esemény vagy zseniális hadicsel térdre kényszerítheti Oroszországot, vagy inkább leülnek tárgyalni Moszkvával és megtartják azokat a területeket, amelyeket meg tudnak tartani. Lehet, hogy egy ilyen egyeztetésre sor fog kerülni teljesen függetlenül attól, hogy novemberben ki nyeri meg az amerikai elnökválasztást.
Aztán, ha sikerül is bármiben megállapodni, jogos aggály, hogy nem lesz tartós a béke.
Oroszország ugyanis csak Ukrajna megtámadásával legalább négy nemzetközi egyezményt szegett meg, aztán tovább folytatta ezeket a kihágásokat azzal, hogy fegyvereket kezdett el kereskedni Észak-Koreával, illetve katonákat fogadott a területére az ázsiai országból. Jelenleg nem látszik, mi lesz az a kompromisszum, mellyel sikerül egy olyan "győzelmet" nyújtani Moszkvának, mellyel hosszú távon is megelégszik és Ukrajna sem kerül túlságosan gyenge helyzetbe.
Kinek drukkol Putyin?
BREAKING: Russian President Vladimir Putin says he would rather Biden win the 2024 election over Trump, calling him more predictable. pic.twitter.com/t3GWOeujHs
— Bad (Hombre) February 14, 2024
Természetesen Oroszországban is forró kérdés az amerikai elnökválasztás, a Kreml és az orosz állami média is aktívan kommunikál arról, hogy milyen várakozásokkal állnak hozzá a témához.
Vlagyimir Putyin korábban azzal élcelődött, hogy Joe Biden, majd Kamala Harris demokrata jelöltek győzelmét szeretné látni, mivel ők kiszámíthatóbb politikusok, mint Donald Trump.
Az orosz állami médiában azonban egyértelműen látható, hogy Trumpot favorizálják, akit erős vezetőként mutatnak be, aki kiáll az orosz közvélemény számára is fontos „hagyományos értékekért”. Közben Dmitrij Peszkov Kreml-szóvivő többször is azt mondta: teljesen mindegy, ki nyeri az amerikai választásokat, Oroszország nem vár jelentős javulást Moszkva és Washington kapcsolatában.
Valószínűleg Peszkov humortalan kijelentése áll a legközelebb a Kreml valós álláspontjához: lényegében mindegy, ki lesz az elnök, nem várható jelentős javulás a két rivális állam kapcsolatában.
Nem volt ilyen tapasztalható Trump első, 2017-2021 közti ciklusában sem, hiszen bármilyen kvázi-oroszbarát gesztust próbált tenni a republikánus vezető (pl. Ukrajnának szánt támogatások megnyesése, szankciók szabotálása), a Kongresszus kétpárti támogatással mindig megkötötte a politikus kezét.
A híresen markáns Dmitrij Medvegyev szeptemberben nyíltan elmondta, mi az, amivel valójában a legjobban járna Oroszország:
a politikus szerint az ideális kimenetel, ha a választások után Amerika kettészakad és polgárháború lesz az országban.
Ezzel ugyanis Washington lekerülne a nemzetközi szereplők térképéről és Moszkva végre nyugodtan tudja követni a gazdasági, politikai és katonai ambícióit az „új világrend” urává váló Kína szárnyai alatt.
