Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Ehhez képest úgy tűnik, hogy Szinvár halálával nem változott semmi. A háború nemhogy csillapodott volna, de a palesztin területeken és Libanonban is szinte folyamatosan eszkalálódik. Úgy látszik, Szinvár kiiktatása nemcsak változatlanul hagyta a hadviselő felek érdekeit, de még meg is erősítette azokat a hadviselésre való ösztönzőket.
Izraeli szempontok
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök kormánya tavaly októberben három háborús célt is kijelölt Gázában:
- a Hamász katonai-politikai kapacitásainak felszámolását,
- egy alternatív adminisztráció felállítását,
- valamint a túszok kiszabadítását.
Szinvár halála csak az első cél eléréséhez jelent továbblépést közvetlenül, ráadásul a szervezet ellen folyó egyéves katonai kampányhoz képest ennek is csekély jelentősége van.
Ráadásul a tágabb izraeli biztonságpolitikai célok egyre tágabbakká váltak az elmúlt hónapokban. Az elrettentés visszaállítása és az ellenállás tengelyének tagjai, köztük a Hamász és Hezbollah által jelentett veszély semlegesítése (valamint a kormány tagjainak egyéni politikai céljai) mára prioritást nyertek. Izraelnek hatalmas civil áldozatszám és az ország nemzetközi imázsának megtépázása mellett úgy sikerült taktikai sikereket elérnie, hogy nem találkozott gyakorlati ellenállással, ami láthatóan felbátorította az izraeli vezetést. Egy ilyen asszertív viselkedés nehezen tud leállni komoly akadály nélkül.
Ezentúl az izraeli vezetés ma már sokkal inkább Iránra, mint Gázára fókuszál.
Teherán kétszer is támadást intézett izraeli területekkel szemben, jelenleg pedig a Netanjahu-kormány válaszreakcióját várjuk a legutóbbi akcióra. Az izraeli kabinetnek érdeke is, hogy Iránra, és ne Gázára fókuszáljon a nemzetközi figyelem, hiszen még azok is, akik elítélik az izraeli fellépést Gázában és Libanonban, Iránnal szemben már lehet, hogy elnézőbbek vagy akár támogatóbbak lennének.
A Hamász szempontjai
Kevés idő telt el még a vezető kiiktatása óta, hogy pontosan számba tudjuk venni annak hatását a Hamász szervezetére és annak stratégiájára. Ennek ellenére a csoport felépítéséből kiindulva több feltételezést is tehetünk. A Hamász nem egy tisztán hierarchikusan felépülő csoport, hanem egy hálózatosabban működő szervezet. A sajtóban is sokszor megjelenik a különbségtétel a politikai, illetve a katonai vezetést illetően, amelyek közötti egyetértés nem adott.
Ugyan Szinvár vezetőként való nyári megválasztása óta a szervezet két ága hivatalosan egy kézben összpontosult, ez nem feltétlenül jelentette azt, hogy ettől kezdve ne lennének eltérő érdekei a Katarban, Törökországban és máshol élő politikai vezetőknek a Gázában és Ciszjordániában működő katonai csoportnak.
Szinvár halála után a különválasztás még erősödhet is. Gázában rengetegen beszélnek a meghalt vezető testvérének, Mohamed Szinvárnak a felemelkedéséről, míg a politikai szinten a legtöbben Khalid Mesált tekintik favoritnak. Ha tényleg ez a vezetés áll fel, akkor a Hamász két legfontosabb embere eltérő stílust fog képviselni:
- Mohamed Szinvárt sokan testvérénél is radikálisabbnak tartják,
- míg Mesál a kompromisszumkészebb táborba tartozik.
Bárhogy is alakul, teljes egyetértés biztosan nem lesz a szervezeten belül, ami megnehezítené az Izraellel való tárgyalásokat.
Másrészt, még ha a mérsékeltebb hangok erősödnének fel a vezetésen belül, az sem biztos, hogy automatikusan egy tűzszünetet eredményezne. Az elmúlt egy év nem arra tanította a Hamászt, hogy a békés eszközök hatékonyak lennének. Épp ellenkezőleg: a szervezet tavalyi akciójával
- ismét napirendre emelte a palesztin ügyet,
- megerősítette saját imázsát,
- aláásta Izrael nemzetközi pozícióját,
- és megakadályozta a közeledést Izrael és Szaúd-Arábia között.
Ebből a szempontból a kiegyezés és a túszok elengedésének értéke megkérdőjelezhető.
Harmadrészt nagy kérdés, hogy képes lenne-e egyáltalán egy fogolycserére. Eddig is láthattuk, hogy a túszokat nem egy helyszínen tartották, hanem kisebb csoportoknál voltak elhelyezve. A tárgyalások során úgy tűnt, hogy a Hamász nincs is tisztában vele, hogy pontosan hány túsz maradt életben vagy hogy ők hol vannak. Ez a helyzet valószínűleg még mindig fennáll, tovább csökkentve egy megállapodás esélyeit.
Biden alatt már nem lesz változás?
Nem utolsósorban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az Egyesült Államokban két hét múlva választások lesznek. Szinvár halála előtt már úgy tűnt, hogy minden tárgyalást elhalasztanak addig, amíg nem tisztázódik, ki érkezik a Fehér Házba januárban. Teljesen más ugyanis, ha a jelenlegi kormányzat alelnökét választják meg, akitől kontinuitást várnának a felek, mintha Trumpot, akit nem fog kötni bármi, amiről ma kiegyeznek.
Netanjahu miniszterelnök és Biden amerikai elnök között nem volt felhőtlen a viszony eddig sem. Az izraeli kormányfő láthatóan nem tisztelte a választási naptárt, és az elmúlt két hónapban is folyamatosan eszkalálta a helyzetet a térségben, ami egy folyamatos kiszámíthatatlanságot jelentett a Biden-adminisztrációnak.
Több jel is arra mutat, hogy Netanjahu nem akarta megkönnyíteni a demokrata Harris dolgát, és inkább közvetetten Trump megválasztásához akart hozzájárulni.
Egy utolsó pillanatos kiegyezés a Hamásszal pedig éppen Harrisnek kedvezne.
Ezekből a szempontokból kiindulva látható, hogy Szinvár halála miért nem jelentett fordulópontot a háborúban. Sajnos ráadásul sok jóra rövidtávon nem számíthatunk:
- sem a gázai, sem a libanoni harctér nem látszik csillapodni,
- és az iráni-izraeli viszonyban is folyamatosan érzékelhető az eszkaláció veszélye.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
