- Kiterjesztik vagy eltörlik Donald Trump 2025-ben lejáró adócsökkentéseit, illetve a családi adókedvezményt?
- Kamala Harris ígéretének megfelelően szövetségi törvénybe iktatják a terhességmegszakításhoz való jogot?
- Megszüntetik a borravaló, a társadalombiztosítási kifizetések és a túlóra adókötelezettségét?
- Ismét terítékre kerül a februárban elbukott kétpárti bevándorlási és határvédelmi reformcsomag?
Ez és megannyi más kérdés függ az egy hét múlva esedékes kongresszusi választások eredményétől.
A capitoliumi hatalmi játszmák pedig gúzsba köthetik az Egyesült Államok újonnan megválasztott elnökét is, hiszen az előbb említett ígéretek megvalósulásához kongresszusi jóváhagyásra van szükség.
Miért pont most?
Az Egyesült Államok szövetségi törvényhozásának tagjairól kétévente voksolnak, így minden második kongresszusi választás egybeesik az elnökválasztás időpontjával. Amelyik nem, az a hivatalban lévő elnök mandátumát "felezi meg", ahogy az legutóbb 2022 novemberében történt, így félidős választásnak (midterms) szokás nevezni.
- A Kongresszus lakossági arányokat tükröző alsó kamarája kétévente újul meg, azaz a képviselőház összes, 435 tagja lecserélődik, kivéve persze, ha újraválasztják őket. A legnépesebb államnak, Kaliforniának 52 kongresszusi körzete és képviselője van, míg Észak-Dakotának például csak egy.
- A felsőházban ugyanakkor a szenátorok hatéves ciklusokat szolgálnak. Az 50 állam 2-2 szenátori székét három csoportba osztották (Class A, B, C), a csoportok pedig "elcsúsztatva" követik egymást, kétévente mindig csak az egyiket (a szenátus harmadát) választják újra. Így jön ki szenátoronként a hatéves mandátum.
A képviselőházban jelenleg a republikánusok bírnak szűk többséggel,
Mike Johnson házelnök 220 fős frakciót irányít. Az immár Hakeem Jeffries vezette demokraták 212-en ülnek az alsóházban, 3 mandátum üresen áll.
Az előző ciklusban, 2020 és 2022 között az azóta leköszönt demokrata házelnök, Nancy Pelosi hatékonyan terelgette a többségét épphogy megőrző 222 fős képviselőcsoportját. Ráadásul – az abortuszjogot garantáló Roe v. Wade Legfelsőbb Bíróság általi megszüntetése nyomán – 2022-ben a demokraták túlteljesítették a várakozásokat, hisz a hivatalban lévő elnök pártját (főleg, ha ilyen népszerűtlen) hagyományosan "meg szokták büntetni" a választók a félidős választásokon.
Bár elmaradt a "vörös hullám", és nem taroltak, a republikánusok megszerezték az alsóházat, az élükön álló Kevin McCarthy házelnököt azonban saját párttársai buktatták meg 2023 őszén a demokratákkal való együttműködésre hivatkozva. A párt radikális trumpista szárnya, a Freedom Caucus a helyébe lépő Mike Johnsonnak is többször keresztbe tett azóta.
Ami a felsőházat illeti,
2020-ban a demokraták csak a szenátus formális elnökeként szolgáló alelnök, Kamala Harris segítségével szereztek többséget,
2022-ben viszont 50-ről 51-re tudták növelni a szenátoraik számát. (Harris egyébként alelnökként ezelőtt sosem látott gyakorisággal, 33 alkalommal törte meg a felsőházi szavazategyenlőséget.)
A szenátusban a legtöbb javaslat elfogadásához nem elég az egyszerű többség: a tervezetekről szóló vita lezárásához először 60 szenátor támogatása szükséges a 100 tagú felsőházban. Ezt a vitatott procedurális szabályt, illetve akadályozó (obstrukciós) eszközt filibusternek nevezzük. A demokraták 2013-ban megszüntették a filibustert a szövetségi bírójelöltek jóváhagyása esetén, a republikánusok pedig 2017-ben kiterjesztették annak érvényességét a legfelsőbb bírósági jelöltekre; ezekben a kérdésekben azóta elegendő az 51 voks. Kamala Harris nemrég megismételte azon álláspontját, melyet több demokrata is oszt, miszerint az abortuszhoz való hozzáférés kapcsán, annak törvénybe iktatása érdekében, szintén eltörölné a filibustert.
