Drámai alámerülés
A múlt héten járta körbe a világsajtót a hír, hogy Kína elvesztette az egyik legújabb, nukleáris meghajtású tengeralattjáróját, miután az ismeretlen okokból elsüllyedt a gyár melletti vizeken. A kijelentés valóságtartalmát később amerikai források műholdfelvételekkel támasztották alá: ezeken az látható, amint különböző hajók ügyködnek a váratlanul elmerülő kínai tengeralattjáró körül. A Pentagon katonai szakértői szerint a szóban forgó jármű egy Csou-osztályú támadó-tengeralattjáró, amely méretében nem múlja felül a hagyományos eszközöket, ám egy kisméretű atomreaktorral rendelkezik. Ezzel kapcsolatban az a kérdés is felmerült, hogy a tengeralattjárót építő vállalatnak egyáltalán van-e tanúsítványa a nukleáris anyagok kezelésére.
Nem tudjuk, hogy a tengeralattjáró reaktort üzemanyaggal látták-e el az incidens idején, vagy áthelyezik-e egy ismert nukleáris tanúsítvánnyal rendelkező létesítménybe az első tüzelőanyag-ellátáshoz, például a Huludao hajógyárba, amely a kínai hadsereg haditengerészetének összes korábbi nukleáris tengeralattjáró-osztályát megépítette
– mondta az egyik megszólaló amerikai tisztségviselő.
Peking egyáltalán nem ejt szót a híresztelésről, ami nem meglepő: bevett taktika a kínai politikában, hogy a kudarcokat megpróbálják a lehető legnagyobb titokban tartani.
Az elmúlt egy évben több botrányos ügy is kirobbant a kínai hadsereg körül, gyakran korrupciós vádak miatt voltak hirtelen személycserék a vezetésben. A pénzek hűtlen kezelésének vádja most is előkerült:
A kiképzési szabványokkal és a felszerelések minőségével kapcsolatos nyilvánvaló kérdések mellett az incidens mélyebb kérdéseket vet fel a kínai hadsereg belső elszámoltathatóságával és a kínai védelmi ipar felügyeletével kapcsolatban – amelyet régóta sújt a korrupció
– fejtette ki a névtelenséget kérő amerikai tisztségviselő a Washington Timesnak az üggyel kapcsolatban.
Satellite imagery showed that Chinas newest nuclear-powered attack submarine sank alongside a pier while under construction.The sinking of Chinas first Zhou-class submarine represents a setback for Beijing as it continues to build out the worlds largest navy. #TaipeiTimes
— Kiran (Kumar) September 28, 2024
Hiába a „stratégiai rádiócsend” Kína részéről, az esetről egyre több bizonyíték gyűlik, maga az amerikai védelmi minisztérium is közzétett információkat. Ismeretes például, hogy ki, és hogyan észlelte a súlyos incidenst: Tom Shugart, a Center for a New American Security védelmi elemzője szúrta ki elsőként a Pentagon által Type 041 SSN-ként azonosított jármű körüli problémákat. Az amerikai haditengerészet egykori alkalmazottja éppen a Vuhan melletti Wuchang hajógyár műholdfelvételeit nézte át, amelyek szokatlan darubárkákat mutattak a móló körül, miközben az addig ott dokkoló tengeralattjáró részlegesen a víz alá süllyedve volt látható. Ezek a képek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a jármű
minimum részlegesen megtöltődött vízzel, ezért működésképtelenné vált, a sérült fegyver visszaszerzésére pedig segítségül kellett sietniük a kiemelésére alkalmas hajóknak.
Megelőző csapás vagy szimpla fenyegetés
Az eset nem sokkal azt követően került napvilágra, hogy a kínai Rakétahadsereg tesztet hajtott végre egy saját fejlesztésű interkontinentális ballisztikus rakétával (ICBM), amely egyszerre akár 10 nukleáris töltet szállítására is képes. A fegyver több ezer kilométert tett meg, mielőtt a Csendes-óceánba zuhant volna. A lépés különlegessége az volt, hogy ilyen gyakorlatot már 44 éve nem tartott Peking, ugyanis ezt a védelmi minisztérium nyilvánosságra hozta, bár nem túl sok információt osztottak meg. A képek tanúsága szerint egy DF-31-es típusú rakétát teszteltek, de ezt nem lehet minden kétséget kizáróan megállapítani. A lépés komoly erődemonstrációnak számít, a keleti nagyhatalom ezzel jelezni akarta a riválisainak, hogy képes akár több ezer kilométeres távolságba elérni.
