Az osztrák Második Köztársaság 1955 óta tartó történetében először győzött a volt SS-tiszt, Anton Reinthaller által 1956-ban alapított Osztrák Szabadságpárt (FPÖ). A neonácinak tartott párt évtizedeken keresztül a kormányzás közelébe sem juthatott, egészen 2000-ig, amikor Wolfgang Schüssel, az Osztrák Néppárt (ÖVP) kancellárja koalíciót kötött az akkor a karizmatikus elnök, Jörg Haider vezette párttal. A koalíciókötés akkor még EU-s szankciókat eredményezett, évekkel később, 2017-ben azonban a szintén néppárti Sebastian Kurz már jóval kisebb ellenállással léphetett újra koalícióra a Szabadságpárttal.
A jobboldali koalíció 2019-ben az akkori FPÖ-s alkancellár, Heinz-Christian Strache úgynevezett „Ibiza-botránya” miatt bomlott fel, ami új választásokhoz is vezetett, amelyen a radikális jobboldali párt mindössze 16 százalékot ért el. Az új néppárti–zöld koalíció ellenzékeként azonban a mélypontra került párt – elsősorban a 2021 óta elnök Herbert Kickl vezetésével – szárnyalni kezdett, és 2022 áprilisában átvette a vezetést a közvélemény-kutatásokban. Az FPÖ-t a koronavírus-járvány tette ismét népszerűvé: lezárásellenes, oltásszkeptikus üzeneteik sok szavazónál betaláltak. De legfőbb témájuk a bevándorlás lett, amelyet ma már a legtöbb osztrák állampolgár nevez meg Ausztria legnagyobb problémájának.
Az FPÖ eddigi rekorderedményével, 28,8 százalékkal végzett élen a vasárnapi választásokon,
amely nagyon magas, 78 százalékos részvételt hozott. A második helyezett ÖVP rekordveszteséget volt kénytelen elkönyvelni: a 2019-es több mint 37 százalékról 26,3 százalékra esett vissza. A szociáldemokrata SPÖ ugyan hozta öt évvel ezelőtti eredményét – akkor is, most is 21 százalékon végzett – de ezzel története során először a harmadik helyre szorult.
A jelenlegi kormánykoalíció második pártja, a Zöldek sem jártak jobban, mint a Néppárt: csaknem 14 százalékról 8,3-ra estek vissza. Az FPÖ mellett még a liberális NEOS nevezheti sikeresnek a választást: 8,1-ről 9,2-re jöttek fel. Vagyis összességében elmondható: a kormánykoalíció pártjai durván visszaestek, az ellenzékből két párt növelni tudta szavazatarányát, míg a szintén ellenzéki SPÖ – amely lényegében évek óta vezetési válságban szenved – stagnál. A kisebb, korábban még a 4 százalékos küszöb elérésére képesnek tartott pártok – a kommunista KPÖ és a viccpártként indult Sörpárt – 2 százalék körüli eredménnyel végzett. (A magas részvétel nem kedvezett nekik.)
A nagy kérdés most az, milyen koalíció vezetheti a továbbiakban Ausztriát. Alexander Van Der Bellen egykori zöldpárti köztársasági elnök korábban kijelentette, nem hajlandó kormányalakítási megbízást adni Herbert Kickl FPÖ-elnöknek. Az osztrák alkotmány szerint Van Der Bellen ezt megteheti, ugyanis abban nincs leszögezve, hogy a legtöbb szavazatot elnyerő párt jelöltjét kell felkérnie kormányalakításra.
Az ÖVP elnöke és eddigi kancellárja, Karl Nehammer korábban jelezte, hajlandó ugyan koalícióra lépni a Szabadságpárttal, de csak akkor, ha nem Kickl lesz a kancellár. A FPÖ-vezér azonban egyelőre nem mutat hajlandóságot arra, hogy eggyel hátrébb lépjen. Elképzelhető még egy hármas koalíció az ÖVP, az SPÖ és a NEOS vagy a Zöldek között, de három párt ideológiailag széttartó programjait nehezen lehetne összeegyeztetni. Ráadásul az osztrák pártok szeme előtt ott a német közlekedésilámpa-koalíció negatív példája: a szocialista-zöld-liberális koalíció mindhárom párt durva gyengüléséhez és a szélsőjobboldali AfD látványos megerősödéséhez vezetett. Egy centrista hármas koalícióval szemben álló ellenzéki FPÖ nagy eséllyel a jelenleginél még nagyobb népszerűségre tehetne szert, ezt pedig rajta kívül senki sem akarja.
A legesélyesebb ezért egy szabadságpárti–néppárti koalíció.