2022 óta tehát a belharcokkal tarkított, republikánus ellenőrzésű képviselőháznak és a demokraták által irányított szenátusnak kell megegyezésre jutnia a törvények elfogadása érdekében, ami nem sok gyümölcsöt hozott.
A 118. Kongresszust az egyik legműködésképtelenebbnek tartják:
2023-ban csupán 34 törvényt fogadtak el, ami az ülésszak első évében elfogadott legkevesebb jogszabály volt a nagy gazdasági világválság óta. Ide vág, hogy 2024 októberében az amerikaiak mindössze 16%-a ítélte meg kedvezően a Kongresszus munkáját a Gallup adatai szerint.
Saját várakat kell visszavenni
Nancy Pelosi – akinek mindent felülíró célja az alsóház visszaszerzése, ezért állítólag jókora részt vállalt Joe Biden visszalépésre bírásából is – úgy vélte,
a győzelemhez vezető útjuk New York államon keresztül vezet.
A demokratáknak ehhez összvissz négy helyet kellene elvenniük a republikánusoktól, ezt pedig akár kizárólag New Yorkban összehozhatják. 2022-ben négy, korábban általuk birtokolt körzetet is elveszítettek az államban (ezek a Long Island-i 3. és 4., illetve a New York City agglomerációjában lévő 17. és 19.), a 22-es körzetben pedig mindössze 1 százalékponttal győzedelmeskedett a republikánus képviselőjelölt. A Siena legutóbbi felmérése azt találta, hogy a 4. körzetben Anthony D'Esposito 12 ponttal kullog demokrata kihívója, Laura Gillen mögött, ami baljós jel a republikánus számára, hiszen 2022-ben még 3 ponttal nyert.
2020-ban mind az öt előbb említett körzetben Biden nyerte az elnökválasztást, a kormányzói versenyt azonban a republikánus Lee Zeldin. Ezért Pelosi a két évvel ezelőtti vereségekért látszólag az eléggé népszerűtlen Kathy Hochul kormányzót hibáztatta, akit az elvártnál jóval kisebb fölénnyel választottak újra.
Nem elég, hogy a republikánusok kiugróan szerepeltek 2022-ben, a New York Times felmérése szerint a demokrata bástyának minősülő New York államban Donald Trump támogatottsága ugyancsak felívelni látszik. Ehhez nem kis részben járulhatott hozzá, hogy Hochul elődje, Andrew Cuomo 2021-ben botrányos körülmények között mondott le hivataláról, és New York City ugyancsak demokrata polgármestere, Eric Adams korrupciós vádakba keveredett nemrég, sőt, perbe is fogták. Bármennyit is bukdácsolnak a demokraták, kétség kívül távol állunk attól, hogy az elnökválasztáson a republikánus zászlóvivő vigye az államot (még akkor is, ha a Madison Square Gardenben tart nagygyűlést). A képviselőházi többség viszont könnyedén múlhat ezen az öt körzeten.
Emellett érdemes lesz a szintén demokrata fellegvárnak tartott Kaliforniára figyelni,
ahol New Yorkhoz hasonlóan jó pár körzet a republikánusok felé billent legutóbb. A Reuters elemzése szerint itt hat darab fej fej melletti küzdelemre lehet számítani, ezek közül öt szék van republikánus kézen, de elérhető távolságban a demokraták számára (13., 22., 27., 41., 45. körzet).
Sorsdöntővé válhat a 2022 óta demokrata kézen lévő, ám inkább republikánusok felé hajló Alaszka egyetlen képviselői helye is: a "hal, család, szabadság" jelszóval kampányoló, őslakos gyökerekkel rendelkező Mary Peltolának nem lesz egyszerű megvédeni a székét, noha mellette kampányol az állam centrista szenátora, a republikánus Lisa Murkowski is.