A félreérthetetlen üzenet nyilvánvalóan az Egyesült Államoknak szólt, hiszen Peking prezentálta, hogy képes akár az amerikai célpontokra is lecsapni a tengerentúlon.
has tested its first intercontinental ballistic missile in more than four decades.The DF-31 AG missile has an estimated range of more than 12,000 kilometers. The system can carry up to ten nuclear warheadsVia #China
— Mete (Sohtaoğlu) September 26, 2024
A nukleáris rakétafejek hordozására alkalmas eszköz kilövése egyben a kínai atomprogramra is újfent ráirányította a figyelmet. A felemelkedő hatalom az elmúlt időszakban nagy figyelmet fordított a nukleáris fegyverarzenál fejlesztésére, a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatai szerint 2024-ben az atomtöltetei száma 500 darabra emelkedett az egy évvel korábbi 410-ről. Peking az évtized végére el szeretné érni az 1000 darabos számot, ezzel egyértelműen az Egyesült Államok és Oroszország mellé szeretne idővel felzárkózni a képességei tekintetében.
A tengeralattjáró elsüllyedése azonban valamelyest megfúrja Kína ambiciózus törekvéseit a nukleáris nagyhatalmi szerepkör betöltésére, bár inkább a hírnév csorbul, mint a program maga.
Könnyen meglehet, hogy a váratlanul végrehajtott teszt egy amolyan „megelőző csapás” lett volna a körvonalazódó információs szivárgás elhárítására. Ha ez így is volt, a terv nem jött be, mivel azóta inkább a tengeralattjáró körül forog a nemzetközi figyelem. A kínai vezetők úgy gondolhatták, hogy az eddig rejtve, Kína belső területein tesztelt ICBM-ek egyikének nyilvános megvillantásával lehet olyan elterelést generálni, amely minimum csökkenti a tengeralattjáró elsüllyedésével okozott imázskárokat.
A feltevés mellett szól, hogy Peking szereti titokban tartani a katonai képességei fejlődését, korábban is előfordult már, hogy a legnagyobb információs zárlat mellett építették meg a tengeralattjárójukat, az első ilyen ismert eset 2004-ben történt. Akkor az amerikaiak szintén Vuhannál szúrtak ki egy nem bejelentett hagyományos meghajtású járművet. A húsz évvel ezelőtti példához hasonlóan most is meglepetést jelentett a nyugati hírszerzők számára a felfedezés, mivel csak 2024. március 10-én készült felvételen szúrták ki a Csou-osztályú nukleáris meghajtású tengeralattjárót – ekkor még süllyedés előtt.
A jármű mérete azonban kisebb, mint a hagyományos támadó tengeralattjáróké, ezért lehet az, hogy a tengerparttól távol eső Vuhan városában építették meg, majd ezt követően a viszonylag sekély Jangce folyón keresztül juttatják el a tengerig.
Washington viszont már értesült arról, hogy a keleti nagyhatalom kisebb méretű nukleáris meghajtású támadó tengeralattjárókban gondolkodik. 2017-ben ugyanis a PLA nyugalmazott admirálisa, Csao Tengping nyilvánosságra hozta a hagyományos tengeralattjárók kisméretű nukleáris segédmotorjának terveit egy kínai weboldalon.
Csao admirális egy új, azonosítatlan, 7000 tonnás nukleáris meghajtású támadó tengeralattjárót – SSN – írt le, amely új típusú erőművel, … új fegyverrendszerrel és elektronikus információs rendszerrel fog rendelkezni
– írta nemrégiben közzétett cikkében Rick Fisher, a Nemzetközi Értékelési és Stratégiai Központ Kínai katonai képességek kutatására specializálódott elemzője. A rendszert a korábbi kínai katonai vezető új, kis teljesítményű/alacsony nyomású segédatomerőműként írta le villamosenergia-termelésre, amely illeszkedik a hagyományos tengeralattjáró-konstrukciókba. Fisher szerint az elgondolás nem új, az 1980-as években a Szovjetunió kísérletezett már hasonlóval.