Mivel a frontok Kickl és Nehammer között bemerevedni látszanak, egyikőjüknek valószínűleg hátrébb kellene lépnie. Az egyik legnépszerűtlenebb osztrák politikusként számon tartott Kickl háttérbe húzódása még saját szavazóinak sem fájna különösebben, ugyanis az FPÖ-hívek mindössze 2 százaléka mondta azt, hogy miatta húzta az X-et a pártra. Az ÖVP viszont nem nagyon van abban a helyzetben, hogy feltételeket diktáljon, amennyiben folytatni akarja 1987 (!) óta tartó kormányzását. Szavazóinak csaknem egyharmadát vesztette el, a 2019-ben őt választóknak egynegyede vándorolt át az FPÖ-höz. Bár már volt, hogy az SPÖ mellett kisebbik koalíciós partnerként működött, az FPÖ-vel eddig még mindig fölényben kormányzott.
Hier findet ihr die zur : #Wählerstromanalyse
— DER (STANDARD) September 30, 2024
A Szabadságpárt hatalomra jutása mindenképpen bevándorlásellenesebb és oroszbarátabb politikát eredményezne.
Az FPÖ az integrációra nem képes bevándorlók hazatoloncolása (remigráció) mellett tört lándzsát, és megakadályozná, hogy az érkezők menedékkérvényt adhassanak be Ausztriában (arra hivatkozva, hogy az EU-n belül Ausztriába csak más biztonságos országokból vezet az út). A bevándorlási szabályokon egyébként az Osztrák Néppárt is szigorítana, így ebben olyan nagy nézeteltérések nem lennének a két jobboldali párt között.
Hogy milyen méreteket öltött a migráció az alpesi országban, jól mutatja, hogy 2015 és 2023 között egyharmadával nőtt azok száma, akik vagy akiknek a szülei nem Ausztriában születtek, és ezek mára mintegy 27 százalékát teszik ki a teljes, 9 milliós népességnek. A főleg muszlim bevándorlók érkezése egyre nagyobb problémát okoz, Bécsben például mindennapossá váltak a csecsen és szír bűnbandák közötti leszámolások. Augusztusban pedig Taylor Swift bécsi koncertjét kellett lemondani, mert három bevándorló vagy bevándorló gyökerű muszlim fiatal merényletet tervezett.
Ami az Oroszországhoz – Ausztria messze legnagyobb gázszállítójához – és az ukrajnai háborúhoz fűződő viszont illeti, az FPÖ határozottan Moszkva-barát, amit jól mutat, hogy a párt 2016-ban barátsági szerződést kötött Vlagyimir Putyin pártjával, az Egységes Oroszországgal. A katonailag semleges Ausztria nem szállít fegyvereket Ukrajnának, de a Szabadságpártnak ez nem elég: az Oroszország elleni EU-s szankciók megszüntetése mellett érvel. Ebben hasonlóan gondolkodik, mint a Fidesz, amellyel az Osztrák Szabadságpárt közös képviselőcsoportban, a Patrióták Európáért frakcióban ül az Európai Parlamentben. Orbán Viktor az X-en gratulált az FPÖ-nek a győzelemhez:
Újra nyertek a Patrióták: az FPÖ történelmi győzelme Ausztriában! Gratulálok Herbert Kicklnek
– írta a magyar miniszterelnök.
Another win for the : an historic victory for in ! Congratulations to Herbert Kickl! #Patriots
— Orbán (Viktor) September 29, 2024
Kritikusai sokszor bélyegzik meg az FPÖ-t neonáciként, és erre a párt rendre okot is szolgáltat. Kickl például relativizálta már az SS bűneit, magát pedig a jövő Volkskanzler-jének (népkancellár) nevezi – kifejezést Adolf Hitler is használta magára. A mostani választás előtti pénteken pedig az FPÖ több vezető tagja is összegyűlt egy idős bajtársuk temetésére, aki még 2006-ban arra hívta fel magára a figyelmet, hogy az ismert náci üdvözléssel, a „Heil!”-lel köszöntötte hallgatóságát. A pénteki temetésen a gyászolók – köztük a Szabadságpárt bécsi listavezetője, Harald Stefan – a „Wenn alle untreu werden, so bleiben wir doch treu” (Ha mindenki áruló lesz is, mi mégis hűek maradunk) kezdetű dalt énekelték, melyet ugyan még 1814-ben szerzett egy német költő, a rettegett hitleri rohamosztag, az SS hűségdalaként vált hírhedtté.
Címlapkép: Herbert Kickl, a jobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke ünnepel a párt eredményváró eseményén Bécsben 2024. szeptember 29-én, miután megnyerték az osztrák parlamenti választásokat. MTI/EPA/Filip Singer