A Cook Political Report által szorosnak vélt 25 összecsapás közül – lehetséges republikánus támadási felületként – megemlíthetjük a Washington állambeli középutas demokrata, Marie Gluesenkamp Perez és a maine-i Jared Golden újraválasztási harcát. Kettejüknek szintén Trumpék által dominált körzetekben kell helyt állniuk, és a lavírozásuk abban is megnyilvánult, hogy az elsők között fejezték kétségüket Joe Biden győzelmi esélyei felől, ezzel is megtartva a távolságot a népszerűtlen elnöktől.
A FiveThirtyEight előrejelzése alapján a képviselőházért folytatott csata gyakorlatilag ugyanolyan kiélezett, mint az elnökválasztási küzdelem:
a republikánusoknak jelenleg 53%, a demokratáknak 47% esélyük van az alsóházi többség megszerzésére.
A RealClearPolling általános kongresszusi erőviszonyokat követő átlagában pár napja a republikánusok vették át a vezetést (ami most 0,8 százalékpont), ám a FiveThirtyEight még mindig a demokratákat mutatja elől, nagyjából ugyanennyivel. Mindenesetre nagyban befolyásolhatja a végeredményt Kamala Harris és Donald Trump versenyfutása, hiszen évről évre csökken azon kongresszusi körzetek száma, melyek megosztják a voksaikat a két párt között, ezáltal egyre nehezebbé válik a képviselőjelölteknek, hogy túlszárnyalják a "listavezetők" szavazatarányát. De ugyanez elmondható a felsőházról is.
A republikánusoknak lejt a pálya
A szenátus kapcsán, melyben csak a törvényhozók harmadát választják újra, kezdettől fogva tudni lehetett, hogy kemény feladat vár Kamala Harris pártjára.
A 33 mandátum közül a demokratáknak 23-at kell megvédeni, a republikánusoknak viszont csak 10-et,
ráadásul előbbiek közül öt szenátor nem indul újra, míg utóbbiaknál csupán 2 inkumbens mondott nemet még hat évre.
A centrista Joe Manchin, aki a republikánusok által leuralt Nyugat-Virginiát 2010 óta képviselte demokrata színekben, idén függetlenné vált, majd bejelentette nyugdíjba vonulását. Az ő helyét ezáltal automatikusan a demokrata veszteségek közé tehetjük,
így rögvest 50-50-re változnak az erőviszonyok,
és a Fehér Házban ülő új alelnökön, Tim Walzon vagy J. D. Vance-en múlna, melyik párt szerez többséget.
A demokraták azonban Montanában is óriási kihívással néznek szembe, ahol Donald Trump 2020-ban 16 százalékpontot vert Joe Bidenre. Itt a 2006 óta háromszor újraválasztott Jon Testernek kell negyedjére megvédenie a székét, ám republikánus riválisa, Tim Sheehy 6,5 ponttal vezet előtte a RealClearPolling átlaga alapján.
Ha tehát Tester is kikapna, a demokraták még akkor is elveszítenék a többséget, ha Tim Walz ülne a szenátus elnöki pódiumán.
De számos további szoros küzdelem vár a demokrata frakcióvezető, Chuck Schumer kollégáira, ha pedig ez nem lenne elég, a versenyek számottevő részét az elnökválasztás szempontjából döntő szerepet játszó ingaállamokban futják.
- A szintén republikánusok felé hajló Ohióban Sherrod Brown küzd újraválasztásért az üzletember Bernie Morenóval szemben. A Testerrel egy időben megválasztott Brown előnyét 1 pontra becsüli a RealClearPolling, akinek szintén jelentősen túl kell teljesítenie Kamala Harris várható ohiói szavazatarányát, ha meg akarja tartani a pozícióját (Biden négy éve 8 ponttal kapott ki az államban).
-
Az elnökválasztás kulcsfontosságú billegő állama egy szenátori összecsapással is készül.
Pennsylvaniában a hivatalban lévő Bob Casey szeretne újabb ciklust kezdeni, és nagyjából 1,4 százalékpontos az előnye a republikánus Dave McCormickkal szemben. Casey jobb esélyekkel bír, mint Brown Ohióban, de sok múlhat az elnökválasztás végkimenetelén.
- A másik elnökválasztási csatatéren, Wisconsinban a demokrata Tammy Baldwin igyekszik Washington D.C-ben maradni, a republikánus Eric Hovde üzletember azonban már a nyakában lohol, 1 pontos lemaradással.
