Afganisztánban a mák, ezzel együtt pedig az ópiumtermesztés nem egy új hóbort: évszázados hagyománya van a kábítószeriparnak. Amikor az Egyesült Államok két évtized után kivonult a közép-ázsiai országból, két dolog azonnal egyértelművé vált: a tálibok rövid időn belül át fogják venni a hatalmat és radikális változásokat fognak eszközölni az ország életének minden pontján.
A lányok oktatása az elemi képzést követően lényegében ellehetetlenült, súlyosan csorbultak az emberi jogok, különös tekintettel a nők és a vallási-etnikai kisebbségek esetében, a saría átvette a világi törvénykezés szerepét, ráadásul háború indult a lakosság tömegeinek megélhetést biztosító ópium ellen.
Amikor egy ország a drogokból él
Az ópium Afganisztán területén évszázadok óta népszerű tudatmódosító szer volt. A kábítószer szabályozására először összehívott 1920-as Nemzetek Szövetsége ülésen Kabul is képviseltette magát, bár az ország ópiumtermelése ekkor még látványosan elmaradt Kínától és Indiától.
Ugyanakkor a ’70-es évekre ez a két ország elkezdte egyre jobban megnehezíteni a mák termesztését (az afgán kormányok a ’40-es és ’50-es évek között sikertelenül próbálkoztak ezzel), miközben Afganisztánt megtámadta a Szovjetunió. A legálisan működő mezőgazdaság a háborúban komoly károkat szenvedett, a jóval kevesebb infrastruktúrát igénylő, egyébként is régóta ismert mák pedig kézenfekvő alternatívának számított, nem kis részben azért, mert az ópiumkereskedelemből finanszírozni lehetett a szovjetek elleni háborút is.
A szovjet megszállás, illetve az azt követő polgárháborúk odáig vezettek, hogy 2001-re Afganisztán vált a világ legnagyobb ópiumtermelőjévé.
Az első, 1996-os tálib hatalomátvétel során megkezdték ugyan a mákmezők felszámolását, akkor még nem jutottak túl messzire, ironikus módon éppen az amerikai megszállás miatt.
Amikor az Egyesült Államok 2001-ben bevonult Afganisztánba, az ópiumtermesztés és kereskedelem ismét felvirágzott: bár a Nyugat indított programokat a drog ellen, nemcsak az általuk pozícióba helyezett afgán kormány, de a tálibok is megélhetési forrásként kezdtek el tekinteni a máktermesztésre, az általuk uralt területeken még adót is kivetettek a terményre, ráadásul a csempészetből is aktívan kivették a részüket.
Ennek hála a tálib hatalomátvételkor háromszor annyi mákföld volt az országban, mint az amerikai megszállás kezdetén, az ópium pedig az ország GDP-jének 9-14%-át adta.
Éppen emiatt akkor, amikor 2021 augusztusában világossá vált, hogy a tálibok hatalomra fognak jutni, a nemzetközi közösség komolyan aggódni kezdett, hiszen ezek a hegyek között élő fegyveresek egészen biztosan el fogják árasztani ópiummal a világot. Végül ennek az ellenkezője következett be.
Tálibok a kábítószerek ellen
A tálibok először 1999-ben hoztak törvényt, melyben előírták a mezőgazdaságban dolgozóknak azt, hogy egyharmadával csökkenteni kell az ópiumtermesztést (Afganisztán a ’90-es években a világ ópiumának 75%-án adta). Az ezredfordulókor ugyanakkor a tálibok akkori vezére, Omár Mulla teljesen betiltotta a máktermesztést. Az ópium ára ekkoriban egyébként is alacsony volt, ráadásul szárazság is sújtotta az országot, ezért egészen az amerikaiak bevonulásáig látványosan vissza is esett a kereskedelem.
A tálibok második hatalomra kerülése után majd egy évig hatalmas volt a káosz: az ország GDP-jének nagyjából 20%-át adó nemzetközi segélyek leálltak, a gazdasági káoszban pedig egyre többen fordultak az ópiumtermesztés felé. A kormány egy rövid időre formálisan is elkezdte adóztatni a drogkereskedelmet, hiszen ekkor már a kormánytisztviselők béreit sem tudták kifizetni. A kábítószertermesztés ráadásul nem csak a mezőgazdaságban dolgozóknak volt jövedelmező: a csempészek tették el a vagyon nagy részét.
2022 áprilisában aztán megérkezett a rendelet, ami nemcsak az ópium, de az összes tudatmódosító szer (ide értve az alkoholt is) előállítását, árusítását, birtoklását és fogyasztását is illegálissá tette. A döntés kezdetben nem kapott túl nagy sajtóvisszhangot, hiszen nem sokkal korábban, március végén jelentette be az afgán kormány, hogy megtiltja a lányok középiskolai képzését. Nem lehet kizárni, hogy a tálibok azért nyomták át ilyen gyorsan a kábítószer ellenes jogszabályt a törvényhozáson, hogy enyhítsék a hatalmas nemzetközi botrányt kiváltó oktatási törvény okozta károkat, a terv azonban úgy néz ki, nem jött be.