Kína, a tengeralattjáró hatalom
Peking az 1960-as években kezdett bele egy jelentős programba, amelynek a célja az volt, hogy feltegye az országot a globális tengeralattjáró hatalmak térképére. 1962 és 1984 között több mint 80 darab Romeo-osztályú tengeralattjárót építettek, ezek a szovjet haditechnológiai megoldásokra támaszkodtak. Ezeket követték a Ming-osztályú járművek, majd az ballisztikus rakétákkal felszerelhető típus (SSBN), a Hszia-osztály érkezett az 1980-as években. Ezeket a technikai hiányosságai miatt (zajos volt és lassú) felváltotta a Csin-osztály, illetve a Sang-osztály. Ez utóbbi kettő máig szolgálatban áll, a tervezési hasonlóságok miatt pedig szinte bizonyos, hogy az oroszoktól kaptak segítséget a megépítésükhöz.
Peking a 2010-es évek elején kezdett bele a tengeralattjárók modernizációs programjába. Ennek keretében Moszkvával keresték az együttműködés lehetőségét, valamint modernizált nukleáris meghajtású, Sang-osztályú járművek érkeztek.
A mai kínai tengeralattjáró-flotta gerincét a hagyományos, dízelmotoros-elektronikus meghajtású járművek adják, összesen 48 darab áll a haditengerészet rendelkezésére. Ezeket egészítik ki a nukleáris meghajtású eszközök, amelyekből 12 darab van: 6 ballisztikus rakétákkal felszerelhető típus (SSBN), valamint szintén 6 támadó tengeralattjáró (SSN). Összességében jelenleg 60 darab tengeralattjáró áll a kínai Népi Felszabadítási Hadsereg Haditengerészete (PLAN) szolgálatában. A tervek szint a számuk 2025-re 65 darabra, 2035-re pedig 80-ra emelkedik.
Kína fejlődését mutatja az a tény, hogy ameddig korábban nagyban támaszkodtak a külföldi haditechnológiára, addig mára a tengeralattjáró exportáló országok között is megjelent. Eddig Thaiföldnek, Bangladesnek és Pakisztánnak adtak el kisebb, dízel-meghajtású járműveket.
Myanmar Navy commissioned a Chinese Type 035 submarine today. pic.twitter.com/bQe8g1CHHW
— Sankalan (Chattopadhyay) December 24, 2021
Egy balesettől még nem lehet azt várni Pekingtől, hogy feladja a törekvéseit, várhatóan inkább csak átmeneti megtorpanást jelent majd a tervben. Vélhetően ez arra ösztönzi majd a kínai döntéshozókat, hogy az eddigieknél nagyobb figyelmet szenteljenek a programnak, mivel a nemrégiben felszínre (vagy inkább az alá) bukó baleset alaposan megtépázza Kína hírnevét a globális hadiipari szereplők előtt. Azzal kapcsolatban egyelőre még nincsenek információk, hogy az ICBM rakétateszt összefüggésben áll-e a tengeralattjáró elsüllyedésével, de a kínai döntéshozók kalkulálhattak azzal, hogy valamelyest ezzel képesek lesznek (már előzetesen) helyreállítani a renoméjukat. Az eset másik tanulsága az volt – különösen a nyugati hatalmak számára – hogy Kína vélhetően immáron két olyan hajógyárral is rendelkezik, amelyik nukleáris tengeralattjárókat képes építeni.
A fejlemény azért is lehet különösen aggasztó az Egyesült Államok számára, mivel ott már régóta komoly problémákat azonosítanak különösen a gyártókapacitás terén, ez pedig már belátható időn belül komoly kihívásokat rejthet magában.
Címlapkép forrása: StefanTsingtauer via Wikimedia Commons