- A szintén középnyugati billegő államban, Michiganben a nyugdíjba vonuló Debbie Stabenow helyett Elissa Slotkin alsóházi képviselő veszi fel a kesztyűt a demokraták nevében Mike Rogersszel, korábbi republikánus kongresszusi képviselővel szemben. Slotkin Casey-hez és Baldwinhoz képest nagyobb arányban vezet, egy nem túl magabiztos 2,9 ponttal.
-
A demokraták délnyugaton, Nevadában és Arizonában számíthatnak talán a legjobb eredményre.
Előbbiben Jackie Rosen 4,9 ponttal vezet kihívója, az afganisztáni veterán Sam Brownnal szemben, míg a demokratáktól függetlenedett, majd idén visszavonuló Kyrsten Sinema helyét megpályázó Ruben Gallego 6,1 százalékpontos előnyt tudhat magáénak Donald Trump arizonai "helytartójával", Kari Lake-kel szemben. A 2020-as elnökválasztás kapcsán csalást hangoztató Lake 2022-ben kikapott az állam kormányzóválasztásán, és nagyon úgy tűnik, hogy hasonló sors vár rá idén is.
A szenátusért tehát vérre menő küzdelem zajlik, a szenátorjelöltek pedig abban reménykedhetnek, pártjuk elnökjelöltje a lehető legjobban teljesít ezekben az államokban, hogy minél kevésbé kelljen a kihaló félben lévő "ticket splitterekre", azaz szavazócédulájukat megosztó választókra hagyatkozniuk.
A zászló egyértelműen a republikánusoknak áll, akik jobb helyzetből álltak már a startvonalhoz is.
Ennek ellenére két állam még tartogathat meglepetéseket:
- Texasban a demokrata Colin Allred, egykori amerikai focista és hivatalban lévő kongresszusi képviselő a felmérések szerint 4,2 százalékponttal megközelítette a korábbi republikánus elnökjelölt-aspiránst, Ted Cruzt, akit 2012-ben választottak először szenátornak,
- Nebraskában pedig a függetlenként induló volt szakszervezeti vezető, Dan Osborn mindössze 2 ponttal van lemaradva az inkumbens republikánus, Deb Fisher mögött. A demokraták nem indítottak jelöltet Nebraskában, a populista üzenetekkel operáló Osborn győzelme azonban így is óriási fordulatot jelentene, egyúttal királycsinálóvá varázsolhatja a feltételezések szerint demokraták felé nyitottabb katonai veteránt.
Ahhoz, hogy a demokraták az alelnök nélkül is többséget tudjanak képezni, tízből nyolc helyen kellene felülkerekedniük.
Például Nyugat-Virginiát és Nebraskát leszámítva mindenhol győzniük kellene, beleértve Montanát és Texast is, ami rendkívül valószínűtlennek tűnik a pollok alapján. Ha viszont Kamala Harris kerülne a Fehér Házba, Tim Walz pedig az alelnöki székbe, elég lenne "csak" hét államban nyerniük – bár ez is inkább álom, mint valószínű forgatókönyv.
A republikánusok ezzel szemben mindössze három győzelemmel átvehetik az ellenőrzést J. D. Vance alelnöksége jóvoltából, ám néggyel az esetleges republikánus alelnökre sem lenne szükségük.
Nyugat-Virginiában, Montanában, Texasban és Nebraskában márpedig továbbra is ők a favoritok.
Mindent összevetve, a FiveThirtyEight előrejelzése úgy saccol, a leköszönő Mitch McConnell utódja által vezetett republikánusok
88%-os eséllyel vehetik át a kontrollt a felsőházban.
Összességében tehát a demokraták sokkal több jóra számíthatnak a képviselőházban, ám ott is tulajdonképpen érmedobáson múlhat a többség. A RealClearPolling alapján egy hajszállal még mindig Donald Trump szénája áll jobban valamennyi billegő államban, így nem kizárt, hogy bekövetkezzen a demokraták legszörnyűbb rémálma:
A FEHÉR HÁZAT ÉS A KONGRESSZUS MINDKÉT HÁZÁT BEVEHETIK A REPUBLIKÁNUSOK NOVEMBER 5-ÉN, ami szinte teljhatalmat adhat Donald Trump és társai kezébe.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
