Míg a tavalyi harcokat jórészt a tüzérségi párbajok, és a gyengén képzett orosz mozgósított katonák véget nem érő rohamai határozták meg, mára az orosz rohamcsapatok képzettekké váltak, és felszereltségük is jelentősen javult.
Ráadásul kisebb létszámú csapatokban mozognak Putyin katonái: tavasszal már csak 10-20 főből álló csoportokban rohamozták az ukrán védelmet, mostanra 4-5 fős egységeket használnak.
Ez megnehezíti az ukrán katonák számára az észlelést és az ellencsapások kivitelezését is,
a szűkös mennyiségű lőszert (egyes szakaszon akár 10:1 arány is lehet az oroszok javára) kisebb egységek felszámolására kénytelenek felszámolni.
Ráadásul Moszkva kitűnően kombinálja új taktikáját a tüzérségi- és drónfölényével: a tüzet nyitó ukrán katonákra nagyon gyorsan érkezik a válasz, pozíciójuk feladására kényszerítve Kijev katonáit.
Ukrán katonák szerint Oroszország így is rendkívüli emberveszteséget halmoz a támadásai során, de ezzel párhuzamosan sikerült mozgásba lendítenie a frontot, egyre hátrébb szorítva az ukrán fegyveres erőket. Különösen a Pokrovszk-Vuhedár közötti szakaszon, utóbbi erődváros két év ostrom után kapitulált az elmúlt napokban.
A The Washington Postnak nyilatkozó katonák szerint komoly problémát jelentenek a siklóbombák is, amelyből Oroszország legutóbb már a 9000 kilogrammos verziót is sikeresen tudta ledobni az állásokra.
A repülőgépekből mindenféle akadály nélkül útnak indított siklóbombák egész lövészárok-szakaszokat és az azokban található személyzetet is elpusztíthatják
– nyilatkozta az egyik katona.
Az új taktika, Oroszország folyamatos utánpótlása az emberállományban, illetve az ezzel párhuzamosan növekvő lőszer- és emberhiány az ukrán oldalon arra kényszerítette a kijevi hadvezetést, hogy fokozatosan teret adjon az orosz előretörésnek a donyecki frontvonalon.
Címlapkép forrása: Portfolio