Kabul kapkodásának jó indikátora az, hogy a törvény életbe lépése után nem sokkal kijelentették, hogy a már termesztés alatt álló ópiumot még hagyják „kifutni”, sőt, sok régióban a kisebb hasznot hozó tavaszi vetést is engedélyezték (Afganisztánban tradicionálisan áprilisban aratják le a mák nagy részét). Ez a döntés a farmereknek is jól jött, hiszen a tálibok ópiumtilalomra vonatkozó kijelentései az egekbe repítették a kábítószer árát. Érdemes megjegyezni, hogy a kormány „engedménye” valamelyest szükségszerű is volt, hiszen ahogy azt fentebb említettük, a hatalomátvételkor látványosan megugrott a mákmezőkön dolgozók aránya (2021-hez képest nagyjából 30%-kal), a tálibok pedig nem kockáztathatták meg ezeknek az embereknek az elidegenítését.
Szépen lassan azonban beindult a tálib gőzhenger. A kormány három területen hirdetett programot a kábítószerkereskedelem felhasználása érdekében:
- Első körben elkezdték érvényesíteni a kábítószerhasználók kriminalizálását. A kormány kezdetben a nagyobb városok jól ismert „drogbarlangjait” kezdték el felszámolni, lassan, de biztosan pedig kiterjesztették a letartóztatásokat a vidéki területekre is, összesen 47 ezer embert letartóztatva. Ez a lépés Kabul oldaláról két okból is hasznos volt: egyfelől meglehetősen egyszerű művelet volt (megfelelő elterelés, terápia nincs az országban, a függőket börtönbe zárják), másfelől komoly sajtóvisszhangot váltott ki egy olyan országban, ahol az ENSZ becslése alapján minden tizedik ember kábítószerfüggő (beleértve az alkoholistákat is).
- Második körben megkezdték a csempészek és terjesztők elleni hajtóvadászatot, igaz, ezen a téren meglehetősen felemás lelkesedéssel, hiszen a komolyabb dílerhálózatok kaptak egy tíz hónapos „türelmi időt”, ráadásul a letartóztatásokat a metamfetamin és alkoholcsempészekkel kezdték, nem a gazdaságnak fontos ópiumkereskedőkkel.
- Végezetül következett a legnehezebb feladat, az ültetvények felszámolása. A tálibok központjának számító délnyugati területeken ez még egészen jól is ment, az elmaradottabb (és a kormányzattal nem feltétlen jó viszonyt ápoló) hegyvidékeken azonban ennél sokkal nehezebb volt a helyzet. Az itteni farmerek egyfelől komolyabb ellenállást váltottak ki, másfelől a gabona és gyapottermelésre való átállás (amit a kormány támogatna) sokkal több anyagi erőforrást és infrastruktúrát igényel, ezek pedig még délen sem feltétlen állnak rendelkezésre, nemhogy a hegyek között.
Fontos megemlíteni, hogy a kezdeti botladozások után Kabul egész gyorsan felvette a fonalat, és lehetőségeihez képest javított az intézkedések minőségén: elkezdték helyrehozni a rehabilitációs központokat, így a függők kezelése a „zárt szobában ágyhoz láncolástól” lassan elmozdult az elfogadott orvosi normák felé. 2023-ra már az ópiumkereskedelmet is elkezdték egész hatékonyan felszámolni,
az ország termelésének 95%-át megszűntették, ezzel pedig a történelem leghatékonyabb kábítószer ellenes akcióját hajtották végre.
Inkább hagyni kellett volna?
Első ránézésre úgy tűnhet, hogy a kábítószerkereskedelem felszámolása egyike azon kevés intézkedésnek, ami valóban jót tett az elmúlt két évben Afganisztánnak (az országban dolgozó segélymunkások vidéki munkájának leegyszerűsödése és a fegyveres harcok elhalása mellett), egy igen komoly bökkenő azonban továbbra is akad: A Világbank becslései szerint az ópiumcsapok elzáródásával Afganisztán elbukta a GDP 8%-át, a munkanélküliség pedig éppen az egyébként is problémásabb vidéki területeken ugrott meg számottevően. A helyzetet egyébként tetézi, hogy a szegény vidéki családokban saría ide vagy oda, a nők is kénytelenek munkát vállalni, amit tradicionálisan a mezőgazdasági munka, tehát az ópium jelentett.
Az afgán ópiumszállítmányok elapadása ráadásul egy paradox helyzetet is előidézett: mivel nincs ellátmány, a kábítószer ára történelmi csúcsra ugrott, ami viszont ismét szimpatikussá teheti a vállalkozó szellemű, vagy elkeseredett farmerek számára azt, hogy – különösen a nehezen elérhető hegyvidékeken – feketén ismét elkezdjék a máktermesztést.
Több elemző is úgy véli, hogy előbb utóbb ki fog csúszni a Tálibok kezéből az irányítás, és kénytelenek lesznek ismét minimum szürkegazdasággá tenni a drogtermesztést.
Kabul valószínűleg még bízik abban, hogy a nemzetközi közösségtől segítséget kap a gazdaság helyreállításához, erre ugyanakkor mindezidáig aránylag kevés szereplő (köztük a legprominensebb Oroszország) vállalkozik. A nemzetközi segélyek és az ópiumra épülő mezőgazdaság bedőlése pedig helyrehozhatatlan károkat okozhat a jó állapotúnak egyébként sem nevezhető országnak.
Címlapkép: mákültetvény Afganisztán középső részén. Címlapkép forrása: Getty Images
